Csak Versek!

A témát ebben részben 'Kultúra' Vendég hozta létre. Ekkor: 2015. március 19..

  1. Vendég /

    Csatlakozott:
    2014. augusztus 31.
    Hozzászólások:
    7
    Kapott lájkok:
    4
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Tied a szó! ​
     
  2. rambo / Guest

    Aranyosi Ervin: Szívedből adni

    Kipróbáltad már, – hogy milyen,
    – nyitott szívedből adni?
    Felrázva néhány csüggedőt,
    – jó embernek maradni?

    Segíteni az éhezőt,
    tudva, más nem segíthet!
    Reményt adni, hol elfogyott…,
    hol vár sóvár tekintet.

    A földi lét csak anyagi,
    kincset ne gyűjts magadnak!
    Szívük, lelkük is megtelik,
    kik szeretettel adnak!

    A világ tőled gazdagabb,
    s általad válik szebbé.
    Vizsgáld meg belsőd, Önmagad,
    s az álmod váljon tetté!

    Amit küldesz, majd azt kapod,
    a szeretet sosem vész el.
    Jöhetnek bajok, viharok,
    ne szállj szembe a széllel.

    Csak tedd a dolgod csendesen
    és szépítsd kis világod!
    S meglátod álmod létre kel,
    s megnő apró “virágod”.

    Legyél, ki voltál mindig is,
    jótékony, tiszta lélek!
    Tárd ki ajtód és ablakod,
    és sóhajtsd világgá: ÉLEK!
     
    • Like Like x 2
  3. macseklany / Tulajdonos Vezetőség

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    52,792
    Kiemelt témák:
    1,659
    Kapott lájkok:
    2,136
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

    Sándor napján
    megszakad a tél,
    József napján
    eltűnik a szél.

    Zsákban Benedek,
    hoz majd meleget,
    nincs több fázás,
    boldog aki él.

    Már közhírré
    szét doboltatik,
    minden kislány
    férjhez adatik.

    Szőkék legelébb,
    aztán feketék,
    végül barnák
    és a maradék.
     
    • Like Like x 2
  4. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    TÉLI VILÁG
    Megölte valaki magát,
    Az hozta ezt a rút időt.
    Fuj a szél, táncol a tányér
    A borbélyműhelyek előtt.
    Hol a boldogság mostanában?
    Barátságos meleg szobában.
    A napszámos, napszámosné
    Tuskót fürészel és hasít;
    Daróc pólyában gyermekök
    A szélvésszel versenyt visít.
    Hol a boldogság mostanában?
    Barátságos meleg szobában.

    Jár nagy léptekkel föl s alá
    A katona az őrhelyen,
    És számlálgatja lépteit;
    Kínjában mást mit is tegyen?
    Hol a boldogság mostanában?
    Barátságos meleg szobában.

    A hosszulábu drótostót
    Kopott gubáját cepeli;
    Az orra érett paprika,
    S hidegtől folynak könnyei.
    Hol a boldogság mostanában?
    Barátságos meleg szobában.

    Barangol a vándorszinész
    Egy falutól a másikig;
    Meleg ruhája nincs ugyan,
    De mindazáltal éhezik.
    Hol a boldogság mostanában?
    Barátságos meleg szobában.

    Hát a cigány?... vacog foga
    A rongyos sátorok alatt;
    Kopogtat a szél és bemegy,
    Bár a cigány nem szól: szabad!
    Hol a boldogság mostanában?
    Barátságos meleg szobában.

    Megölte valaki magát,
    Az hozta ezt a rút időt.
    Fuj a szél, táncol a tányér
    A borbélyműhelyek előtt.
    Hol a boldogság mostanában?
    Barátságos meleg szobában.

    (Pest, 1845. február.)


    Petőfi Sándor
     
    • Like Like x 2
  5. rambo / Guest

    Ne “kincseket”

    Ne “aranyat” gyűjts, ne “kincseket”, ezen a szép világon,
    maradj meg inkább embernek mindig, és bármi áron!
    Szeress, tanulj, élj, boldogulj, mivel ezért születtél!
    Ez gazdagítja szellemed, s mikor már porrá lettél,
    és földi léted végetért, s tovább lépsz égi útra,
    a kérdés az lesz, szellemed, – mit kellett, – megtanulta?
    Sorsod és karmád rendezted? Tudatosabban éltél?
    Haragod, dühöd elveszett? A rosszal megbékéltél?
    Megtanultál teremteni? A szépet vonzod már csak?
    Képes vagy szívből örülni a csoda szép világnak?

    Ne “aranyat” gyűjts, ne “kincseket”, ezen a szép világon,
    maradj meg inkább embernek mindig, és bármi áron!

    Aranyosi Ervin , versei !
     
  6. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Kovács Ákos: Az éj felén túl
    vers

    ülök a csönd hideg kövén
    a sötétség méri a perceket
    nem csodálkozom ítéletén
    hogy boldognak lennem nem lehet

    az éj felén túlról ha visszanézek
    látom kezemre könny csorog
    és bőröd illatát idézem
    mint majd engem idéznek a verssorok

    arcod nem az én párnám nyomja
    gazdád legeltet tűző napon
    bomlott vagyok: az eredet bolondja
    vágtatnék váltott szavakon

    hozzád aki anya és angyal
    fájdalmas dísz a lelkemen
    szólítlak minden mozdulattal
    asszonyom és egyetlenem
     
  7. macseklany / Tulajdonos Vezetőség

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    52,792
    Kiemelt témák:
    1,659
    Kapott lájkok:
    2,136
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Alle Glória

    Tavaszi románc
    igaz még nem győzött a tavasz
    de bizsergését érezni már
    hóserlegét a tél kiissza
    kiürül a jégkristály pohár

    kinyitod szíved elméd s ajtód
    már fényesedik az ébredés
    vidámabb kedvvel költ a vekker
    szárnyakat bont az elképzelés

    eljön kit régen nagyon vártál
    és lesz aki úgy szeret téged
    mint ahogyan te szereted őt
    a tavaszt érzi már a véred

    bólogat a fehér hóvirág
    ébredő természet öröme
    gyönyörűsége szemedre hull
    és már tűnik a tél közönye

    szárnyait bontja benned a fény
    szívedben vadul vágtat a vér
    karod és a lelked kitárod
    érzed a menny és föld összeér
     
    • Like Like x 2
  8. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Aranyosi Ervin:

    Tél búcsúztató

    Úgy gondolod, vége a télnek?
    Jön a tavasz, s jöhet a nyár?
    Örülhetsz fénynek, napsütésnek,
    a jókedvednek is ideje már?
    jöttem hozzád, hogy mosolyt csaljak,
    arcodra fénylőt, kedveset.
    Szemed fényében hadd nyaraljak,
    feledhessem a csúf telet…
     
  9. rambo / Guest

    Amire Vágyom......

    Egy szerető,
    ki nem hagy el nevetve.
    Jóbarát, ki nem döf tőrt szívedbe.
    Egy őszinte szó,
    feddés, vagy intelem.
    Örökké tartó boldogság, szerelem.
    Egy otthon,
    amelyre mindig is vágytam.
    De bárhol is kerestem, sehol sem találtam.

    (Keller Ferenc)
     
    • Like Like x 2
  10. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    I. Szemlér Ferenc versei
    Ősz

    Ősz van már mindenütt,
    sötét szél fúj a távol
    tarhomloku hegyekről.
    Testvérek ablakából
    fogyó kanócok fénye
    világít vert utakra
    s szegények néznek bambán
    a bundás dús urakra.

    A pincém még üres,
    bár asszonyomnak méhe
    új léttől duzzadoz már.
    A terhes tél elébe
    riadt szívvel igyekszünk
    ketten az őszi sárban
    s ijedten jut eszünkbe:
    hogyan megyünk majd hárman?

    Mindenki bűnös itt,
    ki gyermeket akar ma!...
    És mégis jó e bűn
    s a félelemnek karma
    oly jólesőn hasítja
    testednek lágy szövetjét,
    amelybe mély hatalmak
    most gyermekünk szövették.

    Te félsz, mert vár a kín,
    én félek, mert alig van
    mit ennünk s hátha ennyi
    sem lesz, ha létre villan
    az új fény, melyre szörnyű
    szelek készülnek fújni...
    vajjon lesz barlang, melybe
    el bírjunk véle bújni?...

    Mert ősz van mindenütt
    s üres kamrám és pincém,
    ó van-e ily szegény és
    ily nyomorult még mint én?!
    azt várom, aki lelkem
    megőrzi az időnek
    s ha jön, tüzet se bírok
    rakni melegedőnek.
     
    • Like Like x 2
  11. macseklany / Tulajdonos Vezetőség

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    52,792
    Kiemelt témák:
    1,659
    Kapott lájkok:
    2,136
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Aranyosi Ervin: A jövő hírhozója

    Szinte súlytalan még, s alig néhány centi,
    van, akinek mégis a világot jelenti,
    Földre szálló angyal, apró, pici lélek,
    aki megérkezett, s jelezte: – Hát élek!


    Feladat is vagyok, tanulni is jöttem,
    előttem az élet, semmi sincs mögöttem!
    Segíts megérteni e furcsa világot,
    mutass nekem példát, s utat, amely áldott!


    Szeress jó emberré, én is így szeretlek,
    hadd adjam majd tovább, ezt az embereknek,
    hadd segítsek nekik jobban, szebben élni,
    múltjukat, egy boldog jövőre cserélni!


    Segíts, hogy megértsem azt, hogy mi a dolgom,
    tetteimnek súlyát így könnyebben hordom.
    Ha a feladatom, tiszta szívvel látom,
    hordhatóvá válik szép lélek-kabátom.


    Hadd tanítsak embert, szeretettel élni,
    ahol szeretet van, nem kell többé félni.
    A fény is kisöpri egyszer a sötétet,
    tegyük hát fénylővé ezt, a földi létet!


    Üzenetet hoztam, magja itt él bennem,
    segíts megtalálnom, mi mindent kell tennem?
    A világ legyen jobb, a feladat adott,
    segíts felnevelnem a szeretet-magot!
     
    • Like Like x 2
  12. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez
    Főldiekkel játszó
    Égi tűnemény,
    Istenségnek látszó
    Csalfa, vak Remény!
    Kit teremt magának
    A boldogtalan,
    S mint védangyalának,
    Bókol úntalan.
    Síma száddal mit kecsegtetsz?
    Mért nevetsz felém?
    Kétes kedvet mért csepegtetsz
    Még most is belém?
    Csak maradj magadnak!
    Biztatóm valál;
    Hittem szép szavadnak:
    Mégis megcsalál.
    Kertem nárcisokkal
    Végig űltetéd;
    Csörgő patakokkal
    Fáim éltetéd;
    Rám ezer virággal
    Szórtad a tavaszt
    S égi boldogsággal
    Fűszerezted azt.
    Gondolatim minden reggel,
    Mint a fürge méh,
    Repkedtek a friss meleggel
    Rózsáim felé.
    Egy híjját esmértem
    Örömimnek még:
    Lilla szívét kértem;
    S megadá az ég.
    Jaj, de friss rózsáim
    Elhervadtanak;
    Forrásim, zőld fáim
    Kiszáradtanak;
    Tavaszom, vígságom
    Téli búra vált;
    Régi jó világom
    Méltatlanra szállt.
    Óh! csak Lillát hagytad volna
    Csak magát nekem:
    Most panaszra nem hajolna
    Gyászos énekem.
    Karja közt a búkat
    Elfelejteném,
    S a gyöngykoszorúkat
    Nem irígyleném.
    Hagyj el, óh Reménység!
    Hagyj el engemet;
    Mert ez a keménység
    Úgyis eltemet.
    Érzem: e kétségbe
    Volt erőm elhágy,
    Fáradt lelkem égbe,
    Testem főldbe vágy.
    Nékem már a rét hímetlen,
    A mező kisűlt,
    A zengő liget kietlen,
    A nap éjre dűlt.
    Bájoló lágy trillák!
    Tarka képzetek!
    Kedv! Remények! Lillák!
    Isten véletek!
     
    • Like Like x 2
  13. macseklany / Tulajdonos Vezetőség

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    52,792
    Kiemelt témák:
    1,659
    Kapott lájkok:
    2,136
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Aranyosi Ervin: A szeretetről

    Szeretni annyi: – elfogadni,
    kitárt szívedből többet adni!
    Másokban meglátni a szépet,
    s örökre hinni: szép az élet!

    Megértőn nézni a világra,
    ápolni, kinek lelke árva.
    Tudni a rossz is emberi,
    másképpen lát, ki felismeri.

    Keresd a jót, kívánd a szépet!
    Lásd meg másban az emberséget!
    Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
    Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

    Azért születtél erre a földre,
    hogy szeretni tanulj mindörökre.
    Szívedben szóljon szeretet ének,
    szeretném, hogyha szeretnének!
     
    • Like Like x 2
  14. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

    A mélyben néma, hallgató világok,
    üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
    de nem felelhet senki rá a távol,
    a háborúba ájult Szerbiából
    s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
    s szivemben nappal ujra megtalálom,
    hát hallgatok, míg zsong körém felállván
    sok hűvös érintésü büszke páfrány.
    Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
    ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
    s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
    s kihez vakon, némán is eltalálnék,
    most bujdokolsz a tájban és szememre
    belülről lebbensz, így vetít az elme;
    valóság voltál, álom lettél ujra,
    kamaszkorom kútjába visszahullva
    féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
    s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
    a hitvesem leszel, - remélem ujra
    s az éber lét útjára visszahullva
    tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
    csak messze vagy! Túl három vad határon.
    S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
    A csókjainkról élesebb az emlék;
    csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
    bombázórajok húznak el felettem;
    szemed kékjét csodáltam épp az égen,
    de elborult s a bombák fönt a gépben
    zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
    s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
    fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
    megjártam érted én a lélek hosszát,
    s országok útjait; bíbor parázson,
    ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
    majd át magam, de mégis visszatérek;
    ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
    s a folytonos veszélyben, bajban élő
    vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
    nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
    a 2 x 2 józansága hull rám.
     
  15. rambo / Guest

    Szemedbe....

    Nézem a szemed… mit látok benne?
    Érzéki csókokat, vad szerelmet
    Oly régen szunnyadó vágyakat
    Gondosan, titkon szőtt álmokat

    Nézem a szemed… mit látok benne?
    Végtelen szeretetre éhes lelked
    Elrejtve és féltve őrzött titkaid
    Szenvedélyes ölelésre vágyó karjaid

    Nézem a szemed… mit látok benne?
    Lángot mi mindent felperzselne
    Kacér mosolyt mi szikrázóan tündököl
    Visszafojtott vágyat mi vulkánként előtör

    Nézem a szemed… mit látok benne?
    Egy igazi férfi ki engem szeretne
    Ki mellet forró a vérem, izzik a levegő
    S ha egyszer megkapod, nem kell más… csupán ő

    Kovács Andrea
     
    • Like Like x 2
  16. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Kovács Ákos: Őszi tájkép

    Egy levél a földre hull,
    lassan már alkonyul
    és nemsokára az őszi tájra
    sötétség borul.

    Még bágyadtan int a Nap,
    a tékozló sugarak
    emlékekből, képzeletből
    elém rajzolnak.

    Az arcod felragyog,
    mint egy őszi tájkép,
    ahogy újra felnevetsz.
    Csupa arany és bíbor
    minden árnyék.
    Ilyen gyönyörű nem lehetsz!
    A lusta Nap tavaszt ígér,
    tavaszt ígér, nyarat remél,
    de nézd, a dér fákhoz ér.

    Belőled érkező,
    szíveden élősködő
    terhed voltam, de elfutottam,
    növesztett az idő.

    Fejem öledbe ejtettem,
    te egyetlen, aki hitt bennem,
    ha megtorpantam, orra buktam
    a hitemet vesztettem.

    Az arcod felragyog,
    mint egy őszi tájkép…

    Egy megfakult hajfonat,
    egy dobozban tejfogak,
    ennyi csak, ami megmarad,
    ha szétosztod önmagad.

    Ezer dolgom fojtom rád,
    a sírodon a friss virág
    csak ritka vendég,
    nincs rá mentség,
    felőröl a világ.

    Az arcod felragyog,
    mint egy őszi tájkép…

    A sötét már elvakít,
    szidj meg, vagy mondj valamit!
    Nagy hirtelen a nyakszirtemen
    egy kéz végigsimít.
     
  17. rambo / Guest

    Egy kedves mosolyodért....

    Kezed melege olvasztotta szívemet.
    Kedves csókra nyíló biztató ajkadon,
    Szenvedély vihara átsuhan, álmodom.
    Romokat rég elhagyta már a félelem.

    Veled lenni mily öröm, álmodni érted,
    Csak veled ezután mást sem érdemes.
    Szeretlek, szeretnélek szenvedéllyel,
    Újra felhagyni biztosat, most biztosan.

    Gyere feküdj ölembe vackod lehet már.
    Hajtsd ide fejed vállamra, szeretem,
    Örökre tiéd csak ez ma ígéretem.
    Új csoda vagy életemben kedvesem.

    Messze útról egyszer majd ha érkezzek,
    Te ott vársz ajtóban mosollyal arcodon.
    Messze útról ha érkezel átölellek,
    Szerelmem,tiéd szenvedélyem mint tegnap.

    Almasi Lajos szerelmi verse.
     
    • Like Like x 4
  18. macseklany / Tulajdonos Vezetőség

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    52,792
    Kiemelt témák:
    1,659
    Kapott lájkok:
    2,136
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Reményik Sándor: Viszontlátásra

    Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
    Robognak vonatok és életek -
    Bennem, legbelül valami remeg.
    Mert nem tudom,
    Sohasem tudhatom:
    Szoríthatom-e még
    Azt a kezet, amit elengedek.

    Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
    Viszontlátásra - holnap.
    Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
    Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
    És ha aztán sem - talán egy év múlva.
    S ha még akkor sem - hát ezer év múlva.
    Viszontlátásra a földnek porában,
    Viszontlátásra az égi sugárban.
    Viszontlátásra a hold udvarán,
    Vagy a Tejút valamely csillagán -
    Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!"
     
    • Like Like x 2
  19. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Kovács Ákos: Testhimnusz
    Vers
    Tested minden szeglete lágy
    két vállra fektet a vágy
    tűztől forró minden ajkad
    a kétely benned végre alhat
    rajtad győzni fog a tested
    bizton érzed, el nem enged
    a kéj benned már alig fér meg
    a mámor ellen nincsen érved
    a tűz most szorít, összeroppant
    téged, olthatatlan katlant
    a tested újra győzni készül
    összes bűnöd mind elévül
    nem mutatsz most hazug kedvet
    minden sejted ordít, reszket
    nem fordulhatsz innen vissza
    a szándék, mint a véred tiszta
    egyetlen szó hallgat benned
    minden arra szólít:
    tedd meg, tedd meg, tedd meg!

    Maroknyi habbá roskad a tested.
     
  20. rambo / Guest

    Vágyak

    Ragyog a nap,de te csodásabban fénylesz,
    Csodás szemeid és mosolyod, napról-napra szebb lesz.
    Bársonyos bőröd illatát a mai napig érzem,
    Csókod íze a számban, mint rózsafa a kertben.

    Hangod búgását a fülemben most is hallom,
    Kezeid nyomát a testemen,örökké magamon tartom.
    Leheleted mint puha szél megcsapja az arcom,
    Szemeim becsukom, s mintha kint lennék egy parton.

    Azt képzelem hogy kézen fogva sétálunk ott ketten,
    Körülöttünk fák susognak, s madarak énekelnek csendben.
    Olyan ez a pillanat mint egy örökké tartó álom,
    Miből felébredni soha, de soha nem vágyom.

    Ha még is felébrednék, ott szeretnélek látni magam mellett,
    Azonnal átölelni, simogatni, végigcsókolni a tested.
    Szeretkeznénk hosszú órákon át szerelmesen,
    S a testünk együtt rázkódna meg a gyönyörben.

    Balogh Róbert verse .
     
    • Like Like x 2

Ajánlj minket