Csak Versek!

A témát ebben részben 'Kultúra' Vendég hozta létre. Ekkor: 2015. március 19..

  1. nonoka / Vezetőség

    Csatlakozott:
    2011. január 02.
    Hozzászólások:
    24,880
    Kiemelt témák:
    264
    Kapott lájkok:
    2,408
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    [​IMG]
    Aranyosi Ervin: Táncolj velem


    Egy közös tánc az élet,
    figyeld a dallamát!
    A szép szívedhez érek,
    egy érzést adva át.
    Élvezd ki minden percét,
    s érezd szíved ragyog!
    Érezd azt, hogy milyen szép,
    mikor veled vagyok!
    Táncoljuk ezt a táncot,
    légy Te az örömöm!
    Napunk ettől lesz áldott,
    hálásan köszönöm!
     
  2. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Reményik Sándor

    Akarom: fontos ne legyek magamnak.

    A végtelen falban legyek egy tégla,
    Lépcső, min felhalad valaki más,
    Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
    Ám a kalász nem az ő érdeme.
    Legyek a szél, mely hordja a magot,
    De szirmát ki nem bontja a virágnak,
    S az emberek, mikor a mezőn járnak,
    A virágban hadd gyönyörködjenek.
    Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
    Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
    A kéz legyek, mely váltig simogat,
    Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
    Legyek a fáradt pillákon az álom.
    Legyek a délibáb, mely megjelen
    És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
    Legyek a délibáb a rónaságon
    Legyek a vén föld fekete szívéből
    Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
    Legyek a drót, min üzenet megy végig
    És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
    Sok lélek alatt legyek a tutaj,
    Egyszerű, durván összerótt ladik,
    Mit tengerbe visznek mély folyók.

    Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
    Míg le nem teszi a művész a vonót.
     
  3. macseklany / Tulajdonos Vezetőség

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    53,025
    Kiemelt témák:
    1,659
    Kapott lájkok:
    2,141
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Szuhanics Albert

    Májusban

    Májusban orgona nyílik,
    zsenge-zöld színű a rét,
    rebben a lányok szoknyája,
    huncut szél kapkodja rég.

    Szemedben napsugár villan,
    ajkadon mosolyt fakaszt,
    óhajok sóhaja árad,
    hófehér fogad alatt.

    Karjaink buja vágyindák,
    ölelnek szoros íven,
    összefonódni szép testünk,
    hagyjuk hát, drága szívem!

    Májusi csók, üde mámor,
    vadrózsa illata hív,
    kitör egy frissítő zápor,
    hevesen dobog a szív...
     
  4. Anime /

    Csatlakozott:
    2013. augusztus 20.
    Hozzászólások:
    1,742
    Kiemelt témák:
    68
    Kapott lájkok:
    145
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Férfi
    Babits Mihály
    Esti kérdés

    Midőn az est, e lágyan takaró
    fekete, síma bársonytakaró,
    melyet terít egy óriási dajka,
    a féltett földet lassan eltakarja
    s oly óvatossan, hogy minden füszál
    lágy leple alatt egyenessen áll
    és nem kap a virágok szirma ráncot
    s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
    nem veszti a szivárványos zománcot
    és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
    e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
    hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
    olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
    vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
    vagy kávéházban bámészan vigyázd,
    hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
    vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
    nézzed a lombon át a lusta holdat;
    vagy országúton, melyet por lepett el,
    álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
    vagy a hajónak ingó padlatán
    szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
    vagy idegen várost bolygván keresztül
    állj meg a sarkokon csodálni restül
    a távol utcák hosszú fonalát,
    az utcalángok kettős vonalát;
    vagy épp a vízi városban, a Riván
    hol lángot apróz matt opáltükör,
    merengj a messze multba visszaríván,
    melynek emléke édesen gyötör,
    elmúlt korodba, mely miként a bűvös
    lámpának képe van is már, de nincs is,
    melynek emléke sohse lehet hűvös,
    melynek emléke teher is, de kincs is:
    ott emlékektől terhes fejedet
    a márványföldnek elcsüggesztheted:
    csupa szépség közt és gyönyörben járván
    mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
    ez a sok szépség mind mire való?
    mégis arra fogsz gondolni árván:
    minek a selymes víz, a tarka márvány?
    minek az est, e szárnyas takaró?
    miért a dombok és miért a lombok
    s a tenger, melybe nem vet magvető?
    minek az árok, minek az apályok
    s a felhők, e bús Danaida-lányok
    s a nap, ez égő szizifuszi kő?
    miért az emlékek, miért a multak?
    miért a lámpák és miért a holdak?
    miért a végét nem lelő idő?
    vagy vedd példának a piciny füszálat:
    miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
    miért szárad le, hogyha újra nő?
     
  5. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Reményik Sándor: Tündérfok

    Az életednek van egy titkos csúcsa,
    Mely rejtve őrzi boldogságod,
    Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
    Töretlen teljességét látod,
    Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
    Mert onnan végtelen a panoráma.

    Az életednek van egy titkos csúcsa
    Köröskörül őserdő, ősbozót -
    Keresztül-kasul vágtató csapások,
    A sok hamistól nem látni a jót,
    Isten előre ment, a csúcson vár be -
    Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

    Az életednek van egy titkos csúcsa,
    Hová a mélyből kibukkan fejed
    S a szépség minden gazdagsága, fénye
    Megáldja két csodálkozó szemed,
    Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
    S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

    Az életednek van egy titkos csúcsa,
    Vezetnek hozzá szent véletlenek,
    Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
    A pillanatnak örökéletet!
    S botlasz újra sok rögös, buta úton. -

    De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.



    Read more: http://elvonultan.hupont.hu/101/remenyik-sandor-versei#ixzz48I8Gvq8h
     
  6. nonoka / Vezetőség

    Csatlakozott:
    2011. január 02.
    Hozzászólások:
    24,880
    Kiemelt témák:
    264
    Kapott lájkok:
    2,408
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    [​IMG]
    EGY BÖLCS HAJDAN...

    Egy bölcs hajdan szamáron útazott. -
    Azóta az idő megváltozott,
    Nagyon megváltozott már,
    Most a szamarak
    Lovaglanak,
    A bölcs pedig gyalog jár.
     
  7. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Csokonai Vitéz Mihály

    A reményhez

    Főldiekkel játszó
    Égi tűnemény,
    Istenségnek látszó
    Csalfa, vak Remény!
    Kit teremt magának
    A boldogtalan,
    S mint védangyalának,
    Bókol úntalan.
    Síma száddal mit kecsegtetsz?
    Mért nevetsz felém?
    Kétes kedvet mért csepegtetsz
    Még most is belém?
    Csak maradj magadnak!
    Biztatóm valál;
    Hittem szép szavadnak:
    Mégis megcsalál.

    Kertem nárcisokkal
    Végig űltetéd;
    Csörgő patakokkal
    Fáim éltetéd;
    Rám ezer virággal
    Szórtad a tavaszt
    S égi boldogsággal
    Fűszerezted azt.
    Gondolatim minden reggel,
    Mint a fürge méh,
    Repkedtek a friss meleggel
    Rózsáim felé.
    Egy híjját esmértem
    Örömimnek még:
    Lilla szívét kértem;
    S megadá az ég.

    Jaj, de friss rózsáim
    Elhervadtanak;
    Forrásim, zőld fáim
    Kiszáradtanak;
    Tavaszom, vígságom
    Téli búra vált;
    Régi jó világom
    Méltatlanra szállt.
    Óh! csak Lillát hagytad volna
    Csak magát nekem:
    Most panaszra nem hajolna
    Gyászos énekem.
    Karja közt a búkat
    Elfelejteném,
    S a gyöngykoszorúkat
    Nem irígyleném.

    Hagyj el, óh Reménység!
    Hagyj el engemet;
    Mert ez a keménység
    Úgyis eltemet.
    Érzem: e kétségbe
    Volt erőm elhágy,
    Fáradt lelkem égbe,
    Testem főldbe vágy.
    Nékem már a rét hímetlen,
    A mező kisűlt,
    A zengő liget kietlen,
    A nap éjre dűlt.
    Bájoló lágy trillák!
    Tarka képzetek!
    Kedv! Remények! Lillák!
    Isten véletek!
     
  8. macseklany / Tulajdonos Vezetőség

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    53,025
    Kiemelt témák:
    1,659
    Kapott lájkok:
    2,141
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Zelk Zoltán - December

    Cammogva lép, szelet köhög
    s reszketve rázza vén fejét,
    amelyről hulló hajaként repül,
    száll a hó szerteszét.

    Olykor megáll és nézi
    a rőzsegyűjtő szegényeket
    s ő őrzi csillaggal ama
    jászolban alvó kisdedet….

    Zörgőkarú fák sorfala
    köszönti őt, amerre jár
    s háta mögött jégfogait
    csattogtatja már Január!
     
  9. nonoka / Vezetőség

    Csatlakozott:
    2011. január 02.
    Hozzászólások:
    24,880
    Kiemelt témák:
    264
    Kapott lájkok:
    2,408
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Fittné Szilvássy Ildikó

    Téli titok
    Torpanása régi akaratnak
    Nedvek sűrű bujkálása
    Hószórta táj
    Grafika fa
    Nélküli fény

    Kopogtattak?
     
  10. nestl /

    Csatlakozott:
    2015. november 25.
    Hozzászólások:
    137
    Kiemelt témák:
    2
    Kapott lájkok:
    33
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Férfi
    Lovas István

    Falusi karácsony
    Lucának

    Zúzmarás dér fedi odakinn a tájat,
    Hósapka díszít minden pici házat,
    Száraz akácágon széncinke didereg,
    Búsan énekli, lesz-e még jó idő, lesz-e még meleg?
    Verebek bandában keresik a magvat,
    Talán a többiek még nekik is hagytak,
    Kis kuvik kuporog a szomszéd ház ormán,
    Fáradt varjú ücsörög a falu templomtornyán,
    Kis patak kanyarog lenn a kert tövében,
    Megbújik csendesen a bokrok sűrűjében,
    Most nem szalad sebesen, hátát jég borítja,
    Vidám gyerekcsapat fakutyázik rajta.
    Aprócska házikó füstölgő kéménye,
    Meleget áraszt búbos kemencéje.
    Padkáján álmosan cirmos macska ásít,
    Asztalról leseső jó falatra számít.
    Az asztalnál anyóka diót s mákot darál,
    Majd székéből fáradtan, görnyedve feláll,
    Kemencéhez siet, parazsát vizsgálja,
    Hadd legyen jó meleg, az kell a kalácsra.
    Sülnek a kalácsok, szép pirosra sülnek,
    Közben a gyerekek a kis ház köré gyűlnek,
    Az ablakon kémlelik, mit csinál anyóka,
    Tucatnyi lábnyom a friss, lehullott hóba,
    Gyertek be, gyerekek, hisz csak rátok várok,
    Kaptok meleg tejet, friss, finom kalácsot.
    Kis szoba asztalát szépen körbeülik,
    S a mennyből az angyalt együtt énekelik,
    Mosolyog anyóka, ha hallja e pár sort,
    Nem is kívánhatott volna boldogabb karácsonyt!
     
  11. nonoka / Vezetőség

    Csatlakozott:
    2011. január 02.
    Hozzászólások:
    24,880
    Kiemelt témák:
    264
    Kapott lájkok:
    2,408
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
  12. Mixx / The TEF Liker

    Csatlakozott:
    2015. október 16.
    Hozzászólások:
    599
    Kiemelt témák:
    118
    Kapott lájkok:
    137
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Férfi
    Lakhely :
    Erdély
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Petőfi Sándor
    EGY ESTÉM OTTHON

    Borozgatánk apámmal;
    Ivott a jó öreg,
    S a kedvemért ez egyszer –
    Az isten áldja meg!
    Soká nem voltam otthon,
    Oly rég nem láta már,
    Úgy megvénült azóta –
    Hja, az idő lejár.
    Beszéltünk erről, arról,
    Amint nyelvünkre jött;
    Még a szinészetről is
    Sok más egyéb között.

    Szemében „mesterségem”
    Most is nagy szálka még;
    Előitéletét az
    Évek nem szünteték.

    „No csak hitvány egy élet
    Az a komédia!”
    Fülemnek ily dicsérést
    Kellett hallgatnia.

    „Tudom, sokat koplaltál,
    Mutatja is szined.
    Szeretném látni egyszer,
    Mint hánysz bukfenceket.”

    Én műértő beszédit
    Mosolygva hallgatám;
    De ő makacs fej! föl nem
    Világosíthatám.

    Továbbá elszavaltam
    Egy bordalom neki;
    S nagyon, nagyon örültem,
    Hogy megnevetteti.

    De ő nem tartja nagyra,
    Hogy költő-fia van;
    Előtte minden ilyes
    Dolog haszontalan.

    Nem is lehet csodálni!
    Csak húsvágáshoz ért;
    Nem sok hajszála hullt ki
    A tudományokért.

    Utóbb, midőn a bornak
    Edénye kiürűlt,
    Én írogatni kezdtem,
    Ő meg nyugonni dűlt.

    De ekkor száz kérdéssel
    Állott elő anyám;
    Felelnem kelle – hát az
    Irást abban hagyám.

    És vége-hossza nem lett
    Kérdezgetésinek;
    De nekem e kérdések
    Olyan jól estenek,

    Mert mindenik tükör volt,
    Ahonnan láthatám:
    Hogy a földön nekem van
    Legszeretőbb anyám!

    (Dunavecse, 1844. április.)
     
    • Like Like x 1
  13. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Aranyosi Ervin: Óvd csak, védd az erdőt...

    Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
    Ő őrzi levegőd, tüdőd tisztaságát.
    Sok-sok élőlénynek ad kényelmes otthont,
    menedéket nyújtva, puha fészket bontott.
    Kedvesség és jóság, mind mind benne élnek,
    elbújhatnak, akik védelmet remélnek,
    befogadó tündér, s van neki varázsa,
    külvilágtól óvó, erőskezű strázsa.
    Egy ellensége van, tudod, s ez az ember,
    az aki tudatlan, s csodát látni nem mer.
    Aki hasznot hajszol, s gyilkolja világát,
    betondzsungelt épít, irtva erdők fáját.
    Uralma alatt nyög, s vérzik a természet,
    s ha hagyod gyilkolni, közeleg a végzet,
    mert az erdők nélkül megfullad a Földünk,
    s nem lesz élőhelyünk, ahol időt töltünk.
    Egyre nő az ember üszkös szemétdombja,
    gyára levegőbe és vizekbe ontja
    a mellékterméket, a sok tonna mérget,
    s nem lesz élő helyed, ha Földed nem véded!

    Óvd csak, védd az erdőt, becsüld minden fáját!
    Ne engedd letépni éltető ruháját!
    A pénz, a kincs mellett, éhen fogsz majd halni,
    csak egy rakás szemét fog itt fennmaradni.
    Nem azt mutatja majd, hogy a Földön éltek,
    szerettek, öleltek, szebb jövőt reméltek,
    hanem azt, hogy loptak, életet raboltak,
    hogy e planétának rossz gazdái voltak.

    Read more: http://elvonultan.hupont.hu/87/koszonto#ixzz4UgwwCf8X
     
  14. macseklany / Tulajdonos Vezetőség

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    53,025
    Kiemelt témák:
    1,659
    Kapott lájkok:
    2,141
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    József Attila: Tél


    Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
    Hogy melegednének az emberek.

    Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
    Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
    Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
    S rászórni szórva mindent, ami szép.

    Dalolna forró láng az égig róla
    S kezén fogná mindenki földiét.

    Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
    Hisz zúzmarás a város, a berek...
    Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
    És rakni, adjon sok-sok meleget.

    Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
    Hogy fölengednének az emberek!
     
  15. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    - Petőfi Sándor -
    HAZÁMBAN
    Arany kalásszal ékes rónaság,
    Melynek fölötte lenge délibáb
    Enyelgve űz tündér játékokat,
    Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!

    Rég volt, igaz, midőn e jegenyék
    Árnyékain utószor pihenék,
    Fejem fölött mig őszi légen át
    Vándor darúid V betűje szállt;

    Midőn az ősi háznak küszöbén
    A búcsu tördelt hangját rebegém;
    S a jó anyának áldó végszavát
    A szellők már régen széthordozák.

    Azóta hosszu évsor született,
    És hosszu évsor veszte életet,
    S a változó szerencse szekerén
    A nagyvilágot összejártam én.

    A nagyvilág az életiskola:
    Verítékemből ott sok elfolya,
    Mert oly göröngyös, oly kemény az ut,
    Az ember annyi sivatagra jut.

    Ezt én tudom – mikép nem tudja más –
    Kit ürömével a tapasztalás
    Sötét pohárból annyiszor kinált,
    Hogy ittam volna inkább a halált!

    De most a bút, a hosszu kínokat,
    Melyektől szívem oly gyakran dagadt,
    És minden szenvedés emlékzetét
    Egy szent öröm könyűje mossa szét;

    Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén
    Az anyatejnek mézét izlelém:
    Vidám napod mosolyg ismét reám,
    Hű gyermekedre, édes szép hazám!

    (Dunavecse, 1842. augusztus–szeptember.)
     
  16. macseklany / Tulajdonos Vezetőség

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    53,025
    Kiemelt témák:
    1,659
    Kapott lájkok:
    2,141
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Áprily Lajos: Március


    A Nap tüze, látod,
    a fürge diákot
    a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
    Csengve, nevetve
    kibuggyan a kedve
    s egy ős evoét a fénybe kiált.

    Régi kiszáradt
    tó vize árad,
    néma kutakban a víz kibuzog.
    Zeng a picinyke
    szénfejű cinke
    víg dithyrambusa: dactilusok.

    Selymit a barka
    már kitakarta
    sárga virágját bontja a som.
    Fut, fut az áram
    a déli sugárban,
    s hökken e hó a hideg havason.

    Barna patakja
    Napra kacagva
    a lomha Marosba csengve siet.
    Zeng a csatorna,
    zeng a hegy orma,
    s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szíved?
     
  17. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Petőfi Sándor
    NAGYSZOMBATI CSATA

    Föl, föl magyarok,
    Harcolni vitézül!
    Zeng a riadó szilajúl, komoran,
    Szörnyű csata készül.

    Szörnyű csata lesz... jön előre az ellen,
    Mint sáska-sereg!
    Nem döbben-e meg,
    Bármilyen erős, nagy a szív a kebelben.

    Ahány a magyar,
    Tízannyi a morva, cseh, német,
    Kik szent jogokat s szabad embereket
    Gyilkolni jövének.

    „Vernek sziveink, de lekesedéstül
    S nem félelem által, az ellen akárhány!
    Vezess soraikra, hazánk lobogója,
    Szép földi szivárvány.

    De mit pazaroljuk a szót? mi teszünk
    Hallgatva... előre... az ellen elé!
    Nézz ránk haza! itt lesz egy új Marathon
    Vagy Thermopülé!”

    S harcoltak erősen,
    Vad lelkesedéssel,
    Az elkeserűlt szív
    Órijás erejével.


    Debrecen, 1848.
     
  18. macseklany / Tulajdonos Vezetőség

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    53,025
    Kiemelt témák:
    1,659
    Kapott lájkok:
    2,141
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Radnóti Miklós: Augusztus

    A harsány napsütésben
    oly csapzott már a rét
    és sárgáll már a lomb közt
    a szép aranyranét.
    Mókus sivít már és a büszke
    vadgesztenyén is szúr a tüske.
    (1940. július 21.)


     
  19. klarensz / Moderator Vezetőség

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,239
    Kapott lájkok:
    2,394
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Misela Tomčala

    Igaz barát
    Élni az életet minden gond nélkül lehetetlen,
    Vannak percek, órák, napok mikor az ember tehetetlen.
    Nem tudja, mit tegyen, merre lépjen, vagy lépjen-e.
    Nem tudja, hogy lesz-e valaki a nehéz pillanatban mellette.
    Amikor saját erejével nem tud segíteni magán,
    Mikor semmi más nem marad neki, csak a magány.
    Bízik abban, hogy ennek az ideje sosem jön el,
    Reméli mindig itt lesz az, akit igaz barátnak tekint.
    Mert egy igaz barát az élethez kell,
    Az veled lesz akkor is, mikor más már régen nincs.
    Ő akkor jön, mikor mindenki más elmegy,
    És tudod, hogy minden hibáddal együtt szeret.
    Hiszen ő figyelmeztet arra, hogy az arcod maszatos,
    Egyszóval egy igaz barát az életben kimondhatatlanul fontos!
     
  20. macseklany / Tulajdonos Vezetőség

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    53,025
    Kiemelt témák:
    1,659
    Kapott lájkok:
    2,141
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Vargáné Éva: A tavasz hírnöke

    Hát bizony, a naptár szerint
    ez április hava,
    ám a szél még zord felhőket
    terel ide-oda.
    De a tavasz megérkezett,
    biztosan tudom:
    Házunk előtt a mandulafa
    csupa fehér szirom!

    Először még azt hittem:
    tán hó hullott az éjjel,
    de nem, a fa apró virágai
    nyílnak szerteszéjjel.
    Alatta, mint az ég kékje,
    krókusz virágzik,
    s mint apró, pici napocskák,
    sárgállik a nárcisz.

    Ám, mi nekem legközelebb
    a szívemhez áll:
    nyílnak már az illatozó
    lila orgonák.

    Tegnap még a bimbó rajtuk
    alig-alig látszott,
    s mára lásd,
    az összes bokor
    lila ruhát váltott.
    Langymeleg, reggeli szellő
    illatukat hordja,
    akit ez megérint,
    az már bizton tudja:
    Eljött... megérkezett,
    itt a tavasz újra!
     

Ajánlj minket