Csak Versek!

A témát ebben részben 'Kultúrával kapcsolatos beszélgetések' Vendég hozta létre. Ekkor: 2015. március 19..

  1. Termeszet /

    Csatlakozott:
    2018. július 21.
    Hozzászólások:
    45,737
    Kapott lájkok:
    273
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Férfi
    Poór Edit: Gondolatok


    Ember, ki a földön élsz,
    Vajon mit remélsz?
    Az Univerzum nélkül,
    Életed pusztán mit ér?
    Tudod - e mi történik holnap,
    Vagy az élet hány földi nap?
    Nem, semmit sem tudsz!
    Évekre tervezel,
    Elfelejtesz örülni annak, hogy létezel!
    Rágódsz a múlton, s közben a jövőt építed.
    Állj meg hát egy percre,
    Élj és nézd a jelened!
    A pillanat múlandó, múlt lesz belőle.
    Sajnálod majd, hogy nem épültél belőle!
    Míg az egód szemed elől mindent eltakar,
    Az Univerzum téged megtisztult lélekkel akar!
    Gyürkőzz neki, hogy múltad miatt vezekelj,
    Ne bánts senkit, sorsodról csak te tehetel ?!
    Tanulj meg mindenkit szeretni, elengedni és feledni,
    Életed vezetőjéül a jó Istent elfogadni!
    Hited megtart majd e göröngyös úton,
    Hagyd, kézen fogva vezetnek a felvállalt utadon!
    S, ha majd végcélodhoz érkezel,
    Meggyötört lelkeddel,
    A tisztulásért hálával emlékezel!
     
  2. macseklany / Tulajdonos Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    78,957
    Kapott lájkok:
    4,636
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Tóth Árpád: Október

    A levegő hideg, kék és merev,
    S sziszegve metszi éles cirpelés,
    Mint bánya mélyén a kék érceret
    A zengő fúró. Már a fény kevés.
    A sötét ég tisztára van seperve,
    A láthatár fakó vonal, üres, -
    Vízszintes közönyét ezüst s veres
    Tornyok nem gyujtják fel már. Komor este.

    Október. Pompa és szín nincs tovább.
    Ó, mikor még arany fény lihegett,
    S tömör bíbor és roskadó brokát
    Fedte a kéjes, ájult ligetet...
    Már meztelen az erdő. Végesvégig
    A züllött úton roncs, bú és szemét.
    Korhadó tönkök. Egy nyirkos, setét
    Kórón vén varjú hamvas hasa kéklik.

    Ősz, fáradt isten! - csendes és unott,
    Kinek halavány ujjaid közül
    Arany hullt, s már aranyaid unod,
    Szeretsz-e? - lelkem hozzád menekül.
    Szemed sárga, hűvös nézését küldd le
    A szívemig a hervadt végtelenből,
    Ím hozzád búsan és keserűn leng föl
    Eltűnődésem lassú tömjénfüstje...

    Mért élek én - s boldog mért nem vagyok?
    Mért fáj ez örök, tűnődve kuporgó
    Magány? - és máskor mégis mért sajog
    Magányért lelkem? Ó, lélek, te forró
    Tropikus homok! mért hajtasz virágot:
    Gyönyörű vágyat s jaj, gyökértelent?
    Arany gyümölcsöt a nagy őszi csend
    Nekünk nem hoz, csak bút, beteg sirámot...

    Ó, ez a vak, szeszélyes földi élet
    Adott-e kincset, mely ma is enyém?
    Vagy, mit ha bús szemem vizsgálva nézett,
    Nem halt el róla szomorún a fény?
    Mily szent iramban nyargalnak a lázak,
    S mily sánta mind a beteljesedés...
    Ez hát az élet-lecke? - e kevés
    Bölcsesség? - ez a lemondó alázat?...

    És mégis, míg elnézem csendesen
    A vízesést, mely mint roppant szalag,
    Ezüst gépszíj egy örök kereken,
    Az esti sziklán zúgva leszalad,
    - Kitárja újra reszketőn, sután
    Kelyhét a vágy, a lélek bús virága,
    Az árva, bíbor kelyhet minden drága
    Nagyszerűségek napfénye után...

    És fáj az elmúlás... mint egykor, régen,
    Mikor még mint gyerek, szelíd, zömök,
    Ebéd után, kora őszi sötétben
    Ültem az elhagyott asztal mögött:
    Szomorkodtak a félbehagyott étkek...
    Poharak alján tompa tűz... a torta
    A halvány tálcán búsan bújt csoportba...
    S egyszerre, furcsán, szememben könny égett...

    1916
     
  3. Termeszet /

    Csatlakozott:
    2018. július 21.
    Hozzászólások:
    45,737
    Kapott lájkok:
    273
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Férfi
    Tóth Árpád: VÁGYAK TEMETÉSE


    Elföldelem a szívem vágyait;
    Ó! kopott és zenétlen temetések,
    Züllött úrfiak züllött gyászpompája.

    Ledűlnek nyirkos síri ágyba mind,
    S én gyásztalan közönnyel tovább lépek,
    Miért tünődnék értük visszafájva?

    Üres fickók voltak, mihaszna társak,
    A szívem vérét itták, és ha éj lett,
    Duhajkodtak, hencegtek, fogadkoztak,

    És ők is csak gyürötten keltek másnap,
    Sóhajtoztak: hogy így-úgy, fáj az élet
    Henyéltek, tespedtek, semmit se hoztak.

    És őbelőlük sem lett semmi sem -
    Az egyiket pedig soká szerettem,
    Hazudta: ő az a táltos-királyfi,

    Ki hipp-hopp, egyszer majd kiküzd nekem
    Egy szép királylányt, hősi küzdelemben -
    Becsapott ő is, elfáradtam várni.

    És most már nincsen vágyam. - Hajnalonta,
    Ha hazavet a robot, összetörve,
    Nem ülök álmodozni, magam csalni.

    Feleség, pénz, Páris, - sok drága gyolcsa
    A létnek, tudom, már sohse kötöz be,
    Sebaj, így is csak meg lehet majd halni.
     
  4. macseklany / Tulajdonos Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    78,957
    Kapott lájkok:
    4,636
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Lakatos Krisztina: Halloweeni töklámpás

    Rémséges, kis kobold vagyok,
    faragott tök, mely így is kopott,
    mindig csak villogok.
    Ijesztgetek, rémisztgetek,
    hogyha úgy van, kettészednek.
    Gyertyát dugnak belém,
    megfaragnak - ez így kemény.
    Fülem is lett ízibe, ebből se lesz kiscsibe.
    Olyan ez - olyan jelmezbálos,
    ikertesóm is van már most.
    Ő csak februáros - viszi is a havat,
    neve is csak Farsang.
     
  5. Termeszet /

    Csatlakozott:
    2018. július 21.
    Hozzászólások:
    45,737
    Kapott lájkok:
    273
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Férfi
    Holtak hajnala


    Emberek az utcákon százával rohannak,
    De jó párat közülük autóval elcsapnak…
    Az egész világban most káosz uralkodik,
    Itt van egy új vírus, ami gyorsan szaporodik.


    Csak annyit látsz, hogy az ember elesik,
    S több ezren kezdik el rágni a beleit.
    Elfutni nem tudsz, mert gyorsabbak nálad…
    Ha elkapnak, tőből tépik le a lábad.


    Különálló végtagok, millió holttest,
    Csontok, belek százai mellettük de jól fest!
    Vérben forgó szemek, veszettül habzó szájak,
    Halált üzennek az egész világnak.


    Vér áztatta utcák, mindenütt csak belek,
    Elfogynak sorjában a Földről az emberek.
    Bezárkózni hasztalan egy bunker mélyébe,
    Utolér az éj halál a hónap végére…


    Beteges hörgést nagy ordítás követ,
    Valaki az utcán sok embert agyon lövet.
    Vérvörös a hajnal, kiszabadult egy vírus,
    Végig folyik a világon, mint medrében a Nílus.


    Nem fért el a Mennyben a rengeteg lélek,
    Élőholtak leptek el így minden vidéket.
    Ha a szívre célzol a golyó mit sem ér…
    A halhatatlan zombi előbb utóbb utolér.


    Egy lövés a fejbe, az K.O. az agyra,
    És talán esélyed lesz így a holnapra…
    De ha kifogy a lőszer, a zombi megharap
    A vírus így egyből te rád is átragad.


    Lassan halsz meg a kínzó fájdalmaktól,
    Majd élőholttá leszel a következő pillanattól.
    Az egész Föld már csak egy hatalmas kripta,
    Mert ember a zombi ellen a harcot nem bírta.
     
  6. macseklany / Tulajdonos Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    78,957
    Kapott lájkok:
    4,636
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

    Halottaknak napján,
    gondolkozz el, kérlek!
    Mennyire fontosak
    azok, akik élnek?
    Milyen gyakran gondolsz
    rájuk szeretettel?
    Jelenthet-e annyit,
    mint ki régen ment el?

    Ilyenkor az ember
    temetőbe jár ki,
    Elmúlt szeretteit
    véli megtalálni.
    Közben annyin élnek
    magányosan, távol,
    kire nem jut idő,
    kit a szív nem ápol.

    Pedig a halottak
    a szívünkben élnek.
    A hétköznapokba
    bőven beleférnek.
    M’ért nincs az élőkért
    ugyanilyen ünnep,
    ami lángra gyújtja
    apró mécsesünket.

    Aki elment, jól van,
    csak egy más világon,
    s nem tud örvendezni
    levágott virágon.
    Földdé porladt testet
    látogatsz a sírnál.
    Élőkért tehetnél,
    ahelyett, hogy sírnál!

    Oly sok a magányos,
    kinek nem jut semmi.
    Ki örülni tudna,
    ha tudnák szeretni.
    Ám ezt meg se látod
    – tudod – attól félek.
    Megbékélni kéne,
    s nem visz rá a lélek.

    Vársz, amíg késő lesz,
    mikor már nem bánthat,
    akkor száll szívedre,
    majd a gyász, a bánat.
    S jön halottak napja,
    s mész a temetőbe,
    bocsánatot kérni,
    s elbúcsúzni tőle…
     
  7. Termeszet /

    Csatlakozott:
    2018. július 21.
    Hozzászólások:
    45,737
    Kapott lájkok:
    273
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Férfi
    Lejkoné Kristóf Olga: Élünk és meghalunk

    Élünk és meghalunk, ez az élet rendje.
    És előbb vagy utóbb el leszünk feledve.
    Ha eltávozunk is, az élet megy tovább!
    Aki megszületik, várhatja a sorát.

    Kettő között - bizony - vannak harcos évek,
    Gondterhelt percek és biztatóan szépek.
    Simogató álom, szerető ölelés...
    Valakinek sok jut, valakinek kevés.

    Mindenkinek van egy saját története,
    Melybe sok-sok kicsi epizód fér bele.
    Évezredek óta ez az élet sora.
    Hogy mikor szakad meg, nem tudhatjuk soha.

    Néha azt szeretnénk, hogy ne érjen véget.
    Máskor úgy érezzük, pokol tüze éget.
    De az évek múlnak... elrohan az élet.
    Csak az örök honból ragyog vissza fényed.
     
  8. macseklany / Tulajdonos Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    78,957
    Kapott lájkok:
    4,636
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Kányádi Sándor: November

    Nyugaton, keleten
    vörös az ég alja.
    Régről nem kelepel
    kéményen a gólya.

    Csóka- s varjúsereg
    lepi el a fákat,
    véget a szél se vet
    a nagy csárogásnak.

    Pedig fúj, ahogyan
    fújni tud november,
    birkózik a csupasz
    hegyekkel, vizekkel.

    Bömböl a szél, süvölt,
    dühében már jajgat:
    túlcsárogják dühét
    a csókák és a varjak.
     
  9. Termeszet /

    Csatlakozott:
    2018. július 21.
    Hozzászólások:
    45,737
    Kapott lájkok:
    273
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Férfi
    Dsida Jenő: Ősz

    Mért van, hogy a szívem
    Csupa, csupa bánat? -
    Siratom halálát
    A gyönyörű nyárnak.

    Siratom halálát
    A hulló levélnek,
    Lassú hervadását
    A virágos rétnek.

    Siratom halálát
    Égő forró könnyel...
    ...Csicsergő madárdal
    Tavaszi virággal
    Csak még egyszer jöjj el!
     
  10. macseklany / Tulajdonos Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    78,957
    Kapott lájkok:
    4,636
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Mentovics Éva: Őszutó

    Felhőbe rejti szép szemét,
    aludni tér a nyár,
    a strandföveny, a csúszdapark,
    a part is néma már.

    Csak szél suhan a fák alatt,
    kereng a rőt levél,
    dió feszít az ághegyen,
    leugrik, s földet ér.

    Utánaszökken számtalan
    – vagy száz meg száz darab –,
    mi éretlen, az pár napig
    még fenn, a fán marad.

    Aludni tér az almafa,
    a tölgy a kert mögött,
    és varjú mondja: – Jaj, de kár,
    a nyár már megszökött!

    Bogárkát, hernyót, kis csigát
    hív ott, a rőt avar:
    – Nem bánthat itt a zord hideg,
    rejtőzz el, jöjj hamar!

    Tudd, ha a felhő pelyhezik
    a bérc, a hegy felett,
    ölemben minden aprónép
    majd békén szendereg.
     
  11. Termeszet /

    Csatlakozott:
    2018. július 21.
    Hozzászólások:
    45,737
    Kapott lájkok:
    273
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Férfi
    Ábrányi Emil: Nincs halál...

    Sejtem, tudom, hogy nincs halál!...
    Amint lejár a földi élet,
    A láthatatlan tűz: a lélek
    Lobogva más csillagra száll.

    Csak egy marad rideg halott:
    Az, aki sár volt életében!
    Mert nem csüggött a jón, a szépen,
    Mert könnyeket nem hullatott...

    Mert másokért nem szenvedett,
    Nem hitt, nem vérzett lelkesedve!...
    A Mindenség teremtő kedve
    Annak nem ád több életet!...

    De aki láng volt valaha,
    Aki szerette a világot
    És milliókért élni vágyott - :
    Ne féljen!... Nem hal meg soha!...

    Csillagról új csillagra tör
    S egy szent erő szolgálatában
    Bilincseket zúz össze bátran,
    Buzdít, emel, könnyet töröl!...

    Amíg az űrben egy atom
    Elnyomva él, jogért esengve:
    Megy végtelenből végtelenbe,
    Örök tettvággyal, szabadon!...
     
  12. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Hótól fehér az út,
    halottak a faluk;
    a sok kristályos nagy kopár fa,
    és a didergő fák sora
    úgy áll fehér cukorba mártva.
    Belepte már a malmot a fehér moha
    s olyan, akárcsak egy kelepce
    és készen áll prédára lesve;

    lenn a viharban reszkető
    kolostor és a háztető
    november óta küzd az estbe;
    s a hó csak hull, hull, hullong csendesen
    a végtelen, kopárbús tereken.

    Émile Verhaeren
     
  13. Termeszet /

    Csatlakozott:
    2018. július 21.
    Hozzászólások:
    45,737
    Kapott lájkok:
    273
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Férfi
    Czóbel Minka - Chaos

    Fárasztó az élet - csak már vége lenne -
    Értelmét nem értem - nincs örömem benne.

    Könnyen itt hagyhatnám, de ha eltávoznék,
    Annyi kedves szivre búbánatot hoznék.

    Elmúlik a "tegnap", a "mának" már vége,
    Pihenés órája - az is eljön végre.

    De előbb elfonnyad minden egyes ágról
    Minden egyes virág, - lehullik a fáról.

    Melegség, napsugár, kifagy mind a légből,
    Minden egyes csillag letűnik az égről.

    Aztán csak sötétség - sűrű ködös fátyol -
    Pihenés órája, hol vagy? - közel? - távol? -