e betüs kedves versikéink , Eme hely kedves nekem

csentem e verset ezen neten:

Egyetlenem, kedvesem,
e verset neked szentelem!
Nem lelem helyem, se kedvem,
mert te nem lehetsz velem.

Keresem tested, lelked,
szerelmem rebegem neked.
Keresem selymes kezed,
kellesz nekem, sejted!

Decemberben testem reszket,
jeges reggelen nem nyer meccset.
De este, szerelmem, veled leszek,
mert tested heve megmelenget.

Cseresznye, meg eper kellene,
testem el sem telne vele.
De eszem helyette nyelved, melled,
mert szeretem e nemes szerved.

Kedden ezen elmerengtem,
s tested, lelked megszerettem.
Szemed rendesen megdelejezett,
de ezt, kedvesem, nem sejtheted!

 

Esztelen szerelem,
Elvetette csepp eszem.
Elfelednem lehetetlen,
Elveszett szerelmem.

 

Meleg fekhelyem epekedve engem keres,
nekem be kellene fejeznem eme versemet,
reggelre sem lehet versenyre kelnem veletek.

 

Kedves emberek,
keblemre veletek!
Szemem nedve elered,
mert kedvem lelem bennetek,
s nevetek!
Ezen percben elmegyek,
mert nekem ez eszperente
nyelvezet meredek!

 

Csizmazia Gergely

Egy év
Lényem ette kevély féreg,
Lelkem égette heves méreg,
Belepett egy érzéketlen kéreg.

Értelmetlen, elfecsérelt évek,
Terméketlen, elernyedt lélek,
Egyetlen kérdésem: Mért élek?

Kétségtelen: Teérted!
Remélem, megérted,
És én lehetek vérted!

Te megmentetted lelkemet,
Jellemed érzéketlenséget betemet,
Mennybe emeltél engemet.

Temérdek erény, érték,
Feleslegesen kérték...
"Erre nem lenne lépték!"
Felelték és nem mérték.

Énjének értékelése erélyes,
Szerénysége szerfelett erényes,
Lelke mélysége nem sekélyes,
Remek elméje pengeéles.

Szendergések, Ébredések,
Gyengeségek, Tévedések,
Rettegések, Részegségek,
Kergeségek, Révedések.

Egy év - egyetlen szemrebbenés,
De remény és emlék nem kevés,
Melyet e menyecske lelkembe vés.

 

Epekedhetek melletted szerelmem,
de mert nem ettem meg,
te kedvesem elfenekelsz.
Ezt merted?
Ezek nem nemes tettek,
ezt nevezed te szerelemnek?

 

Te tetted-e e tettetett tettet,
te tettetett tettek tettese, te!

 

Lenge, lezser becses kelme,
kecses testet el-elfedve
enged teret; elmerengned,
fel-felfedve csepp kebleket,
melyen szemed legeltetted,
mert
cserfes, kecses szemtelenke
ezt szemednek megengedte.
Persze, nem lesz etyepetye,
sem kellemes terefere.
Szemed mehet, neked bezzeg
nem engednek beljebb lenned.

 

Berbor István

Eszperente pajzánság
Lenge, lezser becses kelme,
kecses testet el-elfedve
enged teret; elmerengned,
fel-felfedve csepp kebleket,
melyen szemed legeltetted,

mert

cserfes, kecses szemtelenke
ezt szemednek megengedte.
Persze, nem lesz etyepetye,
sem kellemes terefere.
Szemed mehet, neked bezzeg
nem engednek beljebb lenned.

 

Estefele eshetett meg veled,
ez eset , mely megesett,
s nem egy emberrel megeshet!

Ez megeshet este,
reggel sem lehetetlen,
s delente nemegyszer!

S megeshet verebekkel,
megeshet ebekkel,
gebe se lesz elfelejtve!

Tegzesek se restek,
kecske se legyen elfelejtve,
teve sem tevegelhet egyre!

Medve kedvet lelhet,
legyeket el ne felejtsem,
nedvben keszeg szeretkezhet!

S brekkencs, s lebegve lepke,
s retek kertemben,
Hej, kerek terepen ez megeshet!

 

Remek hegyek, kellemes, meredek helyeken eltelt hetek,
fesztelen lejtmenetekkel gerjesztett,
sebes, fejem mellett elreppent szelek,
melyek egybekerekedett elegye fejemben telet jelent.

Meleg hetekben rendre eltervezem;
vekkerem keveset ketyeg,
s elmegyek hegyekbe, kedvemet keresem,
leceken repdesve elverek egy hetet.

 

Szerelmes testek

Szeretlek kedvesem,
rebegted kedvesen
szerelmes szemekkel egy
esten,
selymes kezed felfedezte
testem,
s menten szerelembe
estem!

Nyelvem nyelveddel feleselt,
s melleden legelve fentem,
(tested e begyes remeke
nekem kellemes csemege)
s mentem egyre-egyre lentebb…
(fejed lelkesen helyeselt),

Tenyeremmel megemeltem feneked,
nedves kelyhedbe kedvem leltem
(tetszett nekem e rejtelmes hely),
kellemes perceket szerezve teneked,

Heves leheletemre tested
bele-beleremegve elment,
lelked emelkedetten lebegve,
„szeretlek, te perverz”, hebegte,

Szervem, melynek neve e versbe
ne legyen belekeverve,
merev lett, s terjedelmes,
kedvesen lested: helyet keresne
benned lent, hevesen keverve,

De nem engedted,
mert fejedbe vetted
(te engedetlen!)
nekem ez egy cseppet sem
lett kellemetlen,

Kerevetem megrecsegve nyekergett
nyelved szerelemcseppeken tekergett,

Fejed nem resten ment le-fel e hegyre,
(tetszett nekem e helyzet,)
s lestelek szeretettel,
gerjedelmem meg emelkedett egyre,

Egyszerre elvesztettem fejemet
menten eleresztettem nedvemet,
s lelkemet egekbe emelted,
mert szerelmesen nyeldekelted,

Percek teltek, s kedved lecsendesedett,
felemelt fejed mellemre helyezted,
(ez szeretett legkedvencebb helyed)
tenyerem fejedre tettem, melengettelek,
(szeretem kellemes testedet),
s csendesen elszenderedtem veled…

 

...
Leplezve szerelmemre lestem,
Szeme elkerekedett, merev, jeges lett.
Ez nem jelenthetett egyebet:
Belem szele elrettentette kedvesemet.
Emese ezzel fejezte be: "Eredj, el veled!"

Elrendeltetett, szerelme ellebegett,
Emese elfelejtett engem eme este,
Embernek nem vett, mert belem szeles.
Elrendeztem fejemben eme esetet.
Egy helyes feleletre leltem: Meleg lettem.
Ezennel eme mese befejeztetett, lehetne: THE END.
...

 

Hegyek melyekre szemedet vetted
szerelem helye legyen neked.
Szerelmed legyen lelkemnek
hegyekben fent meleg
Fellegek felett szerelmek.
Mennyben, s lent
lelkeknek.
Legyen szerelem lent s fent,
szeretet egyre melegebb.

 

Tövesy M. Konrád

Élettered
Szeresd e helyet
Egész életedben, népem;
Ez nevelt, s egy percben
E helyen lesz véged.

E hely egyetlen,
Mely teret enged néked;
Nem érdekes, megfelel-e:
e helyen kell élned.

E helyen, melyen rengeteg
embernek vére kélt;
E hely, melyhez egy-egy szent nevet
Egy ezredév lemért.
...

 

Berbor István
Eszperente telek
Remek hegyek, kellemes, meredek helyeken eltelt hetek,
fesztelen lejtmenetekkel gerjesztett,
sebes, fejem mellett elreppent szelek,
melyek egybekerekedett elegye fejemben telet jelent.

Meleg hetekben rendre eltervezem;
vekkerem keveset ketyeg,
s elmegyek hegyekbe, kedvemet keresem,
leceken repdesve elverek egy hetet.

Decemberben, fennen remek helyeknek felelek;
nem tehetek egyebet.
Megyek, telelek veletek,
mert kedvelem e hegyeket (s kegyelmetek).

Keveset edzett testem felett percet nem rettegek.
Cseppet sem megszeppenve jegeken sercegek,
fekete jelek mellett hevesen repesztek,
meredeken lerepdesve rendre kedvem lelem.

Este, hegyekben eltelt perceken merengve, emelem serlegem.
Elernyedt testembe eresztett jeges, de szerfelett kellemes,
erjesztett serek lehelnek csepp lelket.
Fejem erre - persze - elnehezedve, egyre keservesebben "felel", testem kereveten hever.

Fent emlegetett terheket reggelre rendre elfelejtem.
Felkelek, szememet hegyekre emelem, lelkesen felmegyek,
s telhetetlen tekereg, sebesen teperek lefele,
mert szeretem. Elfeledve nekem ez egyszer sem lehet.

 

Oschirling

Kértem én ezt?
Kértem én ezt?
Élek, élek...
mégse érzem
félek, félek.
Kétely ér de
érzem védnek
észrevétlen
fények, fények.
Tévedésem
vétek, vétek...
végveszélyben
élek, élek,
és temérdek
érdek él de
még esélyem
szép reményem.
Kérdeznélek
s nézel, nézel
éjnek mélyedt
kék szemével
mégse félek,
és veszélyek
érnek, érnek
még remélek
s kérlek kérlek...

Budapest, 2009. május 8. - Avagy játék a szavakkal...

 

Kurczina Terézia
Kezdetek...
Egyetlen levelecske.
Nekem.
Reggelente remegve veszem kezembe.
Este vele fekszem.
Lelkem kedvenc eledele lett.
Eszem kereke erre rendezkedett be.
MEGLELTEK, MEGLELTEM.
Elmerengek...
Lebegek...
Belerejtezem...
Ez feledhetetlen. Megfejthetetlen kegyelem.

Kezed kedvesen lengedez: gyere!
Beleremegek, de nem rettegek.
Felelnem kell!
Egyetlen percet sem vesztegetve
megered lelkem nyelve, s nem hebegek.
Lelkendezve felelem: megyek!
Nem tehetek egyebet.

Szent Lelkeddel terelgetsz engem.
Engedem...
Lelkemet eledbe` helyezem.
Kedvesem...
Egyetlenem...
Kezem kezedben. Vezetsz.
Egyenesen.
Egyre feljebb megyek Veled.
Megtehetem: szereteted befed engem.
Ez kellemes!

Szeretsz? Szeretlek!
Szenvedsz? Veled szenvedek!
Kellemes teher ez nekem.
Eledelem lett.
Ellenfeleket Veled elhessegetek,
s verhetetlen leszek.
Nem lehetek vesztes!
Megsejtem: Veled nem lehet lehetetlen!
Felemelsz...

Telhetetlen lettem!
Kegyelmedet esdeklem, lesem, meglelem.
Meg sem lep!
Felveszem, elteszem.
Egyebek nem kellenek nekem.
Menetelek melletted.
Kezedet el nem engedem.
Kettesben, VELED!
Felfedezem: erre lettem teremtve.
Emberek!
Ez egyenesen remek!

 

Somodi Mihály

Hebrencse
Eszem ereje egy versbe kezdet
nem lehet vele lennem
mert ez hebrencse.
mely egy ember eszperente
nyelvnek nevezte el
ellevelezek vele s eme ember ezt emlegette:

Tenyerem fejeden csetten
ne keres engemet mert...
nem mentem fel eme netre
sem jegyeztem le.
elmentem egy helyre
s ezt rendeltem:

levelekkel festett nedv, mely kellemesebb melegen
de el kellett mennem mert ez nekem nem kellet
meg be kellene fejeznem eme versemet
kezembe kezet emelek s elvesztem e fejem
de engedek s belekezdek egy szebbe
megyek lelkemet eltemetem.