Ingmar Bergman

A témát ebben részben 'Filmrendezők Bemutatói' klarensz hozta létre. Ekkor: 2014. február 03..

?

Ingmar Bergman Értékelése

  1. Szeretem

    1 szavazat
    100.0%
  2. Utálom

    0 szavazat
    0.0%
  3. Közömbös

    0 szavazat
    0.0%
  4. Nem ismerem

    0 szavazat
    0.0%
  1. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Ingmar Bergman

    (Uppsala, 1918. július 14.Fårö, 2007. július 30.)
    svéd filmrendező, a modern filmművészet egyik legnagyobb hatású egyénisége volt.

    [​IMG]


    Lutheránus lelkész gyermekeként született. 10 évesen bábszínházi előadásokat rendezett. 19 évesen elhagyta a szülői házat, és színházrendezőnek állt. 1944-ben kinevezték a helsingborgi városi színház rendezőjének. Filmes munkái mellett is folyamatosan rendezett vidéki színházakban. „A színház olyan, mint egy megértő feleség – míg a film jelenti a nagy kalandot, a pazarló és nagy igényekkel fellépő szeretőt.”
    Maga is írt színdarabokat, és filmjei forgatókönyveit is önállóan jegyezte. Az 1944-es Őrület című forgatókönyvében egy fiatal ember győzedelmeskedik egy szadista tanár felett. A fiatalembereket elnyomó rosszindulatú apafigura végig megjelenik korai munkáiban. A gyakran erőltetett kezdeti próbálkozások erőteljes egyéni képzelőerőről adnak tanúbizonyságot. Tizedik filmjénél Bergman rátalált saját hangjára. 1951-es Nyári közjáték című filmjében egy szerencsétlen sorsú szerelemnek lírai tájszemlélete megható. 1955-ös Egy nyári éj mosolya című filmjével szerzett nemzetközi hírnevet. A következő három filmje meghatározó lett Európa filmművészetére. A hetedik pecsét (1957), A nap vége (1957) és a Szűzforrás (1960) az egész európai filmművészet lényegét sűrítette magába.
    Bergman szerette illuzionistának és szemfényvesztőnek nevezni önmagát. Lemondott a történelmi helyszínekről, lecsökkentette a stáb létszámát, a helyszíneket szűkítette. Létrehozta a magány filmtrilógiáját. A Tükör által homályosan (1961), Úrvacsora (1963) és a Csend (1963) szereplői magukat és egymást kínozzák, miközben olyan szellemi nyugalmat keresnek önmaguknak, amelyből hiányzik Isten.
    Az 1966-os Persona új korszak kezdetét jelentette: elmerülést az emberi kapcsolatok világában, a premier plánok középpontba helyezését. Az 1972-es Suttogások és sikolyokban két nő kölcsönös megkínzatásának tanulmányát jelenítette meg.
    Az 1970-es években filmes pályája leszállóágba került. Elhagyta otthonát és állandó szereplőit. Az 1982-es Fanny és Alexander szövevényes családi történet. E film után bejelentette visszavonulását a filmezéstől. Woody Allen szerint Bergman „Valószínűleg a legnagyobb filmrendező a filmkamera feltalálása óta”.
    Leánya, Eva Bergman 1945-ben, fia – aki szintén rendező lett –, Daniel Bergman 1962-ben született. Édesapja Linn Ullmann írónőnek, aki Liv Ullmann színésznővel való kapcsolatából 1966-ban született.
    Szakmai tökéletessége mellett filmjeinek problematikája, morális tépelődő attitűdje teszi művészetét egyedülállóan jelentőssé. Kedvelt témaválasztása a lélektani konfliktusok részletes ábrázolása. Munkája szakaszos fejlődésen ment keresztül negyven éven át. Bergman igen termékeny alkotó, filmjeiben vissza-visszatér bizonyos képi elemekhez, melyeket egyre pontosabban kidolgoz. Gyakorló színház- és operarendezőként is maradandót alkotott. Állandó operatőre a kétszeres Oscar-díjasSven Nykvist volt. Egyik legközelebbi munkatársa a magyar származású Katinka Faragó volt évtizedeken át.
    Élete utolsó két évtizedére Bergman visszavonult a filmezéstől, csak 2003-ban tért vissza egy tv-film erejéig a Sarabande-dal. A nyolcvankilenc éves svéd rendező békében hunyt el otthonában a balti-tengeri Farö szigeten 2007. július 30-án, egy napon Michelangelo Antonioni olasz filmrendezővel. A halál közvetlen okát még nem állapították meg, tudatta a TT hírügynökséggel a rendező lánya, Eva Bergman.


    Filmjei:
    1945 Válság
    1946 Eső mossa szerelmünket
    1947 Hajó Indiába
    1947 Zene a sötétben
    1948 Kikötőváros
    1948/49 Börtön
    1949 Szomjúság
    1949 A boldogság felé
    1950 Ilyesmi itt nem fordulhat elő többé
    1950 Nyári közjáték
    1952 Várakozó asszonyok
    1952 Egy nyár Mónikával
    1953 Fűrészpor és ragyogás
    1954 Szerelmi lecke
    1955 Női álmok
    1955 Egy nyáréjszaka mosolya
    1956 A hetedik pecsét
    1957 A nap vége
    1957 Az élet küszöbén
    1958 Arc / A varázsló
    1959 Szűzforrás
    1960 Az ördög szeme
    1961 Tükör által homályosan - Trilógia 1.
    1962 Úrvacsora - Trilógia 2.
    1963 A csend - Trilógia 3.
    1964 Valamennyi asszony / Beszéljünk most ezekről a nőkről
    1966 Persona
    1965/66 Daniel
    1966 Farkasok órája - „második” Trilógia 1.
    1967 Szégyen - „második” Trilógia 2.
    1968 Rítus
    1969 Szenvedély - „második” Trilógia 3.
    1969 Dokumentumfilm a Farö-szigetről (dokumentumfilm)
    1970 Érintés
    1972 Suttogások és sikolyok
    1973 Jelenetek egy házasságból (TV-film)
    1974 Varázsfuvola
    1975 Színről színre / Szemtől szemben / Szemben önmagunkkal (TV-film)
    1977 Kígyótojás
    1977 Egy kis éji zene
    1978 A Bergman-akta (dokumentumfilm)
    1978 Őszi szonáta
    1980 Jelenetek a bábok életéből
    1982 Fanny és Alexander
    1983 Próba után (TV-film)
    1987 Áldottak (TV-film)
    1992 A legjobb szándékok (forgatókönyv)
    1992 Vasárnapi gyerekek (forgatókönyv)
    1996 Négyszemközti beszélgetések (dokumentumfilm)
    1997 Bergman hangja (dokumentumfilm)
    1997 Dúl-fúl és elnémul (TV-film)
    2000 Trolösa
    2001 Konfesszió
    2003 Sarabande (TV-film)

    A színészgárda:

    „Meg tudnám ölni azt, aki valami rosszat mond a színészeimre.”

    Bergman saját színészgárdát hozott létre olyan svéd színészekből, akik rendszeresen szerepeltek filmjeiben.
    Max von Sydow, Bibi Andersson, Harriet Andersson, Erland Josephson, Indrid Thulin és Gunnat Björnstrand mind tagjai voltak e körnek, s mindegyikük legalább öt Bergman-alkotásban játszott.
    Liv Ullmann, aki Bergman kilenc filmjében kapott szerepet, volt az utolsó, aki csatlakozott hozzájuk, s aki végül legközelebb került hozzá, mind művészileg, mind magánemberként.

    [​IMG]
    Hatása:

    Bergman könyörtelen igazságkereső, aki nem kímél senkit és semmit, legkevésbé önmagát. A lényeget kutatja mindenben, témái az emberi lét alapkérdéseit feszegetik.
    Filmjeinek mondanivalója nem csupán a nézőket, az alkotókat is megérinti - többen ma is példaképüknek tartják, hiszen az élen járt azok között, akik felismerték, hogy a film nem csupán a szórakoztatás eszköze, hanem önálló művészet.




     
Címkék :