Siménfalvy Sándor

A témát ebben részben 'Színészek Bemutatói' nonoka hozta létre. Ekkor: 2017. január 12..

  1. nonoka /

    Csatlakozott:
    2011. január 02.
    Hozzászólások:
    27,115
    Kapott lájkok:
    2,448
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Siménfalvy Sándor Színész

    Született:
    1892. július 9. Szenice, Nyitra megye, Magyarország,
    ma Senica, Szlovák köztársaság
    Elhunyt:
    1988. december 24. Budapest, Magyarország
    testvére: Siménfalvy Ida (1890-1969) színésznő



    Film szerepei:

    Havasi selyemfiú (1980) tévéfilm
    Bolond nagysága (1980) tévéfilm - Doktor úr
    Ki látott engem? (1977)
    Magyarok (1977)
    A Csillagszemű (1977) - Jankó apja
    Petőfi (1977) tv-filmsorozat
    Ballagó idő (1976) - Ambrus bácsi
    Fürdés (1974) tévéfilm
    Keménykalap és krumpliorr (1974) tévéfilm
    Kínai kancsó (1974) tévéfilm
    Az öreg bánya titka (1973) tv-filmsorozat - Hollán nagytata
    Nyulak a ruhatárban (1972) - Sebők
    Das Falsche Gewicht (1971) - Onufrij
    Felfedezés az erdőben (1971) tévéfilm
    Hol vagy Názár? (1971) tévéfilm
    Egy óra múlva itt vagyok (1971) tv-filmsorozat - Dogán apja
    A gyáva (1970) tévéfilm
    Hahó, Öcsi! (1970) - Bácsi a Duna-parton
    Rózsa Sándor (1970) 1-12 rész, tévéfilm
    Vidám elefántkór (1970) tévéfilm - Nagyapa
    Tizennégy vértanú (1970) tévéfilm
    Gyula vitéz télen-nyáron (1970) - Utcaseprő
    Uborkafa (1970) tévéfilm
    Szerencsés álmokat! (1970) tévéfilm
    Hatholdas rózsakert (1970) - Férfi
    Halálnak halála (1969) tévéfilm
    Triptychon (1969) tévéfilm
    Az örökös (1969)
    Hanákné ügy (1969) tévéfilm
    Gobseck (1969) tévéfilm
    Az alvilág professzora (1969) - Üdülő férfi
    7 kérdés a szerelemről (és 3 alkérdés) (1969) tévéfilm - Utas a villamoson
    Történelmi magánügyek (1969) - János bácsi
    Elsietett házasság (1968) - Kocsis
    Csend és kiáltás (1968) - öreg paraszt
    Keresztelő (1968) - Öreg Gócza
    Bors (1968) tv-film - Józsi, a nagybácsi
    Egri csillagok I-II. (1968)
    Irány Mexikó (1968) tévéfilm - Edzőtábor portása
    Próféta voltál szívem (1968)
    Keresztelő (1967)
    Úton (1967) tévéfilm
    A koppányi aga testamentuma (1967) - Öreg Máté
    Kérdések a szerelemről (1967) tévéfilm
    Tízezer nap (1967) - Sándor bácsi
    Hogy szaladnak a fák! (1967) - Pista bácsi
    Egy nap a Paradicsomban (1967)
    Oly korban éltünk 1-5. rész (1966-1967) tévéfilm
    Sok hűség semmiért (1966)
    Princ, a katona 1-13. rész (1966) tévéfilm - Piaci őr
    Kárpáthy Zoltán (1966)
    Fügefalevél (1966) - Vasutas
    Othello Gyulaházán (1966) tévéfilm
    Utószezon (1966)
    Büdös víz (1966)
    Fájó kritika (1965)
    Szegénylegények (1965) - Öregember
    Zöldár (1965) - Papóka
    Nem (1965)
    Déltől hajnalig (1965) - 3. paraszt
    Húsz óra (1965) - István bácsi
    Így jöttem (1965)
    Pirostövű nád (1965) tévéfilm
    Már nem olyan időket élünk (1964)
    Négy lány egy udvarban (1964)
    Húsz óra (1964)
    Így jöttem (1964)
    Háry János (1964)
    Déltől hajnalig (1964)
    Mit csinált Felséged 3-tól 5-ig? (1964) - Kódexíró barát
    A kőszívű ember fiai I.-II. rész (1964)
    Az utolsó előtti ember (1963)
    Hattyúdal (1963)
    Sodrásban (1963)
    Fotó Háber (1963)
    Meztelen diplomata (1963) - Süket öregúr
    Prakovszky, a siket kovács (1963) tévéfilm
    Tücsök (1963)
    Asszony a telepen (1963)
    Egyiptomi történet (1963)
    Koncert (1963)
    A Tenkes kapitánya (1963) tv-filmsorozat
    Isten őszi csillaga (1962)
    Legenda a vonaton (1962) - Utas
    Az aranyember (1962)
    Elveszett paradicsom (1962) -Vasutas
    Angyalok földje (1962)
    Egyiptomi történet (1962) magyar-egyiptomi film
    Lopott boldogság (1962)
    Autókaland (1962) tévéfilm
    Pesti háztetők (1962)
    Koncert (1962) rövid játékfilm
    Megöltek egy lányt (1961)
    Májusi fagy (1961)
    Jó utat, autóbusz! (1961)
    Az ígéret földje (1961)
    Felmegyek a miniszterhez (1961) - Felszólaló a parlamentben
    Dúvad (1961) átdolgozott változat - Monoki, Zsuzsi apja
    Áprilisi riadó (1961)
    Próbaút (1960)
    Virrad (1960)
    Zápor (1960)
    Három csillag (1960)
    A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960)
    Két emelet boldogság (1960) - Éjjeliőr a csónakházban
    Kálvária (1960)
    Fűre lépni szabad (1960)
    Fapados szerelem (1959)
    Szerelemcsütörtök (1959)
    A 39-es dandár (1959)
    Álmatlan évek (1959)
    Dúvad (1958) átdolgozott változat 1961 - Monoki, Zsuzsi apja
    Sóbálvány (1958)
    Ház a sziklák alatt (1958)
    Csempészek (1958)
    Bogáncs (1958)
    Édes Anna (1958) - Vöröskatona
    Vasvirág (1958)
    Égi madár (1958)
    A harangok Rómába mentek (1958)
    A tettes ismeretlen (1957) - Matyi nevelőapja
    Nehéz kesztyűk (1957) - Pincér
    Láz (1957)
    Külvárosi legenda (1957)
    Két vallomás (1957) - Néző a bűvész előadásán
    Égi madár (1957)
    Az igazi égszínkék (1957) rövid játékfilm
    A nagyrozsdási eset (1957)
    Ünnepi vacsora (1956)
    Mese a 12 találatról (1956) - Fogfájós ember a patikában
    Szakadék (1956)
    Körhinta (1955) - Elszámoltató-bizottság tagja
    Budapesti tavasz (1955)
    Gábor diák (1955)
    Rokonok (1954)
    Fel a fejjel! (1954) - Baka
    Hintón járó szerelem (1954)
    Életjel (1954) - Márkus
    A harag napja (1953) újra vágva 1955
    Föltámadott a tenger 1-2. rész (1953)
    Kiskrajcár (1953)
    Erkel (1952)
    Első fecskék (1952)
    Vihar (1952)
    Déryné (1951)
    Gyarmat a föld alatt (1951)
    Felszabadult föld (1950)
    Ludas Matyi (1950)



    Színházi szerepei:

    Brecht: Jó embert keresünk - Deng
    Darvas József: Kormos ég - Miska bácsi
    Madách Imre: Az ember tragédiája - Tudós, majd Eszkimó
    Moldova György: Titkos záradék - Bita Kálmán
    Móricz Zsigmond: Úri muri - Ködmön András
    Németh László: Két Bolyai - Lőrincz inas
    Németh László: Széchenyi - Brach
    Seneca: Oidipus rex - Phorbas
    Shakespeare: Szeget szeggel - Tamás szerzetes

    [​IMG]
    [​IMG]

    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]



    Életrajza:

    Adatok:

    1908 - színészegyesületi vizsgát tesz
    1911 - 1950 - táncos-komikusként vidéki társulatok tagja
    1950 - a Nemzeti Színház tagja
    1964 - legjobb epizód alakítás díja az "Isten őszi csillaga" c. filmben nyújtott alakításáért
    1967 - érdemes művész kitüntetésben részesül
    1973. január 1-étől fogva a postai irányítószám rendszert propagálja, örök postásként
    1982. június 13-án balesetet szenved, felesége, aki az autót vezeti - a baleset során életét veszti

    Azok közé tartozik, akit későn fedeznek csak fel, hisz több mint negyven esztendőt tölt a pályán észrevétlen, vidéken, amikor 1950-ben a Nemzeti Színház színpadára lép először. De jobb későn, mint soha, s akkor már két esztendő híján hatvanéves. Ilyenkor az emberek, főképp, ha színész az ember, azért már nem nagyon tervez. Nem így Simi bácsi (általában a szakma, és az ismerősök így szólítják). Ő tele van tervekkel, akárcsak pályája kezdetén, és amikor a tizedik ikszbe lép, 92 évesen, még újabb szerződést ír alá a Nemzeti Színházzal, mert hiszen továbbra is tele van tervekkel. Örök epizodista, aki 1964-ben elnyeri a legjobb epizódalakítás díját az "Isten őszi csillaga" című filmben nyújtott alakításáért. Több mint 110 filmben játszik, megszámlálhatatlan rádiójáték szereplője, ám az ország mégis örök postásként könyvelhette el, amikor az irányítószámok bevezetése kapcsán szinte minden akkori reklámműsorban feltűnt nap mint nap, kedves, huncut mosolyával. Lassan két évtizede nélkülözzük csöndes derűjét.

    Kezdetek

    Simi bácsi a felvidéki Szenice városkában születik meg, színészcsalád sarjaként, hisz mind szülei, mind pedig nagyszülei színészek. Székelykeresztúron az Unitárius Főgimnáziumban négy osztályt végez, majd színész szüleit követve - 16 éves korában, 1908-ban - színészegyesületi vizsgát tesz. Kezdetben mint artista és állatszelídítő járja a vidéket. A hazai városokon túl megfordul Ausztriában és Lengyelországban ebbéli minőségében. Nem múlik el nyomtalanul ez az időszak, mert Simi bácsi bal alsó karján még élete vége felé is látszik a heg, egy oroszlán marásának a nyoma. Szinte gyerekfejjel lesz állatidomító. Csak rövid ideig foglalkozik fenevadakkal, viszont, amit a manézsban tanul, az hozzásegíti többek közt ahhoz, hogy felneveljen például egy olyan életmentő kutyát, aki nem csak vízből ment ki sokakat, de elsajátítja a színészet mesterségét is, mégpedig olyan magas fokon, hogy például a "Tomi és társai" című darabban jó néhány társulatnál vendégszerepel. Színészként első igazgatója Heves Béla, állomáshelye pedig Szatmárnémeti és Nagyszeben. Erdélyt járja az első világháború kitörésekor is, de születési helye alapján sorozáskor felvidékre, Szepesváralján (ma Spišské Podhradie, Szlovákia) vonul be. Frontra kerül. A katonáskodás idején is Tháliát szolgálja inkább, mint a császárt. Sokszor játszik a katonatársaknak színpadon is. Eljut a szkipetárok földjére, Albániába például, ahol fellép a Monarchia vezérkara előtt.

    Vándoresztendők

    Leszerelés után aztán ott folytatja, ahol abbahagyta. Vidéki társulatokkal keresztül-kasul bejárja az országot táncoskomikusként. Darvas, Halmi, Faragó Ödön, Homokai Béla, Zoltán Gyula társulatainál tölt el hosszabb-rövidebb időt. Kezdetben főképp népszínművekben lép fel. "Tolonc, Amit az erdő mesél, Régi szerető, Az ördög mátkája - sorolja Szathmáry István kollégájának Simi bácsi kezdő éveit felidézendő, majd így folytatja. - Aztán jött a sok operett... Mágnás Miska, Csárdáskirálynő..." - és mindegyikben ő a táncoskomikus. "... a kezdő gázsim huszonöt korona volt. Meg is kaptam belőle tíz-tizenöt koronát havonta. Hordtam díszleteket, pucoltam a petróleumlámpákat, ezt akszidenciának hívták, s le is szurkoltak érte naponta harminc fillért, a kellékesek segítéséért és a színlaphordásért meg kijárt az ebéd. Hát szép volt, s rég volt..." Az első sikerét azonban mégis hatesztendős korában aratja. "Egy alkalommal annál a jelenetnél, amikor a bakó kivégzi Hunyadi Lászlót, felkiabáltam a színpadra a nézőtérről: Ne bántsák az apámat! Édesapám volt a Hunyadi László..." Ám a vándor, stagione színjátszás "romantikájára" jól rávilágít az a történet, amelyet elmond: "Egyszer Fogarasról Marótra mozdultunk. Kilenc szekérrel. Egy kocsiban a gyerekek. Alsórákoson éjszakáztak szalmán. Váradi Béla három társával felköszöntötte a környékbeli földbirtokosokat, s hozták az enni-innivalót. Másnap aztán az új játszóhelyen se súgólyuk, se súgó. Ő az utolsó szekéren utazott, a saroglyában. Aztán menet közben elveszették. Este Bánk bánt adták. Oldalsó súgással. Aztán az előadás alatt megérkezett az elhagyott tag, s kikapta helyettese kezéből a példányt, és a szöveg helyett ezt súgta fel a színpadra, mindenkinek: Feljelentem az egész társaságot a Színészegyesületnél cserbenhagyás miatt... de aztán se feljelentés, se harag..." - rövidesen az előadás kellő menetében folytatódik...

    A Nemzeti Színház színpadán

    Több mint negyvenévnyi vidéki színjátszást követően, 1950-ben a budapesti Nemzeti Színház szerződteti. Közel hatvanesztendősen válik a nemzet első színházának nagy színészegyéniségévé, ám szerepei szerint inkább csak epizodistájává. Őt ez mit sem érdekli, teszi a dolgát, mint ahogy akkor, először is tette a Nemzeti Színpadán. A Rákosi-korszak tematikájának megfelelően egy harcos, szovjet alkotás, a "Ljubov Jarovája" előadásán tűnik fel először katonaköpenyben, de akkorában, hogy az a bokájáig lóg, s hátán egy termeténél kétszerte nagyobb puskával. Aztán ez a fura, meleg hangú kisember belopja a nézők szívébe magát igen hamar, és a filmesek is gyorsan megkedvelik barázdáltan szép öreg arcát, kedves modorát, pontos munkavégzését, és "nem nagyon kell őt rendezni" - mondják rá... Kitűnik egyéni hangvételű parasztszerepekben, ő maga kedves szerepeiként emlegeti az "Ozorai példa" és a "Tűzkeresztség" című darabokban játszott szerepeit. Hangját divat lesz utánozni, paródiák kereszttüzébe kerül beszédmodora, de ő ezt szelíd mosollyal az arcán tűri és kedveli. "Sii-imén-faalvy Saaándor" - és akkoriban mindenkinek mosolyra szalad a szája, de ez a szeretet mosolya, nem ellene, hanem mellette szól, hisz ettől aztán annyira a "miénk lett", hogy nem számít már a kora sem, különben is letagadhatna vagy húsz évet. De minek? 96 éves, amikor elmegy, és akkor született, 1892-ben, mint francia kollégája, Charles Vanel, aki öregkorára Cannes mellett lakik egy villában, és csak néha egy-egy film vagy előadás kedvéért ruccan ki Párizsba, Simi bácsi pedig élete vége felé a XIII. kerületi, az akkori nevén Rajk László utcai, szerény lakásában él Csinike kutyájával. Vanel és Simi bá, mindketten tehetségesek, mindketten sokat filmeztek, s mindkettő kiszolgálta maximálisan nemzetét...

    Epizódszerepeiről

    Siménfalvy Sándor epizodistaként szerepel színházában, a Nemzeti Színpadán és filmeken egyaránt. "Azt mondják, filmezni sokkal könnyebb, mint színpadon játszani, szerintem pedig ez nem igaz. A színpadon ugyanis beleélem magam a szerepbe, és végigjátszom a cselekményt kronologikus sorrendben. A filmben, melyet apró mozaikokból állítanak össze, sokszor napok, hetek telnek el, amíg az egyik felvétel követi a másikat, és az ember teljesen kieshet a szerepéből. Szívügyem tehát a színpad, de azért szívesen játszom filmen is. Koromhoz képest úgy érzem, friss vagyok, úgyhogy, amíg csak szükség van rám, szeretnék játszani. Általában elégedett vagyok azzal, amit csinálok. Filmszerepeim közül legjobban talán a "Budapesti tavasz" kocsisfiguráját szeretem. Azt, aki a borbélyüzletbe bekötött lovak mellett borotválkozik..." Élete során több mint 110 filmben és tévéfilmben játszik. 1964. február 26-án este kerül sor a mai Royal Szálló helyén működő, akkori nevén Vörös Csillag filmszínházban a Magyar Filmkritikusok díjainak átadására, ahol Siménfalvi Sándor elnyeri a legjobb epizódalakítások díját, az "Isten őszi csillaga" című filmben nyújtott alakításáért, 1964-ben. Tv-portréfilm készült róla a "Mestersége színész" című sorozatban (1987).

    Siménfalvy a tiszteletbeli és talán örök postás

    Egyik nevezetes szerepe a postai irányítószám-rendszer 1973. január 1-jén történő bevezetésének propagandájával kapcsolatos. Tudni való, hogy ettől az időponttól fogva Magyarországon is bevezetésre került a majdani gépi feldolgozást elősegítendő kódszámrendszer. Ezt a Magyar Posta állandó és folyamatos reklámhadjárat felhasználásával kommunikálta a tömegek felé. Ennek a bevezető kampánynak lesz állandó szereplője a televízió képernyőin - a szinte már tiszteletbeli postássá váló - Siménfalvy Sándor, aki naponta emlékezteti a nézőket az irányítószám feltüntetésére a küldeményeken. Az irányítószám jelképévé válik ekkor a holló, és vele egy jó időre Siménfalvy Sándor. Később a gépi levélfeldolgozáshoz kapcsolódó reklámfilmben is ugyancsak tőle hallhatjuk: "Kedves Néző! A gép csak akkor működik, ha Ön is közreműködik."

    Jóvalta túl 90. életévén még játszik, míg egy autóbaleset visszavonulásra nem kényszeríti

    "Kilencvenéves, és hetvenkét éve működik a pályán Siménfalvy Sándor" - írja Szatmári István 1989-ben. - Arca, mint az aszalt szilva, csupa ránc, redő, és sárgásbarna, mint az ősszel lehulló falevél. Haja gyér, deres, hátul hosszú, csaknem a válláig ér. Fején bársonykalap, vagy taplósapka. Egyszerű, közvetlen és nyugodt, mint az erdőn élő emberek, mintha a Nemere szele fújta volna ide keletről, a Királyhágón túlról. Látása mára kissé meggyengült, olvasáshoz a szemüveg mellé nagyítót használ, hallása is megkopott. Felesége, Teri asszony volt a szeme és füle 1982. június 13-ig. Az asszony vezette a kocsit. Frontálisan összeütköztek a Vörös Hadsereg útján (az Üllői út Kispesttől kifelé tartó szakaszát hívták 1990 előtt így) egy szembejövő autóval. Teri asszony meghalt. Simi bácsi néhány napos kórházi ápolás után kapcsokkal a térdében, vérömlenyekkel az arcán, repedt bordákkal, botjára támaszkodva, szédelegve botorkál otthonában. Szeme száraz, hangja fakó, mellette kilencéves foxija (Csinike) követi, amerre csak megy. Megcsókolom borostáit, magamhoz ölelem, reménykedem, a mozdulat többet fejez ki a szavaknál. Most érzem csak a köntösön át, milyen törékeny, madárcsontú..."

    Kitüntetései: Érdemes művész (1967)