Siménfalvy Sándor Színész Született: 1892. július 9. Szenice, Nyitra megye, Magyarország, ma Senica, Szlovák köztársaság Elhunyt: 1988. december 24. Budapest, Magyarország testvére: Siménfalvy Ida (1890-1969) színésznő Film szerepei: Havasi selyemfiú (1980) tévéfilm Bolond nagysága (1980) tévéfilm - Doktor úr Ki látott engem? (1977) Magyarok (1977) A Csillagszemű (1977) - Jankó apja Petőfi (1977) tv-filmsorozat Ballagó idő (1976) - Ambrus bácsi Fürdés (1974) tévéfilm Keménykalap és krumpliorr (1974) tévéfilm Kínai kancsó (1974) tévéfilm Az öreg bánya titka (1973) tv-filmsorozat - Hollán nagytata Nyulak a ruhatárban (1972) - Sebők Das Falsche Gewicht (1971) - Onufrij Felfedezés az erdőben (1971) tévéfilm Hol vagy Názár? (1971) tévéfilm Egy óra múlva itt vagyok (1971) tv-filmsorozat - Dogán apja A gyáva (1970) tévéfilm Hahó, Öcsi! (1970) - Bácsi a Duna-parton Rózsa Sándor (1970) 1-12 rész, tévéfilm Vidám elefántkór (1970) tévéfilm - Nagyapa Tizennégy vértanú (1970) tévéfilm Gyula vitéz télen-nyáron (1970) - Utcaseprő Uborkafa (1970) tévéfilm Szerencsés álmokat! (1970) tévéfilm Hatholdas rózsakert (1970) - Férfi Halálnak halála (1969) tévéfilm Triptychon (1969) tévéfilm Az örökös (1969) Hanákné ügy (1969) tévéfilm Gobseck (1969) tévéfilm Az alvilág professzora (1969) - Üdülő férfi 7 kérdés a szerelemről (és 3 alkérdés) (1969) tévéfilm - Utas a villamoson Történelmi magánügyek (1969) - János bácsi Elsietett házasság (1968) - Kocsis Csend és kiáltás (1968) - öreg paraszt Keresztelő (1968) - Öreg Gócza Bors (1968) tv-film - Józsi, a nagybácsi Egri csillagok I-II. (1968) Irány Mexikó (1968) tévéfilm - Edzőtábor portása Próféta voltál szívem (1968) Keresztelő (1967) Úton (1967) tévéfilm A koppányi aga testamentuma (1967) - Öreg Máté Kérdések a szerelemről (1967) tévéfilm Tízezer nap (1967) - Sándor bácsi Hogy szaladnak a fák! (1967) - Pista bácsi Egy nap a Paradicsomban (1967) Oly korban éltünk 1-5. rész (1966-1967) tévéfilm Sok hűség semmiért (1966) Princ, a katona 1-13. rész (1966) tévéfilm - Piaci őr Kárpáthy Zoltán (1966) Fügefalevél (1966) - Vasutas Othello Gyulaházán (1966) tévéfilm Utószezon (1966) Büdös víz (1966) Fájó kritika (1965) Szegénylegények (1965) - Öregember Zöldár (1965) - Papóka Nem (1965) Déltől hajnalig (1965) - 3. paraszt Húsz óra (1965) - István bácsi Így jöttem (1965) Pirostövű nád (1965) tévéfilm Már nem olyan időket élünk (1964) Négy lány egy udvarban (1964) Húsz óra (1964) Így jöttem (1964) Háry János (1964) Déltől hajnalig (1964) Mit csinált Felséged 3-tól 5-ig? (1964) - Kódexíró barát A kőszívű ember fiai I.-II. rész (1964) Az utolsó előtti ember (1963) Hattyúdal (1963) Sodrásban (1963) Fotó Háber (1963) Meztelen diplomata (1963) - Süket öregúr Prakovszky, a siket kovács (1963) tévéfilm Tücsök (1963) Asszony a telepen (1963) Egyiptomi történet (1963) Koncert (1963) A Tenkes kapitánya (1963) tv-filmsorozat Isten őszi csillaga (1962) Legenda a vonaton (1962) - Utas Az aranyember (1962) Elveszett paradicsom (1962) -Vasutas Angyalok földje (1962) Egyiptomi történet (1962) magyar-egyiptomi film Lopott boldogság (1962) Autókaland (1962) tévéfilm Pesti háztetők (1962) Koncert (1962) rövid játékfilm Megöltek egy lányt (1961) Májusi fagy (1961) Jó utat, autóbusz! (1961) Az ígéret földje (1961) Felmegyek a miniszterhez (1961) - Felszólaló a parlamentben Dúvad (1961) átdolgozott változat - Monoki, Zsuzsi apja Áprilisi riadó (1961) Próbaút (1960) Virrad (1960) Zápor (1960) Három csillag (1960) A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960) Két emelet boldogság (1960) - Éjjeliőr a csónakházban Kálvária (1960) Fűre lépni szabad (1960) Fapados szerelem (1959) Szerelemcsütörtök (1959) A 39-es dandár (1959) Álmatlan évek (1959) Dúvad (1958) átdolgozott változat 1961 - Monoki, Zsuzsi apja Sóbálvány (1958) Ház a sziklák alatt (1958) Csempészek (1958) Bogáncs (1958) Édes Anna (1958) - Vöröskatona Vasvirág (1958) Égi madár (1958) A harangok Rómába mentek (1958) A tettes ismeretlen (1957) - Matyi nevelőapja Nehéz kesztyűk (1957) - Pincér Láz (1957) Külvárosi legenda (1957) Két vallomás (1957) - Néző a bűvész előadásán Égi madár (1957) Az igazi égszínkék (1957) rövid játékfilm A nagyrozsdási eset (1957) Ünnepi vacsora (1956) Mese a 12 találatról (1956) - Fogfájós ember a patikában Szakadék (1956) Körhinta (1955) - Elszámoltató-bizottság tagja Budapesti tavasz (1955) Gábor diák (1955) Rokonok (1954) Fel a fejjel! (1954) - Baka Hintón járó szerelem (1954) Életjel (1954) - Márkus A harag napja (1953) újra vágva 1955 Föltámadott a tenger 1-2. rész (1953) Kiskrajcár (1953) Erkel (1952) Első fecskék (1952) Vihar (1952) Déryné (1951) Gyarmat a föld alatt (1951) Felszabadult föld (1950) Ludas Matyi (1950) Színházi szerepei: Brecht: Jó embert keresünk - Deng Darvas József: Kormos ég - Miska bácsi Madách Imre: Az ember tragédiája - Tudós, majd Eszkimó Moldova György: Titkos záradék - Bita Kálmán Móricz Zsigmond: Úri muri - Ködmön András Németh László: Két Bolyai - Lőrincz inas Németh László: Széchenyi - Brach Seneca: Oidipus rex - Phorbas Shakespeare: Szeget szeggel - Tamás szerzetes Életrajza: Adatok: 1908 - színészegyesületi vizsgát tesz 1911 - 1950 - táncos-komikusként vidéki társulatok tagja 1950 - a Nemzeti Színház tagja 1964 - legjobb epizód alakítás díja az "Isten őszi csillaga" c. filmben nyújtott alakításáért 1967 - érdemes művész kitüntetésben részesül 1973. január 1-étől fogva a postai irányítószám rendszert propagálja, örök postásként 1982. június 13-án balesetet szenved, felesége, aki az autót vezeti - a baleset során életét veszti Azok közé tartozik, akit későn fedeznek csak fel, hisz több mint negyven esztendőt tölt a pályán észrevétlen, vidéken, amikor 1950-ben a Nemzeti Színház színpadára lép először. De jobb későn, mint soha, s akkor már két esztendő híján hatvanéves. Ilyenkor az emberek, főképp, ha színész az ember, azért már nem nagyon tervez. Nem így Simi bácsi (általában a szakma, és az ismerősök így szólítják). Ő tele van tervekkel, akárcsak pályája kezdetén, és amikor a tizedik ikszbe lép, 92 évesen, még újabb szerződést ír alá a Nemzeti Színházzal, mert hiszen továbbra is tele van tervekkel. Örök epizodista, aki 1964-ben elnyeri a legjobb epizódalakítás díját az "Isten őszi csillaga" című filmben nyújtott alakításáért. Több mint 110 filmben játszik, megszámlálhatatlan rádiójáték szereplője, ám az ország mégis örök postásként könyvelhette el, amikor az irányítószámok bevezetése kapcsán szinte minden akkori reklámműsorban feltűnt nap mint nap, kedves, huncut mosolyával. Lassan két évtizede nélkülözzük csöndes derűjét. Kezdetek Simi bácsi a felvidéki Szenice városkában születik meg, színészcsalád sarjaként, hisz mind szülei, mind pedig nagyszülei színészek. Székelykeresztúron az Unitárius Főgimnáziumban négy osztályt végez, majd színész szüleit követve - 16 éves korában, 1908-ban - színészegyesületi vizsgát tesz. Kezdetben mint artista és állatszelídítő járja a vidéket. A hazai városokon túl megfordul Ausztriában és Lengyelországban ebbéli minőségében. Nem múlik el nyomtalanul ez az időszak, mert Simi bácsi bal alsó karján még élete vége felé is látszik a heg, egy oroszlán marásának a nyoma. Szinte gyerekfejjel lesz állatidomító. Csak rövid ideig foglalkozik fenevadakkal, viszont, amit a manézsban tanul, az hozzásegíti többek közt ahhoz, hogy felneveljen például egy olyan életmentő kutyát, aki nem csak vízből ment ki sokakat, de elsajátítja a színészet mesterségét is, mégpedig olyan magas fokon, hogy például a "Tomi és társai" című darabban jó néhány társulatnál vendégszerepel. Színészként első igazgatója Heves Béla, állomáshelye pedig Szatmárnémeti és Nagyszeben. Erdélyt járja az első világháború kitörésekor is, de születési helye alapján sorozáskor felvidékre, Szepesváralján (ma Spišské Podhradie, Szlovákia) vonul be. Frontra kerül. A katonáskodás idején is Tháliát szolgálja inkább, mint a császárt. Sokszor játszik a katonatársaknak színpadon is. Eljut a szkipetárok földjére, Albániába például, ahol fellép a Monarchia vezérkara előtt. Vándoresztendők Leszerelés után aztán ott folytatja, ahol abbahagyta. Vidéki társulatokkal keresztül-kasul bejárja az országot táncoskomikusként. Darvas, Halmi, Faragó Ödön, Homokai Béla, Zoltán Gyula társulatainál tölt el hosszabb-rövidebb időt. Kezdetben főképp népszínművekben lép fel. "Tolonc, Amit az erdő mesél, Régi szerető, Az ördög mátkája - sorolja Szathmáry István kollégájának Simi bácsi kezdő éveit felidézendő, majd így folytatja. - Aztán jött a sok operett... Mágnás Miska, Csárdáskirálynő..." - és mindegyikben ő a táncoskomikus. "... a kezdő gázsim huszonöt korona volt. Meg is kaptam belőle tíz-tizenöt koronát havonta. Hordtam díszleteket, pucoltam a petróleumlámpákat, ezt akszidenciának hívták, s le is szurkoltak érte naponta harminc fillért, a kellékesek segítéséért és a színlaphordásért meg kijárt az ebéd. Hát szép volt, s rég volt..." Az első sikerét azonban mégis hatesztendős korában aratja. "Egy alkalommal annál a jelenetnél, amikor a bakó kivégzi Hunyadi Lászlót, felkiabáltam a színpadra a nézőtérről: Ne bántsák az apámat! Édesapám volt a Hunyadi László..." Ám a vándor, stagione színjátszás "romantikájára" jól rávilágít az a történet, amelyet elmond: "Egyszer Fogarasról Marótra mozdultunk. Kilenc szekérrel. Egy kocsiban a gyerekek. Alsórákoson éjszakáztak szalmán. Váradi Béla három társával felköszöntötte a környékbeli földbirtokosokat, s hozták az enni-innivalót. Másnap aztán az új játszóhelyen se súgólyuk, se súgó. Ő az utolsó szekéren utazott, a saroglyában. Aztán menet közben elveszették. Este Bánk bánt adták. Oldalsó súgással. Aztán az előadás alatt megérkezett az elhagyott tag, s kikapta helyettese kezéből a példányt, és a szöveg helyett ezt súgta fel a színpadra, mindenkinek: Feljelentem az egész társaságot a Színészegyesületnél cserbenhagyás miatt... de aztán se feljelentés, se harag..." - rövidesen az előadás kellő menetében folytatódik... A Nemzeti Színház színpadán Több mint negyvenévnyi vidéki színjátszást követően, 1950-ben a budapesti Nemzeti Színház szerződteti. Közel hatvanesztendősen válik a nemzet első színházának nagy színészegyéniségévé, ám szerepei szerint inkább csak epizodistájává. Őt ez mit sem érdekli, teszi a dolgát, mint ahogy akkor, először is tette a Nemzeti Színpadán. A Rákosi-korszak tematikájának megfelelően egy harcos, szovjet alkotás, a "Ljubov Jarovája" előadásán tűnik fel először katonaköpenyben, de akkorában, hogy az a bokájáig lóg, s hátán egy termeténél kétszerte nagyobb puskával. Aztán ez a fura, meleg hangú kisember belopja a nézők szívébe magát igen hamar, és a filmesek is gyorsan megkedvelik barázdáltan szép öreg arcát, kedves modorát, pontos munkavégzését, és "nem nagyon kell őt rendezni" - mondják rá... Kitűnik egyéni hangvételű parasztszerepekben, ő maga kedves szerepeiként emlegeti az "Ozorai példa" és a "Tűzkeresztség" című darabokban játszott szerepeit. Hangját divat lesz utánozni, paródiák kereszttüzébe kerül beszédmodora, de ő ezt szelíd mosollyal az arcán tűri és kedveli. "Sii-imén-faalvy Saaándor" - és akkoriban mindenkinek mosolyra szalad a szája, de ez a szeretet mosolya, nem ellene, hanem mellette szól, hisz ettől aztán annyira a "miénk lett", hogy nem számít már a kora sem, különben is letagadhatna vagy húsz évet. De minek? 96 éves, amikor elmegy, és akkor született, 1892-ben, mint francia kollégája, Charles Vanel, aki öregkorára Cannes mellett lakik egy villában, és csak néha egy-egy film vagy előadás kedvéért ruccan ki Párizsba, Simi bácsi pedig élete vége felé a XIII. kerületi, az akkori nevén Rajk László utcai, szerény lakásában él Csinike kutyájával. Vanel és Simi bá, mindketten tehetségesek, mindketten sokat filmeztek, s mindkettő kiszolgálta maximálisan nemzetét... Epizódszerepeiről Siménfalvy Sándor epizodistaként szerepel színházában, a Nemzeti Színpadán és filmeken egyaránt. "Azt mondják, filmezni sokkal könnyebb, mint színpadon játszani, szerintem pedig ez nem igaz. A színpadon ugyanis beleélem magam a szerepbe, és végigjátszom a cselekményt kronologikus sorrendben. A filmben, melyet apró mozaikokból állítanak össze, sokszor napok, hetek telnek el, amíg az egyik felvétel követi a másikat, és az ember teljesen kieshet a szerepéből. Szívügyem tehát a színpad, de azért szívesen játszom filmen is. Koromhoz képest úgy érzem, friss vagyok, úgyhogy, amíg csak szükség van rám, szeretnék játszani. Általában elégedett vagyok azzal, amit csinálok. Filmszerepeim közül legjobban talán a "Budapesti tavasz" kocsisfiguráját szeretem. Azt, aki a borbélyüzletbe bekötött lovak mellett borotválkozik..." Élete során több mint 110 filmben és tévéfilmben játszik. 1964. február 26-án este kerül sor a mai Royal Szálló helyén működő, akkori nevén Vörös Csillag filmszínházban a Magyar Filmkritikusok díjainak átadására, ahol Siménfalvi Sándor elnyeri a legjobb epizódalakítások díját, az "Isten őszi csillaga" című filmben nyújtott alakításáért, 1964-ben. Tv-portréfilm készült róla a "Mestersége színész" című sorozatban (1987). Siménfalvy a tiszteletbeli és talán örök postás Egyik nevezetes szerepe a postai irányítószám-rendszer 1973. január 1-jén történő bevezetésének propagandájával kapcsolatos. Tudni való, hogy ettől az időponttól fogva Magyarországon is bevezetésre került a majdani gépi feldolgozást elősegítendő kódszámrendszer. Ezt a Magyar Posta állandó és folyamatos reklámhadjárat felhasználásával kommunikálta a tömegek felé. Ennek a bevezető kampánynak lesz állandó szereplője a televízió képernyőin - a szinte már tiszteletbeli postássá váló - Siménfalvy Sándor, aki naponta emlékezteti a nézőket az irányítószám feltüntetésére a küldeményeken. Az irányítószám jelképévé válik ekkor a holló, és vele egy jó időre Siménfalvy Sándor. Később a gépi levélfeldolgozáshoz kapcsolódó reklámfilmben is ugyancsak tőle hallhatjuk: "Kedves Néző! A gép csak akkor működik, ha Ön is közreműködik." Jóvalta túl 90. életévén még játszik, míg egy autóbaleset visszavonulásra nem kényszeríti "Kilencvenéves, és hetvenkét éve működik a pályán Siménfalvy Sándor" - írja Szatmári István 1989-ben. - Arca, mint az aszalt szilva, csupa ránc, redő, és sárgásbarna, mint az ősszel lehulló falevél. Haja gyér, deres, hátul hosszú, csaknem a válláig ér. Fején bársonykalap, vagy taplósapka. Egyszerű, közvetlen és nyugodt, mint az erdőn élő emberek, mintha a Nemere szele fújta volna ide keletről, a Királyhágón túlról. Látása mára kissé meggyengült, olvasáshoz a szemüveg mellé nagyítót használ, hallása is megkopott. Felesége, Teri asszony volt a szeme és füle 1982. június 13-ig. Az asszony vezette a kocsit. Frontálisan összeütköztek a Vörös Hadsereg útján (az Üllői út Kispesttől kifelé tartó szakaszát hívták 1990 előtt így) egy szembejövő autóval. Teri asszony meghalt. Simi bácsi néhány napos kórházi ápolás után kapcsokkal a térdében, vérömlenyekkel az arcán, repedt bordákkal, botjára támaszkodva, szédelegve botorkál otthonában. Szeme száraz, hangja fakó, mellette kilencéves foxija (Csinike) követi, amerre csak megy. Megcsókolom borostáit, magamhoz ölelem, reménykedem, a mozdulat többet fejez ki a szavaknál. Most érzem csak a köntösön át, milyen törékeny, madárcsontú..." Kitüntetései: Érdemes művész (1967)