Szabó István

Szabó István (filmrendező)

(Budapest, 1938. február 18. –)

​

Szabó István (teljes neve Szabó István Tamás) (Budapest, 1938. február 18. –) Oscar-díjas és Kossuth-díjas magyar filmrendező, kiváló művész. A magyar filmművészet európai hatású és rangú alkotója. Mephisto című filmje a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjat nyert.


Első munkahelyén, a Híradó és Dokumentumfilmgyárban asszisztensként dolgozott, közvetlen felettese Nemeskürty István volt. Már rövidfilmjeivel is feltűnést keltett. Az 1958 decemberében alapított Balázs Béla Stúdióban készült első filmje, a Variációk egy témára (1961) a háborúval foglalkozott, amit három különböző stílusú és hangvételű etűdben (Tárgyilagosan, Döbbenten, Sikoltásként) dolgozott fel. Ezt követte a franciásan könnyed, érzelmes Te című rövidfilm (Balázs Béla Stúdió, 1962), alcíme szerint: Szerelmesfilm, Esztergályos Cecíliával a főszerepben. A mindössze nyolc perces alkotás egyebek között a IV. Magyar Rövidfilmszemle I. díját és a Tours-i Filmfesztivál nagydíját nyerte el.
Indulásakor a lengyel és a francia filmművészet új hullámának hatására kibontakozott magyar „új hullám” egyik vezéregyénisége lett. Művészi fejlődését döntően befolyásolták François Truffaut és Jean-Luc Godard munkái, majd hosszú távon Ingmar Bergman törekvéseit őrizte meg. Kezdetben saját nemzedéke, később Kelet-Közép-Európa közelmúltja és jelene, annak politikai és morális problémái kerültek művei középpontjába.
1962-ben Herskó János rendező kérésére átkerült a Hunnia Filmgyárba és mintegy tíz évig ott dolgozott. Herskó János Párbeszéd című filmjében első asszisztens lett, ennek a forgatásnak köszönhette munkakapcsolatát későbbi játékfilmje több szereplőjével, például Sinkovits Imrével és Gábor Miklóssal.
zabó István rendkívül fiatalon és saját (nem pedig hozott) forgatókönyv alapján elkészíthette első nagyjátékfilmjét, az Álmodozások korát, majd ennek sikere után az Apa és a Szerelmesfilm című műveit. Ezekben saját ifjúsága és nemzedéke meghatározó élményeit dolgozta fel.
1971-ben vállalati megrendelésre kisfilmsorozatot készített, melynek első darabja az oberhauseni rövidfilm-fesztivál egyik díját is elhozta. Az Álom a házról, ez a „tizenkét perces lírai, szürrealista vízió” [4] előtanulmánynak is bizonyult a következő nagyjátékfilmhez. „Az a kisfilm olyan volt, mint egy vers… Önálló kis remekmű.”[5]
A sorozat darabjai (operatőr Lőrincz József): Álom a házról; Tükör; Duna: Halak–madarak; Lányok, városháttérrel; Leányportré; Tér; Hajnal; Alkony. Ezekhez járult később a Várostérkép (1977) című rövidfilm, amely Oberhausenben nagydíjat nyert. A Budapest, amiért szeretem összefoglaló című sorozat teljes hossza ezzel együtt 51 perc lett.[


Filmjeinek egy nyugat-berlini vetítéssorozatán Szabó István megismerkedett Manfred Durniok német producerrel, aki felkérte egy televíziós film elkészítésére. A Zöld madár című két-szereplős szerelmi történet német produkcióban készült. A rendező és operatőre, Koltai Lajos számára jó alkalom volt megtanulni, mit jelent magántőkéből, az itthoninál keményebb feltételek között filmet készíteni. Még a munka teljes befejezése előtt a producer Klaus Mann Mephisto című regényének megfilmesítésére tett ajánlatot.
A Mephisto koprodukcióban, de lényegében az Objektív Stúdió kivitelezésében és a rendező megszokott stábjával készült. A forgatókönyv írását Szabó István ezúttal – és a következő két történelmi filmnél is – Dobai Péter íróval osztotta meg. A címszerepre Klaus Maria Brandauer osztrák színészt kérte fel, akinek alakítása nagyban hozzájárult a mű (és a későbbi két film) sikeréhez. A történet Németországban játszódik, az 1920-as években kezdődik és a fasizmus uralomra jutásának idején folytatódik. Központi alakja Hendrik Höfgen, a színész, aki kiteljesíteni, érvényesíteni akarja tehetségét, ezért hajlandó megalkudni a hatalommal, de végül kénytelen ráébredni, hogy megalázták, tehetségét kihasználták. Ez lett az első magyar játékfilm, mely Hollywoodban a legjobb külföldi film katagóriájában Oscar-díjat kapott (1982).
1983-ban a rendező–operatőr páros Manfred Durniok produkciójában Indonéziában egy kamarajellegű televíziós filmet forgatott (Bali, 1983), és ez év nyarán Szabó István a párizsi operában megrendezte Richard Wagner Tannhäuser című operáját. Ebből az élményből született későbbi filmje, a Találkozás Vénusszal alapötlete.
A Redl ezredes szintén az Objektív Stúdió és Manfred Durniok részvételével gyártott koprodukció, és az előző történelmi filmhez hasonlóan nagy lélegzetvételű, gazdag kiállítású vállalkozás. Egy egyszerű vasutascsalád gyermekéből a Osztrák–Magyar Monarchia kémelhárítási főnökévé emelkedett katonatiszt életútját és tragédiáját mutatja be az I. világháború előtti időkben. A film az azonosságtudat zavarát ábrázolja. Redl a császár odaadó híve, olyan ember, – írja Szabó István a forgatókönyv előszavában[11] –, „akit egyetlen vágy hajt – más akar lenni, nem önmagával azonos, megfelelni minden szempontból a legmagasabb elvárások szerint, s örök hűségben az iránt, aki ezt lehetővé teszi. Az út, amely a mindennapi árulásokon át vezet felfelé, kialakít egy önmaga által bezárt embert.”


Még az 1970-es évek közepén szemináriumot vezetett a Színház- és Filművészeti Főiskolán Andrzej Wajdáról, majd a világhírű olasz operatőr, Gianni Di Venanzo által fotografált filmekről. 1985-től egyetemi tanárként oktatott a Filmművészeti Egyetemen (a korábbi főiskolán), de elégedetlen volt a színvonallal, ezért 1989-ben abbahagyta a tanítást.[13] 1991-től (három éven át?) az Európai Filmművészeti Akadémia alelnöke volt. 1992-től kezdve a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.[14]
Tíz évvel a párizsi Tannhäuser-rendezés után, 1993-ban Lipcsében az operaház megnyitásának 300. évfordulója alkalmából színpadra állította a Borisz Godunovot. Ugyanabban az évben Bécsben Verdi Trubadúr című operáját állította színpadra sajátos koncepcióban, emiatt a bemutatón botrány tört ki. Az általa rendezett előadás azonban még évekkel később is műsoron volt a Bécsi Állami Színházban.
Itthoni színpadon először Müller Péter Lugosi – A vámpír árnyéka című darabját rendezte a Madách Színházban, Darvas Ivánnal a főszerepben. Ezzel majdnem egy időben Eötvös Péter Három nővér című operáját állította színpadra a szerző vezényletével a Magyar Állami Operaházban. Az opera világában játszódik az 1990-es évek első játékfilmje, a Találkozás Vénusszal is.


1990-es évek
Az angol-amerikai-japán koprodukcióban készített Találkozás Vénusszal (Meeting Venus) alapötlete Szabó István párizsi Tannhäuser-rendezésének élményeiből származik. Forgatókönyvét a rendező Michael Hirst-tel közösen írta. Témája a párizsi Opera Európában tartandó operaelőadás, illetve annak előkészítése
Az Édes Emma, drága Böbe a rendszerváltás idején (forgatókönyvének alapja már 1989-ben elkészült), annak hatása alatt és arra adott „első reakció”-ként született alkotás. Több szempontból ellentétes az előző filmmel és a korábbi trilógiával (melyeket együtt Békés Pál: Európa-tetralógiának nevezett). Itt nem a "magas" művészetről és művészekről van szó, hanem a korabeli hétköznapok „hősei”-ről: a vidékről érkezett, fővárosi pedagógusszálláson lakó, fölöslegessé vált két orosz szakos tanárnőről, kilátástalan helyzetükről, a kisszerű és félelmekkel terhelt tantestületről. A film az előzőeknél jóval alacsonyabb költségvetéssel, nagy sztárok nélkül készült; stílusában is a rendező korai, „fésületlen” alkotásaihoz áll közelebb.


Filmet tervezett Füst Milán Feleségem története című regényéből, Gérard Depardieu-vel a főszerepben; nem a francia színészen múlt, hogy a terv nem valósult meg. A pályára nézve is fontos körülmény, hogy a rendszerváltással a hazai filmgyártás korábbi bázisa, struktúrája, finanszírozása alapjaiban átalakult, részben meg is szűnt.


A német–francia–magyar koprodukcióban készült Offenbach titkait az ARTE tévécsatorna sugározta 1996. április 15-én. Ebben is két (rövidebb) opera előadását állította „színpadra”; a keretjátékban pedig a művész és a mecénás viszonyának alakulását mutatta be. A Csónak biztonsága (Steading of the boat) közel egyórás dokumentumfilm, játékfilmes betétekkel és archív híradórészletekkel (benne a budapesti Hősök tere történelmi eseményeiről). Részben a következő nagyfilm előtanulmányaként készült, – ahogy a Tűzoltó utca 25.-höz az Álom a házról is. Emellett azonban önálló és fontos alkotás. Benne a pálya egyik alapkérdése: az egyén biztonságérzetének lehetősége nyer újabb, dokumentumfilmes megfogalmazást.
A napfény íze (Sunshine) magyar-osztrák-kanadai-német koprodukció. Forgatókönyvét a rendező Israel Horovitz-cal közösen írta.[16] Száz évet átfogó, tehát ismét történelmi témájú film. Egy magyar zsidó család három nemzedékének történetét mutatja be közel három órába (az eredeti elképzelés szerint hat órába) sűrítve. Lényegében tehát filmes családregény. Középpontjában a drámai történelmi eseményeket átélő zsidó család sorsának alakulása áll, de – Szabó István tömör megfogalmazása szerint – a film „nem az asszimilációról, hanem az azonosságválságról szól.”[17] A hazai bemutató után vitákat váltott ki, és bár a pálya összegzéseként is emlegetik, az elismerések mellett


2000-től
A Taking Sides, magyar címe: Szembesítés (2001) Ronald Harwood színdarabja alapján készült, a forgatókönyvet a drámaíró maga írta. Főszerepben: Wilhelm Furtwängler karmester szerepében Stellan Skarsgard – ezért az alakításért Mar del Platában 2002-ben a legjobb színész díját kapta – és az őrnagy szerepében Harvey Keitel. Az előző filmek után újra kamaradarab, mint korábban a Bizalom: többnyire egyetlen zárt helyiségben játszódó dráma. Középpontban ismét a művész alakja, az embertelen hatalommal való együttműködés felelősségének kérdése áll.
Csodálatos Júlia (2004), vígjáték, magyar-kanadai-angol koprodukció. Somerset Maugham műve alapján a forgatókönyvet ismét Ronald Harwood írta. Főszerepben: Annette Bening – ezért az alakításért Golden Globe legjobb színésznői díjat kapott – és Jeremy Irons.
Rokonok (2006), magyar produkció. Móricz Zsigmond regényének a jelen társadalmi folyamataira is utalásokat rejtő feldolgozása. Forgatókönyv: Vészits Andrea és Szabó István. Főszerepben: Csányi Sándor (Kopjáss István), Tóth Ildikó (Lina), Eperjes Károly (Kardics).
Az ajtó (2012), magyar-német koprodukció. Szabó Magda regénye alapján a forgatókönyvet Vészits Andrea és Szabó István írta. Főszerepben: Helen Mirren Oscar-díjas és kétszeres Golden Globe-díjas brit színésző és Martina Gedeck német színésznő. A film operetőre Ragályi Elemér. (A korábbi filmek állandó operatőre, Koltai Lajos ekkor önálló rendezésével volt elfoglalva). A 2011 őszén Magyarországon és Németországban forgatott filmet 2012. március 9-én mutatták be a hazai mozik. A budapesti premierre ellátogatott Helen Mirren is, aki a film főszerepét, Emerencet alakítja. Az ajtó 2012 legnézettebb magyar mozifilmje lehet, az előző évhez képest rekordot döntött a 70 ezer mozilátogatóval.[21] A film a 34. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál hivatalos versenyprogramjában is jelen volt.


Filmjei

rendezőként és forgatókönyvíróként


A hetedik napon (1959) (rövidfilm, elveszett)
Plakátragasztó (1960) (rövidfilm, elveszett)
Ruth Freudenheim (1960) (Leonhardt Frank Jézus tanítványai című regényéből egy jelenet; elveszett)
Variációk egy témára (1961) (rövidfilm)
Te (1963) (rövidfilm)
Koncert (1963) (rövidfilm)
Álmodozások kora (1964)
Kresz-mese gyerekeknek (1965) (rövidfilm)
Apa (1966)
Kegyelet (1967) (rövidfilm)
Szerelmesfilm (1970)
Budapest, amiért szeretem (1971) (rövidfilm sorozat)
Álom a házról (1972) (rövidfilm)
Tűzoltó utca 25. (1973)
Ősbemutató (1974) (tévéfilm)
Budapesti mesék (1976)
Várostérkép (1977) (rövidfilm)
Helyszínek vasárnap (1978) (rövidfilm)
Bizalom (1980)
Der Grüne Vogel, magyar címe: Zöld madár (1980) (tévéfilm)
Mephisto (1981) (Forgatókönyv: Dobai Péterrel közösen)
Levél apámhoz (1982) (tévéfilm, (rövidfilm, Franz Kafka írásából)
Katzenspiel, magyar címe: Macskajáték (1983) (tévéjáték, Örkény István színdarabja alapján)
Bali (1984) (tévéfilm)
Redl ezredes (1985) (Forgatókönyv: Dobai Péterrel közösen)
Hanussen (1988) (Forgatókönyv: Dobai Péterrel közösen)
Találkozás Vénusszal (1991) (Forgatókönyv: Michael Hirst-tel közösen)
Édes Emma, drága Böbe (1992)
Offenbach titkai (1996) (tévéfilm)
Steading of the boat, magyar címe: A csónak biztonsága (gyártás éve: 1996) (56 perces rövidfilm)
A napfény íze (1999) (Forgatókönyv: Israel Horovitz-cal közösen)
Taking Sides- Der Fall Furtwängler , magyar címe: Szembesítés (2001) (Rendező)
Tíz perc – cselló (2002)
Csodálatos Júlia (2004) (Somerset Maugham műve alapján)
Rokonok (2006) (Móricz Zsigmond regénye alapján)
Albert Nobbs (2011)
Az ajtó (2012)[30] (Szabó Magda regénye alapján)


Díjai


A Cannes-i Filmfesztivál: zsűri külön dicsérete (1963])
A Cannes-i Filmfesztivál: legjobb forgatókönyv díja (1963)
Balázs Béla-díj (1967)
Kossuth-díj (1975)
FIPRESCI-díj (1981)
Oscar-díj /a legjobb idegen nyelvű film/ (1982)
Érdemes művész (1982)
David di Donatello-díj (1982) (Mephisto)
Kiváló művész (1985)
A Cannes-i Filmfesztivál: zsűri külön dicsérete (1985)
BAFTA-díj (1986) (Redl ezredes)
Joseph Pulitzer-emlékdíj (1996)
Budapest díszpolgára (1996)
Corvinus-díj (1997)
Európai Filmdíj (1999)
Hazám-díj (2001)
a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2002)
Mar del Plata Filmfesztivál -Legjobb rendező díj (Taking-Side-Szembesítés c. film alkotásáért)
Magyar filmkritikusok díja (2003)
Prima díj (2004)
Jubileumi Prima Primissima díj (2007)
Szófiai Színház- és Filmművészeti Akadémia díszdoktora (2012)[31]
Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál: Michael Curtiz-közönségdíj (2012)[32][33]
Arany Medál-díj (2012) /Az év filmje – "Az ajtó"/