Temessy Hédi

A témát ebben részben 'Színészek Bemutatói' nonoka hozta létre. Ekkor: 2017. január 05..

  1. nonoka /

    Csatlakozott:
    2011. január 02.
    Hozzászólások:
    27,115
    Kapott lájkok:
    2,448
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Temessy Hédi, Temesi Hedvig
    Színésznő

    Született:
    1925. május 6. Budapest, Magyarország
    Elhunyt:
    2001. május 29. Budapest, Magyarország



    Film szerepei:

    Hamvadó cigarettavég (2001) - Főhercegasszony
    Anarchisták (2000) - Fanni
    Film... (2000) - Az öregasszony
    In memoriam Gyöngyössy Imre (1997) - egyik visszaemlékező
    A világ legkisebb alapítványa (1997) - Zsófi grófnő
    For My Baby (1997) - Martha Orgelbrand
    Mindennapi rémtörténet (1996)
    Szeressük egymást gyerekek! (1996)
    Egyperces novellák (1995) tv-film
    Ég a város, ég a ház is (1995)
    Levelek Perzsiából (1994) - Nagymama
    Európa messze van (1994)
    Köd (1994) - Hauserstück néni
    Szökevény (1993) tv-film
    A gólyák mindig visszatérnek (1992)
    Indián tél (1992)
    Kutyabaj (1992)
    A skorpió megeszi az ikreket reggelire (1992) - Ella
    Édes Emma, drága Böbe - vázlatok, aktok (1992) - Mária
    Holdárnyék (1991)
    Hét akasztott (1989) tv-film
    Laurin (1989) - Olga
    Soha, sehol, senkinek! (1988)
    Kárhozat (1987) - Ruhatáros asszony
    Miss Arizona (1987) szinkronhang
    Nessuno torna in dietro (1987) tv-filmsorozat
    Akli Miklós (1986)
    Keserű igazság (1986)
    Anna és Anton (1985) tv-film - Jelen
    Yerma (1985) - Magdalena
    A Vörös grófnő (1985) - Gróf Andrássy Gyuláné
    Őszi almanach (1984) - Anna, a lakástuljadonosnő
    A béke szigete (1983) TV film
    Jób lázadása (1983) - Róza, Jób felesége
    Szerencsés Dániel (1983) - Bakosné
    Csak semmi pánik (1982) - Alexné
    Dögkeselyű (1982) - Halmosné, Roska Mária
    Talpra, Győző! (1982)
    Nyom nélkül (1981)
    Csere (1981) tv-film
    Szívzűr (1981) - tanítókisasszony
    Ripacsok (1981) - Róza
    Mephisto I- II. (1981) - Egy nagybankos neje
    Ballagás (1980) - Ybl Manci, a fizikatanárnő
    Boldog születésnapot, Marilyn! (1980)
    Csontváry (1980) - Vendég
    Tessék engem elrabolni... (1980) tv-film
    A vénasszonyok nyara (1980)
    Ajándék ez a nap (1979) - Irén apjának korábbi partnere
    Mese habbal (1979) - Titkárnő
    Imre (1979) tv-film
    BUÉK! (1978) - Kati nevelőanyja
    A két Bolyai (1978)
    Mednyánszky (1978)
    Tizenhat város tizenhat lánya (1979) tv-film - Fejedelemasszony
    Abigél (1978) tv-filmsorozat - Erzsébet
    A zöld köves gyűrű (1977) tv-film
    Optimista tragédia (1976)
    Meddig él egy fa? (1976)
    Násznép (1976) tv-film
    Herkulesfürdői emlék (1976)
    A kard, avagy Én vagyok a falu rossza egyedül (1976)
    A lőcsei fehér asszony (1976) tv-film
    Pókfoci (1976) - Igazgatóhelyettes
    Tükörképek (1976) - Bakosné, ápolt
    Azonosítás (1975)
    Lord Byron levelei (1975) tv-film
    Ereszd el a szakállamat! (1975) - Leopold Ivánné
    Autó (1974) - Lili anyja
    Bástyasétány hetvennégy (1974) - Elvira, a jósnő
    A gyilkosok (1974)
    Ősbemutató (1973)
    Régi idők focija (1973) - Cserépkalapos nő
    Tűzoltó utca 25. (1973)
    Emberrablás magyar módra (1972)
    Lányarcok tükörben (1972)
    Hangyaboly (1971) - Evelina
    Mindannyiótok lelkiismerete megnyugodhat (1970) tv-film
    Pillangó (1970) tv-film
    Az utolsó ítélet (1970) tv-film
    Hatholdas rózsakert (1970) - Angyalka anyja
    Történelmi magánügyek (1969) - Nagy Mária
    Imposztorok (1969)
    Sziget a szárazföldön (1969)
    Bors (1968) tv-filmsorozat - A pap felesége
    Egri csillagok I-II. (1968)
    Miért beszél annyit Mrs. Piper? 1-2. rész (1967) tv-film
    Oly korban éltünk 1-5. rész (1966-1967) tv-filmsorozat
    Sellő a pecsétgyűrűn 1- 2. Rész (1966) tv-film
    Egy nyugalmas vasárnap (1966) tv-film
    Utószezon (1966) - Péter anyja
    A svéd gyufa (1965) tv-film
    Másfél millió (1964)
    A Pénzcsináló (1964) - Kerényiné
    Érdemes volt (1963) rövid játékfilm
    Elektra (1962) tv-film
    Megszállottak (1961)
    Légy jó mindhalálig (1960)
    600 millió (1959) rövid játékfilm
    Álmatlan évek (1959)
    Nem gyerekjáték (1958) rövid játékfilm
    Hiúság (1958) rövid játékfilm
    Dani (1957)
    Az igazi égszínkék (1957) rövid játékfilm
    Keserű igazság (1956)
    Budapesti tavasz (1955)
    Egy pikoló világos (1955)
    Hajnal előtt (1955) rövid játékfilm
    Rokonok (1954) - Magdaléna
    Különös házasság (1951) - Mária, Dőry báró lánya



    Színházi szerepei:

    Babel: Mária - Dóra
    Boldizsár Iván: A ferde torony - emigráns magyar asszony, a szerető
    Bulgakov: Az álszentek összeesküvése - Madelaine Béjart
    Csiky Gergely: A nagymama - Márta
    Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása - Clara Zachanassian
    Hansberry: A napfény nem eladó - Ruth
    Hochhuth: A helytartó - Julia Luccani
    Ibsen: Peer Gynt - Anitra
    Jókai Mór: Az aranyember - Timea
    Makarenko: Az új ember kovácsa - Vera
    Pagogyin: Arisztokraták - Nyurka, a züllött dáma (1961); Jókai Színház
    Shaw: Warrenné mestresége - Vivie
    Vas - Illés: Trisztán - Fehérkezű Izolda



    Hangfelvételei:

    Mándy Iván: A szicíliai - Felolvassa: Temessy Hédi (1984) Magyar Rádió
    Fekete István: Vuk (1982) - Any-Íny, Hungaroton (HCD 13911, MK 13911)
    Vészi Endre: Nyárközép csodái (1981) Magyar Rádió
    Madách Imre: Az ember tragédiája (1977) - Egy anya, HUNGAROTON RECORDS Kft.
    Takarítás (riport) A szerzovel és Szikora János rendezovel Czakó Gábor beszélget. - Magyar Rádió, Kossuth. 1979. - közreműködő
    Mészöly Miklós: A bánatos medve (verses mese) - Elmondja: Temessy Hédi, Magyar Rádió

    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]

    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]

    Életrajza:

    Adatok:

    1948 - Színház- és Filmművészeti Főiskolát elvégzi
    1948 - Művész Színház,
    1949 - 1950 - Belvárosi Színház,
    1950 - az Ifjúsági Színház tagja, a Petőfi színházban is fellép
    1950 - 1956 - a József Attila és a Nemzeti Színházban játszik
    1958 - 1977 - Jókai Színház (későbbi Thália), és Nemzeti Színház
    1977 - a Mafilm művésze
    1985-től - visszavonultan él

    Szülők nagyszülők, gyermekkor

    "... szüleimnek regénybe illő, nehéz élet jutott. Anyai nagyapám ügyes kezű vasöntőmester volt, Grazból került Kladnóba, azután pedig St. Gallenbe. Hét gyereket nevelt, és a nagyobb darab kenyérért költözött el Elzász-Lotaringiába. Az első világháború idején azonban családostul menekülnie kellett francia földről. A legidősebb lány - az édesanyám - Bécsbe került egy tantihoz, aki viszont rosszul bánt vele, éheztette. Erre gondolt egy nagyot és elszökött Pestre, német nevelőnőnek. De itt is árva volt és idegen. Azután egy vasárnap az Üllői úti mozi előtt... leszólította egy legény. Idegenből, Temeskeresztesről került fel a derék sváb fiú. Magyarul egyikük sem beszélt. Amikor összeházasodtak, az apámból - mert természetesen ő volt a mozi előtt megismert gavallér - folyami távírász lett. De hiába volt szorgalmas, rátermett, megfelelő iskolai bizonyítványok híján egész életében altiszt maradt. Rokonok nélkül, gyatra nyelvtudással, örökös szegénységben, idegenként éltek Pesten. Anyám mindig azt fájlalta, hogy náluk az erdőben nagyobbak és illatosabbak voltak az ibolyák... Először testvéreimmel együtt németül tanultunk tőle. Ezt érezték meg rajtam később azok, akik kivetettek maguk közül, akik "úrilánynak", gőgösnek, tábornoklányának mondtak."

    A tanulás esztendei

    "... Rokonaim németek, franciák. Még Dakarban is van rokonom, két néger unokatestvérem... Engem közvetlenül az iskola előtt fogtak magyar szóra. ... és már elemista koromban én voltam az osztály szavalója. Az első "színészi" emlékem, hogy kisiskolás koromban egy verset mondtam a hulló puha hópihékről, és elkezdtem magamban próbálgatni a hangsúlyt, hogyan lehetne igazán puhán mondani a szót. Koncertbérletem volt, nagyon szerettem a verseket, de színházba soha nem jártunk... Eredendően tanítónőnek készültem. Elvégeztem a Csalogány utcai képzőt, (Állami Tanítóképző Intézet) és nyáron máris munkát vállaltam, egy OTI-üdültetési akcióban. Tizennyolc évesen Hédi néni lettem, és olyan rendet tartottam a rajongó tizenhat éves kamaszok között, hogy felnőtt pedagógusok sem különbet."


    Pedegagógusból színésznő

    "...Tanítóképzőbe jártam, és az oklevél elnyerése után egy vöröskeresztes versenyen elszavaltam Mécs László: Csak menj című versét. Nagy sikerem volt. A tanítóképző igazgatója behívatta édesapámat, és jelenlétében így szólt hozzám, kiegészítve a verscímet: "Csak menj... színésznőnek!" Aki így tud szavalni, annak színpadon a helye!" A papa nem ellenkezett. Maga is művészléleknek született. A folyamőrségnél volt távírász, és sokat trombitált egy sváb zenekarban, és néha még a cirkuszban is. Édesapja nem ellenkezett ugyan, de azért megütközött a dolgon. Már csak azért is, "... mert a bátyám cselédkönyves orvos volt, a húgom iskolás. Az egész család várta, hogy kenyérkereső legyek. Gyakorlati dolgokban én eléggé bátortalan voltam, a húgom ment el a Színművészeti Főiskolára megtudakolni a felvételi körülményeket" - a felvételi azonnal sikerült.

    A Színiakadémiáról kicsapják

    Az akadémiai felvételét követően néhány hónap múlva kitör a háború, és hát a második világháború felbolydítja az élet hétköznapi és normális menetét Magyarországon is. Részint megélhetésből, részint pedig Jób Dániel Vígszínház-igazgató jó szemének köszönhetően utolsó éves korára felismerik tehetségét, és lehetőséget, szerepeket kap a Vígszínházban, főiskolai tanulmányai befejezése előtt nem sokkal. Például nagy megtiszteltetésként még Priestley "Visszafelé az úton" című darab női főszerepét is eljátszhatja az akkor már nagy hírű Ajtay Andorral. Temessy - akkor még Temesi Hedvig - kérvényezi a Színiakadémia igazgatóságnál, hogy bizonyos gyakorlati órák, amelyek délelőttre esnek, ezek alól felmentést kaphasson, részint azért, mert tartalmilag ezen órák hasznát ő a színházban ugyanúgy elnyeri; részint, mert a próbák egy része délelőtt van, amiről ő mint női főszereplő nem hiányozhat már csak a többi szereplő miatt sem. Másrészt tekintettel arra, hogy ő okleveles népiskolai tanítónő, bizonyos (politikai) kötelező órák alól kaphasson felmentést, lévén, hogy ezen tantárgyakból már sikeres vizsgát kellett korábban tennie. Nagy Adorján megtagadja ezt a lehetőséget és a kérelemét elutasítja. Temesi Hedvig - kényszerűségből - megsérti tehát a fegyelmet, és "engedetlenül" mégsem jár be órákra a próbák idején. Így aztán egy napon, majd három hónappal a diplomavégzés előtt az iskola hirdetőtábláján megjelenik egy közlemény, amelyben tájékoztatja az Akadémia vezetősége a hallgatóságot, hogy "Temessy Hédi megszűnt az Akadémia növendéke lenni". Nem kap fegyelmit, sőt semmilyen eljárás nem folyik ellene, egyszerűen "osztályellenséget" látnak benne, és egy "ilyen" ne akarjon színésznő lenni.

    A pályakezdés kezdés

    "...aztán Rátkai Márton átvitt magához a Színészegyesület iskolájába, hogy mégse maradjak papír nélkül." Akkor még a Dohány utcai Színészegyesületi Iskola működött, és itt szerez végül is Temessy Hédi hivatásos színjátékosi diplomát. "De valójában Jób Dániel kézfogása avatott engem színésszé. Kezdőként Ajtay Andorral játszhattam együtt egy Priestley-darbban. A legelső kritikák nagyszerű kiugrásról írtak, és egy új Varsányi Irént köszöntöttek bennem. ...csakhogy mindez nagyon rövid volt, mindössze három hónapig tartott! Igaz, az egyesületi iskola elvégzése után Egri István számított rám a Pesti Színházban. De én Várkonyi Zoltán első hívó szavára a Művész Színházba szerződtem." Tulajdonképpen tanára, Várkonyi Zoltán, az utolsó vizsga után keresi meg Temessyt és szerződteti le a Paulay Ede utcai Művész Színházhoz. "... soha nem bántam meg. Részt vehettem a színház híres Eurydike-előadásában Sulyok Máriával, Darvas Ivánnal. Azután játszottam az első, Magyarországon bemutatott Miller-drámában, az "Édes fiaim"-ban. A létbizonytalanság, a színház megrendült anyagi helyzete engem nem érintett: szegény voltam és boldog. Azután egy nap bejelentette, hogy most már lesz biztos kenyerünk, államosították a színházat. A társulat tagjai ennek kapcsán szétszóródtak, én a Belvárosi Színházba kerültem."

    Viszonylag sok színházban játszik rövid idő alatt

    "... túlságosan hosszú lenne felsorolni, hol, miért nem tudtam vagy miért nem hagytak gyökeret verni. Volt idő, amikor azért nem játszhattam Fucik darabjában az ellenálló lányt, mert nem vagyok párttag. Azután a Különös házasság báró Dőry Máriája és a Rokonok Magdalénája után egyszerűen azonosítottak a filmszerepeimmel: az osztályharc éleződése idején most már én lettem a letűnt világ jelképe. Talán, ha a magánéletem másként alakul, és a válásom után nem kell a fiamért küzdeni, több erőm maradt volna arra, hogy magamért, szerepekért harcoljak. De szerencsémre még amikor előbb racionalizálás, később átszervezés címén felmondtak, akkor is mindig akadt egy színház, egy igazgató, akinek szüksége volt rám..."

    A Nemzetiben

    "... Vivie-t a Warrenné mesterségében már a drága Szendrő József igazgatása alatt játszottam. Ő volt az, aki - midőn megalapította a Józsefvárosi Színházat, és megtudta, hogy már másfél éve állás nélkül vagyok - azonnal leszerződtetett. Ő protezsált be később a Nemzeti Színházba is, ahol Ladomreszky Margittal még százhússzor eljátszhattam e szerepet. Gellért Endre szerződtet a Nemzeti Színházba. Az "Aranyember"-ben Tímeát játszottam, a "Warrenné mesterségé"-ben Vivie-t. A Nemzeti Színház színpadára először Nádasdy Kálmán híres Othello-előadásában léptem, Biancaként."

    A Jókai Színház-beli szerepek

    A fiatal színház igazgatója Simon Zsuzsa, és új magyar drámák bemutatásával akar hagyományt teremteni. Ennek a törekvésnek tudható be, hogy a szerzőként ifjú Boldizsár Iván színművét, "A ferde torony" című darabját játszák. Négy esztendővel 1956 után már a második színdarab, ahol egyértelműen kerül elő a disszidálás, az 1956 őszén történt nagyszámú kivándorlás mint színdarab téma. Elsőként 1959-ben ugyanebben a színházban Dobozy Imre "Szélvihar" című tematikus darabja volt. Az inkább az "ellenforradalom sajnálatos" körülményeire épít, a rendszer propagandisztikus oldaláról fogja meg az 1956-témát. (Több 100 estén megy ez is!!) Boldizsár Iván egyik máig ható erénye talán, hogy a friss élmény, és a sajnálatosan közeli halálra ítélések közepette, amikor igazából nem lehet nagyon erről a fájdalmas emlékről beszélni, talál rá alkalmat, amit a politika is elfogad. Szó nem esik a forradalom eszméiről, félreértés ne essék, pusztán egy szerelmi háromszög helyeződik ebbe a furcsa, és már-már groteszk közegbe. Bencze Gábor, a férj disszidál 1956-ban Brüsszelbe, a felesége pedig nem, ő otthon marad. Ám egy nap úgy gondolja, elutazik férjéhez, talán rá tudja beszélni, hogy utazzék vele haza. (A biztos börtönbüntetés elkerülhetetlen terhe mellett). Aztán kint Belgiumban élettársat talál férje mellett. Ezt az élettársat játssza Temessy Hédi. Aki szintén magyar és disszidens, csakhogy ő a férjét veszíti el ebben az emigrációban. Hármójuk drámája bontakozik ki a három felvonás alatt. "Temessy Hédi kitűnően érzékelteti az idegenbe szakadt asszony külön tragédiáját, az egyik legjobban megírt szerepben megint meggyőződhetünk játékának szuggesztivitásáról, indulatainak őszinteségéről..." - írja Demeter Imre a darab kritikájában. (Film, Színház, Muzsika, 1960. november 18.)

    Az első 1956-os színdarab bemutatójának háttere

    Hozzátartozik a darab társadalom-politikai háttere is a dologhoz, hisz az időben még aktuális kérdés az ENSZ-ben a magyar menekült-kérdés. Az akkori magyar kommunista vezetés, propaganda-hadjáratot folytat külföld irányába, hogy ő "visszafogadja a menekülteket, ha azok nem követtek el köztörvényes bűnöket", vagy "megbánást tanúsítanak". Ennek a folyamatnak egyik látványos akciója Alfonsó hazatérése egyebek mellett. Azonban sok száz elfogatóparancs marad "élesítve" ezzel párhuzamosan, és néhány valóban megtörtént hazatérés folytatódik a Ferihegyi reptérről egyből a kőbányai fogházba. A színdarabnak azonban van egy másik vetülete is. Egy kevéssé látványos, de annál érdekesebb. A színművet, az 1956-os témája miatt, egyetlen ember mutathatja be akkor, az Simon Zsuzsa. Az a Simon Zsuzsa, akit a forradalom levált politikai elkötelezettsége folytán az Operettszínház éléről. Mindenféle fizikai atrocitás nélkül. Mint a Jókai Színház igazgatónője a párt személyében garanciát lát - érintettsége okán -, hogy a darab nem megy el "rossz irányba". Érdekes módon Pártos Géza rendezése mégis nagy lelki vihart kavar akkoriban, nagyon közeli sebek gyógyulást éreznek némiképp, hogy lám, azért már egy kicsit lehet róla beszélni a színpadon is. A párt is valami ilyesféle megközelítéssel élhet, no lám, hát tessék: lehet róla beszélni. Engedjük. Hónapokra lehet a darabra csak jegyet vásárolni. Finom és láthatatlan dolog, hogy közönségszervező erre a darabra nem kap jegyet! Menjen be a színházba, aki akar rá vásárolni! Sokan emiatt nem mennek el a színházba, tartanak attól, hogy "lefényképezik" vagy más módon regisztrálják érdeklődésüket. A rádióközlemény ennek cáfolatára csak olaj a tűzre. Akinek eddig ez meg sem fordult a fejében, még az is gyanút fog. A suskus azonnal elindul, ma sem tudni, mi az igazságtartalma az egésznek.

    A sok csalódás után

    Lorraine Hansberry "A napfény nem eladó" című darabjában alakítja Ruth-ot, a megtört, de szebb élet lehetőségeiben még hívő asszonyt. Játszik például 1961-ben a Jókai Színház másik új darabjában, ahol Pagogyin "Arisztokraták" című drámájában egy züllött dámát alakít, aki a női fogolytábor egyik lakója. A darab főszerepét Ajtay Andorra bízza Kazimir Károly, a darab rendezője, de Rozsos István és Bánky Zsuzsa, Dayka Margit is részese a kimagasló színészi összjátéknak. Majd sok-sok esztendő telik el, közben a Thália Színház tagja lesz:
    "...Thália Színház? Hát erről a korszakomról nem sok jót mondhatok. Ott kezdtem el azon gondolkodni, hogy jobb nekem a film, mint a színház..."

    Igazi feladat nélküli évek

    "...számos darabban játszottam, de igazi labdát itt nem kaptam. Kértem, lázadoztam, néha nekikeseredtem, de mindig tudtam: nekem fel kell nevelni a fiamat. Eljátszottam, amit rám bíztak és vártam... arra, ami be is következett. Hogy egyszer csak megszólal a telefon... azután beleszól Székely Gábor, akit egyébként nem ismertem, és közölte velem, hogy Szolnokon Bulgakov "Álszentek összeesküvése" című darabjára készülnek, és van benne egy szerep - Madeleine-é - amit ma Magyarországon csak én tudok eljátszani. Voltak aztán, akik óva intettek a szolnoki kalandtól, bukástól féltettek, de én boldog voltam, mert már elszoktam az ilyen hívásoktól" - Szolnokon az egyik legnevezetesebb szerepe egyébként, "Az öreg hölgy látogatása" milliomos nője, bár ekkor már a MAFILM stábjához tartozik hivatalosan is.

    Temessy Hédi mint hivatásos filmszínésznő

    "... az első hívó szóra örömmel szegődtem a filmgyárba. Úgy éreztem, nincs is más választásom. Ma már tudom, hogy jól döntöttem. Első időben még hiányzott az öltöző levegője, az összeszokott társaság, de szerencsére én mindig, minden stábbal elég hamar hangot találok, és ami a legfontosabb, vonzanak a feladatok, és itt nem kényszeredetten, adott lehetőségként, hanem minden szerepre személy szerint hívnak. Hogy megbecsülnek-e? Ez attól függ. Ha le meritek fényképezni, megmutatom a fizetési borítékomat és az ez évi nyereségrészesedésem. Havi 6400 forint után az idén (1984) 280 forint volt az anyagi megbecsülés - akkoriban egyébként egy átlag kezdő tanárember 2400 forint havi fizetésre számíthat - ...ezt nem panaszként mondom, már csak azért sem, mert én valójában akár fizetnék is, hogy azt csinálhassam, amit szeretek, amire születtem. A társulat nőtagjai közül egyébként én vagyok az egyetlen, aki évek óta teljesítem az előírt feladattervet, és így én többletgázsit is kapok. De talán nem árt, ha a közönség megtudja, hogy bennünket sem kényeztetnek, és - a legendákkal ellentétben - mi sem az álmok világában élünk..."

    Temessy Hédi munkamódszere, ars poeticája

    A szereppel való azonosulás lényegét így fogalmazza meg: "... talán csak azt tudom, hogy engem többnyire szíven üt a szövegben egy-egy szó. Megérint a helyzet, amibe belekapaszkodhatok. Talán azzal is összefügg, hogy gyerekkoromtól sokat voltam egyedül. Máig megmarad az a szokásom, hogy egyszer csak belépek a hallott vagy olvasott történetbe. Akár el is sírom magam... Vagy találkozom egy emberrel, és ismeretlenül megpróbálom elképzelni, végiggondolni a sorsát. Ez az együttérzési készség a színészi játék alapja... fiatalon voltam naiva is, tragika is. Most már tudom, nem az a fontos, hogy milyen ruhát visel az ember egy szerepben, hanem hogy mit mond vele..."

    Temessy, a filmszínésznő

    Fiatal, törékeny lányként mutatkozik be első filmjében (1951), a Keleti Márton rendezte "Különös házasság" című Mikszáth-regény megfilmesített változatában mint Dőry báró szégyenbe esett leánya, Mária. Néhány évvel később, 1954-ben a harmincas évek jellegzetes vidéki úriasszonyát, Magdolnát formálja meg Máriássy Félix Móricz-adaptációjában, a mostanában új felfogásban Szabó István által is leforgatott "Rokonok"-ban. Később a színpadi szereplései mellett is vállal film- és tévészerepeket, de igazi kibontakozására évekig várnia kell. A hetvenes évek elejétől nyílik alkalma igazán megmutatni érzékeny ábrázoló művészetét, amikor is mind a szakma, mind a közönség előtt szerepeivel bizonyít, hisz kisebb epizódszerepeiben is képes teljes emberi világot feltárni. Ilyen remeklését látni például a Sándor Pál rendezte "Régi idők focija" (1973) című filmben, ahol Mándy Iván álomvilágával azonos hangon érzékeltetett asszonyfigurája jól illeszkedik a novellából készült film valóság és ábrándok közt lebegő nőalakjával a film egészéhez, és az író stílusához is egyben. Gyakran hangzik el később is, hogy személye olyan, mintha Mándy Iván találta volna ki. Egy eleven Mándy-figura, mondják rá. Tény, hogy mind hangfelvételek, mind pedig számos tévéfilm alkalmával bizonyul Mándy egyik legjobb tolmácsolójának. Lelki hasonlóságuk kétségbevonhatatlan.

    Nevezetes filmszerepei

    Számos Gothár Péter rendezte tévéfilmben és Tar Béla-filmben játszik, gyakori szereplője a tévéjátékoknak, sőt szívesen vállal szerepet több főiskolás vizsgafilmben is. Például nevezetes alakítása, az idegen asszony szerepe fűzi az Örkényi István novellája alapján készülő, Almási Tamás rendezte vizsgafilm, a "Meddig él egy fa" (1976) című filmhez. 1977-ben csatlakozik végleg a Filmgyár társulatához, és rövidesen ennek a társulatnak a megbecsült tagja. Csak 1988-ig kétszer nyeri el idehaza a filmszemle legjobb női alakítás díját. Sőt San Remóban, Bécsben, Berlinben, Varsóban képviseli a magyar filmművészetet. 1983-ban készül el az az Oscar-díjra is jelölt magyar-NSZK koprodukcióban forgatott "Jób lázadása" című film, amelyben Zenthe Ferenc partnereként játssza a Tisza menti, módos falusi zsidóasszony szerepét. A házaspár egy keresztény, árva kisfiút fogad örökbe a második világháború idején, hogy az életet továbbvigye valaki. Szerepformálásának természetessége ezúttal is, mint később is oly sokszor kimagasló, hallatlanul valóságos és hiteles. A rögtönzés és hallatlan tudatosságnak mélyen belülről jövő egészséges keveredésével lenyűgöző alakítások sokaságával vívja ki a szakmai elismerések sorát, pályafutása kései szakaszában is.

    Az utolsó 10 esztendő filmjei

    Számos filmszerepe közül kiemelkedik a Puszt József rendezte ifjúsági film, "A gólyák mindig visszatérnek" (1992) női főszerepe. A film, amely egy kisfiú gyógyulásáról szól, három fesztivál díjat is elhoz 1994-ben. A Chicago Nemzetközi Gyermekfilmfesztivál fődíját, Sousse Ifjúsági- és Gyermekfilmfesztiválon a zsűri különdíját, valamint a legjobb operatőrnek járó díjat a Zlín Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Filmfesztiválon. Annak ellenére, hogy a magyar filmgyártás évi filmterméseit tekintve mélyrepülésének egyik hosszúra nyúlt időszakát éli ekkoriban, valamint hozzávéve, hogy ez időre már a korábbihoz képest a tévéfilmgyártás megszűnt, mindezek ellenére számos filmszerepre kap felkérést. Elkészíti Darvas Ivánnal a "Film..." című filmet, amelyben egy idős nyugdíjas házaspár asszonyát formálja meg apró, figyelmes mozzanatokból remekművé felépítve szerepét. Alakítását a 31. Játékfilmszemle a legjobb női alakítás díjával jutalmazza. Az "Anarchisták" (2000) Fanni-szerepe után elkészíti élete utolsó filmjét, a Karády Katalin életét bemutató "Hamvadó cigarettavég" (2001) című filmet, ahol a Főhercegasszony szerepében búcsúzik a közönségétől

    Összegzés

    "... nagy vesszőfutás ez a pálya. Én harminchat évig futottam, most úgy érzem (1988), bent vagyok a célban. De azért még dolgozni szeretnék. Van egy drága anyám, és egy fiam, aki fotoriporter. Ő a legjobb kritikusom, társam barátom. Elvált asszony vagyok, fiammal élek boldogan. Az is örömöm, ha megszólal a telefon, és egy új szerep ígérkezik, vagy egy régi jó barát jelentkezik. De én már csak ritkán tárcsázok..." 1995-re aztán végképp visszavonultan él. Magánélete korábban is mellőzte a "hírértéket" képviselő szenzációs fordulatokat, ekkoriban jószerivel csak közvetlen hozzátartozóival és néhány szakmabeli jó baráttal tartja a kapcsolatot. Életének erről a szakaszáról kevés írott emlék lát napvilágot. 76 évesen hagyott itt bennünket. Filmjein keresztül azonban örökké velünk marad.



    Kitüntetései:
    Érdemes művész - 1982.
    Tar Béla: Őszi almanach 1985 - Magyar Játékfilmszemle: a társadalmi zsűri díja a legjobb női szereplőnek, Temessy Hédinek.
    Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje 1995.
    A 2001-es, 31. Filmszemlén a legjobb női alakítás díját kapja a "Film" című filmben játszott szerepéért
    (Partnere Darvas Iván a legjobb férfialakítás díját kapja!)
     
Címkék :