Tiltott Táncok

A témát ebben részben 'Filmek Bemutatói' klarensz hozta létre. Ekkor: 2015. február 15..

  1. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    2014.11.06. (Jimmy’s Hall) James Gralton (Barry Ward) 1932-ben, tíz év amerikai távollét után visszatér szülőföldjére, Írországba, hogy újranyissa egykori tánctermét. A látszólag ártatlan vállalkozás azonban nem csak rajongókra, hanem komoly ellenállókra is talál a közösségben, a feltörő indulatok pedig hamarosan erőszakba torkollnak.

    KRITIKA

    Az idősebb Ken Loach kétféle filmet szeret készíteni: harsány komédiákat faék egyszerűségével bíró emberekről (Barátom, Eric, Szesztolvajok), vagy politikai manifesztációként is működő tézisfilmeket (Halál sugárút), melyeket olykor történelmi háttérrel is megfejel (Felkavar a szél).

    Csákvári Géza

    [​IMG]Legújabb – sokáig az utolsónak beharangozott – mozija az utóbbiak sorát gyarapítja. Mivel történelmi darabról van szó, Loach és állandó alkotótársa, Paul Laverty forgatókönyvíró most is egy valós figurához nyúlt vissza, jelesül James Graltonhoz, az egyik leghíresebb ír kommunista vezérhez. Mivel Loach baloldaliságát soha nem rejtette véka alá, nem túl meglepő ez a fordulat, de szerencsére a veterán rendező tisztában van a kor nézői igényszintjével. A lázadó alkat, azaz Gralton már-már apolitikus figura aTiltott táncokban, aki a már megszokott, „csak jót akar”-féle konfliktusba keveredik bele. Miután visszatér az Egyesült Államokból, részben, hogy harcoljon az ír függetlenségért, Effrinagh-ban létrehozza a táncklubját, melyre Loach története is koncentrál. Itt nem csak a testmozgás azonban a felszabadító, hanem Gralton szónoklatai is kiverik a biztosítékot a katolikus papoknál. A civil engedetlenség végül fegyveres összecsapásban kulminálódik. Loach és Laverty jó ízléssel és finoman állítják szembe az ír peresztrojkát és az egyház önkényes hatalomhasználatát, semmi sem fekete-fehér, az ábrázolt emberi sorsok pedig épp annyira kidolgozottak, hogy a felszínesség vádja nem érheti az alkotókat. Hogy láttam már ennél sokkal izgalmasabb és innovatívabb filmeket? Na, az már más kérdés.

    [​IMG]

    109 perc, brit-ír-francia
    Tiltott táncok « VOX.hu