Egy kis romantika

Táncolni olyan, mintha mozdulna a lelkem,
A zene, a szívem így dobban egyben.
Amikor a táncosok egyszerre lépnek,
Azt nevezem én gyönyörűségnek.
Együtt alkotunk egy csodálatos látványt,
Nézők elé visszük belsőnk mozzanatát.
Tánc nélkül nem lenne teljes az életem,
Már hozzám tartozik, sokat jelent nekem.
Mindennapi gondokat elfeledtető,
Megfoghatatlan összetartó erő.
Csinálom, amíg a szívem dobban,
Hiszen tudd meg, a tánc kortalan!

 

Őri István

Néha túl sok az élet

Néha túl sok az élet
túl sok a könyörgés
a kimondott szavak
a hasztalan beszéd
néha jó lenne megpihenni
valaki karjában csendben lenni
valaki illatán elbódulni
mákonyos örök álomban
valakit megtalálni
s többet fel sem ébredni
mert minek?
a további szavaknak
a további hazugságoknak
ígéreteknek
fogadkozásoknak
melyeket úgy sem tartok be
mert nem lehet betartani őket.

 

Szárnyaló szerelem (részlet)

,,...Hogyan ismerjük fel a lélektársunkat? -ismételte a kérdést.
- Amikor az enyémmel először találkoztam, nem tudtam , hogy ő az... minél jobban megismertem, annál jobban csodáltam; annál többször gondoltam, milyen fantasztikus ember!
- És ez a lényeg! Olyan szerelmest kell magunknak keresnünk, akivel a kapcsolatunk az idő múlásával nemhogy fakulna, de egyre jobb lesz; aki iránt a csodálatunk és a bizalmunk csak erősödik a megpróbáltatások során.
- Csak mellette jöttem rá, milyen mély meghittség és mennyi öröm létezik számomra. Régebben azt hittem, csak nekem van ilyen dolgokra szükségem, csak én igénylem a lélektársamtól, hogy ilyen legyen. Most már azt gondolom, hogy ez mindenki számára fontos, csak éppen, ha nem találják a megfelelő partnert, elkeseredésükben kevesebbel is megelégszenek. Hiszen mi bátorítson bennünket arra, hogy meghittséget és örömet keressünk, amikor egy langyos kapcsolat és viszonylagos elégedettség a legtöbb amit elérhetünk?
- A szívünk mélyén persze tudjuk, hogy a langyos előbb-utóbb kihűl; csekélyke elégedettségünkből valami megnevezhetetlen szomorúság sarjad, és rágódni kezdünk: Ez életem nagy szerelme, ez minden, ezért élek?! A lelkünk mélyén tudjuk, hogy többre vagyunk hivatva, és őutána vágyódunk, az után az egyetlen után, akivel sohasem hozott össze minket a sors.
- Nap mint nap azt látjuk, hogy az emberpár egyike szárnyalni akar, de a másik lehúzza a földre. Míg az egyik haladna, s kettőt lépne előre, a másik miatt hármat lépnek vissza. Ezért azt gondolom, jobb egyedül megtanulni, mi a boldogság; inkább a barátaimhoz, meg a macskámhoz ragaszkodom, és a soha el nem érhető lélektárs után vágyakozom, mintsem megalkudjak az unalommal.
- Az a lélektársunk, akinél a zár, amelybe a mi kulcsaink illeszkednek; az ő kulcsai pedig a mi zárainkat nyitják. Ha eléggé biztonságban érezzük magunkat ahhoz, hogy megnyíljunk, igazi énünk előbújhat, és valóban teljesen önmagunk lehetünk. Azt szeretheti bennünk a másik akik vagyunk, nem pedig akinek látszani szeretnénk. A lélektárs a legjobb tulajdonságainkat hívja elő. Mellette nem számít, bármi történik is körülöttünk, mi ketten biztonságban vagyunk saját kis mennyországunkban. Az a lélektársunk, aki osztozik legtitkosabb törekvéseinkben; akivel egy irányba haladunk. Ha két léggömbként együtt emelkedhetünk a magasba, akkor feltehetően rátaláltunk az igazira. A lélektársunk mellett az életünk életre kel."
Richard Bach

 

Barátaimnak
Finom illat, ízes falat
Szemed még mit kívánhat
Egyél most mindenből
Bőséggel szeretetből

Nézz majd az égre fel
Kívánságod suttogd el
Majd egyszer teljesüljön
Bánatod tova tűnjön

Kívánok szívedbe békességet
Otthonodba melegséget
Családodnak egészséget
Kedvesednek csak téged

Ma összegyűlnek az angyalok
Sok egyebet nem mondhatok
De ha ezt most olvasod
Érezd, hogy én veled vagyok

S boldog karácsonyt kívánok!

 

Karácsony Kökény Éva

Tegnap még sárgult faleveleken
nap tündökölt aranyfénnyel,
mára zúzmara lepett be mindent,
angyalok sóhaja a fákon csillogó kristály,
s viaszkönnyet sírnak a gyertyák.

Lehet, hogy ott legbelül mélyen
a lélek is megfagy reggeli dérrel?
Ködben a táj, hópelyhek ha szállnak –
tán a szív is didereg gyémánt-éjjel,
mikor viaszkönnyet sírnak a gyertyák.
...

 

Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak.
Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak.
Szeress egy napig, míg csókolni tudlak.
Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak.

 

1. Zajokból hallom ki a nevemet
Megszólítanak a tárgyak
Egy-egy mozdulatodtól, kedves
Néha-gyakran megkívánlak

Br.: Rólunk beszél a Hold, recsegve
Feszül az égre az éjszaka
Csodálkozol és megszólal benned
A vér szava...

2. Kezembe veszem az arcodat,
Mint egy érdekes követ
Lobog felettünk a szél, mint
Fekete szövet

Br.: ...

Kezembe veszem az arcodat,
Mint egy érdekes követ
Tűzbe nézek, bámulom
Gyönyörű szemed...

( Ákos
A vér szava )

 

Ha bújnék, csak hozzád,
ha nevetnék, csak veled,
ha mosolyognék, csak neked
ha sírnék, csak miattad,
ha halnék, csak érted...

 

...Az illatodban ülve várok egész nap,
Hogy szádban hozd el éltető vizemet.
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
Ahogy szemedhez ér:
én ott vagyok veled.
Ákos: Dúdolni halkan

 

Azon a napon, amikor rád találtam,
egyedül voltam, senkire sem vágytam.
Te értem jöttél, igazán szerettél.
Köszönöm azt, hogy a mindenem te lettél.

 

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

 

"Volt idő, amikor még nem voltál.
S nem éreztem, hogy fájna, ha nem volnál.
És most látod? Féltelek. Őrizlek. Védelek.
Mert lesz idő, meglehet.., hogy nem leszel már velem."

 

Tóth Sarolta

A földobott kő
képzelt utazás
...
A kővel szállt a gondolat,
Bejárta az égen a Tejutat.
Csillagporos teste felragyogott,
Fényes ígéreteket hordozott.
Rakéta-gondolat! Agyam madara!
Repíts el engem békés csillagra,
Legyek űrlények virágzó bokra!
Ne essem vissza a földre, rögökre,
Keringjek súlytalan a fényben mindörökre!
...

 

Te vagy az első, kinek hinni tudtam,
Te vagy az első, kinek nem hazudtam.
Te vagy az első kit szívből szeretek,
Te vagy az első, kit soha nem feledek!