Számos aszteroida Földbe csapódásának eredményeként alakulhatott ki a Hold egy izraeli kutatócsoport számításai szerint. Máig homály fedi keletkezésének történetét A Rehovotban lévő Weizmann Intézet kutatója, Raluca Rufu és munkatársainak modellszámításai szerint már mintegy 20 becsapódás hatására is kilökődhetett annyi anyag, amelyből néhány millió év alatt lépésenként kialakult a Hold. A Hold keletkezését még mindig homály fedi Forrás: Wikimedia Commons A tudósok elméletükről a Nature Geoscience című brit szaklapban számoltak be. A Hold keletkezésének történetét máig homály fedi. Jelenleg a legvalószínűbbnek tartott elképzelés, hogy egyetlen, a mai Marséval megegyező méretű, gigantikus égitest csapódott a fiatal Földnek. Ennek a katasztrofális eseménynek a hatására egyetlen csapásra katapultálódott a Föld körüli pályára a Hold anyaga. Nem valószínű, hogy Mars méretű bolygóval történt az ütközés A modellel azonban az a probléma, hogy a számítások szerint a Holdnak főként a becsapódott égitest anyagából kellene állnia, a Hold és a Föld viszont kémiai szempontból nagyon hasonló. Naprendszerünkben az égitestek rendszerint kémiailag olyannyira különböznek egymástól, hogy ez alapján meghatározható a Földön talált meteoritok eredete. Így nézhetett ki a fiatal Hold Forrás: NASA/ GSFC Így valószerűtlennek tűnik, hogy az égitest, amelynek becsapódása nyomán a Hold keletkezhetett, ugyanolyan összetételű legyen, mint a Föld. A modellek alapján az is alig elképzelhető, hogy a két égitest anyaga alaposan keveredett volna. Miniholdakból állt össze a nagy Hold Rufu és kutatótársai csaknem ezernyi, nagy, kozmikus szikla becsadását modellezték a fiatal Föld felszínén. Az ezeknek az összeütközéseknek a nyomán keletkező törmelékfelhő többnyire a Föld köpenyének anyagából állt, nem úgy, mint az után a gigantikus becsapódás után, amely feltételezhetően a Hold keletkezését eredményezte. Edwin (Buzz) Aldrin az Apollo 11 űrhajósa a Holdon. Aldrin Neil Armstrong után a második ember volt, aki a Hold felszínére lépett Forrás: NASA A modell szerint ezek a törmelékfelhők a Föld körül gyűrűket képeztek, amelyek aztán kisebb holdakká álltak össze. A kisebb holdak végül a nagy Holddá olvadtak össze. A fiatal Naprendszerben nagyon gyakoriak voltak a becsapódások. Gareth Collins, a londoni Imperial College munkatársa szerint viszont annak függvényében, hogy milyen hatékonyan zajlott le a miniholdak koncentrálódása, húsznál jóval több, sőt, valószerűtlenül sok becsadásra is szükség lehetett ahhoz, hogy a mai méretű Hold kialakuljon. A Hold Földről látható oldala. Mivel a Hold úgynevezett retrográd keringésű égitest, ugyanannyi idő alatt fordul meg a tengelye körül, mint amennyi idő alatt megkerüli a Földet. Ez a magyarázata annak, hogy mindig csak az egyik oldalát láthatjuk Forrás: MTI/Komka Péter Az elmélet ugyanakkor ellenőrizhető: ha a Hold valóban összeolvadó miniholdakból alakult ki, akkor az ma is megfigyelhető lehet a különböző geokémiai területek alapján, amelyek dokumentálják a Hold keletkezéstörténetének egy részét – véli Collins. KAPCSOLÓDÓ CIKKEK Let's block ads! (Why?) Forrás...
