A jelzáloghitel-válságra emlékeztető lufi kezd kibontakozni az Egyesült Államokban. A diákhitelek irreális mértékben emelkednek, a rendszer néhol átláthatatlan, és a hallgatók jó része soha nem tudja majd visszafizetni a tartozását, és így még diplomája sem lesz. Az adósság gyors felfutása a legerősebb mutatója annak, ha gond van a piacon: az elmúlt tíz évben a diákok által felvett hitelek 170 százalékkal nőtt az Egyesült Államokban, elérve az 1400 milliárd dollárt – ez több mint az autóhitelek vagy a hitelkártya-tartozások állománya. Ahogyan a Consumer Financial Protection Bureau (az amerikai pénzügyi felügyelet) szakértője rámutatott, 2008 után lényegében az USA lecserélte a háztartási hitelbuborékot a diákhitel-buborékra. Nem meglepő, hogy a diákhitelek és a bedőlések szintje szembemegy a gazdasági működéssel – mondta a NY Fed elnöke Bill Dudley. Amerikában 44 millió embernek van diákhitele. Közülük nyolcmillióan késedelembe estek a törlesztéssel, és ez a ráta magasabb, mint a válság előtti időszakban volt – ellentétben a bedőlt jelzáloghitelek, hitelkártya-tartozások vagy autóhitelek hasonló adatával. A felsőfokú tanulmányok költségeinek csökkenése nem segített lejjebb nyomni ezt a számot, hiszen amíg az infláció 2,7 százalék volt 2016-ban, addig a tandíjak és egyéb költségek kilenc százalékkal emelkedtek egy négyéves állami képzésben, és 13 százalékkal a magánegyetemeken. Egyikük jó eséllyel bajba juthat Forrás: 123rf Az iskolák több adminisztrátort vettek fel (akik építik a brandet és gazdag adományozókat toboroznak), és drága egységeket építettek, hogy rávegyék a gazdag fiatalokat, legyenek költségtérítéses diákok. De nem ez az egyetlen, ami értelmetlen hitelfelvételre sarkallja a diákokat, hanem a magasabb tandíj is. Az átlagos hitel, amely a diplomásokat terheli, hetven százalékkal emelkedett az elmúlt tíz évben, elérve a 34 ezer dollárt. Épp most vettünk részt az egyetemi előkészítőn a lányom egyetemén, ahol elmondták, 72 ezer dollár az éves fizetendő díj az Ivy League és szabad bölcsészet szakon – példálózott Dudley, hozzátéve: szerencsés vagyok, hogy megússzuk ennyivel. Egyértelmű, hogy nagyobb az oktatási intézmények nagyobb kiadásra igyekeznek rávenni az embereket. A diákhitel emelkedésével azonban minden más leértékelődik, kezdve az első otthon megszerzésével, a magasabb bérleti díjakon az olcsóbb fehéráru vásárlásán át minden dolog, ami kell az otthon berendezéséhez. Milliók számára kényszerű választás, hogy inkább bérel egy ingatlant, ahelyett, hogy vásárolna. Munka, hitel, tanulás Forrás: 123rf De még több aggodalomra ad okot a kapcsolat a magas diákhitel és az egészségügyi problémák, például a depresszió, és házastársi viszályok között. Mindezt csak tetézi a tény, hogy a hatalmas adósság sok esetben nem eredményez tudományos fokozatot, mert többen kihullanak az iskolából a stressz miatt. Amit a tanulás, a munka és a brutális adósság visszafizetésének terhe okoz. Ez azt jelenti, hogy sokaknak nem lesz soha elég pénze arra, hogy lediplomázzanak – csak egy lavina képződik, visszavetve az ország legsebezhetőbb rétegének mobilitási esélyeit. Az extrém politikának is van szerepe, hogy a rendszer ide jutott. Az Egyesült Államokban ma 2000 dollárt adnak diákonként a felsőoktatás finanszírozására az egyes államok, ami kevesebb, mint 2008-ban, 30 éve a legalacsonyabb érték. A hitelválság ráadásul lenullázta a szülők lehetőségét, hogy saját tartalékból fizessék a gyerekeik taníttatását. A terhek nagy része a diákok vállára került, ráadásul akkor, amikor a fiatalok munkanélküliségi rátája minden szintet meghaladva növekszik. Ez nem csak amerikai tendencia Ez a trend nem korlátozódik csak az USA-ra természetesen. Az Egyesült Királyságban például az ingyenes posztgraduális képzés már a múlté. A kormányok egyre több és több felelősséget raknak a középosztálybeli emberek nyakára – oktatás, egészségügy és nyugdíj területén. Mi a gond? Elsőként közelebbről kell megnézni a magánegyetemeket, ahol a bedőlt hitelek több mint kétszeresét teszik ki az állami egyetemek átlagához képest. illsztráció Forrás: MTI/Beliczay László Előbbi intézmények kapnak szövetségi támogatást, de jellemzően ennek töredékét költik oktatásra az Egyesült Államokban, majd 50 százalék elmegy az új diákok megszerzését célzó marketingre. Az átláthatóság is kulcs – a diákhitel piaca ugyanis meglehetősen átláthatatlan. Egy új amerikai képzésen csak a diákok negyede kap az első évre tíz százalék alatti kamatot. A hitelszerződésekből kiderül, hogy a hiteltanácsadásért az egyetemnek kell fizetni. A jelzáloghitel-válságra kísértetiesen emlékeztető, hogy az adósság már kifolyt a magánszektorból az állami szektorba. 2007 előtt a legtöbb diákhitelt bankok vagy más piaci befektetők írták alá. Ma az új hitelek 90 százalékát az oktatási minisztériummal kötik. A kockázat államosítása vezetett ahhoz, hogy a hitelek megduplázódtak – véli a felügyelet. Pedig azt fontolgattuk, hogy ingyenes legyenek az egyetemek, ahogyan azt Bernie Sanders mondta. Dudley ezt okafogyott vitának tartja. Let's block ads! (Why?) Forrás...
