Magyarország államformája néhány rövid megszakítással lényegében a XX. század közepéig királyság volt. A népköztársaság és a tanácsköztársaság epizódjai után a nemzetgyűlés 1920-ban tért vissza a “gyökerekhez”, és az ország ismét királyság lett. Pontosabban soha nem is volt más, legalábbis egy miniszterelnöki rendelet szerint: A királyság intézményének léte és fennállása a forradalmi események után is jogilag érintetlen maradt. Ezekhez képest tehát mindaddig, amig a törvényhozás másként nem rendelkezik, Magyarország törvényes államformája a királyság marad. … Az állami hatóságoknak, hivataloknak és intézményeknek tehát az őket eddig megillető királyi, illetőleg magyar királyi jelzőket továbbra is használniok kell s bélyegzőjükön a magyar állam címerét és a szent koronát kell alkalmazniok. Egyértelmű volt a döntés Aztán jött a háború, a náci megszállás és a nyilas rémuralom, a front elvonultával pedig ismét rendezni kellett az államforma kérdését. Egyes intézkedések, mint például az államfői jogkört ellátó Nemzeti Főtanács megalakítása, a “magyar királyi” jelző eltörlése azonnal megtörténtek. A mélyebbre ható változásokhoz azonban idő és energia kellett, az ország leginkább a romok eltakarításával és az életben maradás kérdéseivel volt elfoglalva. A háború utáni első legitim kormány az 1945. novemberi választások után állt fel Tildy Zoltán vezetésével, ekkor jött el az idő az állami főhatalom körüli kérdések rendezésére. A köztársasági államforma a szociáldemokraták programjában jelent meg először, de rövidesen felsorakozott mellette az összes parlamenti párt. “Ellenjavallat” mindössze néhány kisgazdától érkezett, miszerint a békekötés után népszavazás döntsön az államformáról, és a legitimisták, katolikusok kérték a döntés elhalasztását. Magát a törvényjavaslatot jogászokból álló szakértő bizottsággal egyeztették, majd 1946. január 23-án a kormány, 24-én pedig a nemzetgyűlés tárgyalta. “Érdekesség”, hogy a királyságot, mint államformát a képviselők közül egyedül Slachta Margit támogatta, mondván: Egy ezeréves megszentelt múlttól szakítják el az országot. A jövő felelőssé fog tenni minket elhatározásunkért. Második magyar köztársaság A nemzetgyűlés január 31-én megszavazta, hogy a király nélküli királyság helyett Magyarország államformája köztársaság, február 1-jén pedig közfelkiáltással szavazták meg Tildy Zoltánt köztársasági elnöknek. Az 1946. évi I. törvény preambuluma: Négyszáz esztendős harc, az ónodi gyűlés, az 1849-es debreceni határozat, két forradalom kísérlete és az ezt követő elnyomatás után a magyar nép újra szabadon határozhat államformájáról. Az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján megválasztott Nemzetgyűlés most a magyar nép nevében és megbízásából megalkotja azt az államformát, amely a nemzet akaratának és érdekeinek legjobban megfelel: a magyar köztársaságot. Álmodozzunk kicsit, és gondoljunk bele, mi lett volna, ha… Ha már hetven éve ezek szerint élhetnénk: Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai[1][2] különösen: a személyes szabadság, jog az elnyomatástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, a munkához és méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog s a részvétel joga az állam és önkormányzatok életének irányításában. A köztársaság elnökét a nemzetgyűlés választotta négy évre, a jelöléshez legalább 50 képviselő írásbeli ajánlata kellett. Bárki lehetett jelölt, és így államfő is, aki harmincötödik életévét betöltötte, és akinek nemzetgyűlési képviselői választójogosultsága volt. A választás három körben zajlott: ha az első két alkalommal senki nem kapta meg a kétharmados támogatást, harmadszorra a két legtöbb szavazatot elnyert jelölt közt döntöttek egyszerű többséggel. Végül jött az eskü: Én, …………….. esküszöm az élő Istenre, hogy Magyarországhoz és annak alkotmányához hű leszek. Törvényeit és törvényerejű szokásait megtartom, és másokkal is megtartatom, és köztársasági elnöki tisztemet a Nemzetgyűléssel egyetértésben a magyar nép javára gyakorlom. Isten engem úgy segéljen. Vagy a fogadalom: Én, ……………… becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy Magyarországhoz és annak alkotmányához hű leszek. Törvényeit és törvényerejű szokásait megtartom, és másokkal is megtartatom, és köztársasági elnöki tisztemet a Nemzetgyűléssel egyetértésben a magyar nép javára gyakorlom. Nem tartott sokáig. Az 1949. augusztus 18-án elfogadott 1949. évi XX. törvény hazánk államformáját népköztársaságra változtatta.
