Van esetleg izgalmas történeted, hogy hogyan kezdődött ez nálad? Vagy legalább egy jól hangzó kamu sztori? Mindig is műszerész akartam lenni; már három-négy évesen apró darabokra szedtem szét a játékokat. Szegény apukám próbálta összeszerelni a roncsokat; de én úgy szétkaptam párat, hogy lehetetlen volt rekonstruálni. A másik, hogy már akkor rettenetesen szerettem a kvarcjátékokat. De annyira, hogy legóból összeraktam egy keretet, ráraktam gombokat, szintén legóból, és a közepére applikáltam egy papírt, amire lerajzoltam egy jelenetet a Western bar nevű játékból. Aztán vártam a csodára. Ööö… mármint…? Bebújtam a paplan alá, becsuktam a szemem, és vártam, hogy valaki vagy valami igazi kvarcjátékká varázsolja a legót. Semmi nem történt sajnos, de két hétre rá – Isten bizony, ez így történt – megjelent az Ausztráliában élő nagybátyám két bőrönddel, jött látogatóba, és kivett a táskájából egy Casio Dandy Cowboy nevű napelemes kvarcjátékot; azt mondta, nem tudja, örülök-e ilyesminek, merthogy levélben sem értekeztek a szüleimmel. Én akkor bekattantam. Ez mikor történt? Elsős lehettem; másnap vittem is be az iskolába. Menő volt a suliban a kvarcjáték? Annyira, hogy amikor az osztálytársam megkapott egy másik cowboyos játékot, egyszerre csak rengeteg haverja lett. Csajozni lehetett vele? Mármint nem az osztálytársaddal, hanem a kvarcjátékkal. Nem. A páromon kívül még soha nem találkoztam olyan lánnyal, akit érdekel. Ja, hogy te így választottál párt. És mit szól a retrómániádhoz? Együtt válogatunk a piacokon. Amíg én beszélgetek az eladóval, ő már kotorászik a játékok között. Hihetetlen, hogy ennyire támogatja a hülyeségem. Ismerem az érzést, nekem a nyolcvanas években a keletnémet turisták által kidobott sörös dobozokat guberálta a család a balatoni kukákból. Ott lehetett a legjobb osztrák dobozokat találni. De térjünk vissza az iskolás korszakodra: azóta gyűjtöd a játékokat? Nem, először hifi-ket gyűjtöttem. A suli elvégzése után szervizekben dolgoztam; emberek hozták be a készülékeket, hogy nekik már nem kell, én meg megjavítottam, hazavittem. A kvarcjátékokat egy-két éve kezdtem újra gyűjteni. Mint a dohányosok a cigiért, úgy remegek, ha valaki csak megemlíti, hogy hozna egy kvarcjátékot. Hogyhogy most újra rákattantál? Visszahúz a szívem a 80-as évekbe. Én akkor nagyon jól éreztem magam, és így kicsit olyan, mint az időutazás. De nem vagy generációnáci, ugye? Mármint, hogy elfogadod, hogy mondjuk a mai kornak is vannak előnyei? Persze; már csak azért is, mert a mostani okostelefonok és tabletek is egyszer retrók lesznek, és egyszer majd rajtunk is röhögnek, hogy mi ilyen gagyi kütyükkel kommunikáltunk. Ahogy elnézem, a gyűjteményben nemcsak kvarcjátékok vannak. Az csak egy kis része. Van pár orsós magnóm és lemezjátszóm, hifi-készülékek, lendkerekes autók, Hahota-magazinok és Kockások, diavetítők. Vagy itt van ez a kártyanaptár-gyűjtemény. Dandó Zolikától, a remek gitárostól kaptam. Csodálatos. Van közte meztelen nénis is? Bizony, a korabeli magyar modellekről készült jó néhány naptár. Hú, és az ott egy BRG-magnó? Az az! MK 27-es, a napköziben hallgattunk rajta Halász Juditot. Ezt sokan ismerik, a rikító narancssárga gombokat mindenki megjegyezte. Ehhez a magnóhoz egyébként van négy darab komplett mechanikám, gyári, újszerű állapotban, bontatlan csomagolásban, a kocsiban. Bármikor jól jöhet. Bizony. Egyébként ez a magnó jelen pillanatban annyit tud, hogy ha bedugom a konnektorba, az összes biztosítékot levágja a lakásban. Végül is, az is egy funkció. Az. Ja, és rá van írva, hogy Fogy. Ár.: 2050 forint. Hogyan bővül a kollekció? Amikor nemrég a Facebookon bemutattam, hogy mi mindent gyűjtök, zenészkollégák, humoristák, de olyanok is, akikkel nem állok napi kapcsolatban, elkezdtek bejelentkezni, hogy van nekik ez meg az. Általában azzal kezdem, hogy mennyiért adják, de erre mindig az a válasz, hogy „jaj, ne hülyéskedj, ajándék, hát látom, hogy nem kereskedsz vele.” Érted? Gyerekkorukban ajándékba kapott játékokat adnak nekem! Ez lelkileg nagyon kemény. Nagyon emberi. Azt mesélik, hogy már a stand up-fellépéseidre is kvarcjátékokkal érkeznek a nézők. Legutóbb két tök ismeretlen ember – nem mondom, hogy a rajongóim, csak két néző, akik eljött a fellépésemre – hozott kvarcjátékokat, mert hallották, hogy ezeket gyűjtöm. Hihetetlen. Mutatsz pár játékot? Itt van például ez az említett cowboyos, remek állapotban van; mondjuk, ha baja lenne, akkor is meg tudnám csinálni. Vagy itt van ez… Úúú, ez a tojáselkapós, ez nekem is megvolt, a nu pagagyis! Bizony. Szovjet gyártmány. Elektronika a márkája. Mint a szovjet készülékek 99 százalékának. Igen. Ezt ráadásul dobozzal együtt kaptam. Azt tudtad, hogy csak dobozokat 5-10 ezer forintért árulnak a neten? Komolyan? Persze. És a játékok milyen árakon mennek? Erre azt tudom mondani, hogy például egy ilyen kis játéktévét egy piacon nyolcezerért akartak nekem eladni, egy másik bolhapiacon meg ötszázért kínálta a fickó; mondtam, legyen három, azt mondta, oké. Szélsőségesek az árak. Az ismert mondás szerint amikor kapsz egy raklapnyi bélyeget, vége a gyűjtésnek, mert onnantól már nem izgi. Veled előfordulhat, hogy olyan mennyiségre teszel szert, hogy utána már az egész nem érdekel? Nem, ha nálam egyszer valami bekattan, az nem múlik el. Ha egyszer beesne egy kamionnyi játék, akkor valahogy megoldanám, hogy… …Hogy elköltöztök. Valószínűleg igen.
