„szebb Mellyet, Szebb Kezet, Szebb Derekat Nem Képzelhetsz” - 235 Éve Született Török Sophie

(Kép forrása)

Kétszázharmincöt évvel ezelőtt született Kazinczy Ferencné Török Sophie. A grófkisasszony huszonnégy évesen ment feleségül a nála jó húsz évvel idősebb Kazinczyhoz, akivel huszonhat éven át élt boldog házasságban. Kapcsolatukból nemcsak nyolc gyermek, hanem számos szerelmes vers is született, köztük a legelső szabályos magyar szonett.

Török Sophie 1780. február 19-én született Ónodon, kétszeresen is grófi családban: gróf Török Lajos és gróf Roggendorf Alojzia második gyermekeként. Hatéves korában húgával együtt Bécsbe került, ahol nagynénje felügyelete alatt a szaléziánusok kolostorában nevelkedett: mivel a lányok itt csak németül és franciául tanultak, Sophie idővel elfelejtette a magyart, és később többször szabadkozni kényszerült hiányos nyelvtudásáért: „…diákkoromban Bécsben a szaléziánusoknál magyar nőből francia és német nővé formáltak; és amikor én onnan a virágzó ifjúság éveiben hazámba visszatértem, nem volt elég bátorságom az elfelejtetteket bepótolni”. Házasságuk alatt egyébként Kazinczyval is németül beszélgettek és magázták egymást, legalábbis nappal: amint leszállott az este, magyarra váltottak és tegeződni kezdtek. Nagyon fontosnak tartották, hogy gyermekeik mindhárom nyelven megtanuljanak, mégis a magyarra fektették a legnagyobb hangsúlyt: Kazinczy nagyon büszke volt, amikor első gyermeke magyarul szólalt meg legelőször.

Sophie kisgyermekkora óta ismerte Kazinczyt, aki apjának, a szabadkőműves grófnak barátja, pártfogoltja sőt, egy ideig beosztottja is volt. Az író kistestvéreiként tekintett a három Török-gyerekre, ezért amikor évekkel később, 1801-ben kiszabadult a fogságból, a családot a legelsők közt látogatta meg Kázmérban. Sophie ekkorra feltűnően szép fiatal lánnyá fejlődött, és Kazinczy ekkor már szívesen szaván fogta volna a lányt, aki kislányként megfogadta neki: ha nagy lesz, hozzámegy feleségül. Ám Sophie ekkor már egy francia emigráns fiatalember jegyese volt, Kazinczy ezért inkább a húgának, Marie-Susie-nak csapta a szelet. Az ügy nem lehetett túl komoly, hiszen az író nemsokára már egy másik hölgyért epekedett: a híres szépség, Sárosiné jó két évig tartotta fogságban Kazinczy szívét, aki a kedvéért még barátjával, Batsányival is összerúgta a port – hiába, hiszen a hölgy férje halála után végül egyikükhöz sem ment feleségül. Pedig Kazinczy számára ekkor már a nősülés tűnt az egyetlen járható útnak: kiterjedt levelezése sok pénzét felemésztette, ráadásul a börtönévek alatti ellátását is kifizettették vele – viszont a családi vagyonból csak a legkisebb birtokrészt, Bányácskát kapta meg (ezt nevezte el később Széphalomnak). Bár az író így egyáltalán nem számított jó partinak, a család mégis abban reménykedett, hogy sikerül elvennie egy gazdag és előkelő lányt. A nősülést annál is inkább erőltették, mert Kazinczy feltűnően összemelegedett egy cselédlánnyal, Marissal, rosszakarói pedig mindenfelé azt terjesztették, hogy teherbe is ejtette a lányt.

Ekkor már Kazinczy maga is hajlott a házasságra, igaz, nem anyagi, hanem inkább érzelmi okokból: negyvenöt évesen egy saját család biztonságára vágyott. Lehetőségként felmerült benne Sophie neve, azonban eleinte tépelődött: „A házasság nálam elmúlaszthatatlan kötelességnek tetszett mindég. Midőn hánykódnám, hogy kit válasszak, valamely jó démon a Sophie nevét súgá fülembe. De én a Török Lajos házának nemcsak vőt, hanem ragyogó vőt is óhajtottam; én pedig az nem vagyok”. A véletlen szerencsére a segítségére sietett: Sophie francia vőlegénye amnesztiát kapott, mire visszament Franciaországba, és azonnal felbontotta a jegyességet a lánnyal. Kazinczy nem minden hátsó szándék nélkül vigasztalta Sophie-t, akit napokon belül feleségül is kért. A lány először összezavarodottan elrohant. Kazinczy már-már le is tett a dologról, amikor Sophie egyszer csak elébe állott a gyakorlatias kérdéssel: „És hol fogunk lakni, Ferenc?”.

A fekete test börtönébe zárva

A kitömött udvari néger problémái mindannyiunk problémái

Kazinczy kitömött barátjáról szól Péterfy új regénye

Mikor 1831-ben Kazinczyt elragadta a kolera, Török Sophie-ra maradt a hét gyermek felnevelése és a hagyaték méltó gondozása. A családnak nemsokára el kellett hagynia Széphalmot, és az özvegynek egyre több anyagi gonddal kellett szembenéznie. Utolsó éveiről és halálának körülményeiről nem sokat tudunk: 1842-ben Nagyváradon egy barátnőjénél halt meg, elszegényedve, betegen. Széphalmon, férje mellé temették el.

Török Sophie emlékét nemcsak Kazinczy írásai őrizték meg: Weöres Sándor Psychéjében is felbukkan, mint szigorú erkölcsű, féltékeny feleség, a tavaly megjelent Kitömött barbárbanpedig Péterfy Gergely az ő szemszögéből meséli el Kazinczy és néger barátja, Angelo Soliman történetét. A Török Sophie név pedig szerzői álnévként is bevonult a magyar irodalomba, hiszen Babits a házasságkötésük után ezt a nevet „ajándékozta” feleségének, Tanner Ilonának, aki Babitsnéként már nem akart a saját nevén publikálni. Az író önmagát egyébként játékosan Francinak nevezte, ezzel is kifejezve, hogy a széphalmi pár házasságát saját életükre nézve is példaértékűnek tartja.
„Szebb mellyet, szebb kezet, szebb derekat nem képzelhetsz” - 235 éve született Török Sophie - KönyvesBlog