Négy lövés dördült az Országházban: három Tisza Istvánt célozta, egyet a merénylő eresztett saját fejébe. Csak véletlen, hogy senki nem halt meg azon az 1912-es júniusi napon. Tisza István megítélése nemcsak ma nem egységes, kortársai is igen végletesen ítélték meg tevékenységét. Kiválóan mutatja ezt az ellene elkövetett négy merénylet, amelyek közül az utolsó, 1918. október 31-én immár sikeres volt - a frontról hazatérő bakák lőtték agyon lakásán első világháborús szenvedéseikért. Az első viszont a Parlament épületében történt, az elkövető pedig egy képviselő volt. Verekedés az ülésteremben A Vasgrófnak is nevezett politikus kemény ember volt, ezt már 1903-1905 közötti első miniszterelnöksége idején megmutatta. Amikor 1912. május 22-én a képviselőház elnökévé választották, a törvényhozást ismét véget nem érő ellenzéki obstrukciók tették lehetetlenné. A téma a hadsereg reformja volt, az újonclétszám a és a honvédelmi kiadások növelése. Tisza a monarchia pozíciójának és Magyarország biztonságának zálogát látta ebben. A kinevezése ellen tüntető munkásokat a rendőrség sortűzzel verte szét, hatan meghaltak, több százan megsebesültek. Forrtak az indulatok az Országházban is, az ellenzéki magatartás valóban lehetetlenné tette a munkát, ezt el kell ismerni. De Tisza módszerét sem lehet demokratikusnak nevezni, rendőrökkel vezettette el az ellenszegülő politikusokat. hihetetlen jelenetek játszódtak a Házban. Amikor például házelnökké választották, az első kormánypárti cédula bedobása után Kovács Gyula ellenzéki képviselő az urnát a terem közepére hajította. "Ez a jelenet oly felháborodást váltott ki a munkapártból, hogy a képviselők Kovács felé rohantak, és a földre teperték. (...) Mell mellet ér, öklök emelkednek a levegőbe, úgy látszik, egy általános hajbakapásba gázolja mindjárt egymást az egész parlament. ... Almássy László és Szaczelláry György, akik legközelebb álltak Kovács Gyulához, rávetették magukat, agyba-főbe verték és a baloldali padsorok közé lökték. Kovács Gyula egy pillanat múlva már a földön fekszik, a tömeg rajta tapos" - idézi az akkori Pesti Hírlapot az Origo.hu. A bal oldaliképen ő látható. Kell a hadsereg, közeleg a háború Mint a kocsmában, ahogy Apponyi Albert gróf megjegyezte. Aztán elérkezett a véderőtörvény szavazása június 4-én. A korábban megvert kovács Gyula épp büntetését töltötte ekkor, miszerint 30 napra kitiltották a Parlament munkájából, de az épületből nem. Ezen a napon ismét karhatalom távolította el az ellenzéket, a kormány pedig megszavazta a csaknem egy éve vitatott törvényt. Ismét a Pesti Hírlap: "Ezen a napon történt meg az, hogy a többség törvénytelenül szavazott meg törvényt s a képviselőház elnöke utcai rendőröket rendelt a parlamentbe és ezekkel vezettette ki a képviselőket". Tisza szigorát is meg lehet érteni: a világ háborúra készült, amit Magyarország - egy mondjuk úgy, nagyhatalom részeként - sem várhatott tétlenül. A Vasgróf szilárdan hitte, hogy a történelmi határok sérthetetlensége csakis a monarchián belül biztosított, Magyarországot egyedül szétfeszítik függetlenségre vágyó nemzetiségei. Június 7-én mondhatni átlagos nap kezdődött, "katonák, csendőrök, rendőrök táboroztak a parlament épülete körül, ahonnan ekkorra ismét eltávolítottak rendőri karhatalommal minden ellenzéki képviselőt". [SIZE=x-small]Tisza István és Ferenc József (Wikipedia)[/SIZE] Vérben úszik a Parlament "Nyugodt biztonsággal foglalta el az elnöki széket gróf Tisza István is, miután egy fél órával azelőtt tomboló lármával, fülsíketítő sípolással tették még a baloldaliak lehetetlenné számára az ülés vezetését" - idézi a korabeli lapot Origo.hu. Az elnök helyet foglalt, majd elkezdte beszédét, amikor a karzatról "Van még itt ellenzéki" felkiáltással berontott Kovács Gyula. Az üres ellenzéki padsorokon keresztül törve rálőtt az elnökre, aki ösztönszerűen kapta el a fejét. "A következő pillanatban már Tisza István fölegyenesedett az elnöki székben és újra eldördült a revolverlövés. Kinyújtott karral, Tisza felé célozva, állott Kovács Gyula. Füst töltötte be az üléstermet. Egy pár munkapárti képviselő megmozdult, egy pillanatig haboztak, ekkor még egy revolvergolyó röpült a levegőbe, majd negyedszer is eldördült a pisztoly, de ekkor már önmaga ellen fordította Kovács Gyula a fegyverét: magát lőtte fejbe. Ekkor már rájarontottak vagy nyolcan-tízen a munkapártból, nyomukban ismét negyvenen-ötvenen. Öklök csaptak a szerencsétlenre, - véresek lettek az öklök Kovács Gyula kiömlő vérétől." Célját egyik golyó sem érte el. Az ülést hidegvérrel tovább vezető Tisza Istvánt napra pontosan a merénylet után egy évvel miniszterelnökké nevezték ki. Kovács Gyula visszavonult a politikáról, lemondott mandátumáról, és büntetlen maradt: az esküdtszék mélyebb öntudatzavarra hivatkozva felmentette.
