Valentin nap van, a szerelem ünnepe, ideje hát megnézni, milyen játékokkal érdemes elütni a közös időt. Az ember, társas lény lévén, keresi a kapcsolatokat, és bár a „legendák” mást mondanak, ez a geekekkel is így van. Sőt a játékokat fejlesztő arcokkal is! Ezért nem meglepő, hogy rengeteg játékban található meg egy-egy romantikus pillanat, vagy konkrétan szerelembe keveredhetünk bennük. Öt olyan játékról mesélnék, amikben a legszebben és legízlésesebben tálalták két ember romantikus kapcsolatát. Mivel nem pusztán a szex lesz a középpontban, kimarad a sok kaland Ríviai Geralt első monitorokon való feltűnéséből, vagy a San Andreas hírhedt Hot Coffee szekvenciája, amit ki is vágtak a játékból. Persze a moddereknek semmi sem akadály. Na de lássuk a résztvevőket: 5. Catherine Korábbi Top 5 cikkben már szerepelt az Atlus remek játéka, ami rengeteg műfajt ötvözött és máig egy egyedi színfolt a játékpiacon. A Catherine főszereplője Vince, egy átlagos srác, aki éjjelente rémálmokon verekedi át magát. Mindezt nem csak azért, hogy életben maradjon és rájöjjön, hogy mégis mi a fene ez az átok, ami egyre több férfi életet követel. A fickó másik fontos motivációja a szerelem. Két nő között őrlődik, viszont hogy melyik nőt szeretnénk élete párjává, az már csak a rajtunk áll. Katherine egy földhözragadt, gyönyörű és céltudatos figura, akin már az első találkozás során látszik, hogy sokkal komolyabbak a szándékai, mint kissé kajla főhősünknek. A csábító Catherine viszont kiszámíthatatlan, vad, bájos, de benne is van valami különleges, ami Vince-t magához vonzza. Bármelyiküket is választja az ember, mindkét nővel meglesz a maga nagy pillanata, a szó negatív illetve pozitív értelmében is. Mindkét hölggyel el lehet érni két-két jó befejezést a játékban és persze egy-egy rosszat is. Akinek már volt párkapcsolata, vagy jelenleg is abban él, nagyon sok ismerős élethelyzetet és érzést fog felismerni. Ezen a játék misztikus és groteszk mivolta sem ront. Érdemes a párunkat is odaültetni a játék elé, hogy hogyan reagál bizonyos helyzetekre. 4. Mass Effect 3 Citadel DLC Sokan szidják a Mass Effect románcait, hogy felszínesek, életidegenek, és csak a játék vége előtti „action” miatt vannak a programban. Én ezzel sohasem értettem egyet, ha románcba keveredtem valamelyik karakterrel, akkor sokkal jobban megismertem az adott figurát, így mindig örömmel vetettem bele magam ezekbe is. A trilógia záródarabjának (Mass Effect 3) DLC-jében, a Citadelben a játék ezen részei egy egészen új szintet értek el. Aki esetleg nem ismerné a DLC lényegét: Shepard és legénysége éppen eltávon vannak a Fellegvárban és kieresztik a gőzt, a nagy végső ütközet előtt. Itt az összes, még életben lévő csapattagunkkal találkozhatunk, bulizhatunk stb., illetve ha valamelyik társsal korábban volt viszonyunk, kapunk pár plusz romantikus jelenetet is. Akad, amelyik nagyon szomorú és megható (Thane), van, amelyiken dőlni lehet a röhögéstől – az a tangó Garrus cimborával, te jó isten – és vannak olyanok, amelyek egyszerűen csak ízlésesek. Az én személyes kedvencem azonban Miranda románca. A második játékban sokáig úgy néz ki, hogy a Cerberus elsőtisztje egy tipikus jégkirálynő, akinek nincsenek érzelmei, és csak a küldetés számít neki. Persze aki kitartó vele kapcsolatban, rájön, hogy ez nagyon nincs így, csak nem adja könnyen a bizalmat és nehezen engedi el magát. A DLC-ben pedig még tovább mentek a fejlesztők. Az első borozgatós rész a luxuslakásban is egy jó jelenet, viszont amikor Shepard és Miranda kiruccannak a kaszinóba, az számomra a játék egyik csúcspontja. Miranda kilép a komfortzónájából, hogy legalább megpróbáljon átlagember lenni, Shepard pedig segít neki ebben, ahogy csak tud. A jelenet a románc nélkül is működik, de azzal éri el igazán az átütő erejét. Ez egy meglehetősen rövid, de annál emlékezetesebb része a játéknak. Na meg az sem elhanyagolható tény, hogy Miranda egy csodaszép vörös estélyit visel a jelenetben... 3. Transistor A cyberpunk „Több mint testőr” lett a bronzérmesünk. A Transistor egy digitális világban játszódó akció-RPG, aminek az egyik fő katalizátora a két főhős közti kapcsolat. Red egy énekesnő, akit megfosztottak a hangjától, a testőre lelke pedig benne rekedt a Transistorban, amikor őt védte. Ezt a meglehetősen fura csapatfelállást valami félelmetesen ügyesen oldotta meg a Supergiant Games. Hiába, hogy csak a Transistor hangját halljuk, és csupán szöveges üzenetekben ismerhetjük meg Red gondolatait, a játék minden egyes percében érzékelteti, hogy mennyire fontos egymás számára a két főszereplő. Mindenféle nyál és túljátszás nélkül mutatják be ezt a nem mindennapi szerelmespárt. Az egész rendkívül feszült és érzelmes, a játék katartikus befejezését pedig tanítani kellene, annyira egyben van. 2. Life is Strange Az elmúlt évek egyik legjobb játéka volt a Dontnod portékája, ha pedig az epizodikus kalandjátékok műfaját nézzük, ott bizony ő lesz a dobogós. Igen, a Life is Strange. Mert valami hihetetlen érzékkel ragadta meg a mindennapi pillanatokat, keverte azokat drámával, misztikummal, és fantasztikus karaktereket mutatott be. A játék két főszereplője Max, Chloe, és az ő kapcsolatuknak kibontása pedig parádés. Elképesztően ügyesen vezetik végig, hogy a két lány eleinte mennyire távolságtartó egymással, lévén évek óta nem is beszéltek. Aztán szépen lassan felengednek, újra barátok lesznek és később sokkal többek is. Elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Max és Chloe kapcsolata sokkal bensőségesebb, mint barátok között szokás, és talán ők sem akarják bevallani maguknak, de ez igazából szerelem. Persze a játékban dönthetünk úgy is, hogy nem gabalyodunk jobban össze a kék hajú punkkal, de azzal pont a játék egyik leglényegesebb részét romboljuk le. Félelmetes, hogy mennyire működik a kémia a két virtuális karakter között. Alegszebb és legszomorúbb szerelmi történet, amit videojátékban láttam. 1. The Witcher 3: Wild Hunt Első helyezett Ríviai Geralt búcsúja. Az első részben eléggé szexista módon bánt a játék a hölgyekkel (kártya trófeák ugye), a második valamelyest javított ezen, de a harmadik résszel ért révbe a széria. Persze itt is vannak egyéjszakás kalandok, de már ezeket is sokkal érettebben és értelmesebben oldotta meg a CD Project RED. A játék igazi párkapcsolati része pedig hibátlan. Drága witcherünk a harmadik kalandja (The Witcher 3: Wild Hunt) során bizony válaszút elé kerül. Yennefer, a nagy szerelme, aki mindig titkol valamit. Nehezen lehet vele kijönni, makacs. Akivel mindig is se veled, se nélküled kapcsolata volt és lehet, hogy csak egy mágia köti őket össze és nem is valódi vonzalom. Mégis valahogy mindig egymásra találnak és imádják egymást. Triss is egy talpra esett, de jóval kedvesebb varázslónő, egyébként Yennefer legjobb barátnője. Hirig viszont van köztük, hiszen amikor Yen és Geralt között egy csúnyább szakítás volt, Triss kihasználta a helyzetet és elszerette Geraltot. Szóval kivel is tudná a szörnyvadász elképzelni a jövőjét? Ezt a döntést nekünk kell meghozni. Bármelyik varázslónő mellett tesszük is le voksunkat, mindkettő esetben lesz meghitt és drámai jelenet is. Nagyon ízlésesen és komolyan mutatja be ezeket a részeket a fejlesztőcsapat. Érett hozzáállással, nem tiniként kezeli a játékosokat. És igen a szex jelenetek is ehhez igazodnak. Egyébként, ha akartok egy jót röhögni, akkor döntsetek úgy, hogy mindkettőjüket akarjátok! Nem semmi dolog fog történni… Személy szerint én Yennefert preferáltam, nekem Triss mindig egy kissé fura volt. Nem tudnám megmondani miért. A regényeket olvasva viszont számomra egyértelmű volt, hogy Geraltnak Yennefer mellett a helye. Hiába, hogy sokszor megbántják egymást, nem értenek egyet, e két karakter között a könyvekben és a játékban is izzik a levegő! Míg Trissnél ezt sohasem éreztem. Persze van szikra ott is, de úgy aránylanak egymáshoz, mint tornádó a szellőhöz. Sokkal életszerűbb Yen és Geralt viszonya. Csak remélni tudom, hogy tanulni fog a lengyelektől a konkurencia és hasonlóan oldják meg a románcokat a jövő játékaiban. Vagy még jobban! És ti melyik játékban éreztétek úgy, hogy valódi a szerelem? Nosza, osszátok meg véleményeteket a kommentek között! Let's block ads! (Why?) Forrás...
