Vasárnap hajnaltól hidegfronti hatás érvényesül, az erre érzékenyeknél fejfájás, a koncentrációs képesség romlása léphet fel, legyenek óvatosak az utakon! Ugye, ismerősek az ehhez hasonló mondatok? A baj velük nem kevesebb, mint hogy erősen súrolják a “kamu” fogalmát. A napokban érezhető erős lehűlés kapcsán az időjárás emberi szervezetre gyakorolt hatásairól kérdeztük Dr. Pintér Ferencet, a Meteo Klinika igazgatóját. Mindenkire másképp hat Kezdjük azzal, hogy megdöbbentően sok emberre hat érezhetően a légköri környezet, de önmagában olyan, hogy frontérzékenység, nem létezik. Amiről beszélünk, az időjárás-érzékenység, és szinte mindenkit érint, de egyedileg szükséges meghatározni, milyen időjárási folyamatok milyen konkrét hatással vannak adott személyre. Így aztán nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy a melegfront ezt és ezt okozza, a hideg pedig ezt és ezt. Annál inkább nem, mert a légköri hatások mindössze 10-15 százaléka köthető frontokhoz. Magát az időjárást is hihetetlenül bonyolult tényezők alakítják, ezeknél már csak a szervezet rájuk adott válaszai összetettebbek. A klinikán 100 ezer páciens adatainak kiértékelésével – ebből 1000 fő tüneteit egy éven keresztül folyamatosan követték – sikerült a paramétereket többé-kevésbé tisztázni, de azt is, hogy ezeket ok-okozati összefüggéseiben nem általánosíthatjuk. Magyarul nem lehet kijelenteni például, hogy a magas légnyomás általában fejfájást okoz – magyarázza Pintér Ferenc. A gyakori tüneteket okozó folyamatok nem esnek egybe az általunk használt fogalmakkal, így a frontokkal sem. Esetünkben komplex hatások komplex következményekkel járnak, adott ember konkrét válaszát bizonyos időjárási helyzetekre a Meteo-Profil elkészítésével lehet megadni. Személyes vizsgálatról van szó, de nagy vonalakban egy online kérdőív kitöltésével is képbe kerülhetünk, és személyre szóló segítséget is kaphatunk. Nincs frontérzékeny ember Mielőtt túlragoznánk, adja magát a kérdés, hogy akkor mire a sok jó tanács frontérzékenyeknek? A szakember szerint ennek múltbeli okai vannak, amiben bizony a szakma is “sáros”. Körülbelül húsz éve kezdődött a két-háromsoros orvosmeteorológiai jelentések, figyelmeztetések divatja. Érdekes volt, “könnyű” volt, és persze nem is teljesen tévesek ezek az állítások, így hát népszerűvé vált és rögzült. Az emberek is úgy vannak vele, hogy már csak megszokásból is a frontokra fogják. Ha bejön, igazolva látják a tényt, ők “frontérzékenyek”, ám maguk sem tudják, hány front múlt el tünetek nélkül, és hányszor kínlódtak anélkül, hogy front lett volna. Ennyi az egész. Tízből három magyar meteopata A tudomány viszont azt mondja, az időjárás mindenkire hat, hiszen fázunk, melegünk van és a többi. Más kérdés, hogy ki számít időjárás-érzékenynek? A klinika kutatásaihoz használt definíció szerint az, akinek bizonyos légköri folyamatok visszatérően, érezhetően rontják az életminőségét. Ez alapján pedig ma Magyarország népességének a 78 százaléka időjárás-érzékeny, 30 százaléka pedig úgynevezett meteopata. Utóbbi fogalom azokat fedi, akiknél már komoly életminőség-, sőt egészségromlás figyelhető az időjárási folyamatok miatt. A tünetek rendkívül sokszínűek és több szinten helyezkednek el a figyelmetlenségtől, lehangoltságtól kezdve a fejfájáson, múló rosszulléten, kínzó ízületi fájdalmakon keresztül egészen az életveszélyes szituációkig. Egy nem is túl ritka, ám összetettsége miatt most nem részletezett időjárási helyzetben például a normál érték háromszorosára nő a halállal végződő isémiás stroke-os esetek száma. A környezet változik, mi pedig “gyengék” vagyunk A rossz hír pedig, hogy mind a meteopaták, mind az időjárásra érzékenyek száma egyre nő. A háttérben egyrészt a klímaváltozás áll: az egyre gyakoribb és szélsőségesebb időjárási “kilengésekre” nincs felkészülve a szervezetünk. Csak a példa kedvéért, a múlt héten még komoly fagyok voltak, ez a hét szinte tavaszt hozott, a jövő hét elejére ismét -15, -20 fokot prognosztizálnak. Ez a hullámvasút nagyon megterhelő. Vagy vegyük azt, hogy lassan a hőségnapok száma Magyarországon eléri a mediterrán országokban korábban tapasztalt szintet. Ott az egész társadalom ehhez alkalmazkodott a sziesztával, nálunk ilyen nincs. Rossz az ember alkalmazkodóképessége, a változás pedig túl gyors. A másik ok, hogy csűrhetjük-csavarhatjuk, szépíthetjük ahogy akarjuk, de akkor is az az igazság: elpuhultunk. Nyáron légkondit használunk, télen fűtünk lakásban, autóban, munkahelyen, sokaknál percekben mérhető, mennyi időt tölt el a szabadban. Vagy még percekben sem… Nem alakul ki az időjárási adaptivitás, és még tovább romlik alkalmazkodóképességünk. Olyan ez, mint az immunrendszer kialakulása: steril környezetben nem megy – emeli ki Pintér Ferenc. Fotó: MTI/Varga György Nem bújhatunk el Adja magát a kérdés, hogy esetleg ez a fejlődés útja: minél inkább elzárkózunk, annál hatékonyabban védjük ki az időjárás hatásait. Bizonyos mértékig működhet – érkezik a válasz -, de nem megoldás. Az időjárás számos, ma még nem is ismert módon hat ránk, mindegyik elől nem tudunk elbújni. Sok olyan információ érkezik, amit szervezetünk érzékel, amire reagál anélkül, hogy tudatosulna bennünk – csak érezzük a változást. A hogyanra a tudomány jelenleg is keresi a választ. De kézzelfogható példával is szolgálunk. A dízel tengeralattjáróknak “annak idején” gyakran a felszínre kellett emelkedniük levegőért. Atommeghajtású utódaiknak erre már nem volt szükségük, ám huzamosabb mélyben tartózkodás után a tengerészek rossz közérzetről, rosszullétről számoltak be. Kiderült, a panaszokat a tengeralattjáróban keringetett levegő felborult ionkoncentrációja okozta. Ez a szabadban folyamatosan változik, lehetetlen előle “bezárkózni”. Ami pedig a mostani időjárást illeti, Pintér Ferenc azt mondja, a jelenlegi folyamatok az átlagosnál jóval több embernek okoznak panaszokat, ráadásul átlagon felüli intenzitással. A komoly időjárási változások olyan alkalmazkodásra kényszerítik a szervezetünket, amelyet nehezen visel el.
