Az indiai Kerala tartományban fekvő aprócska falu, Marottikal lakói furcsa módon vonzódnak a sakkhoz, köszönhetően egy C. Unnikrisnan nevű fiúnak, aki a hatvanas évek derekán, tizenhat évesen látta a tévében az amerikai legendát, a tizenhat évesen nagymesterré vált Bobby Fischert. Unnikrisnan azonnal el is utazott egy szomszédos faluba, hogy sakkórákat vegyen, hazatérve pedig eldöntötte, hogy ezt a tudást mindenkinek át szeretné adni. Előbb otthonában ingyenes órákat tartott, és legnagyobb megelégedésére a sakkláz végigsöpört az addig olcsó, de bivalyerős italok gyártásából élő falun, ahol a legtöbben örömmel fogyasztották is ezeket. Az azóta eltelt négy évtizedben több, mint hatszáz embert tanított meg a játékra, akik számtalanszor győzték már le vetélytársaikat a tartományi sakkversenyeken. Mára a falusiak kilencven százaléka sakkozó, de mindenki játszik néha. Az azóta már hatvanas éveiben járó Unnikrisnannak ma étterme van a faluban, ahol a betérők akár órákon át sakkozhatnak, sőt, egy szomszédos teremben akár technikájuk finomításán is dolgozhatnak. A helyi férfiaknak talán a legutolsó gondolata az alkoholfogyasztás, és ezzel Unnikrisnan is egyetért: A sakk a szenvedélyem. Ha egyszer játszani kezdek, mindent elfelejtek. Ez is egy fajta függőség. A történetet Indiában a filmvásznon is feldolgozták, így született meg 2013-ban az August Club: Mi azonban sokkal inkább látjuk a hasonlóságot az 1925-ban készült Sakkláz című szovjet rövidfilmmel: Fotók: The New Indian Express, Marottichal, The Hindu, Eustaquio Santimano, Indian Chess News
