A filmrendezők sokszor a világ leghíresebb festményeiből inspirálódnak

A filmrajongó Vugar Efendi nemrégiben megjelent válogatásában nyolc példát hoz erre.
A felbukkanó festmények és filmek a következők:

• Robert Haydon: Napoleon Bonaparte,1830 – Párbajhősök (Ridley Scott, 1977)
• Sandro Botticelli: Vénusz születése, 1485 körül – Münchausen báró kalandjai (Terry Gilliam, 1988)
• Thomas Gainsborough: Kékruhás fiú, 1770 körül / Django elszabadul (Quentin Tarantino, 2012)
• Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora, 1498 / Beépített hiba (Paul Thomas Anderson, 2014)
• Edward Hopper: Ház a vasútállomás mellett, 1925 / Psycho (Alfred Hitchcock, 1960)
• Andrew Wyeth: Christina világa, 1948 / Mennyei napok (Terrence Malick, 1978)
• Alex Coville: Pacific, 1967 / Szemtől szemben (Michael Mann, 1995)
• John Everett Millais: Ofélia, 1851-1852 / Melankólia (Lars von Trier, 2011)