Hiába egyenlített a harmadik napon Belgium és maradt a döntés az utolsó mérkőzésre, Franciaország, a Davis-kupa történetében tízedszer is elhódította a legendás trófeát, a sportvilág egyik legértékesebb serlegét. Az idei döntőt 3:2 re nyerték a hazaiak, Lille-ben, ahol 3 nap alatt közel 90 000 szurkoló látta az összecsapásokat a Pierre–Maurroy stadionban. Szegény David Goffin, ugyan mindkét mérkőzését hozta a hétvégén, de egy hét alatt két finálét bukott. Magyar szemmel nézve a 2017-es Davis-kupa-döntőt, az volt a kérdés, hogy jövő februárban a bajnokhoz utazik a válogatottunk, vagy a 3 év alatt két finálét bukó belgákhoz. Nem mindegy. Amikor 2015-ben elvesztették a döntőt, a következő évben egyből kikaptak a horvátoktól. Akkora siker teniszben, mintha a 16 közé jutnánk a foci-vb-n A magyar Davis-kupa-csapat hétvégén valami egészen hihetetlen bravúrt elérve 3-1-re legyőzte Oroszországot, és 22 év után újra feljutott a Világcsoportba. A férfi tenisz elitmezőnyében a világ 16 legjobb csapata küzd egymással, telis-tele top 10-20-30-as játékosokkal. A mi legjobbunk, Fucsovics Márton a 112., de ez szinte semmit sem számít, ha hazai pályán, a magyar színekért kell küzdeni. Jo-Wilfried Tsonga 2004 óta profi. Jegyezték az 5. helyen is a világranglistán, játszott döntőt az Australian Openen (2008-ban) és az ATP Finalsen (2011-ben). Összesen 16 egyéni serleget nyert eddig, közte két ATP 1000-est, csak az idén négy versenyen maradt veretlen. Köszönhetően a hatalmas szerváinak, óriási tenyeresének és gladiátori fizikumának, mindenki ellen tudott már győzni, nem is egyszer. Roger Federert és Novak Djokovicot 6-6 alkalommal verte, de Rafael Nadalnál is négyszer bizonyult jobbnak korábban. Tekintélyt parancsoló eredmények, csak az az egy hiányzik, amiért 50 év múlva is emlékeznek majd rá. Grand Slamet már nem valószínű, hogy nyer, de egy Davis-kupa diadal még bearanyozhatja a pályafutását. Jo-Wilfried Tsonga nem tudta megfékezni David Goffint Forrás: AFP/Philippe Huguen Tehát, nyugodtan mondhatjuk, hogy élete legfontosabb meccsére készült vasárnap délután. Ha legyőzi David Goffint, akkor ő lesz a franciák hőse és beírta a nevét a teniszlexikonokba. Nem túlzás azt állítani, hogy David Goffin is a karrierje legfontosabb mérkőzése előtt állt. Persze, nem elhanyagolható különbség, hogy a belga 6 évvel fiatalabb, még felszálló ágban van, és ő „csak" az egyenlítésért lépett pályára, mert a szombati páros után a franciák vezettek 2:1-re. Az első játszmában minden benne volt, amiért érdemes teniszmérkőzésre járni. Ráadásul ezt Davis-kupa döntő környezetben tette a két harcos, így még emlékezetesebb volt az 1 óra 13 perces nyitány. A belgák nyerték a sorsolást, de átengedték az adogatást a franciáknak, amivel nem mentek sokra, mert Tsonga masszívan és stabilan 200 km/óra feletti sebességgel szervált. Mindössze 9 pontot vesztett adogatóként, 75%-ban beütötte az első szerváit és 6 ászt bombázott. Rövidebben: itt sebezhetetlen volt. A hosszú labdamenetekben viszont meg lehetett fogni Tsongát: Jellemző az első szett dramaturgiájára, a játék képére, hogy 104 labdamenetből állt, de ezekből 68-ban Goffin szervált. Összesen 6 fogadóelőnye volt Tsongának, a hatodik 6:5-nél, ami játszmalabdát jelentett, de épp ezek a pontok bizonytalaníthatták el a legjobban a hazaiak hősét. David Goffin ilyenkor teniszezett a legkoncentráltabban, ha kellett extrákat ütött, lehetetlen helyzetből gyorsított, mindkét oldalról. A rövidítésben, 4:3-ig Goffin vezetett, kétszer minibrék-előnnyel, de Tsonga 4:5-re fordított. Hiába, mert a következő három pontot a belga nyerte. Várható volt, hogy az első szett kimenetele alapjaiban határozhatja meg a folytatást, különösen akkor, ha Goffin nyeri a játszmát. A 2. játszma előtt a franciák egészségügyi szünetet kértek, mert Tsongát kellett ápolni. Arra is lehetett számítani, hogy a francia nem fog tudni olyan szinten adogatni, mint addig – nem az esetleges sérülése miatt, hanem egyszerűen annyira jól szervált, ami nem tartható. Ez egyben azt is jelentette, hogy Goffinnek fogadóként is lesz esélye. Nem kellett sokat várni, hogy a belga megbízhatóbb, kiegyensúlyozottabb játéka fogadóként is eredményes legyen: 3:2 után, a meccsen először ő is bréklabdához jutott (15:40), és a másodikat megcsinálta. Ennyi elégnek bizonyult a 2. szett megnyeréséhez (6:3.) David Goffint nem lehetett megzavarni a 200 km/h-s szervákkal Forrás: AFP/Denis Charlet Igaz ugyan, hogy Jo-Wilfried Tsonga négyszer nyert ötjátszmás csatát, 0:2-ről fordítva (a legemlékezetesebb a 2011-es, wimbledoni negyeddöntő, amikor Roger Federert búcsúztatta, 3:6, 6:7-ről), de érezhető volt, ez nem az a nap, amikor feltámad. Hiába a több mint 15 000 fanatikus, kékbe öltözött szurkoló, a hazai pálya, egyszerűen Goffinen nem tud fogást találni. A harmadik játszmában gyorsan 1:4 lett, duplabrékkel és a játékvezető kellett ahhoz, hogy maradjon némi dráma a végére. Goffin adogatott, épp megint hárított három fogadóelőnyt (0:40-ről), amikor egyenlő állásnál a francia visszaütötte ugyan a labdát, de aztán megállt, mert szerinte egyértelműen kint volt már előtte. A székbíró, James Keothavong nem engedte, hogy a franciák challenge-et kérjenek, mert úgy ítélte meg, Tsonga nem jelzett időben. A játékos hiába magyarázta, hogy azért nem szólt, mert annyira egyértelműen hosszú volt a labda, nem is gondolta, hogy a vonalbíró nem mondta be. A nem hivatalos visszajátszásból kiderült, hogy Tsongának igaza volt, de a pontot Goffin kapta. Valószínűleg, ha ez szorosabb állásnál történik, akkor nagyobb balhé kerekedik a tévedésből. Mindenki tudta, hogy nem múlott semmi ezen. Jo-Wilfried Tsonga, a tíz fogadóelőnyéből egyet sem tudott értékesíteni, így David Goffin teljesen megérdemelten győzött 7:6, 6:3, 6:2-re. Jöhetett a két másodikszámú játékos. A 23 éves Lucas Pouille és a 33 éves Steve Darcis dönthetett arról, kié legyen 2017-ben a Davis-kupa. Külön fejezetet lehetne írni az ilyen helyzetek történetéről, amikor a legkevésbé az számít, ki a jobb teniszező. Elég csak a tavalyi döntőre emlékezni, amikor Ivo Karlovic, Zágrábban képtelen volt kezelni a nyomást és simán kikapott Federico Delbonistól. Felidézhetnénk a franciák talán legfájdalmasabb, idevágó történetét, 2002-ből. Az oroszokkal játszották a döntőt, Párizsban. Vasárnap reggel 2:1-re vezettek, majd Szafin kiegyenlített, és jött Paul-Henri Mathieu és Mikhail Juzsnyíj. Lelőjük a poént: ez volt az utolsó labdamenet: A 20 éves francia 6:3, 6:2-re nyerte az első két szettet, a vele egykorú, szintén ismeretlen orosz ellen, aki megfordította a meccset és a döntő szettben 6:4-re győzve hatalmasat alkotott. Nem valószínű, hogy Lucas Pouille-nek bárki felidézte ezt a kellemetlen emléket. Ő nem is remegett meg és nagyon simán, 6:3, 6:1, 6:0-ra verte a veterán belgát, kezdődhetett a hatalmas ünneplés, a franciáknál egy Davis-kupa győzelem nemzeti ügy. Trikolórba csomagolt öröm: Let's block ads! (Why?) Forrás...
