Óriási testméretei miatt nem tudott alkalmazkodni a környezet változásához, ezért halt ki 100 ezer éve a Gigantopithecus nevű, King Konghoz hasonló majom, amely családjának a valaha élt legnagyobb testű faja lehetett. A tübingeni Senckenberg Központ emberi evolúciót és az ősi környezetet kutató tudósai és a frankfurti Senckenberg Kutatóintézet munkatársai a Gigantopithecus kihalásának körülményeit vizsgálták, tanulmányuk a Quaternary International tudományos lapban jelent meg – adta hírül a phys.org. Az óriás ősmajom fogzománckövületének elemzéséből arra következtettek, hogy a főemlős csak erdős területen élt meg. A Gigantopithecusok 1,8-3 méteresre is megnőttek, súlyukat 200-500 kilogrammra becsülik, testméreteiket tehát jól ismeri a tudomány, ám kihalásuk körülményei körül sok a bizonytalanság. A faj táplálkozásáról többféle elmélet létezik, egyesek szerint növényevő, mások szerint húsevő volt, vannak, akik úgy vélik, kizárólag bambuszon élt. Étrendje és kihalásának lehetséges tényezői után kutatva a német biogeológusok elemezték az óriás fogkövületeit. “Eredményeink azt mutatják, hogy a gigászi állat csak erdőben élhetett, itt volt a tápláléka. Kizárólag növényen élt, de élelme nem korlátozódott a bambuszra” – magyarázta Hervé Bocherens, a kutatás egyik vezetője. A fogzománc stabil szénizotópjai még évmilliók elteltével is információkkal szolgálnak az állat étrendjéről. A vizsgált fogmaradványokat Kínában és Thaiföldön találták. A kutatók szerint a Gigantopithecus testmérete és az erdőkre utaltsága együtt vezethetett a kihalásához. “A hatalmas majom rokonai, például az orángutánok fennmaradtak, pedig ők is egy élőhelytípushoz kötődtek. Az ő emésztésük azonban lassú volt, kevesebb élelemmel is eléltek. A Gigantopithecus óriás méretei miatt hatalmas tömegű táplálékra szorult. Amikor a pleisztocén korában egyre több erdő vált szavannává, egyszerűen elfogyott az elesége”, fejtette ki Bocherens. (via phsy)
