Hírek Itthon A közeljövő feladata: ne csak jobban, szebben is éljünk

„Ha ismét mi kapunk bizalmat, továbbra is lesz családi adókedvezmény, otthonteremtési program, házassági adókedvezmény. Bővíteni fogjuk az otthonhoz jutás forrásait a következő években, főleg vidéken. Mi nem csak jobb életet ígérünk a családoknak, hanem képesek vagyunk ennek a feltételeit meg is teremteni" – mondta el Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere lapunknak adott, év végi összegző interjújában. A humántárca vezetője az elmúlt két kormányzati ciklus összegzéseként arról beszélt: most már arról is gondolkozhatunk, mit kell ahhoz tenni, hogy ne csak jobban, hanem szebben is éljünk.


Óriási portfólió tartozik az Ön tárcájához. Év vége van és a ciklust is zárjuk. Hogyan értékeli ezeket a területeket? Melyek azok, ahol sikerült végrehajtani azt, amit szerettek volna, a területek inkább segítették, avagy akadályozták egymást tárcán belül? Van egy sikerterület: ez a családügy és egy – az ellenzék által - kudarcterületnek kikiáltott tárca, az egészségügy. Mennyire elégedett ezekkel?

Ahhoz képest, ahonnan indultunk 2010-ben, elégedett vagyok, ahhoz képest, ameddig el akartunk jutni, már kevésbé. Talán meglepő, amit mondok, de a legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy érdemben sikerült csökkenteni a szegénységet az elmúlt években. Ezt nem csak én mondom, hanem a nemzetközi felmérések is ezt mutatják. Kiterjesztettük az ingyenes gyermekétkeztetést: ma az óvodás gyerekek 78 százaléka ingyenesen eszik. Segély helyett munka van, magasabb jövedelem, alacsonyabb adók és rezsi, segítség az otthonteremtéshez. Az ingyenes tankönyvet az tudja igazán értékelni, aki még emlékszik arra, mennyit kellett iskolakezdéskor erre költeni. Ezeket összeadva, hozzátéve az adókedvezményeket, igen nagy anyagi terhet vállalunk át a családoktól. Ha mindehhez hozzáveszem a gazdasági- és reálbér-növekedést, akkor teljesen hiteltelen arról beszélni, hogy Magyarországon növekedne a szegénység.

Külön kiemelném a cigány fiatalok felzárkózását: az állam és az egyház együttműködésében a keresztény roma szakkollégiumoknak köszönhetően egyre több cigány fiatal szerez diplomát. Az elmúlt két-három évben megduplázódott az egyetemre járó cigány fiatalok száma. Tizenegy egyetemen közel 325 hallgató diplomához jutását támogatjuk.


Fotó: Szabó Gábor - Origo

Maradva a minisztériumi struktúránál: sokat lehet hallani, hogy ha kormányon marad a Fidesz, akkor egyes tárcák kikerülhetnek a portfólióból. Ön elégedett a gigatárca működésével?

A kérdés első felére válaszolva: nem én döntök róla, hanem a miniszterelnök. A második felére pedig: az emberi erőforrásokat szolgáló területek egyben tartása egy új működési modell. Egy olyan modell, melynek lényege, hogy a tárcán belül olyan ágazatok kényszerülnek együttműködésre, melyek egyéb esetben csak a saját szakterületükön mozognának, netán egymással versenyeznének a forrásokért. Mondok egy példát: a koragyermekkori fejlesztés ügyét. Egy olyan rendszert kellett felállítani, amelyben minden szereplőnek tudnia kell egymásról. A rendellenességgel születő babák aránya 7 százalék, ennek a fele az orvosi beavatkozást is igénylő komolyabb eset. Ilyenkor a családra kell figyelnünk, azért, hogy a legjobb ellátást kapják, együttműködik az orvos, a védőnő, a bölcsőde, az óvoda, a családsegítő, bekapcsolódik a sport és még sorolhatnám. Az EMMI-n belül ez legalább 5 államtitkárság és 8 terület, amelynek össze kell fognia annak érdekében, hogy a baba a legkorábbi és leginkább neki való fejlesztést kapja. Ezt az elmúlt 30 évben mostanáig senki nem tudta megoldani. Ehhez az EMMI kellett. A nagy minisztériumnak talán az államtitkárok érzik leginkább a hátrányát, hiszen munkaterhük nagyobb, mintha önálló tárcát vezetnének. Ők államtitkárként látnak el valójában miniszteri feladatokat, vezetik az adott területet, én pedig koordinálom a teljes rendszert. A másik, amit a nagy tárca hátrányaként szoktak néhányan emlegetni, hogy az anyagi forrásokért folytatott harcban kisebb esélye van az egyik területnek, mint a másiknak, a minisztériumon belül az egyik a másik kárára járhat jobban. Nyilván ez egy régi beidegződés, a baloldal így csinálta. Az Orbán-kormányban azonban nem így működik a források elosztása, hanem egy elfogadott nemzetstratégia alapján. Azaz, ha a nemzetstratégiából az következik, hogy meg kell emelni az egészségügyi dolgozók bérét, akkor a nemzetgazdasági minisztérium nem azt fogja mondani, hogy nincs pénz, hanem előteremti a forrásokat.

Ha az oktatásra is kellenek plusz források, akkor hasonló a helyzet. Mióta átvettem a minisztérium irányítását, a költségvetésünk 36 százalékkal emelkedett. Minden egyes terület több pénz kap, mint korábban!


Fotó: Szabó Gábor - Origo

Akkor ezek szerint az oktatás is több pénzt kap. Ez meglátszódik az eredményeken? Valóban jobb lett a magyar oktatás, mint 2010 előtt volt? A nemzetközi felméréseken egy-két kivételtől eltekintve rosszabbul teljesítenek a magyar diákok. Jó ötlet volt a közoktatási intézmények állami kézbe vétele?

Egyrészt ezzel a lépéssel jelentős terhet vettünk le az önkormányzatok válláról, hiszen az iskolák fenntartásával járó terhek is hozzájárultak a települések eladósodásához. Ennek mértéke 2010-re elérte az 1300 milliárd forintot. Az oktatás színvonala még ennél is fontosabb. A sokat emlegetett PISA-val egyenértékű szakmai súlyú felmérés, a PIRLS legutóbbi eredménye azt mutatja, hogy az oktatásban is sikerült jelentős előrelépést elérni. Magyarország 50 ország közül a szövegértésben a 13. helyen van, míg Franciaország például a 34. helyen végzett. Jelentős, 4 %-os javulás tapasztalható az utóbbi években, az utóbbi 15 év legjobb eredményét értük el. A felmérésben azok a gyerekek vettek részt, akik 2011-2012-ben kezdték az iskolát. Érzékelhetővé vált a kormányzásunk kezdetén megtett és olyan sokat támadott reformok eredménye, elindult a rendszer abba az irányba, amely a célunk volt. Egy példát említve: elkezdtük a közismeretről az alapkészségek fejlesztésére áttenni a hangsúlyt, azaz, hogy az első négy évben az olvasni, írni, beszélni és számolni tudás álljon a középpontban. A felsőbb években jöhetnek aztán a közismereti tárgyak. Ne gondolja senki, hogy ezeket az eredményeket akkor is elértük volna, ha nem alakítottuk volna át az iskolarendszert, ezáltal stabilabbá, megbízhatóbbá téve azt. Az sem mindegy, hogy a gyerekeinket tanító pedagógusok azon aggódnak-e, mint sokszor 2010 előtt, hogy megkapják-e egyáltalán a fizetésüket, emiatt másodállásokat vállalva. Ma megnövekedett anyagi megbecsülés mellett, kiszámítható életpályával valóban a tanításra tudnak koncentrálni. Most ezek már természetesnek tűnnek, pedig a rendszer teljes átalakítására volt szükség ahhoz, hogy ilyen eredményeket érjünk el.

S mikortól kaphat nagyobb szerepet a felsőoktatásban a minőségibb tanárképzés? Sokak szerint ez az oktatási problémák egyik legfőbb oka.

Korábban meglehetősen esetleges dolog volt, hogy aki tanárszakon végzett, az elhelyezkedett-e ezen a pályán. Több mint 40 százalékuk más területen dolgozott. A Klebelsberg-ösztöndíjnak köszönhetően mára ez jelentősen megváltozott. Már az első évfolyamon magas ösztöndíjat kapnak a tanárjelöltek, hiányszaktól függően 75-50-25 ezer forintot havonta, akár a teljes képzési időn keresztül. Gyakorlatorientáltabb lett a képzés. Én magam az élménypedagógia híve vagyok. Először nem a tudást, hanem a tudni akarást kell a diákokban felkelteni. Ha kedve van a dologhoz, akkor sokkal hatékonyabban lehet oktatni.


Fotó: Szabó Gábor - Origo

A családpolitika esetében hogyan lehet fenntartani azt, hogy a születések száma tovább nőjön?

Ehhez minél több olyan ember kell – legalább kettő, egy férfi és egy nő –, akik szeretik egymást és gyermeket akarnak! Mi kell még? Biztosan kell egy otthon és egy stabil anyagi háttér, valamint az, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen szegénységi kockázatot. Ebből mi is ki tudjuk venni a részünket, és ki is vettük. Megerősítettük a családtámogatási rendszert, ezzel havi szinten jelentős összegeket juttatva a családoknak. Otthonhoz segítjük őket akár tíz millió forintos vissza nem fizetendő támogatással és nagyon kedvező hitelkonstrukcióval. Fejlesztjük a bölcsődéket is, hogy a kisgyermekek elhelyezése se legyen akadálya egy újabb testvér vállalásának és a munkába állásnak. A nyugdíjasok, a nagypapák és nagymamák is fontos részei a családnak: egyrészt a nők 40-nel hozzásegítettük az idősebb generációk tagjait, hogy választásuk esetén 60 éves korukban nyugdíjba mehessenek. Jobban ott lehetnek a gyermekeik és unokáik életében. Azért, hogy ezt a tendenciát fenntartsuk, jövőre tovább bővülnek a családokat segítő kedvezmények. Szeretnénk, ha éreznék a családok, nincsenek magukra hagyva. Nem állunk le. Nem fordulunk vissza. Januártól 13+1 újabb intézkedéssel segítjük a családokat. Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy a gyermekvállalásnál fontos a pénz, de nem a legfontosabb. „Családbarát ország"-gá kell válnunk és ez szemlélet, ez kultúra kérdése. Fontos, hogy ez a hétköznapokban is érezhető legyen. Engem mindig meghat, amikor a „Családbarát munkahely" címért óriási verseny folyik, mivel számos vállalat szeretné ezt a díjat megszerezni. Hasonló a helyzet az idősbarát önkormányzat cím esetében is. Van-e nagyobb büszkeség és erőforrás, mint a család és a gyermek?! Ezért is lesz 2018 a családok éve.

Az egészségügyi álhírgyártás a virágkorát éli – mondta korábban. Miért szaporodtak el Ön szerint az álhírek?

A kritikára szükség lenne ahhoz, hogy a gyenge pontokat, a hibákat jobban észrevegyük. De közel sem erről van már szó. A politikai harc rendkívüli intenzitással dúl a média szintjén is, szinte minden eszközt felhasználnak a manipulálásra, hírek helyett politikai szándékot támasztanak alá hamisításokkal. Mondok egy példát egy ilyen álhírre: a családszervezetek azzal keresték meg a kormányt, hogy a kismamáknak jót tenne, ha 24 órával a szülés után már hazamehetnének a kórházból, amennyiben jól érzik magukat, és az orvosok is megállapítják, hogy nem áll fenn veszélyeztetett helyzet. Ezt az álhír gyártók úgy tálalták, hogy: a kismamákat a kórházból az utcára tenné a kormány. Bár sokat láttam már, egy-egy ilyen „hír" elolvasásakor mindig megdöbbenek, hogy mennyire mélyre lehet süllyedni. Miközben látom, hogy mennyi javítandó van még az egészségügyi ellátásban.


Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az egészségügy területén mit tart a legnagyobb eredménynek az elmúlt évekből?

A béremelést, mivel jól fizetett és jól felkészült emberek, emberi erőforrás nélkül nem működik az egészségügy sem. Az elmúlt években egy béremelési programot indítottunk el, amelynek részeként az orvosok alapilletménye 2010 és 2017 novembere között átlagosan mintegy két és félszeresére, az ápolóké pedig mintegy kétszeresére nőtt. Persze van még mit tenni ezen a területen, de a rendszerváltás óta siralmas állapotba került és 2010-ig folyamatosan romló egészségügyben egyre több szép eredményünk van. A kormányváltás előtt még kórházakat zártak be, elbocsátások voltak, míg ma már kórházakat, rendelőket, mentőállomásokat építünk, újítunk fel. Az elmúlt években növeltük a betegbiztonságot, jobb gyógyulási körülményeket biztosítunk a betegek számára, valamint jelentősen javítottuk az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeit. Ezt úgy értük el, hogy 2010 óta folyamatosan pótoltuk az egészségügytől elvett pénzeket, bevezettük az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Teret, folyamatosan fejlesztettük és fejlesztjük a kórházainkat, valamint csökkentettük a várólistákat. 2010-ben arról szóltak a hírek és folyamatosan arról panaszkodtak az emberek, hogy egy-egy műtétre, sőt, akár egy-egy vizsgálatra is hosszú-hosszú éveket kell várni. Még várólista sem volt, ami jelezte volna, hol tartanak. Mi vezettük be és a várakozók számát 39%-kal csökkentettük 2010-hez képest! Bár még számos helyen még mindig túl sokat kell várni, legalább látjuk, hol van a legnagyobb szükség plusz támogatásra.

Kórházfejlesztésre vidéken és Budapesten az elmúlt időszakban és az előttünk álló nyolc évben 1200 milliárd forintot költünk. Ha elmegyünk egy vidéki kórházba, ahol már megtörténtek a felújítások, akkor válik kézzelfoghatóvá ez az összeg. Azt szeretnénk, hogy mind a betegek, mind az orvosok számára a lehető legjobb körülményeket tudjuk biztosítani. Most Budapesten a sor a kórházfejlesztésekkel.

Megnyílik a jövőben az egészségügy a magánbiztosítók előtt?

A kormányzat ilyet nem tervez, a magánegészségügy piaci alapon működik. Célunk, hogy aki tisztességesen befizette a társadalombiztosítási járulékot, az megfelelő ellátáshoz jusson. S ha már az állami ellátás és a magánellátás közötti átmenetről beszélünk, van még egy terület, ahol ugyancsak van még teendő. Ez a hálapénz. A rezidens ösztöndíjas orvosok vállalták, hogy visszautasítják. Indulásnak ez jó.

Mikor tudunk versenyezni majd a nyugati orvosfizetésekkel?

Az egészségügy a jóléti társadalmak legfontosabb ügye lesz, mivel jelentősen kitolódott az emberi élet határa. Ma már a hetvenévesek is hosszú évekre tervezhetnek. S ebben bizony sokan nagy üzletet látnak. Mi nem vagyunk gazdag ország, de vannak olyan területek, ahol Magyarország világszínvonalon teljesít. Ilyen például a transzplantáció. Nyugatról több orvos jött haza az elmúlt években, hogy itthon dolgozzanak. Az orvosok persze nemcsak a magasabb fizetés miatt mennek külföldre, hanem a hazai munkahelyi környezet, a szakmai előrejutás nehézségei miatt. Fontos, hogy ne üljön rá a szakmára egy idősödő réteg, akik nem engedik a fiatalokat érvényesülni, előre jutni a pályán. Fontos az is, hogy nőjön a fiatal orvosok megbecsültsége. Ami még a versenyképességet illeti: az orvosképzés nagyon jó Magyarországon. Most azon dolgozunk, hogy ne csupán az első 2 évben legyen a legjobb nálunk tanulni, hanem a többi, a gyakorlati évet is itt akarják elvégezni az hallgatók. Ezért egy sokmilliárdos programot indítottunk el, azt a célt kitűzve, hogy a Semmelweis Egyetem a világ első kétszáz felsőoktatási intézménye egyikévé váljon. Ehhez nagy fejlesztésekre van szükség. Pécsett mintegy 24 milliárd forinttal támogattuk az orvosi egyetem fejlesztését, de a Semmelweis ennél is nagyobb forrásra számíthat.


Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az egészségügyről eddig kimeneteli oldalról beszéltünk. Miért nem költ a stadionok helyett sokkal többet a kormány a betegségmegelőzésre?
Nem hiszem, hogy ez valóságos választási lehetőség. Nem egy vagy-vagy kérdés. Emlékszem, amikor Mesterházy Attila (MSZP), még 2004-ben sportállamtitkárként arról beszélt a parlamentben, hogy a mi mostani stadionépítési programunk kétszeresére lenne szükség. A stadionok és sportpályák, uszodák építése az egészséget és a közösségépítést is szolgálja. Több száz kispályáról is szó van, így a kistelepüléseken is lehetővé vált a tömegsport. Azt se felejtsük el, hogy az élsport mindig húzza magával a tömegsportot is. Az elmúlt 5 évben a mindennapos testnevelés bevezetése óta jelentősen javult a magyar gyerekek mozgásszervi állapota. Az idei tanévben már 12 évfolyamon összesen 1,2 millió gyermek mozog naponta legalább 45 percet. A versenyengedéllyel rendelkező sportolók száma meghaladta a félmillió főt, amelynek közel a fele utánpótláskorú. Ez a legnagyobb növekedés az unióban az elmúlt 3 évben. A lakosság körében a rendszeresen sportolók aránya közel 10 százalékkal nőtt 2010-hez képest. A lakosságszámhoz viszonyítva világviszonylatban is rendkívül eredményes sportnemzet vagyunk. A sportfejlesztés tehát egy olyan erős program, amely az egész ország szellemi, lelki és fizikai állapotának javulását eredményezheti.

A KSH legfrissebb kiadványa szerint 2016-ban folytatódott a szegénység mérséklődése Magyarországon, bár még mindig 2,5 millió embert érint a szegénység legalább egy dimenziója. Az ellenzék szerint soha nem volt ilyen sok szegény Magyarországon. Hol itt az igazság?

Ezen a területen is érdemes a tényekhez ragaszkodni, hiszen ideológiai vita is zajlik. A baloldal szeretné bizonygatni a szegénybarát arculatát. Azonban, ahogyan régen a nagymamám mondta, a kommunisták csak azt tudják szétosztani, amit mások megtermelnek. Ha pedig elfogy a szétosztható vagyon, akkor hitelt vesznek fel. Hitelből osztogatni könnyű. Mi azt mondtuk, hogy csak úgy tudjuk növelni a juttatásokat, ha azt előbb megtermeljük. A szegénységből mindenekelőtt a munka jelenti a kivezető utat, és a tény az, hogy 2010 óta 12%-ról 4%-ra csökkent a munkanélküliség, több százezer családban váltotta fel a segélyt a munka. Ma közel egymillióval kevesebben élnek szegénységben, mint 5 évvel ezelőtt. Ezt úgy értük el, hogy közben az államadósság és a munkanélküliség csökkent, a foglalkoztatás és a minimálbér jelentősen nőtt, a gazdaság növekedése gyorsult. Nyilván még most is van dolgunk ezen a téren, de az fontos eredmény, hogy ilyen jelentősen tudtuk csökkenteni a szegénységben élők számát. Még a nemzetközi vizsgálatok – melyekről tudjuk, hogy sokszor a liberális befolyásolás miatt nem objektívek – is pozitív eredményekkel jöttek ki. Az, hogy egyre szélesebb, nagyobb a fizetőképes réteg, oly módon is érzékelhető, hogy a szabadságukat sokan már nem otthonukban töltik, a belföldi turizmus jelentősen megugrott.


Fotó: Szabó Gábor - Origo

Kellenek vagy sem a civilek?

Az állandó ellenzéki politikai- és médiatámadás egyik álhíre, hogy a kormány el akarja lehetetleníteni a civil szervezeteket. A válaszom erre egy szám: 2010 és 2015 között 144 milliárd forintról 202 milliárdra nőtt a civil szektornak juttatott állami támogatás mértéke, tehát több mint 40 százalékkal több pénzt juttattunk már 2015-ben is a civil szervezetek számára. Jelenleg több mint 60 ezer civil szervezet működik Magyarországon. Ez az adat nem arról tanúskodik, hogy el akarjuk lehetetleníteni a civileket. A tetteink is mást mutatnak bármit is szeretnek híresztelni. Vannak ugyan külföldről finanszírozott álcivil szervezetek, amelyeknek a működését transzparenssé szeretnénk tenni, hiszen az embereknek joguk van tudni, hogy egy szervezet honnan kapja a finanszírozását. Ezek pár tucatnyian vannak, de mivel nem akarják, hogy kiderüljön róluk az igazság, ezért politikai akciókat szerveznek a mostani kormány gyengítésére. Nem tűrjük el, ha kívülről avatkoznak az ügyeinkbe.

Lassan a végéhez a közeledik a mostani kormányzati ciklus, valóban jobban élünk, mint négy, vagy nyolc éve?

Jobban élünk, mert mindenki tudott előrelépni az elmúlt években. Ez nemcsak a reálbérek és a minimálbér emelkedését jelenti, az állami szolgáltatások színvonala is jelentősen javult. Érdemes arról is beszélni, hogy az emberek kulturális fogyasztása is megugrott. Folyamatosan emelkedik a színházlátogatók száma Magyarországon, és egyre több jut színházjegyre is. Míg 2008-ban 4,5 millió színházjegyet vásároltak országosan, addig a 2016-os évadban már 6,7 milliót, ami másfélszeres növekedést jelent. A színházi műhelyek és az előadások száma az utóbbi évtizedben megduplázódott. Míg 1990-ben országosan 43 színház volt, addig 2010-ben 143, 2015-ben pedig 170 színházzal büszkélkedhetett az ország. Az egy lakosra jutó színházlátogatások száma alapján a rangsort Eger vezeti, ahol a város polgárai tavaly átlagosan négyszer mentek színházba. Hogy jobban fogunk-e négy év múlva is élni, meg tudjuk-e őrizni az eredményeinket és az ország biztonságát, kultúráját, ez a választások igazi tétje. A nemzetstratégiában, a társadalompolitikában alapvető fontosságú a folyamatosság és a fenntarthatóság. Ha ismét mi kapunk bizalmat, továbbra is lesz családi adókedvezmény, otthonteremtési program, házassági adókedvezmény. Bővíteni fogjuk az otthonhoz jutás forrásait a következő években, főleg vidéken. Mi nem csak jobb életet ígérünk a családoknak, hanem képesek vagyunk ennek a feltételeit meg is teremteni. Az elmúlt két kormányzati ciklus eredményei ezt mutatják. Most már arról is gondolkozhatunk, mit kell ahhoz tenni, hogy ne csak jobban, hanem szebben is éljünk

Let's block ads! (Why?)

Forrás...