Igazságosabbá kell tenni az ivóvíz globális elosztását, azaz új "vízügyi világrendre" van szükség, ahol a vízhez való hozzájutás alapvető emberi joggá válik, és ahol a természeti erőforrás nem lehet kereskedelem tárgya sem. Miközben a huszadik századnak az olajért folytatott harc adott karaktert, addig jelen századunkat a vízért folytatott küzdelem határozza majd meg – idézte a Világbank igazgatóhelyettesét a The Last Drop – The Politics of Water című könyvében a két szerző, Mike Gonzales és Marianella Yanes. Mint írják, olyan komoly háborús konfliktusok, mint amilyenek korábban a fekete arany miatt kirobbantak, a vízért még nem láthatók, ám az élethez nélkülözhetetlen erőforrásért fejlettségi szinttől függetlenül számos földrajzi területen több fronton zajlik a küzdelem. Keserű ízelítő a konfliktusokból: Írországban a vízrendszer privatizálása ellen szerveztek demonstrációt, Indiában folyamatosan tüntetők követelik a víz demokratikus ellenőrzését, Kína északi területei súlyos vízhiánnyal küzdenek. Forrás: Flickr/Department of Foreign Affairs and Trade De például Brazíliában százezer család kényszerül otthona elhagyására a Belo Monte-gát környékének elárasztása miatt, amely a helyi alumíniumipar ellátására létesült. Komplex válság, rossz elosztás A szerzőpáros szerint a "víz válsága" mögött tulajdonképpen a "kormányzás válsága" áll, tehát a krízis nem egy természetes válság eredménye, hanem az, hogy a meglévő vizeket nem sikerül a szükségleteknek megfelelően elosztani. Adatok szintjén ez annyit jelent, hogy 1,2 milliárd embernek nincsen hozzáférése megfelelő tisztaságú ivóvízhez, míg ennek több mint kétszerese csatornázatlan körülmények között kénytelen vizet fogyasztani. A víz mint közgazdasági fogalom A szerzők a globális vállalatok árnyékában felteszik azt a súlyos kérdést is, hogy voltaképpen kié is a víz. Miközben szerintük a víz mindenki számára elérhető köztulajdon kellene legyen, az emberiségnek a szolgáltatás privatizációjával és a víz egyre egyenlőtlenebb elosztásával kell szembesülnie. Gonzales és Yanes megállapítása szerint miközben az egészséges ivóvízhez való hozzáférésnek alapvető emberi joggá kellene válnia, ezzel ellenkező folyamatok látszanak, a víz "varázstalanítása" történik: a globális piac a közgazdasági javak kategóriájába sorolja a természeti kincset. Forrás: MTI/EPA/Dzsaipal Szingh A mű zárófejezete egy tizenöt irányelvből álló állásfoglalást is megfogalmaz az "új vízügyi világrend" megtermetése érdekében. Eszerint – többek között – rögzíteni kell, hogy a víz az élet alapja, közös erőforrás, amihez minden élőlénynek alapvető joga hozzájutni, minden emberi lénynek elidegeníthetetlen joga van joga van a tiszta ivóvízhez, valamint a vezetékes vízrendszerhez való hozzáféréshez. A felsorolás szerint a víz nem lehet privatizálható jószág, és árucikk sem. De fontosnak tartják azt is, hogy a víz nem válhat kereskedelem tárgyává, illetve vissza kell fordítani a magáncégek profitéhsége miatt előállt károkozást is. Egyik legfontosabb tételük pedig az, hogy a kormányzatok számára közfinanszírozásból megvalósítva és a magánérdeket nem szolgálva legyen kötelező a teljes mértékben önkormányzati jellegű vízszolgáltatás. Az idő pedig sürget: amennyiben nem sikerül a jelenlegi vízfogyasztási szokásokon változtatni, egy előrejelzés szerint 2025-re a Föld népességének kétharmada vízhiánnyal kell majd szembenézzen. További geopolitikai elemzésekéért, valamint a teljes tanulmányért látogassanak el a geopolitika.hu-ra a PAGEO kutatóintézet honlapjára. Let's block ads! (Why?) Forrás...
