Az első világháború ugyan a balkáni befolyás ürügyén robbant ki, a félsziget államai Szerbián kívül mégis semlegesek maradtak a konfliktus első időszakában. A háttérben zajló diplomáciai játszmában az első győzelmet a központi hatalmak érték el, amikor Bulgária 100 éve, október 11-én támadásba lendült Szerbia ellen. Nem mondunk sok újdonságot azzal a közhellyel, hogy a háborúkat általában nem nemes célok, hanem nagyon is földhöz ragadt gazdasági vagy területi érdekek eléréséért vívják az államok. A szólamok azonban általában nem erről szólnak – e tekintetben különösen érdekes az, ahogy a Bolgár Cárság hadba lépett az első világháborúban. Az 1913-as második balkáni háborúban Bulgáriát érzékeny veszteségek érték, a korábban Londonban kijelölt határaihoz képest le kellett mondania számos területről Macedóniában, Dél-Dobrudzsában és az Égei-tenger partvidékén is. I. Ferdinánd cár és a szófiai kormány elsődleges célja az első világháború kirobbanása idején egyértelműen az volt, hogy visszaszerezze az elvesztett területeket, de abban nem lehettek biztosak, hogy melyik oldalhoz is kellene csatlakozniuk. Bizarr versenytárgyalások Vaszil Radoszlavov Fotó: Fpg A Vaszil Radoszlavov miniszterelnök vezette bolgár kormány tehát úgy döntött, a kivárásra játszik, annak ellenére, hogy a Monarchia által szorongatott Szerbia hátbatámadása már 1914-ben lehetőséget kínált volna az egyik sérelem megtorlására. Bulgária azonban nem kapott az alkalmon, az osztrák–magyar erők elakadtak a szerb fronton, Oroszország pedig mélyen benyomult a Monarchia területére – ez némi óvatosságra intette a bolgár vezetőket. A kivárás abban a tekintetben is kifizetődőnek látszott, hogy Radoszlavovék joggal számíthattak rá: minden egyes újabb hónappal egyre értékesebb lesz az esetleges szerepvállalásuk a két oldal vezető hatalmai számára. A háttérben zajló diplomáciai megbeszélések egyfajta bizarr versenytárgyalásokká kezdtek alakulni, a térség legerősebb államának számító Bulgáriát mind az antant, mind a központi hatalmak képviselői egyre bőkezűbb ígéretekkel próbálták meg maguk mellett elkötelezni, de például a Dardanellák elleni antant akció egyik célja is az volt, hogy befolyásolják a cárság döntését. A háború második évének eseményei azután mégis a másik irányba billentették a mérleg nyelvét: a szerb, az orosz és a török front történései arra bátorították Bulgáriát, hogy a központi hatalmak oldalán próbálja meg érvényesíteni érdekeit. Az első konkrét lépés az 1915. szeptember 6-án Németországgal, a Monarchiával és az Oszmán Birodalommal aláírt társulási szerződés volt, amelynek keretében Bulgária komoly területi gyarapodás ígéretét kapta hadba lépése esetére. Egy őszinte kudarc Radoszlavov azért még megvárta, amíg a Monarchia október elején új offenzívát indított a szerb fronton, és október 11-én, a hadüzenet napján a bolgár hadsereg rögtön több hadosztállyal be is nyomult Macedóniába. Érdemes felidézni a miniszterelnök memorandumát a hadüzenetet indoklásáról: „Napjainkban azt láthatjuk, hogy a nemzetek nem eszmékért, hanem kizárólag anyagi érdekeikért harcolnak. Ennél fogva, minél inkább kötődünk egy országhoz anyagi szempontból, az az ország annál inkább érdekelt fennmaradásunkban és gyarapodásunkban […], a számok azt mutatják, hogy kereskedelmünk, érdekeltségeink és egész gazdaságunk elválaszthatatlanul kötődik Törökországhoz, Németországhoz és az Osztrák–Magyar Monarchiához.” A szöveg későbbi részében Radoszlavov pontról pontra összehasonlította a két oldal ajánlatát, illetve a különböző szövetségek oldalán történő hadba lépés előnyeit és kockázatait, többek között kitérve arra is, hogy „Németország azonnal beszüntetné a bolgár tojás és megnehezítené a bolgár dohány importját”, ezzel súlyos csapást mérve a gazdaságra. I. Péter szerb király és csapatainak visszavonulása az inváziót követően 1915-ben Fotó: Archives Utólag persze mondhatjuk, hogy hiábavaló volt a gondos mérlegelés, végül Bulgária és szövetségesei vereséget szenvedtek, az ország pedig újabb területekről volt kénytelen lemondani Románia, Szerbia és Görögország javára – ettől még dicséretes igyekezet volt nyíltan közzétenni a háború megindításának részletes indokait, és nem semmitmondó szólamok mentén vinni az országot a háborúba. http://index.hu/tudomany/tortenelem/2015/10/11/a_tojas_miatt_uzent_hadat_bulgaria/
