A történelem és a szerelem járja át a sötét borostyán folyadékot, az olasz Amarettót. A mandula ízű nedű egy szomorú özvegy és egy tehetséges művész nem mindennapi találkozását meséli el. Sárgabarack magja és titkos fűszerek Az Amaretto méltán viseli a „tökéletes szerelem likőrje" kifejezést. A hagyományos, mandula ízű ital az olaszországi Saronno településről származik, ahonnan nevét is kapta. Az Amaretto di Saronno a sárgabarack magjából és mandulából készül, illetve a kettő elegyéből. És ha a mandula épp nem állt a készítők rendelkezésére, a marcipán ízt a sárgabarackmag-olaj, a pörkölt cukor és a különböző fűszerek révén biztosították. A likőrt gyakran kapcsolatba hozzák a nevét méltán kiérdemelt, legfinomabb olasz keksszel, az Amarettivel. A társítás nem véletlen, hiszen a desszertet Amarettóval ízesítik. Másfelől, a Lazzaroni nevű vállalkozás a saját Amaretto likőrjébe az autentikus keksz ízét tölti, hogy „bizalmas és kölcsönös kapcsolat" alakuljon ki a keksz és a nedű között. Forrás: Flickr Az Amaretto név azt jelenti, „egy kicsit keserű", amely az olasz „amaro", azaz keserű szóból ered. Nem tévesztendő össze az „amore", azaz a szerelem szóval, bár a történelem mégis mély kapcsolatot sugall vele. Múzsa és szerető Az Amaretto vadregényes története egészen a 16. századi Itáliáig nyúlig vissza. A helyi Saronno legenda egy művészről, Bernardino Luiniról mesél. Leonardo Da Vinci tanítványa 1525-ben az észak-olaszországi kisvárosba utazott munkája miatt. Arra kapott megbízást, hogy freskókat fessen a helyi templom, a Santa Maria delle Grazie falaira és mennyezetére. A művésznek ehhez szüksége volt egy inspiráló és szépséges modellre, akiről megformázhatta Szűz Máriát a Királyok imádása című freskón. Bernardino Luini festménye: Szűzanya a rózsalugas előtt Forrás: Wikimedia Commons Bernardino Luinit ekkor mutatták be a csodálatos özvegy fogadósnak (aki feltehetőleg a Simonetta névre hallgatott, de erre csak homályos utalásokat találunk a történelemben). A kocsmárosné hamarosan a festő múzsájává, és – ha hihetünk a városi pletykáknak – a szeretőjévé vált. A nő hamarosan őrülten szerelmes lett Luiniba és érzéseit bizonyítva egy különleges ajándékot készített neki: az Amarettót. Az első likőr egyfajta brandy keverék lehetett, a sárgabarackmag és a titkos fűszerek elegye. Mese a legenda mögött Marina Fiorato történész és író regényében a történelem homályos foltjait kitöltve színezi ki a mandulalikőr feltételezett történetét. Kutatásai és feltételezése szerint a 17 éves Simonetta Saronno városában, a Villa Castelloban élt, aki mély bánattal gyászolta a páviai csatában elesett férje halálát. A Santa Maria dei Miracoli templomot vigaszt remélve keresi fel, és itt találkozik a milánói bíboros megbízásából érkezett Bernardino Luini festővel. A vonzalom kölcsönös, a művész el sem tud képzelni tökéletesebb modellt a központi Madonna alakjához, míg Simonettát nemcsak a bánat, de a szegénység is próbára teszi. Forrás: Picture-Alliance/AFP/Patrick Pleul Emiatt ül végül modellt a kellemetlen modorú festőnek, miközben gyásza ellenére sem tud érzéketlen maradni a férfiból áradó kisugárzásra. Eleinte a barátság útján indulnak el, majd kialakul a romantikus vonzódás, amely mindkettőjükre csak bajt és szenvedést hoz. Végül Simonetta szerlemének ajánlva megalkotja az Amaretto di Sarronót. Az emlékek is belekerültek a párlatba Az egész szívét beletette a párlatba. Kiment az éjszakába, és sárgabarackot szedett az illatos sötétségben a léchez nevelt fa mellől. A sárgabaracktól jó édes lesz, olyan fojtogatóan édes, mint a csókja volt abban az izzó percben. Aztán szegfűszeget is tett bele a kínai üvegcséből; a fűszer éppolyan fekete volt, mint az ő haja, szétrágva pedig olyan keserű, mint a távozása volt, mikor elfordult tőle, és megindult a dombok felé. A kezébe guruló zöldalma –így guríthatta a kígyó is oda Évának – tekeredő héja a boldog bűnbeesésre emlékeztette, mely az ő karjaiba vezette. Az aranyfényű citrom sárga héja azonban belemart a kezén ejtett apró vágásokba, megbüntetve az ujjait, amiért belekapaszkodtak selymes hajába, és az arcát az övéhez húzták. Csak mikor az emlékeit beleengedte az ízesítés folyamatába, mikor a keserűt az édessel vegyítette – hiszen éppen ez jellemezte kettejük együttléteit –, érte el a célját." – írja Marina Fiorato regénye, amely a valóságot a fikcióval vegyíti. Generációk óta öröklődik Az Amaretti di Saronna kekszeket a Lazzaroni család alkotta meg 1786-ban a királynak és udvartartásának. Az Amaretti ettől a naptól az egyik legnépszerűbb márkává vált Olaszországban. Az Amaretto likőrt csak évekkel később, 1851-ben hozták létre, amely a sütemények egyfajta főzete, egy kis karamell hozzáadásával a tökéletes színhatás miatt. Ezt az Amarettót a mai napig az olaszországi Saronnoban készítik és palackozzák, feltételezhetően a régi özvegyi recept képlete alapján. A Disaronno család azonban szintén állítja, hogy az eredeti Amaretto egykori megalkotói voltak. Saját likőrjüket 1900 óta készítik, melyhez receptjük az ősi Reina családból származik. A família ragaszkodik azon állításukhoz, hogy a fogadós múzsa családfájuk egy fontos szereplője, és a titkos összetevők listája generációról generációra öröklődött. Végül a Disaronno márka globális kivitele és marketing kampánya vezetett ahhoz, hogy az Amaretto népszerűsége az 1960-as években viharos gyorsasággal elterjedt Európában és az Egyesült Államokban. Sláger lett az Amaretto Az Amaretto „édes simasága" miatt ideális összetevője számos koktélnak, desszertnek és krémnek. A mandula ízű ital az 1980-as években sláger lett, és hamarosan az amerikai eladások listájának második helyére ugrott. Manapság a koktél kínálatban valószínűleg könnyen találkozhatunk az Amaretto Sourral, amely a likőrt citromlével felrázva, és kívánság szerint tojásfehérje hozzáadásával kínálja. A mixerek továbbá állítják: az Amaretto szinte minden kevert italnak jót tesz. Amaretti keksz Forrás: Wikimedia Commons A Dalcassian által importált és forgalmazott borok is felvették kínálatukba az Amarettót. „A sütemény aromája a kólafa gyümölcsének hozzáadásával utat enged a pörkölt mandula egy sima, bársonyos testességének, amit szárított citrusfélék és összetett barna fűszerek koronáznak meg egy hosszan érződő habcsók és elhalványuló rózsaszín bors ízével." Az Amaretto ráadásul segíti a vacsora utáni emésztést, és csodálatosan kiegészítheti a reggeli kávénkat. Let's block ads! (Why?) Forrás...
