A VHS-korszak filmjeit is megszégyeníti a Támadás a Fehér Ház ellen 2

A film egyik első jelenetében elhangzik, hogy Londonban példátlan biztonsági intézkedések közepette fogadják az országok első embereit Nagy-Britannia kormányfőjének temetésén, olyannyira, hogy kábé Canterbury érsekének reverendája alatt is civil ruhás TEK-esek rejteznek. Ehhez képest amint megjelenik a francia, az olasz, a német, a japán és a kanadai miniszterelnök az eseményen, a semmiből lépnek elő készenléti rendőröknek álcázott terroristák és módszeresen elteszik láb alól őket és mindenki tehetetlen.

Te minek neveznéd az ilyen filmnyelvi megoldást?
Én paródiának.
Vagy ha nagyon jófej vagyok, akkor egyfajta műfaji tiszteletadásnak a VHS-korszak nagyjai előtt.
És ha így tekintek rá, még jól is szórakozom Támadás a Fehér Ház ellen 2. – London ostromán. Félretéve azon aggályomat is, hogy ez az oximoron (a Fehér Ház és London összekapcsolva egy címben) egyszerűen nem értelmes.
Pedig mindennek van magyarázata. Az első epizód készítői valószínűleg nem számítottak arra, hogy a Támadás a Fehér ház ellen kaphat folytatást, az új helyzet előálltakor pedig a forgatókönyvíróknak emelni kellett a tétet, mivel már nem volt elégséges, sőt, korrekt sem, ha megint Washingtonban van a para és elrabolják az amerikai elnököt. Ezért ugrottak egy kontinenst és egy amerikai város helyett Londont gyakták le. A magyar fordítók is nehéz helyzetbe kerültek ezzel, hiszen azt akarták, hogy az átlagnéző emlékezzen, ez a Gerard Butleres film annak a bizonyosnak a folytatása, csak most Londonban.

De hagyjuk is a címet!
Az első epizód tökéletes Die Hard-pótlék volt (pláne, hogy annak ötödik része, a bűnrossz Drágább, mint az életed is abban az évben, 2013-ban jött ki), és igazából a második rész is hozza ugyanezt. Nézzük az összetevőket:

• Amerikai elnök veszélyben
• Ex-titkosszolgálati ügynök, mint személyi testőr, aki megmenti
• Terroristák
• Hektoliternyi vér
• Tonnányi patriotizmus
• Vicces egysorosok

Egy akciófilm esetében, ami nem akar több lenni annál, aminek amúgy is látszik, kifejezetten erény, hogy jól használja ezen alkotóelemeket.

Minden fekete és fehér (a szürkének nincsenek itt árnyalatai, haha), pont úgy, mint a 80-as évek klasszikus akciófilmjei esetében, persze 2016 trendjeire szabva. A főhős nagyon tökös, a rosszak nagyon gonoszak, de már nem az oroszok a genyák, nem is a tálibok, az irakiak vagy irániak, hanem maga az ISIS, amely a keresztény Európát kívánja romba dönteni, méghozzá valahonnan
FASZOMISZTÁNBÓL
ármánykodva. (Ez így konkrétan elhangzik a filmben). Az orosz elnök persze leszarja az egész brit elnök temetése-ügyet, nem megy el Londonba, életben is marad. Az amcsi elnök is persze (hála testőrének), de ezt eléggé nehezményezik a terroristák, akik el is akarják kapni, s akik nagyon barnák, nagyon szakállasak, és amúgy két lábon járó sztereotípiák, ha ez nem derült volna ki. Bár egy ízben, amikor főhősünk ilyen alakokat lát deszantos egyenruhában, nem az előítéletei miatt jön rá, hogy nem amerikaiakról van szó, hanem arról, hogy nem izzad a homlokuk (pedig a menetfelszerelésük elvileg 20 kg).
Az ilyen poénoknak köszönhetően van lelke a filmnek, és innentől minden megbocsájtható neki. A nem értelmezhető cím, a kiszámítható sztori, a béna rendezés, az olcsó CGI, a látványosnak szánt, de mégis gagyi operatőri munka (jaj, az a hosszú snitt) mind égbekiáltóan rossz, a London ostroma mégis működik, mert visszahozza a Die Hard-típusú tesztoszteron-mozikat, amiben a főhős egymaga legyőz mindenkit.
Apropó lélek. Az egyik szereplő halálos sebet kap, s a következő kulcsmondat hagyja el ajkait végső üzenetként:

Csináld ki ezeket a férgeket!

Neked ezek lennének az utolsó szavaid? Kötve hiszem, de itt ez is működik.
Minden bizonnyal lesz ezek után trilógiazáró epizód is, és már most nem irigylem szegény forgatókönyvírókat. Csóri Gerard Butlernek majd megint meg kell mentenie az elnököt, de ezúttal honnan?

A Holdról?!
Arra kíváncsi lennék!
Támadás a Fehér Ház ellen 2. – London ostroma (London Has Fallen) színes, magyarul beszélő, amerikai-angol akciófilm, 99 perc, 2015. Értékelés: 5/10