Kezdetben vala a Disney, mármint az animációs (gyerek)filmek piacán. A stúdió a Hófehérke és a hét törpe óta látja el egész estés animációs filmekkel a családokat, végigvonulva a világ (mese)irodalmán, azok egy jelentős részét inkább többé, mint kevésbé átírva, bájossá és happy endessé formálva, majd a profitot maximalizálandó, a legtöbbhöz többnyire nézhetetlen rossz folytatást készítve. Attól most tekintsünk el, hogy a Disney-hercegnők milyen nőképet adnak át a kislányoknak – károsat, hát persze, de bár ezek a mesék lennének a főbűnösök az elnyomó neveltetésben –, főleg hogy a stúdiónál, ha későn is, de egy ponton fejükhöz kaptak, és elkezdtek eggyel építőbb világkép felé mocorogni mozijaikkal. Kénytelenek voltak, minthogy időközben a Pixarral, a DreamWorksszel és társaikkal hirtelen alternatíva született (még akkor is, ha a Pixar egy alom), és a gyerekközönség, na meg az őket moziba hordó szülők ízléséért komoly verseny indult. A Zootropolis: Állati nagy balhé e verseny tökéletes, vegykonyhában kitenyésztett játékosa – és ezt onnan is tudom, hogy mindezt csak így utólag okoskodom bele, a film közben el voltam foglalva azzal, hogy éppen nagyon jól éreztem magam. Fórum HungaryFőhősünk Judy Hopsz (akinek angolban is ez a neve) megátalkodott idealista, minden adottság, koppanás és lebeszélés ellenére hisz benne, hogy a világot jobbá lehet és kell tenni, ezért minden vágya, hogy rendőr legyen. Ugyan ő már egy olyan korban él, amikor ragadozók és egykori prédáik békében élnek egymás mellett, mégis, ez egy nyuszitól igencsak ambiciózus cél. Judy viszont, répatermesztő családfa ide, szkeptikus környezet oda, nekidurálja magát, és csakazértis évfolyamelsőként végez a rendőriskolában, és teljes erőbedobással vetné bele magát Zootropolis bűnügyeibe, ám a rendőrfőnök nyomozás helyett parkolási bírságok kiszabására osztja be. A feladat ugyan kissé lélekölő, mégis hasznosnak bizonyul, Judy ugyanis így megmenti egy oposszumlány életét, ami később még jól fog jönni, valamint megismerkedik Nickkel, a rókával, aki némi zsarolás után társául szegődik a Zootropolist aggodalomban tartó eltűnési ügyek felkutatásában. Judy és Nick munkája nyomán az ügy szerencsésen megoldódni is látszik, ám hamarosan kiderül, hogy a dolog hátterében egy sokkal nagyobb, sötét összeesküvés áll, mint amire bárki gondolni mert ebben az utópisztikusan idilli világban. A film, amint azt fentebb írtam, valamiféle boszorkánykonyhai műremek, egyszerűen minden működik benne. Fergetegesen kitalált a sztori keretéül szolgáló világ, amiben az állatok az emberi társadalomhoz nagyban hasonló rendszerben, úgymond civilizáltan élnek, néhány nudistától – akiknek a film egyik legviccesebb jelenetét köszönhetjük – eltekintve ruhában járnak, dolgoznak, ügyintéznek, mutyiznak és intrikáznak. Az emberi vonásokkal és társadalommal felhúzott párhuzamokból briliáns gegek születtek – a trailerből már ismert lajhárokkal teli okmányiroda poénfaktorát aligha kell magyaráznom. Fórum HungaryA skála túloldalán a kritika és a kevésbé vidám analógiák – mint a kisebbség elnyomásra való hajlam – szintén nagyon szépen működnek: megadják a filmnek azt a súlyt, amitől a film még a gyereknek is érthető marad, cserébe a gyerekét moziba vivő szülő sem fogja meddő agyrohasztásnak értékelni a filmmel töltött időt. A poénok széles skálán mozognak – legalábbis a vetítésen ugyanúgy felhangzottak gyermeki kacajok, mint a sajtós kollégák nyerítése –, az üzenet fontos és időszerű – vagy éppen időtlen? – a zene azzal együtt nagyon jól működik, hogy ez nem a Jégvarázs-féle mesemusical-irány, Shakira betétdalát már felírhatjuk a jövő évi Oscar egyik jelöltjének, és ugyanez igaz a látványra is: színes-szagos és csillivilli, ahol az kell, nyomasztó és misztikus, ahol az, és minden esetben ötletes, mozgalmas és lebilincselő. Ráadásképpen a magyar szinkron is kimondottan erős lett. Biztos lehet még ennél is szórakoztatóbb gyerekbarát családi mozit csinálni, de nem igazán tudnám megfejteni, hogy hogyan. Zootropolis – Állati nagy balhé (Zootopia), 2016 – színes, amerikai animációs film, 108 perc – 9/10
