Június utolsó napjaiban hozott az ENSZ Emberjogi Bizottsága egy olyan nem kötelező erejű határozatot, amelynek értelmében a szervezet elítéli mindazon országokat, ahol korlátozzák vagy éppenséggel zárolják az állampolgárok internetelérését. Míg az ENSZ több mint 70 tagállama támogatta a határozatot, az internet alapvetéssé emelését olyan országok ellenezték, mint Oroszország, Kína, Szaúd-Arábia, Dél-Afrika vagy India. Érdemes felfigyelni amúgy arra, hogy ezen országok nem kifejezetten az internet emberjoggá emelésébe kötöttek bele. Az ellenzőknek „csak” azon passzussal volt problémájuk, amely szerint az online elérhető információk elérését nem szabad korlátozni. A határozat külön kitér az olyan pontokra is, mint az internetes véleménynyilvánítás szabadsága, az internetezés szabadsága és biztonsága, a maqgánszféra fontossága, az emberjogi kihágások felügyelete és elszámoltathatósága, illetve az is, hogy mindkét nem egyenlő arányban kaphasson technológiai képzéseket is. Érdemes azt is tudni, hogy az ENSZ nem tudja határozatait betartatni, tehát ez a határozat gyakorlatilag csak egy sorvezető, amely az egyes ENSZ-tagországok kormányait emlékezteti arra, hogy a törvényhozásban mire szükséges figyelniük. A transzparencia és az internet fontosságát számos helyen propagálják már (még akkor is, ha sokszor nem értjük, hogy ez miért szükséges). Ennek az egyik leghangzatosabb példája pont Barack Obama amerikai elnök tavalyi mondata, amely szerint manapság a nagysebességű internetelérés nem luxus, hanem alapvetőség.
