Mr. Norton nem született bíborban, brit kereskedőcsalád fiaként látta meg a napvilágot 1818-ban. Gyermekkorát Dél-Afrikában töltötte, egész édesapja halálig, 1849-ig élt itt. Akkor aztán zsebében tekintélyes, mai értéken 1,2-1,5 millió dollárnak megfelelő örökségével partra szállt Amerikában. Eleinte a nyugati parton, San Franciscóban működött, vagyonát telekspekulációkkal növelte. Valami megtört benne Pár év múlva úgy érezte, eljött a nagy kiugrás lehetősége. Kínában ez időben komoly éhínség tombolt, az ország leállította a rizs exportját, minek következtében e gabona ára Amerikában az egekbe szökött: 9-ről 79 centre emelkedett kilogrammonként. Norton gondolt egyet, és megvásárolt egy frissen Peruból érkező 91 ezer tonnás rizsszállítmányt. Óriásit kaszálhatott volna, csakhogy amint aláírta a szerződést, egyre-másra futottak be a rizst szállító hajók. Az árak visszazuhantak, a rizs már nem volt kelendő, és hiába pereskedett Norton évekig, hogy a kereskedő átverte őt, 1858-ra gyakorlatilag minden vagyonát elvesztette. Teljesen lecsúszott, az egészen addig sikeres üzletember munkásszállásra költözött. Feltehetően ez a sokk okozhatott nála akkora törést, hogy szerencsétlenségéért a fennálló jogi és politikai rendszert tegye felelőssé, és valami egészen újszerűvel rukkoljon elő. Norton császár kiáll a történelem színpadára Joshua A. Norton úgy döntött, a saját kezébe veszi a dolgokat: 1859. szeptember 17-én kiáltványban fordult San Francisco népéhez. Ebben az Egyesült Államok császárának nyilvánította magát. Felszólította az Unió államainak képviselőit, hogy február 1-jén gyűljenek össze a város hangversenytermében. Később felvette a Mexikó védnöke címet is. És San Francisco nem zárta diliházba. Ellenkezőleg, a városi lap felkapta és terjesztette kiáltványát, a város lakói pedig asszisztáltak a hóborthoz. Így kezdődött a félnótás Norton császár 21 éves uralkodása az Egyesült Államokban. Rendeletekkel kormányzott, többek között feloszlatta a Kongresszust, aminek keresztülvitelére a hadseregnek adott parancsot. Felszólította az egyházakat, hogy ismerjék el az ő uralkodói címét. De figyelt az apróságokra is, megtiltotta például a lakosoknak, hogy városukat Friscónak nevezzék. Ám cseppet sem volt agresszív, fejedelmi hidegvérrel vette tudomásul, hogy parancsait figyelmen kívül hagyták. Közfelháborodás szabadította meg San Francisco lakói megszerették, a bohókás, kedves ember igazi látványossággá vált. Arannyal kivert vállú, kék katonai egyenruhában rótta birodalma utcáit, fején kalappal, kezében gyakran sétapálcával, esernyővel emelte megjelenésének fényét. Hosszas filozófiai eszmefuttatásokat intézett alattvalóihoz, gyakorlatilag bárkihez, akit hallótávolságon belül ért. Az üzletekben saját nyomtatású pénzzel fizetett, nemesi címeket adományozott jótevőinek. Mintha Rejtő Jenő egy művéből lépett volna elő. Joshua A. Norton, Amerika első és utolsó császára (Wikipedia)A városiak pedig hódoltak neki, a színházban – ahova az éttermekkel együtt – ingyen járt felállva tapsoltak megjelenésekor, az utcán császári felségként köszöntötték. Még a pénzét is elfogadták, lelkes gyűjtők és hívek többszörös áron vásárolták meg a papír fecniket a boltosoktól. Amikor egy rendőr közveszélyesnek ítélve az utcán letartóztatta az uralkodót, a lapok és a polgárok felháborodtak. A vége az lett, hogy a rendőrfőnök szabadon bocsátotta őfelségét és nyilvánosan bocsánatot kért. Norton császár ezt kegyesen el is fogadta, kegyesen el is fogadott. A rendőrök ettől kezdve tisztelegtek előtte, ha útjába kerültek. Amikor egyenruhája elrongyolódott, a városi tanács újat csináltatott neki, mire az uralkodó köszönő levelet írt, és nemesi címmel jutalmazta a közreműködő hivatalnokokat. Sokan megkönnyezték Mindemellett bátor és jószándékú volt. Az egész országot sújtó gazdasági válság idején Norton több alkalommal megakadályozta, hogy a feltüzelt amerikaiak nekiessenek a kínai negyed lakónak. Sőt, egy alkalommal ő maga állt a dühöngő tömeg útjába. Rendeletet adott ki egy, a San Francisco-i öböl felett átívelő híd és egy alagút megépítésére… Semmi nem tarthat örökké. Norton császár 1880. január 8-án rosszul lett egy utcasarkon és meghalt. Az újságok másnap első oldalas nekrológban búcsúztak őfelségétől, hívei fényűző temetést rendeztek a tiszteletére. Egyes beszámolók szerint Nortont több mint tíz ezer ember kísérte utolsó útjára, a menet három kilométer hosszan hömpölygött. San Francisco lakossága ekkoriban körülbelül 230 ezer főt számlált. Ami pedig utána maradt, az nem több hat dollárnál, néhány fejfedőnél, sétapálcánál és egy ütött-kopott szablyánál, amit nyomorult kis szobájában találtak a halála után.
