Ma már tele vagyunk jobbnál jobb szilveszteri partifalatkával, vannak, akik a lazacos falatkákra esküsznek, mások a leveles tésztába tekert kolbászokra, eszünk ráksalátát ésolívatekercset is szilveszterkor, hogy a különleges édes falatkákról ne is beszéljünk. Pedig nem is olyan régen még a céklás kanapé csak azt jelentette, hogy baj van, leettük a kanapét céklával, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy az egy étel neve lesz majd 2015-ben. Akkoriban a ropi, a kókuszgolyó és a linzer volt a menő, na meg persze a pogácsa, de abból is csak a legegyszerűbb, nem állt neki anyukánk gluténmentes pogácsát szerkeszteni, sem medvehagymát aprítani a pogácsába. Nem, nem, ilyesmiről szó sem volt. Volt viszont helyette szendvics, amit a kocsonyakészítés után, Hofi előtt, nagyjából a délutáni rádiókabaré alatt készített el a család, hogy aztán másnap, az utolsó néhány kissé már megszáradt darabot a bécsi újévi koncert alatt majszolgassuk el. Így készül a retró szendvics Hozzávalók: (zsúr)kenyér margarin szalámi/párizsi főtt tojás uborka pirosarany/gulyáskrém reszelt sajt Nálunk mindig munkamegosztás volt, anyukám volt az előkészítő, apukám a szeletelő és a sajtreszelésért felelős, mi, gyerekek a pakolómunkások. A jó vastag szeletekre felvágott zsúr(!!!)kenyeret mi, gyerekek kentük meg margarinnal – mit tudtunk még akkor a transzzsírokról –, jöhetett rá a szalámi, a főtt tojás, az uborka, az elmaradhatatlan pirosarany és végül a reszelt sajt. Legjobb esetben trappista.
