A második világégés jól ismert nagy ütközetein kívül a kulisszák mögött is zajlott egy másik, titkos háború. E gyakran sorsdöntő „csatákat" azonban nem harcedzett katonákból, tüzérségből és páncélosokból álló hadosztályok, hadseregcsoportok, hanem titkosszolgálati ügynökök, kódfejtők és kémek vívták egymással. A rádió és kódfejtő készülékekkel zsúfolt szobák mélyén dúló háború egyik kiemelkedő fegyverténye volt az a Visszaharapás fedőnevet viselő brit kommandós akció, amellyel az angoloknak sikerült megszerezniük a La Manche csatorna partján felállított, és a német éjszakai vadászgépeket irányító szupertitkos Würzburg radarkészülék egy példányát, 1942. februárjában. Sötétben tapogatózott az angol hírszerzés Amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadta a Szovjetuniót, a londoni brit háborús kabinet feje, Winston Churchill megkönnyebbülten lélegezhetett fel. Nagy Britannia ekkor már másfél éve egyedül állt az egyik győzelmet a másikra halmozó Harmadik Birodalommal szemben. Szövetségesét, Franciaországot 1940 júniusában eltaposta a Wehrmacht, Belgium, Hollandia, Dánia és Norvégia német megszállás alá került, 1941 tavaszán Adolf Hitler hadai pedig alig néhány hét alatt lerohanták a Balkánt is. Szinte egész Európa a hitleri Németország uralma alá került, vagy Berlin vazallusává vált. 1941 tavaszára szinte egész Európa Hitler uralma alá került, vagy Berlin vazallusává vált Forrás: Bundesarchiv Noha Adolf Hitler 1940 augusztusában lefújta a brit szigetek elleni inváziót, a Seelöwe (Oroszlánfóka) hadműveletet, az Angliára nehezedő nyomás nem sokat csökkent. A Barbarossa hadművelettel változott meg a helyzet; a keleti fronton kibontakozó, a történelemben addig még soha nem látott méretű hatalmas katlancsaták teljesen lekötötték a Wehrmacht erejét. Anglia 1941 őszétől kezdte el Németország, illetve a megszállt Franciaország területén állomásozó csapatösszevonások és katonai objektumok intenzív stratégiai bombázását. Brit Lancester Mk. II. négymotoros nehézbombázó éjszakai bevetésen. A stratégiai bombázások kezdetén a RAF bombázóerői súlyos veszteségeket szenvedetek el a hatékony német éjszakai vadászoktól Forrás: Wallpaper WW2 Ám ezekben az időkben a Németország fölé berepülő angol bombázókötelékek elviselhetetlenül súlyos veszteségeket szenvedtek el a német éjszakai vadászoktól, amelyek nagyobb csoportokba összevonva, mindig hajszálpontosan csaptak le a brit gépekre. Az angolok a hírszerzés információi alapján már 1941 telén tudomást szereztek arról, hogy a német éjszakai vadászok félelmetes sikerei mögött két kapcsolt radarrendszer, a „Freya"és a „Würzburg" rendkívül hatékony irányítási szisztémája áll. Messerschmitt Bf-110 kétmotoros távolsági vadászgép. Nappali vadászként nem vált be a típus, ám mint éjszakai vadászgép, kitűnőnek bizonyult Forrás: Bundesarchiv R. V. Jones a legendás brit hírszerző szervezet, az MI6 alig 29 éves tanácsadója, és a Légügyi Minisztérium tudományos hírszerzési igazgatóhelyettese a Sawange-i Telekommunikációs Kutatóintézet munkatársaival együtt rájött, hogy a Freya méri be a közeledő angol bombázók helyzetét. R. V. Jones, a második világháború után Forrás: Tumbrl Azt már csak sejtették, hogy a Würzburg irányíthatjaja a célpontokra a magasba emelt éjszakai vadászokat. Sok fejtörést okozott az angoloknak a bosszantó Kammhuber-vonal Josef Kammhuber, a Luftwaffe ezredese dolgozta ki azt a bemérő-irányító rendszert, amely a brit bombázókötelékek berepülési útvonalain felállított radarállomásokból állt, és amelyet róla elnevezve a Luftwaffe berkeiben csak Kammhuber-vonalként emlegettek. A briteknek a hatékony elhárítás kidolgozásához meg kellett győződniük arról, hogy valójában mi is lehet a titokzatos Würzburg valódi funkciója. Josef Kammhuber ezredes, a róla elnevezett radartechnikán alapuló federítő rendszer megalkotója, (középen) Luftwaffe-tisztek társaságában Forrás: Bundesarchiv Ehhez viszont a méretes készülék egyik példányát is meg kellett szerezniük. Mélyen az ellenséges vonalak mögött, a Kammhuber-vonal Harmadik Birodalom területén felállított radarállomásai elleni akció szóba sem jöhetett, csak a La Manche csatorna francia partvidékére telepített első lépcső valamelyik egysége ellen fontolgathattak akciót, a siker halvány reményében. Ehhez viszont alaposan fel kellett deríteni a La Manche franciaországi partszakaszát. Würzburg német radarkészülék Forrás: WW2 Ebben a véletlen szerencse is a britek kezére játszott. 1941. december 5-én a Brit Királyi Légierő (Royal Air Force, RAF) fényképfelderítő alakulatának hadnagya, Tony Hill Spitfire gépével szinte a földet súrolva rárepült a brunevali szirttetőn álló magányos majorsági épületegyüttesre, ahonnan korábban 53 cm-es hullámhosszon sugárzott radarjeleket detektáltak. Hill felvételei Jones íróasztalán landoltak. Légvédelmi löveg a londoni Hyde-parkban. A brit főváros sokat szenvedett a német bombatámadásoktól Forrás: WW2 A fényképfelvételeken a ház közvetlen közelében egy furcsa, két-három méter átmérőjű kerek parabolaantennát – a pilóta, Hill szavaival élve „tányéros hősugárzót" – fedeztek fel, ami Jones feltételezése szerint a Würzburg része lehetett. A Spitfire kamerái megörökítették a háztól távolabb felállított Freya antennáit is. Supermarine Spitfire brit vadászgépek Forrás: Wikimedia Commons A közvetlenül a La Manche partján fekvő brunevali álcázott német radarállomás tűnt a legalkalmasabb terepnek ahhoz, hogy egy kombinált légi és tengeri kommandós akcióval megszerezzék az angoloknak oly sok fejtörést okozó berendezést. Segít a francia ellenállás 1942. január 24-én éjszaka rádióüzenet érkezett Londonból Gilbert Renault, a legendás „Rémy ezredes", a gaulle-ista földalatti francia ellenállási mozgalom vezetőjének párizsi lakására. A kódolt üzenet megfejtése után igencsak melege lett „Rémy ezredesnek": London ugyanis azt kérte, hogy derítse fel a németek által lezárt normandiai Cap d'Antifer közelében fekvő, majorsági épületnek álcázott katonai létesítményt, Saint-Brunevalnál. "Rémy ezredes"azaz Gilbert Renault (a kép bal szélén) a gaulle-ista ellenállás feje a második világháború után Forrás: Tumbrl Renault Roger Dumon-t és Charles Chauveau-t jelölte ki a felderítésre, akik - noha többször is csak hajszál választotta el őket a halálos ítélettel egyenértékű lebukástól - , sikeresen végrehajtották az életveszélyes feladatot. Kiderítették, hogy a szögesdróttal körbekerített területen nincs aknamező, sőt, a tenger felől még drótakadály sem védi az állomást, és hogy a majorságot mindössze szakasznyi Wehrmacht-katona őrzi, egy igen erélyes altiszt parancsnoksága alatt. Személyesen Winston Churchill adott utasítást az akcóra Forrás: WW2 Renault 1942. február 9-én éjjel rádión juttatta el Londonba a felderítés eredményéről szóló jelentését. A zseniális hírszerző művelet fellelkesítette a RAF vezérkarát, az összehangolt műveletek törzsét, sőt magát Winston Churchillt is. Alig néhány napjuk maradt az életveszélyes akcióra való felkészüléshez Azonnal hozzákezdtek a „Bitback" (Visszaharapás) kódnevű művelet megtervezéséhez. A művelet sikerében kulcsfontosságú volt a meglepetés és a gyorsaság, a kommandósok ugyanis csak akkor remélhették, hogy ép bőrrel érkeznek vissza Angliába a zsákmányukkal együtt, ha még azt megelőzően végeznek a feladattal, hogy beérkezne a német erősítés. John Frost őrnagy vörös sapkásaival, bevetés előtt Forrás: WW2 Az akció sikere szempontjából természetesen kulcskérdés volt, hogy mennyi időt vesz igénybe a méretes radarkészülék szétszerelése. Az akció tervezői úgy döntöttek, hogy a kommandósokat ejtőernyővel dobják le a majorság területére, és a tengeren szállítják vissza az alakulatot Angliába. A rendkívüli akcióra az ekkor felállított ejtőernyős-ezred, a később legendássá vált „vörös sapkások" egyik századát szemelték ki, a vállalkozás parancsnokának pedig a kommandós hadviselés szakértőjének tartott John Frost őrnagyot nevezték ki. Brit Lancester nehézbombázó Forrás: Wikimedia Commons Ha valakinek ismerősen cseng „Johnny" Frost neve, nem téved. Frost 1944. szeptemberében – akkor már alezredesként – , a történelem legnagyobb ejtőernyős-deszant vállalkozása, a Market Garden hadművelet idején írta be nevét a hadtörténetbe. Ő és maroknyi vörös sapkása napokon át tartották az arnhemi nagy közúti híd hídfőjét Wilhelm Bittrich Obergruppenführer félelmetes II. SS-páncéloshadtestének sokszoros túlerőben lévő alakulataival szemben. Wilhelm (Willy) Bittrich Obergruppenführer, a II. SS-páncéloshadtest parancsnoka, aki 1944 szeptemberében legyőzte Frost alezredes elszánt vörös sapkásait Forrás: Bundesarchiv A radarkészülék szétszerelése Denis Vernon hadnagy műszaki osztagának volt a feladata. Frost alakulatának alig néhány napja maradt a roppant veszélyes és összetett műveletre való felkészüléshez. A helyszínismeretet Bruneval légi felvételek alapján elkészített terepmakettjén gyakorolták; az ejtőernyős ugrással és partraszállással kombinált bevetési akciót pedig a dorseti tengerparton. Az időjárás vetette el a kockát A gyakorlatok nem sok jóval kecsegtettek; a leugrás és a partraszállás összehangolása szinte sohasem sikerült, az ugrók nem egyszer a kijelölt célponttól nagyon messze értek földet, a rajtaütő csapat másik részét szállító hajók pedig menetrend szerint késtek. Az akció végrehajtására ráadásul csak a telihold közeli időszak öt napjának valamelyik éjszakája jöhetett szóba, hogy mind a deszantot ledobó RAF gépek pilótái, mind pedig Frost emberei jól láthassák a célpontot. John "Jhonny" Frost (a kép bal szélén sisakban) az ejtőernyős kommandós vállakozások brit szakértője volt Forrás: WW2 Február végén az első szóba jöhető három nap a borongós, felhős éjszaka miatt eredménytelenül telt el, és ez csak fokozta a katonák nyomottságát. Február 27-én pénteken nyílt utoljára lehetőség az indulásra, és ekkor az égiek is Frost pártjára álltak; délután ötkor befutott az indulási parancs. A szövetségesek - a németekkel szemben - a második világháborúban jelentő slépéseket tettek a légideszant harcászat kifejlesztésében. Egy C-47-es amerikai csapatszállító gép ejtőernyősöket dob le 1944. szeptemberében, a Market Garden hadművelet idején Forrás: Origo Este pontban 21 óra 52 perckor az ágyúsnaszádoktól védett Prins Albert deszantos hajó fedélzetéről hat partraszállító járművet eresztettek le a tengerre, a legnagyobb csendben. Ezzel egyidejűleg érkezett a célpont fölé az a tizenkét Whitley bombázó, amely Frost őrnagy embereit szállította. Csak egy német lövöldözött vadul A megelőző napok kétségbeejtő gyakorlataival szemben most minden olajozottan működött, és óramű pontossággal sikerült. Kellemetlen meglepetés volt viszont a frissen esett hó, Frost alakulata ugyanis otthon felejtette a fehér álcaköpenyeket. Az őrnagy nem sokat teketóriázott, gyorsan összeszedte embereit. Egy szakasz katona hiányzott, őket jóval a célterület mögé dobták. Frost nem hezitált, hiszen tudta, még azt megelőzően kell lecsapniuk, hogy a német őrség felocsúdna. John Frost őrnagy nem sokat hezitált, hiszen tudta, mindennél fontosabb a meglepetés ereje Forrás: Wikimedia Commons Alig telt el tíz perc a földtérés után, amikor berúgták az ajtókat. A legnagyobb meglepetésükre, mindössze egyetlen német tüzelt rájuk vadul az emeletről, de őt gyorsan leterítették. A Würzburg kezelőszemélyzete hanyatt homlok elmenekült a havas éjszakában felbukkant angol kommandó látványától. A kerek parabolaantennás Würzburgot egy négykerekes utánfutóra szerelve találták meg, és a műszakiak azonnal nekiláttak a szétszerelésének. Ez volt az egyik legsikeresebb brit kommandós vállalkozás Az eredeti terv szerint Vernon hadnagy műszaki osztagának 30 perce lett volna a készülék szétszerelésére, ám a németek gyorsan magukhoz tértek, és hevesen tüzelve elkezdtek az épület felé nyomulni. Távolabb hirtelen felbukkant katonai teherautókonvoj fényszórói világították be a fagyos éjszakát, közeledett az erősítés is. A Würzburg ( balra) és a Freya német radarberendezések Forrás: WW2 Alig tíz perc elteltével Frost őrnagy kénytelen volt kiadni a visszavonulási parancsot. Vernon és emberei azonban csodát műveltek; mindent kiszedtek a készülékből , ami fontos volt. A visszavonulást biztosító alakulat is heves géppuskatüzet kapott a tengerparton, a németek percekig földhöz szegezték a kommandósokat. Frost és emberei alighogy kiléptek a majorság területéről, az udvar végén máris megjelentek a hevesen lövöldöző németek. John Frost ( a kép bal szélén) a háború után, a Messze volt a híd című háborús mozifilm forgatásán az őt megszemélyesítő Sir Anthony Hopkins filmszínésszel Forrás: Pinterest Ám ekkor váratlan puskatüzet kaptak a hátukba; Frost elveszettnek hitt, a céltól távol ledobott ejtőernyősei bukkantak fel a legjobb pillanatban. A német zavart kihasználva sikerült megtisztítani a parthoz vezető utat, de ismét idegtépő percek következtek, a hajó nem válaszolt a haditengerészeti hívójelre. A menekülést jelentő motorcsónakok csak azt követően tűntek fel, hogy több zöld jelzőrakétát lőttek fel a csillagos éjszakába. Frost vezérőrnagy a kép jobb szélén az 1970-es években Forrás: WW2 in Color Február 28-án hajnalban az egész társaság átszállt a Prins Albert fedélzetére értékes zsákmányával együtt. Forst őrnagy rajtaütése a britek kezébe jutatta a féltett német titok, a Würzburg alkatrészeit. A Visszaharapás művelet a második világháború egyik legsikeresebb kommandós akciójaként vonult be a titkos hadviselés történetébe. KAPCSOLÓDÓ CIKKEK Let's block ads! (Why?) Forrás...
