Ion Antonescu II. világháborús tevékenységének több százezer zsidó esett áldozatul, de nem kímélte volna a magyarokat sem - 1946. június 1-jén végezték ki. Pitestiben született 1882-ben, és már a kezdet kezdetén katonai pályára lépett. Részt vett az 1907-es parasztlázadás leverésében, ahol kegyetlenségével és kezdeményezőkészségével hívta fel magára felettesei figyelmét. Az első világháború végére Ion Antonescu volt a román haderő hadműveleti főnöke. Kiszolgálta Hitlert A hihetetlen területi nyereségek - Románia a háború után csaknem kétszeresére duzzadt - egyben más nemzetiségűek millióit is jelentette, ami felerősítette a román sovinizmust és antiszemitizmust. A gazdasági világválság a '30-as évek elején tovább fokozta a szélsőségeket, ekkor erősödött meg a nyílt zsidó- és kommunistaellenes agresszióra is kész Vasgárda. A magát megrögzött antiszemitának tartó Antonescu Párizsban és Londonban volt katonai attasé, majd 1934-ben tábornok, és a román hadsereg vezérkari főnöke, majd hadügyminiszter lett. A II. világháború kitörésével Románia területe egyharmadával csökkent, miután Magyarországnak Észak-Erdélyt, a Szovjetuniónak Beszarábiát, Bulgáriának pedig Dél-Dobrudzsát. A király, hogy elkerülje a vasgárda felkelését, 1940 szeptemberében Antonescut bízta meg kormányalakítással. Ő azonban lemondatta az uralkodót, majd Horia Simával, a Vasgárda vezetőjével megalakította a „Nemzeti Légionárius Kormányt", és felvette a Conducator, azaz Vezér nevet. Novemberben Románia belépett a háborúba, és a náci Németország egyik legkészségesebb szövetségese lett: katonával, üzemanyaggal és élelemmel látta el a Harmadik Birodalmat. [SIZE=x-small]Antonescu és Hitler (Bundesarchiv)[/SIZE] Lakosságcsere, deportálás Itt nemzetpolitikai elképzeléseit emeljük ki, amelyek a szélsőséges nacionalizmuson és zsidógyűlöleten alapultak. Távlati célja a homogén román nemzetállam megalkotása volt, amelyet a szomszédokkal folytatott lakosságcserével, illetve egyoldalú kitelepítéssel, deportálással kívánt elérni. A magyarokat részben a Bácskába és a szerb kézen levő Bánságba költöztették volna, utóbbi területet Magyarországhoz akarták csatolni. A többi magyart egy 5800 négyzetkilométeres határsávba költöztették volna a Nagyszalonta–Nagyvárad–Szatmárnémeti sávban, amit átengedtek volna hazánk számára. A zsidó lakosokat nem volt hova "áttelepíteni", rájuk a deportálás várt. A román fennhatóság alatt álló területekről 1941 és 1944 között negyedmillió zsidót hurcoltak el, a kérdés "megoldására" Antonescu könyörtelenségre szólította fel a hadsereget. Bukarest sokáig tagadta a holokausztot, kizárólag Magyarország felelősségét hangoztatta az észak-erdélyi területekről deportált zsidók vonatkozásában. A román állam csak a kétezres évek elején ismerte el a Ion Antonescu vezette kormány felelősségét. Romániát a világháború vége már a szövetségesek oldalán találta, de a szovjet megszállást így sem kerülhette el. A Conducator pere 1946. május 6-án kezdődött, a népbíróság 17-én meg is hozta az ítéletet: Ion Antonescut halálra ítélték és június 1-jén agyonlőtték.
