Mária ünnep van ma, szeptember 15-én Fájdalmas Szűz vagy Hétfájdalmú Boldogasszony napja. A kereszt lábánál, haldokló fiával egyesülve elszenvedett fájdalomra emlékezik ilyenkor az egyház, ez Mária felmagasztalt anyai fájdalmának ünnepe. Az egyház úgy tiszteli Máriát, ahogy az úgynevezett Pieta-, azaz “a fájdalmas anya” ábrázolások mutatják: a keresztről levett fia, Jézus holttestével az ölében. Ezt jeleníti meg első magyar nyelvű szövegemlékünk is, az Ómagyar Mária-siralom (Molnár Ferenc “értelmezésében”): “Szememből könny árad,/Szívem kíntól fárad,/Te véred hullása,/Szívem alélása. Világ világa,/Virágnak virága,/Keservesen kínoznak,/Vas szegekkel átvernek! … Ó, az igaz Simeonnak/Biztos szava elért,/Érzem e fájdalom-tőrt,/Amit egykor jövendölt. Tőrszúrás Mert az igaz és istenélő Simeon, akivel a Szentlélek tudatta: “addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát”, a templomban karjaiba vette a gyermek Jézust. Hálát mondott Istennek, majd Máriához fordult: “Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak; Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek. Ezért nevezik Mária felmagasztalt anyai fájdalmát fia elvesztése felett tőrszúrásnak is. Isten anyjának szenvedését már azelőtt tisztelték, hogy a liturgia külön ünneppel megülte volna. Hét meglehetősen jó módban élő firenzei férfi 1233-ban alapította a szervita rendet Szűz Mária tiszteletére. Lemondtak a világi hívságokról, remeteéletet éltek. Mária hét fájdalma A szerviták körében bontakozott ki a későbbiekben a hét fájdalom tisztelete. Nyilvánvalóan misztikus szám a hetes, a Mária életét végigkísérő szenvedéseket követi végig. Négyet a Bibliában találunk. Az első a menekülés Egyiptomba Heródes elől, aki meg akarja ölni az újszülött Jézust: “… ímé megjelenék az Úrnak angyala Józsefnek álomban, és monda:Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba, és maradj ott, a míg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket. A második Simeon már idézett kijelentése a tőrszúrásról, ami Jézus halálát jövendöli. A harmadik, amikor a 12 éves Jézussal – éves szokásuk szerint – a család Jeruzsálembe utazott húsvétra. Hazafelé azonban a gyermek már nem tartott velük, három napig keresték aggódva, mire a jeruzsálemi templomban rátaláltak: “És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. A negyedik pedig, amikor Mária, az anya a keresztfa előtt állva nézi fia szenvedését és tanúja lesz halálának: “A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna. Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! Még három fájdalom jutott a Szent Szűz osztályrészéül, ám ezeket nem a Biblia, hanem a hagyomány őrizte meg: találkozása a keresztet cipelő fiával; amikor Jézust leveszik a keresztről, halott teste anyja ölében pihen; végül pedig Jézus temetése.
