Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a táj drasztikus átalakítását az ember csak az ipari forradalommal kezdte meg. Bizonyítékok már korábban is cáfolták azt az elképzelést – ilyen például az a tény, hogy az ókori fakitermelés jelentősen átszabta a görög táj arculatát, vagy a kimutatható kapcsolat a Mezopotámiában használt csatornarendszer és a folyók medrének változása között. Egy Izraelben végzett kutatás most újabb bizonyítékokkal szolgáltat. A Dr. Leore Grosman és Naama Goren-Inbar által vezetett ásatás rámutatott, hogy a neolitikum embere hogyan változtatta meg környezete képét. Dr. Grosman szerint a feltárt kőfejtő remek bizonyíték arra, hogy az ember már az ősidők óta hatalmas befolyással van az őt körülvevő tájra. Az ásatás helyszíne a Közel-Kelet egyik legfontosabb régiójában, Dél-Levante területén fekszik, az itt feltárt bánya a környéken a legkorábbi lehet. A tudósok a kőfejtő méretei és a helyszínre gyakorolt hatása alapján úgy gondolják, a térségben egy jelentős civilizáció élhetett, amely kapcsolódhat a közel-keleti neolitikus régészeti kultúrához (azaz a PPNA-hoz). A kultúra kialakulása a vadászó-gyűjtögető életmódról a mezőgazdaságra történő átállásra tehető – ez a korszak pedig jelentősen megváltoztatta az ember természethez való viszonyát. Mikor az emberiség rájött, hogyan állíthat elő élelmiszert, a táj megváltoztatásával is kísérletezni kezdett. A kőfejtőben feltárt leletek rámutatnak: a köveket már ekkor rengeteg módon tudták alakítani és felhasználni, a bánya komoly hatással lehetett arra a 300 méter magas dombra, melyen ma a Jeruzsálemtől nagyjából 30 kilométerre található Modi’in városa áll. A domb tetején talált nyomok egyértelműen arra utalnak, hogy a szikla mesterségesen sérült meg, azaz a domb egykor egészen máshogy nézhetett ki. A leletek bizonyítják azt is, hogy őseink már sokkal korábban képesek voltak jól működő, tartós munkaeszközöket előállítani, melyek a kőfejtésre is lehetőséget adtak. (Via: Science Daily)
