Felejtse el a Szent András-törésvonalat. Az Egyesült Államok nyugati partvidékét elpusztító megaföldrengést nem az, hanem egy kevésbé ismert társa okozza majd, aminek létezéséről ötven éve még senki sem tudott. Miközben Kaliforniában már hosszú évtizedek óta várnak a valamikor biztosan lecsapó Nagy Rengésre, az államtól északra fekvő Oregonban és Washingtonban élő emberek abban a tudatban élhették életüket, hogy egyáltalán nem fenyegeti őket pusztító erejű földrengés. Bár az erős földrengésekről hírhedt csendes-óceáni Tűzgyűrűben fekszik, a területen az európai telepesek megérkezése óta soha nem volt egy igazán nagy rengés sem, és mindenki azt hitte, a két állam szinte teljesen földrengésmentesnek számít. Ez azonban hiú reménynek bizonyult. Az elmúlt évtizedekben ugyanis kiderült: az Egyesült Államok északnyugati partvidékét még a kaliforniai Nagy Rengésnél is nagyobb veszély fenyegeti, ami szinte bármikor lecsaphat. És hatása kiterjed majd egészen Japánig. Cascadia – az Alvó Óriás Több mint 15 ezer halott, több tízezer sérült, összeomló infrastruktúra, kártyavárként összedőlő épületek százezrei és sokmilliárd dolláros kár. Ez vár a Kaliforniától északra elterülő amerikai területre, amiről csak alig ötven éve derült ki, hogy egy akár 9-es erősségű földrengést is okozható törésvonal felett fekszik. Ez a Cascadia szubdukciós zóna, ami az észak-kaliforniai Cape Mendocinótól Portland és Seattle városokon át egészen a kanadai Vancouverig terjed. A több mint száz éve ismert Szent András-törésvonalhoz képest alig tanulmányozott, és a tudósoknak még mindig sok újat mutató zónáról – ahol a csendes-óceáni Juan de Fuca kőzetlemez becsúszik az Észak-Amerikai lemez alá – egészen az 1980-as évek közepéig nem lehetett tudni, hogy földrengéseket képes okozni. Míg a többi törésvonalaknál átlagosan száz-kétszáz évente történik egy nagyobb, 7-esnél erősebb rengés, a Cascadia térségében soha nem jegyeztek fel ilyen erejű földmozgásokat, és az általánosan elfogadott feltételezés az volt, nem is törénhet ilyen. A Cascadián álló Seattle város látképe (Forrás: Thinkstock)A nyolcvanas évektől kezdve azonban egyre több és több bizonyítékot találtak tudósok arra, hogy a Cascadia igenis képes nagy erejű földrengések kipattintására, csak a szokásosnál jóval ritkábban. Először a geológiai és biológiai bizonyítékok, és a helyi őslakos indián törzsek szájhagyomány útján terjedő történetei alapján kiderítették, hogy valamikor 1700 környékén egy hatalmas cunamit okozó rengés rázta meg a térséget. Majd a 1996-ra már pontos dátumot is tudtak mondani, köszönhetően egy Japánban feljegyzett különös, úgynevezett “árva cunaminak”, ami azért volt árva, mert a szigetországban nem előzte meg földrengés. A cunamit ugyanis a Cascadia egy 9-esnél erősebb rengése indította útjára, keresztül az egész Csendes-óceánon. A dátum 1700. január 26. volt. Az utolsó alkalom, hogy egy megaföldrengés rázta meg a területet. A következő pedig bármikor bekövetkezhet. Nem az a kérdés, hogy megtörténik-e, hanem az, hogy mikor A Cascadiát vizsgáló geológusok kutatásai szerint az elmúlt tízezer évben 41 nagy, legalább 8,2-es erősségű rengést okoztak az egymásnak feszülő kőzetlemezek, és ezek közül 19 volt olyan, amikor a teljes törésvonal mentén mozdultak meg a lemezek. Ez utóbbiak már 9-es erősségű megaföldrengéseket okoztak. A geológusok számításai szerint 37 százalék az esélye annak, hogy ötven éven belül egy nagyjából 8-as erősségű földrengést okoz a Cascadia, és nagyjából 10-15 százalék, hogy egy igazán pusztító, 9-es erősségűt, ami várhatóan Észak-Amerika legnagyobb természeti katasztrófáját fogja okozni. A pusztítási zóna hatalmas lesz: a rengések egy nagyjából 350 ezer négyzetkilométernyi területet érintenek majd, a kanadai Vancouvertől egészen az attól ezer kilométernyire lévő Kalifornia északi csücskéig. A várhatóan öt percen át tartó földmozgások miatt összeomlik az összes olyan épület, híd és felüljáró, amit a kilencvenes évek előtt építettek és azóta nem erősítettek meg. A hegyes területeken több tízezer földcsuszamlás történik, és sok helyen a talajfolyósodás jelensége – amikor a laza föld elveszíti szilárdságát és sűrű folyadékként kezd el viselkedni – miatt semmisülnek meg a rajtuk álló építmények, köztük a Portland hatalmas üzemanyag-kikötőjében álló benzin- és földgáztartályok és vezetékek. Majd 15-húsz perccel a rengés után jön a partvidéket teljesen megsemmisítő, 10 méter magas cunami, ami egyes helyeken akár a harminc méteres magasságot is elérheti. Az amerikai katasztrófavédelem, a FEMA (Amerikai Szövetségi Veszélyhelyzet-kezelési Ügynökség) becslése szerint a Cascadia-földrengésben 13 ezer ember hal meg, a sérültek száma 27 ezer lesz, egymillió embernek lesz szüksége ideiglenes szállásra és további 2,5 millió embernek vízre és élelemre. Azonban ez a becslés azzal számol, hogy a földrengés februárban, kora délelőtt történik. Ha viszont nyáron, amikor százezer turista is ellepheti a tengerpartokat, a halálos áldozatok és sérültek száma a többszöröse lehet annak, amivel a FEMA számol. A katasztrófa utáni mentést pedig jelentősen nehezíti majd az a pusztítás, amit az infrastruktúrára és az épületekre mér a megarengés. A FEMA számításai szerint nagyjából egymillió építmény omlik össze, vagy válik életveszélyessé – köztük több mint háromezer iskola, a tűzoltóságok egyharmada, a rendőrségi épületek fele és a kórházak kétharmada. Ezen felül leszakad vagy használhatatlanná válik az autópályákon található felüljárók fele, a Portland folyóin átívelő 17 hídból 15, valamint a vasútvonalak és repülőterek kétharmada. És akkor még nem is beszéltünk a megrepedő gáz- és benzinvezetékekről, az elektromos hálózat megbénulásáról és a járhatatlanná váló utakról. De nem csak az a kérdés, hogy mikor történik az Igazán Nagy Rengés, hanem az is, hogy Washington és Oregon államok mennyire lesznek felkészülve a biztosan érkező katasztrófára. Mivel egészen a nyolcvanas évekig nem lehetett tudni, hogy milyen veszélynek van kitéve a terület és az ott élő emberek, a két államban – különösen Oregonban – az építési előírásokban nem is vették figyelembe egy megaföldrengés és a cunami esélyét. Az előírásokon csak a kilencvenes években szigorítottak, és azóta már csak olyan új épületekre adnak engedélyt, amik képesek összeomlás nélkül átvészelni egy 9-es erősségű földrengést is. Azonban a régi épületek mind veszélyben vannak. Az oregoni Portland városában lévő épületek nagy része ma még összeomlana egy 9-es erősségű földrengéstől (Fotó: Europress)A két államban az elmúlt években már egyre nagyobb figyelmet szentelnek a kilencvenes évek előtti építmények megerősítésére, de még évtizedekre lesz szükség ahhoz, hogy minden egyes hidat, és épületet földrengésbiztossá tegyenek. A cunamiveszélyes területeken menekülőútvonalakat jelöltek ki, hogy az emberek minél gyorsabban biztonságos helyekre tudjanak jutni, de még mindig sok hely van, ahol az emberek nincsenek megfelelően felkészülve a katasztrófára. A FEMA pont ezért 2016 júniusában egy több napon át tartó, már évek óta szervezett katasztrófavédelmi-gyakorlatot tart, hogy a lehető legfelkészültebben várják az elkerülhetetlent.
