Bársony Rózsi, Sonnenschein Róza gyerekszínész, színésznő, táncos, szubrett, Rosy Barsony - Rose Barsony - német nyelvterületen Férjek: Dénes Oszkár - 1948. július 7. Budapest - 1950. július 2. Dénes Oszkár Trentoban történt haláláig Miksa Preger - 1953-195? Schustek György - 1962 - 1977 Gyermekek: Schustek Ferenc Schustek Mária - Haraszti Marika Született: 1909. junius 5. Budapest, Magyarország Elhunyt: 1977. március 28. Bécs, Ausztria Filmszerepei: Antónia (1965) NSZK-film Scherben bringen Glück (Hét évig nem lesz szerencsém) (1957) osztrák film Die entführte Braut (1938) 3:1 a szerelem javára (1937) - Grete Müller A harapós férj (1937) - Erzsi Viki (1937) - Hadházy Viki Dschainah, das Mädchen aus dem Tanzhaus (1935) - Musotte Chatlier Ball im Savoy / Bál a Savoyban (1935) - Mary von Wollheim Halló, Budapest! (1935) magyar film Ende schlecht, alles gut (1934) - Eva Helyet az öregeknek (1934) - Éva, Dobos lánya Salto in die Seligkeit / Ein sonntag im sommer in Wien (1934) - Ilona Liebe muß verstanden sein (1933) - Margit Raday Walzerkrieg / Keringőháború (1933) német film - Ilonka Ein Bißchen Liebe für Dich / Egy kis szerelem Neked (1932) német film Ein Toller Einfall (1932) - Anita, táncosnő ...und es leuchtet die Pussta / A vén gazember (1932) német/magyar film - Mária, Inokay lánya Mária nővér (1929) magyar némafilm - epizódszerepben, gyermekként Halálos csönd (1918) magyar némafilm - epizódszerepben, gyermekként Főbb színpadi szerepei: Ábrahám Pál: Bál a Savoyban - Daisy Parker Ábrahám Pál: Viktória - Icike Ábrahám Pál: 3:1 a szerelem javára - Gingi Eisemann Mihály: Én és a kisöcsém - Kató Márkus Alfréd-Szilágyi László: Nem leszek hálátlan - Kovács Kató Lajtai Lajos: Az okos mama - Zizi Szirmai Albert: Alexandra - Stefi Willemetz-Saint Granier-Christiné: Szeretlek (J'Aime) - Betty Zerkovitz Béla: Eltörött a hegedűm - Bözsi Életrajza: Adatok: 1925-1931. - a Király Színház tagja a kórusban kezdte pályáját, majd jelentősebb szerepeket kapott 1929. - fellépett a Magyar Színházban 1930-1931 - a hazai sikerek csúcsán, - Király Színházban 1931 - Blumen von Hawaii - sikere Lipcsében, Städtischer Theater-ben 1931 október - Berlin, Metropol-Theater - a Blumen von Hawaii - elsöprős sikere (több mint 300 előadás) 1931 december - Drezda Central Theater - a Blumen von Hawaii ünnepelt szubrettje 1932.1933 - filmfőszerepeket játszott a német UFA Filmgyárnál 1932 - a Blumen von Hawaii -bécsi bemutatója (több mint 100 előadás) 1932- dec. 23. - a Bál a Savoyban berlini premierje 1933 - március közepe - a darabot betiltják a német hatóságok, az életbelépő idegenrendészeti törvényre való hivatkozással (egy darabban maximum 25%-lehet a külföldiek szerepeltetése, A Bál a Savoyban több 55% százalékban vettek részt magyarok) 1933. szeptember 8. - Bál a Savoyban londoni bemutatóján arat sikert - Theatre Royal Drury Lane (96 előadás) 1934. - fellép a Fővárosi Operettszínházban 1935. - játszik a Magyar Színházban, 1936-ban a Fővárosi Operettszínházban, 1936-37 - a Royal Színházban játszott, 1938. - fellépett az Andrássy úti Színházban 1939-1945 - szilencium 1944 - ápolónő egy fővárosi kórházban 1945 - 1947 - romániai vendégszereplésen - többnyire román nyelven is játszott 1948 - évtizedes együttélés után összeházasodott Dénes Oszkárral 1948 - Bal a Savoyban - felújítés a Fővárosi Operettszínházban 1949 - Én és a kisöcsém - utolsó sikere 1949 - bécsi vendégszereplés, ahonnét Dénes Oszkárral nem térnek haza 1949 - Olaszországban élnek 1950 - férje, Dénes Oszkár Trentoban meghal 1949-1956 - nyaranta a Trieszti Operettfesztivál ünnepelt szubrettje - 14 főszerep olasz nyelven 1953 végén - Bécsbe költözik és haláláig Ausztriában él 1955 nyara - izraeli turné - héber nyelven is játszott ekkor 1957 - a bécsi Raimundtheater-ben játszott 1960 - 11 év után először Magyarországon: "Pest megér egy estet" - című produkcióban 1965 nyara - fellépett a "Budapest Show"-ban 1967 - a népszerű SZÚR (Színészek, Újságírók Rangadója -Népstadion) - díszvendége 1967-1969 - Mörbisch-ben megrendezett "Seefestspiele"-k kiemelt sztárja - Seregi László koreográfiáival 1974 - a Magyar Televízió, "Ez is operett, az is operett" című műsorának díszvendége A nagy és hosszú korszaknak az un. Jazz-korszaknak (1928-1938) lett ő a hazai és külföldi zenés színpadok elismert csillaga. Gyermekszínészként kezdte pályafutását, majd táncosnőként került a Király Színházba. Feleki Kamill méltó női partnerét megtalálva, kiemelték a tánckarból, és egyre jelentősebb szerepeket játszva, vált a közönség kedvencévé a Király Színházban. Ábrahám Pál sikereinek egyik leghűbb tolmácsolójaként került kezdetben Lipcsébe, de igazán Berlinben vált a német színpadok kedvelt primadonnájává. A hosszabb időre kötött UFA Filmgyár szerződéséből mindössze egy évet tudott abszolválni, mert 1933 áprilisában életbe lépő idegenrendészeti törvények miatt, a filmgyár felbontotta többek köz vele is a szerződést. Pályája egyik legnagyobb csúcsán Bál a Savoyban berlini premierjének fényes színházi sikerét is beárnyékolta ugyanez a törvény. 1933 őszén már a darab londoni bemutatóján ünnepelte őket a publikum Dénes Oszkárral együtt. Idehaza 1934-1938 között érte el pályája csúcsát, főképp Ábrahám Pál, és Eisemann Mihály zenés darabjaiban, mint szubrett. (Történnek még csodák, 3:1 a szerelem javára, Én és a kisöcsém, Meseáruház...stb) Számos hazai, és osztrák film főszerepét játszotta el ez idő alatt, ezek közül is kiemelkedik a Viki című film főszerepe, Jávor Pál partnereként, de nagy nemzetközi sikert ért el a Bál a Savoyban megfilmesítése kapcsán is. Itáliai turnéján értesült róla, hogy 1939-től nem léphet hazai színpadokra, és bár ő személyisége igen távol áll a napi politika elemzéseitől, a történelem mégis sokszor keresztezte pályafutását. A háború alatt eleinte fellépett revükben és színpadokon rövid időre, de többen találkozhattak vele 1944-ben ápolónőként is, az egyik ismert fővárosi kórházban, miközben voltak olyan időszakok is, amikor volt kolléganői segítségével bujkálnia kellett. 1945 után Romániába utaznak Dénes Oszkárral egy kulturális küldöttség tagjaként, amely romániai turné végül két és egy negyed évig tartott, a két ország között fennálló egyik legnehezebb időszak idején, egyebek közt Bukarestben értek el kirobbanó sikereket. Hazatérve a Bál a Savoy felújításában (1948) láthatta a közönség többek között Karády Katalin partnereként, majd az "Én és a kisöcsém" (1949) felejthetetlen szereposztású reprízében búcsúztak a fővárosi közönségtől. Wilhelm Gyimes meghívásának eleget téve, Symponie der Frauen című kétrészes Gyimes-revű egyik sztárjaként ünnepelte őket a bécsi publikum, ahonnét már nem térte haza, a közben megváltozott magyarországi viszonyok miatt. Olaszországba telepedtek le, ahol kilenc év alatt 14 főszerepet alakított a trieszti nemzetközi operett-fesztiválokon, ünnepelt szubrettként. Dénes Oszkár halála után Bécsbe költözött, és haláláig ott élt. Játszott a bécsi Raimundtheater-ben, izraeli turnén vett rész 1955-ben, majd különböző európai országok televízió-műsoraiban lépett fel. Itthon először 1960-ban, utoljára pedig 1974-ben egy operettről szóló műsorban látható. 66 évesen távozott a szeretett közönségétől. Életútja részletesebben: Gyerekszínészként elsőször öt évesen színpadon Édesapja Sonneschein Eduárd kávéházi pincér volt, a budapesti New York kávéház főpincére, a művészkörökben jól ismert Ede úr, Róza születésekor épp 30 esztendős, míg édesanyja Bozsik Margit 31 éves. Rózsi művésznévként vette fel a Bársony nevet még gyermekszínész korában, amely nevet 1932-ben a hatóságok előtt is hivatalosan bejegyeztetett (Nr. 120,904/1932 VIII), és amely vezetéknév azután "átragadt" a család többi tagjára is. Budapesten, "... a Vasváry Pál utca 6. számú házban, délben 12 órakor születtem - verkli szó mellett. Szüleim azt mondják, hogy már első mozdulataim tökéletesen alkalmazkodtak a verkli ritmusához. Mint nehézsúlyú hölgy jöttem a világra (hat és fél kiló voltam!) és így igazán szép teljesítmény tőlem, hogy ma (1935) aránylag karcsú és pehelysúlyú vagyok. ötéves koromban léptem először színpadra, Feld Irén gyermekszínházában, egy gavottot és egy magyar táncot táncoltam. . de tulajdonképpen én igazán csak a véletlennek köszönhetem, hogy színésznő lettem. Egyik gyerek színházunk (Feld Irén vezette) színésznőt keresett és a mamám elvitte egyik unokanővéremet. Nem volt, aki rám vigyázzon, így hát én is velük mentem. Lehettem, vagy öt éves, de már akkor sebesen forgott a nyelvem. Az egyik rendező bácsinak nagyon megtetszett a kis Rózsika, és azt mondta maradjak én is ott. Betanítottak nekem egy dalt és aztán szép sikerem volt vele. Na akkor határoztam el igazán, hogy ha felnövök, színésznő leszek." Pedig Édesapja, Ede úr, kenyeres lánynak szánta eredetileg Rózsit. Testvére Laci lett később a New York Kávéház Dohány utca frontoldalának pincére. Az iskolás kor "A következő évben beírattak a Bezerédy utcai elemibe és ide hetenként kétszer is bejött édesanyám, hogy engedélyt kérjen számomra a színpadi szereplésre. Az elemi elvégzése után édesapám elvitt a Tisza Kálmán téri polgári iskolába, hogy beírasson. Az igazgatónő nem akart felvenni, azzal az indoklással, hogy komédiásgyerekre nincs szüksége. Ugyanez az igazgatónő, az aranyos Hajnal néni, ma a legbüszkébb rám, az összes tanárnőim közül. A polgáriban elég jó tanuló voltam, magaviseletből mindig dicséretesem volt, csak a némettel álltam hadilábon. Éppen hogy csak átcsúsztam belőle. Ennek a magyarázata az, hogy édesapám csinálta meg mindig a német leckémet. Ekkor már Robicsek bácsi gyermekszínházának voltam a tagja." A tinédzser leány a színházról álmodik A Színházi élet első Pünkösdi Királynő választásán nagyon szerettem volna részt venni. (a Magyar Szépségkirálynő választás jogelődje, amely nemzetközi mintára, a Színházi Élet szervezésében realizálódik hazánkban kezdetben, a szerk.) "...Sajnos le kellett róla mondanom, mert a kiírás szerint hivatásos színésznő nem vehet részt, én pedig már az voltam, és így fájó szívvel néztem a Tisza Kálmán térre nyíló ablakainkból, hogyan díszíti fel Robi bácsi a megválasztandó pünkösdi királynő virágos fogatát. Aztán a kocsit is elvitték és én a Városi Színházat bámultam fájó szívvel, ahova épp Kosáry Emmi, Király Ernő és Halmay sietett be... Arra gondoltam, hogy ugyan fogok-e valaha ezekkel, a csodálatos emberekkel együtt játszhatni..." Az a bizonyos ezüst koronás, az. Élete egy pontján a tánc és a színészet útja ketté ágazott, holott mindez harmonikus egységet képezett tehetségében. Csak épp a külvilág nem így működik. "Nagy dilemmában volt a család" - meséli - "hogy színiiskolába, vagy balettiskolába írassanak be engem. Érveltek pro és kontra. Egyik délben magához hívott édesanyám, mikor ott volt az egész család, s mutatott egy békebeli ezüst koronát, és azt kérdezte: - Na Rózsikám fej vagy írás. - Fej! - mondtam. Édesanyám megpörgetve az asztalra dobta a koronát, és hát fej lett. Aztán az egész család kórusban kiáltott fel: színiiskola. Ugyanis előre megbeszélték, hogy ha fej az színiiskolát jelent, az írás a balettiskolát. Ilyen véletlenen múlott, hogy nem balett táncosnő lettem." (Délibáb, 1930. Június 7. / 28. oldal) Elkezdi a Színtanodát, de fél év elteltével kiveszik onnét Fenyvesi Éva, a pályatárs, és növendéktárs visszaemlékezése szerint, Bársony Rózsi elsőként vele együtt, az "Alexandra" című operettben lépett fel, igaz még tánckarban, a hat lány közül, az egyik volt ő, míg egy másik görlt, Fenyvesi Éva alakította... aztán néhány hónap múlva kiemelték a karból Rózsit... "... véget ért a polgári, véget ért a gyerekszínészkedés és jött Rákosi Szidi néni iskolája. Kéthónapos növendék voltam, amikor megkaptam első szerepemet: a cukros-lányt a "Régi jó Budapest"-ben. A következő hónapban majd minden szubrett szerep dublőze voltam és a hatodik hónap végén Tihanyi főrendező úr kivett az iskolából azzal, hogy a többit a Király Színház színpadán fogom megtanulni. Főszerepet először a "Mersz-e Mary"-ban játszottam Pesten..." Rákosi Szidi tanodája az akkori Király Színház épületében működött, így természetesnek számított, hogy a tehetséges tanítványok fellépnek az esti előadásokon, hogy kellő színpadi gyakorlatot szerezzen a növendékek. Rózsi 16 esztendős, amikor Rákosi Szidi néni intézményébe került. Itt tánctudását, jó mozgáskészségét vették észre leghamarébb, így már szinte a kezdetektől állandó tagja lett a Király Színház tánckarának. Osztálytársa volt egyebek mellett annak a Fenyvesi Évának - és élete végéig jó barátnőjének számított - aki többek közt a Hippolyt a lakáj című filmben alapozta meg hírnevét, és aki korát meghazudtoló szellemi frissességgel emlékezik Rózsira ma is, 98 évesen. Amikor partnert kerestek a fiatal Feleki Kamill ruganyos és virtuóz tánctudásához őt találják egyedül méltónak a tánckaros lányok közül. Az első években egymás állandó partnereivé váltak, inspirálóan hatottak egymásra. Bársony és Feleki a két fiatal énekes-táncos tehetség - így emlegették őket a lapok akkoriban. Az egyre szaporodó operett, és jazz-operett (vagyis musical) bemutatók sora megkövetelte a látványos, nagy tánctudást, nézőket lenyűgözni tudó előadásokat, különösen a hangosfilm megjelenése idején. A hangosfilm nagy kihívás volt a színházi világ számára, és nem csak idehaza. "Moziba, vagy színházba menjünk" - volt a kor nagy kérdése, amely egy gazdasági világválság sújtotta korban, erőteljesen befolyásolta a fizetőképes nézőszámot. Új minőség jelent a meg a mozivásznon, a hang beiktatásával, amely komoly konkurenciát jelentett a színháznak, világszerte. A színházaknak már nem csak egyszerűen jó darabokra volt szükség, hanem elbűvölő színésznőkre, sármos bonvivánokra, kacagtató komikusokra, káprázatos megjelenésű színpadi előadásokra, fülbemászó melódiákra, nagy számú tánckarra, hogy 50 vagy 100 estén keresztül is teltházakat varázsoljanak a nézőtérre, miközben a színházak vezetői a következő sikert készítették elő, mert két-három hónap elteltével ismét teltházakat kell produkálni az életben maradáshoz, az intézmény fennmaradásához. Ebben a felfokozott igényű korban lett Bársony Rózsi, sokoldalú tehetsége révén a közönség egyik kedvence, ott ahol kezdetben Lábass Juci, Péchy Erzsi, Honthy Hanna.a nagy sztár. A Barokaldi Cirkuszban Bársony Rózsi a Király Színház tagjaként, szakmai fejlődésének következő állomáshelyéül, harmadmagával jelentkezett a Barokaldi Cirkuszban, egy Boross nevű artistánál továbbképzésre. A földes, homokkal, fűrészporral teleszórt cirkuszi porondon gyakoroltak nap mint nap 1928 nyarán, hosszú-hosszú heteken át, majd ősszel a szezonkezdettől is, minden adódó szabadidejükben. Fekete úr, a Stahlmester szakértőként felügyelte Bársony Rózsi, és Feleki Kamill a Király Színház delegáltjainak gyakorlásait, míg harmadik társuk Gábor Mara a Városi Színház művésznője is igyekvő, jól képezhető "tanuló"-nak bizonyult. Az artista, Boross mester a szaltótól fogva, a flick-flackon át sok minden ügyességi gyakorlatot beiktatott a "tanórákba" és elég szoros időbeosztással terhelte a művészeket. A nehezebb gyakorlatok levezetéseként zsonglőr-mutatványok betanítása következett, aztán jöhetett a jóval nagyobb odafigyelést követelő kötéltánc. Kezdetben még alacsonyabban, majd egyre magasabban. Bársony Rózsi virtuóz tánctudása továbbfejlődését, a neves Boross-mester "tanóráinak" is köszönhette, és talán későbbi világsikerű színészkarrierjének egyik záloga is lett ez a nem szokványos továbbképzés. Ott a cirkuszban lassanként teljes lelki átalakuláson ment keresztül. Megtanulta a manézs-fegyelmet, a pontosságot, az összjátékot, a sok kemény gyakorlást igénylő munkát, és annak tiszteletét. Megtanult egyebek közt homokzsákként elesni, úgy hogy semmi baja se legyen, bukdácsolni, az "iramlást" magas lábbal, kötélen mozogni, kiegészítő köteleket alkalmazni egy-egy bravúros szám megfelelő "abgang"-jánál. Nem leesve "ügyetlenkedni", gyakorlott módon, ami feltételezi, hogy mindent mozdulatot előre tud, mindent jó előre már rögzített magában, mégis rögtönzésnek hat. Elsajátította a professzionális esetlenséget, amelyet képes volt reprodukálni napról napra, hetek, hónapok múlva is újból ugyanúgy. Innentől fogva mindennap edzi testét, karban tartja magát, folytonos mozgás-órákat vesz, még negyven évvel később is, épp úgy mint ezekben a hónapokban. Karrierjének egyik záloga lett széleskörűen képzett mozgáskultúrája, magas lábtartása, amely temperamentumával, tehetségével párosulva biztosította a pesti színpadok egyik kedvencének későbbi világhírnevét. Az 1930-31-es intenzív évad itthon 1929-30-as évad egyik utolsó sikerét is itt könyvelhette el, az 1930 tavaszán bemutatott Eisemann Mihály és Szilágyi László: "Alvinczi huszárok" című operettjében, amely az évad egyik kimagasló operett-produkciója lett akkor a Király Színházban. Már a meseszövése is hamisítatlan operett-cselekmény, amely a nézőt egy lakodalom kellős közepébe repíti. A békés lagzit keresztezi a hadgyakorlat ördöge, és odahozza az Alvinci huszárokat kapitányostul, huszárostul, amiből rengeteg bonyodalom származik, gyönyörű és szárnyaló dalokkal, tánckari mutatványokkal. Egy derűs, felhőtlen zenés-mese felnőtteknek a tiszta szerelemről, amelyben természetesen a gonoszkodók pórul járnak, a számítók meg némiképp jellemfejlődnek. A parádés szereposztásnak köszönhetően a Király Színház hónapokra biztosítja a táblás házat. Kenessey-Kelen úr, a zabszállítás valóságos Napoleonja (Sarkadi Aladár), aki épp lakodalmát tartja a szépségesen szép Keresztessy Judittal (Lábass Juci), amikor találkozik az ifjú huszár-kapitánnyal (Kertész Dezső) aki csapja a szelet az elbűvölő Suzynak (Bársony Rózsi), aki Schwartzenberg gróf és generális (Latabár Árpád) leánya. Az előadás elbűvölte a nézőket még később is, amelyet a darab számtalan repríze igazolt. Miközben Lábass Juci karrierjének egyik legszebb és talán legnagyobb sikerét hozta ezzel a főszereppel, addig Bársony Rózsit is jelentősen előre lendítette karrierje alakulásában. valósággal elbűvölte a nézőket, de még a kritikusokat is. "Bársony Rózsi szeleburdi, drága tavaszi csikó, aki temperamentumával elragadja a színpadot és a nézőteret." - írja a Színházi Élet (1930./17.sz.) Bársony Rózsi pályáját a Király Színházban kezdte, és ebben a színházban vált ismert művésszé is alig 4-5 esztendő leforgása alatt. Utolsó hazai évadszerződése is ehhez a színházhoz kötötte az 1930-31-ben. Bessie-t, a diáklányt alakította Bársony Rózsi, aki a cselekmény szerint diáktársaival egy magasugró versenyen vesz részt Feleki Kamill és Kertész Dezső társaságában, az Angol eredetiből Bús Fekete Lászlóáltal átírt operettben, az "Amerikai lányok"-ban, amelyet 1931 januárjában mutatott be a Király Színház. Az operett telis-tele van jazz elemekkel, úgy hogy talán ma inkább musical-nak hívnánk, de ez a szó akkoriban nem járatódott még be idehaza, inkább jazz-operett megjelölés volt ismeretes. Egy tipikus amerikai diákváros közegében játszódó operett világa eleinte kissé idegenül hatott a hazai nézők számára, de a cselekmény szálfűzése, a szereplők varázslatos tehetsége gyorsan feledteti ezt. A Király Színház szinte teljes stábja megdolgozott a sikerért. Millerként Rátkai Mártont láthatta a közönség, míg Margie szerepében Vaály Ilona, míg Miss Virginia, azaz Júlia Zilahy Irén egyik nevezetes alakításává lesz, a kedélyes öregúr, Latabár Árpád partnereként. A korabeli egyik legnépszerűbb szakmai hetilap, a Színházi Élet címlapjára is együtt kerülnek fel, hárman, a bemutató kapcsán. "Tudom én, hogy nőnek lenni szép, de az asszony mégse lég, néha mégis félrelép." - énekelte 1931 áprilisában a Király Színház nagysikerű "Balerina" című operettjének kissé suta szövegű slágerét Békássy István partnereként. Az abszolút főszerepet, magát "A" balerinát Honthy Hanna alakította, az évad egyik fényes sikerét elkönyvelve. Martos Ferenc és Szirmai Albert operettje a utolsó békeévbe, 1914-be repíti vissza nézőket. Főhercegek, parancsnokok, öreg altábornagyok és egyszerű kadétok, szegény kis táncosnők, mi több "balettpatkányok" (többször is titulálják így őket a darab során) a szereplői a nagysikerű zenés produkciónak, amelyből természetesen nem hiányoznak a félreértések, és szerelmesek, akik mást hisznek, mint a valóság, feltűnnek titkos kijáratok, megjelenik az operett-dramaturgia szinte valamennyi eleme. A fináléban természetesen minden jóra fordul. Tihanyi Vilmos rendezése, Nagypál Béla karmester közreműködése mögött, egy parádés szereposztás állt, a siker zálogául. Rátkay Márton, mint altábornagy elbűvölő volt, de játszott Latabár Árpád, Kertész Dezső, Dénes Oszkár, Pártos Dezső, Dobos Annie, Simon Marcsa is Bársony Rózsin és a főszerepet adó Honthyn kívül. Bársony Rózsit az egyik kritika a "tánc Bajor Gizijének" titulálta - "Ezt sosem tudom elfelejteni, sírtam amikor elolvastam." nyilatkozta később erről. Az "Okos mamá"-ban nyújtott alakításáért viszont megkapta a hidegzuhanyt. "Bársony Rózsi erőltetett és affektált. Alakítani akart, de nem sikerült neki." írta a Népszava kritikusa. A kudarc talán hozzásegítette, hogy rátaláljon igazi szubrett szerepkörére, amelyben otthonosan mozgott, és ebben a bársonyi alakítások sorát tudta adni, amellyel lenyűgözte a világ számos országának közönségét még később is. 1931-es évad végén, május utolján mutatták be a Király Színházban Ménessy Tibor és Garay Imre operettjét, a "Hajrá Hollywood" címmel. A történet aktualitását adó Miss Hungary választás, hetekkel korábban zajlott le Tasnády Fekete Mária győzelmével, az operett cselekménye - gyors reakcióként - ezt az eseményt járja körül. Egy szép pesti lány és egy fiatal angol-tanár útját mutatja be a szépségkirálynő választástól a boldogságig, és miután operettről van szó a harmadik felvonás végére múlhatatlanul ennek be is kell következnie. De nemcsak a sikeres, hanem az egyik "vesztes pár" sorsát is végigkövethetik a nézők, az összevissza gabalyodó cselekményű történet során. A szereplők névsora impozáns. Az akkori színészvilág fiatal női tagjai közül a legszebbek és legjobbak, Bársony Rózsi mellett játszott Fenyvessy Éva, Orosz Vilma, Vaály Ilona, valamint a férfi stáb színészei Kertész Dezső, Gonda László, és Fülöp Sándor, a Tihanyi Vilmos rendezte zenés játékban. Ez Bársony Rózsi utolsó premierjei egyike Budapesten, hisz ekkor már aláírt szerződése értelmében, nyár végétől várta őt Lipcse, és Németország. Pályaudvaron, kofferekkel ábrázolják a korabeli lapok, a nemzetközi karrier elé néző hazai kedvencet. Sőt a Színházi Életben maga írt cikkel "Isten veled Budapest!" búcsúzik a nagyérdeműtől. Bársony Rózsi és Ábrahám Pál Ez a két név, néhány esztendőn keresztül a siker szinonimájaként volt ismeretes Európa szerte. Különös művészi szimbiózis fűzte őket egymáshoz, annak ellenére is, hogy a barátságon és a kölcsönös művészi tiszteleten kívül semmilyen más kötelék nem létezett közöttük. Ábrahám még mint kezdő zeneszerző fedezte fel, az alig 16 esztendős Rózsit a Király Színház tánckarában. Pártolta előrébb jutását, sokoldalú tehetségének kibontakozását. Rövid idő alatt Ábrahám számára Rózsi lett az ideális szubrett, Rózsi pedig Ábrahám zenéjével valósággal szárnyalt. Egyenesen "(...) nekem írta Bessie szerepét a "Hawaii Rózsája" operettjében és ennek a darabnak a lipcsei ősbemutatóján értem el az első világra szóló sikeremet" - írta Bársony Rózsi a hatvanas években egy önéletrajzában, majd így folytatta: - Ezután a nagy sikerállomás után következtek egymásután további Ábrahám ősbemutatók Berlinben (Metropol-Theater, Grosses Schauspielhaus), Bécsben (Theater an der Wien, Scala), valamint Londonban (Royal Drury Lane) stb" Bárhol megjelent Ábrahám zenéje, s vele Rózsi a tomboló siker elmaradhatatlanná lett. Lipcsében, 1931. augusztusában A zajos és meghatódott elválást követően kemény munka várta Lipcsében. Az augusztusi hőségben, kellett helytállnia a szigorú német közegben. Szigorú annyiban, hogy tulajdonképpen senkit sem érdekelt Bársony Rózsi magyar-sztár mivolta, teljesítenie kellett ahhoz, hogy kivívja a kollégák szakmai tiszteletét. Ráadásul Bársony Rózsi nem volt teljesen gördülékeny a német nyelv interpretálásában, különösen kiejtése hagyott kívánni valót maga után. A próbák kezdetén Prof. Preger, Preger Miksa - a darab rendezője - adott neki különórákat, aki egyben az egyik vezető szerepet játszotta a készülő "Hawaii Rózsájá"-ban. A Bécsben élő Preger magyarnak vallotta magát, akkoriban már egy ideje Németország színpadait járta, Lipcsében professzornak szólították a még tulajdonképpen ifjú talentumos magyar művészt. Ugyanez a Preger Miksa volt az aki jó barátként húsz évvel később komoly segítséget nyújtott a férjét, Dénes Oszkárt elvesztő, és helyét nem találó Rózsinak, hogy visszatérjen a színpadokra. Bársony Rózsi egyébként egy amerikai miss-t játszott a darab cselekménye szerint, aki a színpadon is törte csupán a német nyelvet. A bécsi állami opera gyönyörűhangú baritonja Jerger mellett, Abramovits tenorista törekedett elnyerni Rita Georg, a kor neves német színésznője játszotta színpadi szerelmét a szcenárium szerint. Nagy tehát a névsor, ahol Bársony Rózsinak helyt kellett állnia, nem is akárhogy. A próbákat instrukcióival folyvást követő Ábrahám Pál ragaszkodott Bársony Rózsi és Dénes Oszkár személyéhez Budapestről, bár Paulik, Máky, Forgács mellett Szepes Lona adták még a "magyar kolónia" részét az operett lipcsei premierjéhez. Dénes Oszkár a próbák egy pontján táviratban mondta le szerepét, amely okozott némi komplikációt, de végül is az alkatában, megjelenésében Oszkárra emlékeztető Harold Paulsen vállalta a beugrást. A vegyes nemzetiségű színpadi szereplők között feszült, ideges és forró volt a hangulat végig a próbák alatt. A németeket némiképp zavarta, hogy Ábrahám egy halom magyar színészt és táncost hozott a nyakukra. Nem értették miért van erre szükség. "Ez a Pali nem is tudja milyen tökéleteset produkált." - nyilatkozta Preger Miksa Ábrahám muzsikájáról, aki szinte első perctől fogva látta maga előtt a kirobbanó sikert. Már az első felvonásban az egyik slágert a másik kergeti, és jutott A premier estéjén, amikor felzengett a Hawaii nyitánya, egy perc alatt megváltozott minden. Ki törődött most azzal, hogy odakint forró nyári este kellemetlenkedik, ki törődött a kedélyeket őrlő gazdasági depresszióval? A Hawaii nyitánya zengett és utána olyan viharos tapsorkán következett, amelyre a legöregebb színházi emberek sem emlékezhetnek. Talán elegendő, ha idézzük az egyik legnevesebb berlini kritikus extatikus felkiáltását: - Erre Strauss Richard is büszke lehetne! ...Mikor a magyarok diadaláról beszélünk, külön meg kell említeni Pregert, a külföldre szakadt zseniális magyar színiigazgatót, aki nemcsak előadatta, hanem rendezte is a Hawaii-t. A lipcsei Städtischer Theater magyar bemutatójának főszereplői: Rita Georg, Fritz Steiner, Harold Paulsen, Lily Welly és legfőbb sztárként Bársony Rózsi. A jelmezeket a magyar Váradi Tihamér tervezte. (Színházi Élet 1931. 33.sz.) belőle minden szereplőnek. Rosi Barsony elsöprő sikere Németországban 1931 szeptemberében a Blumen von Haway Berlinben, a Metropoltheaterben aratott elsöprő sikert szintén Bársony Rózsival, aki a bemutató kapcsán szinte napok alatt az érdeklődés középpontjába került Németország szerte, Paul Abrahammal együtt Egy minden képzeletet felülmúló tánc-szubrett a Metropol-Theater színpadán - írta a Der Montag, a berlini premier kapcsán, a "magyar tánc-szubrettről Rosi Barssony"-ról. "Többet tesz Rosi Barsony lábaival a színpadon, mint azt hagyományos tánckönyvekből valaha álmodott lehet" - írta Weltspiegel képes beszámolója mellé. "Rosy Barsony, a csinos, fiatal soubrette a "Die Blume von Hawaii" keltette viharban egy csapásra meghódította a közönség szívét" - írta beérkezéséről a Der Ton fényképes tudósítása. Deutsche Tageszeitung-ban prof. Dr. Herm. Springer beszélt elbűvölően és felsőfokban Rózsiról, de hasonlóképpen írt a Kleinen Journal, Der Berliner Westen, a Berlinen Herold, 8 Uhr-Ubenblatt, a Berliner am Morgen, Der Abend, Germania, a Berliner Lokal-Anzeiger, a Kölnische Illustrierte Zeitung pedig képes beszámolót adott, míg a Berliner Zeitung am Mittag karikatúrát is közölt a premier kapcsán, egyebek közt Bársony Rózsival. Az addig ismeretlen magyar szubrett nevét akkoriban jószerével leírni sem nagyon tudták még. Volt ő Rosi Barszony (B.Z. am Mittag, Berliner Tageblatt), és hasonlóan emlegette Max Marschalk a Vossische Zeitung hasábjain (1931. augusztus 31.) is, de volt Rosi Barssony is, két "s"-el a nevében (Der Abend), átkeresztelték Rosi Barsonyi-ra is (Kölnische Illustrierte Zeitung) is és emlegették Barsonny-nak is, két "n" betüvel a nevében (Kleinen Journal), de így szerepelt még az Illustierte Zeitung képes tudósítás képaláírásában is, sőt a Berliner Börsen-Courier egyenesen Borsony-nak írta a nevét, míg a Vossische Zeitung előléptette, és Rosi von Barssony-ként emlegette őt, 1931 augusztusában. A további sikert a darab ötvenedik teltháza után megjelenő dicsérő kritikájú cikkek sora még csak fokozta. Szinte valamennyi német napilap, hetilap foglalkozott már ezzel az előadással, mint Berlin egyik jelentős kulturális eseményének számító előadással. Sőt a Berlinről szóló külföldi tudósítások közé is bekerült. Például a brit The Times vonatkozó tudósítása tényszerűen beszámolt Paul Abraham féle operett és benne kiemelve Rosy Barsony személyes berlini sikeréről. Több lapban is készült Bársony Rózsival riport. Mint afféle beérkezett Magyarországról importált német csillag beszéltek róla. A Berlini Színpad Csillagai között megjelenő sorozatban Dr. Richard Hirsch tollából jelent meg róla hosszabb összefoglaló, a számtalan nagyság közül a sorozat 23-dik cikkeként. Addigra már elkészült az ODEON, és a Parlophon lemezgyárakban a darab számos slágere bakelitlemezen. "Ich habe ein Diwan püppchen" - Rosi barsony és Fritz Steiner előadásában (Parlophon B 48049), "Ich muss Mädel sehen" - Paulsen és Rózsi előadásában (Parlophon B 48048), valamint a nagy sláger: "My golden baby" szintén Harald Paulsen-nel és Bársony Rózsival (Odeon 11503). "Die Bárzoni" - Drezdában A drezdai Central-Theater a Hawaii következő sikerállomása 1931 decemberében és természetesen a berlini Metropol-Theater vendégművésznője Rosy Barsony címszereplésével, akinek már addigra megtanulták leírni helyesen a nevét. Az előadás sikere talán már nem éri váratlanul a szerzőt, és a főszereplőket. A Dresdner Nachrichten egyenesen kapitulál Ábrahám zenéje és Rosy Barsony tánc-szubrett tehetsége előtt, de hasonlóképpen felsőfokban beszélt Dresdner Volkszeitung, akárcsak a Sächsische Volkszeitung, és a Sächsische Kurier. A drezdai bemutató forró hangulatát a Király Színház akkor éppen a helyszínen tartózkodó rendezője, Tarjáni Vilmos az Est lapoknak küldött tudósításában ekképpen számol be: (...) még lángolva küldöm e néhány sort. Lahmannál kuráztam és szerda este bementem Drezdába a "Hawaii Rózsájá"-nak premierjére. Egész este Bársony Rózsit ünnepelték, de ez nem frázis - ünnepelték... Ő a "die Bárzoni"! "Also entzückend! Fabelhaft! Einzig! Was sagst du zu dieser prachtivollen Ungarin! - ilyen kiáltások röpködtek körülöttem a nézőtéren. Mondhatom büszke voltam: egy kedves pesti lány és lázba tudja ejteni a kulturált és jéghideg drezdai közönséget. Nem egy színházi írnok mondja ezt, de T. V. a nyugodt old reporter. Írtam lelkesedésemben, cukrozás nélkül, 1931. december 23. Tarján Vili." Az európai karrier "... ekkor jelent meg a jó kabalám, a szerencsecsillagom: Ábrahám Pali" - meséli később Bársony Rózsi, majd így folytatja: - " Kivitetett Lipcsébe, a Haway rózsája szubrett szerepére. Szót nem tudtam németül és négy hét alatt, a sógornőm segítségével, aki osztrák nő, szóról szóra bebifláztam a meglehetősen nagy szerepet. Aztán Lipcséből Berlinbe, Berlinből Bécsbe, Bécsből Londonba, Londonból aztán megint Berlinbe, majd vissza Londonba, aztán ismét Bécsbe...és bizony már aztán nem is nagyon emlékszem a sorrendre .aztuán 1932 karácsonyán meg nagy sikert aratott Berlinben a "Ball im Savoy" Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy nekem is sikerem volt, a sajtó ilyen jól nem írt, mint a főpróba után és a bemutatón valósággal megrohantak a gratulálók. A szünetben alig fértek el az öltözőmben a lelkesedők. Többek között berohant hozzám Szenes Ernő is az ottani egyik partnerem, a "kövér Szenes" aki egyben a berlini művészkolónia egyik jeles tagja is volt már akkoriban, és lelkendezve mondja: - Na Rózsikám, emlékezz csak vissza, mit mondtam, amikor görl voltál a Király Színházban?! Na ugye megmondtam, hogy nagy színésznő leszel, ugye megmondtam, hogy világsikert fogsz aratni?! Ugye megmondtam, hogy egyszer még a közönség tombolni fog érted?! Ugye megmondtam, hogy külföldön is fogsz tetszeni?! Hát én egyre szerényebben, de mosolyogva hallgattam az áradozását, amikor hirtelen Szenes vállat vont és így folytatta: - Hát mit csináljak, tévedtem." fejezi be nevetve. "... életem legnagyobb élménye is ehhez az produkcióhoz fűz: Berlinben, a "Ball im Savoy" egyik előadásán, pontosan 1933. január 11.-én, a direktor egy urat hozott be az öltözőmbe, aki átadott huszonöt szál égő piros rózsát és egy dedikált fényképet, majd gratulált. Az ismeretlen vendég Eitel Frigyes, a német császár fia volt . aztán csak arra emlékszem, hogy - 1934 karácsonyán - megint Pesten voltam és eljátszottam az "Én és a kisöcsém"-et. Végigjártam fél Európát, állítólag voltak sikereim is, de azt a premierestét az Operettszínházban soha sem fogom elfelejteni..." A Bál a Savoyban premierje Berlinben A Hawaii sikerétől indíttatva elkészült Ábrahám Pál Viktoria und ihr Husar operettjének filmváltozata, amelyet 1931. október 14-én mutattak be Stuttgart-ban, és csak két hónap múlva december 15-én került sor a berlini filmpremierre. Az operett írója az a Földes Imre (Emric Foeldes), aki számtalan későbbi Ábrahám darab szövegírója is volt. Alfred Grünwald ültette át autentikus német nyelvre a történetet, Fritz Löhner-Beda librettója alapján. A nagy négyes csapat filmsikere alapozta meg a következő nagy színpadi tűzijátékot jelentő darab a Bál a Savoyban mindent felülmúló sikerét, amelyre 1932. december 23-án került sor. A bemutatóra erőteljesen rávetült az elkövetkező választások árnyéka. Félek - mondta Ábrahám Pál a főszereplő Alpár Gittának a berlini Friedrichstresse pályaudvar melletti Grosses Schauspielhausban, a premier idején - félek, hogy nagy baj lesz. Alpár Gitta akkori férje Gustav Fröhlih, az akkori idők népszerű filmszínésze nyugtatta az ideges mestert: - A házi főpróba bebizonyította, hogy az utolsó húsz év legnagyobb operett-sikere várható. Mitől kellene félned? Az igazgató Alfred Rotter is nyugtatni próbálta, de a zeneszerzőt őt sem tudta felvidítani. Ábrahám utcai tüntetésektől tartott, és talán a szükségrendelet járt a fejében, meg azok a levelek, amelyeket Rotter kapott az "igaz németektől" akik megtorlást helyeztek kilátásba, ha az igazgató idegenekkel játszatja a főszerepeket. Aztán a pazar kiállítású operett minden baj nélkül aratott kirobbanó sikert. A premieren ott ült Németország kancellárja Scheicher és neje, Max Pallenberg és felesége az ismert primadonna Fritzy Massary is lelkesen tapsolt. Németország egyik utolsó nagysikerű premierje volt, még Hitler hatalomra jutása előtt nem sokkal. Ábrahám Pál bankettet adott másnap a bemutató tiszteletére Fasanen utcai villájában. A felszabadult örömöt, és emelkedettséget valamilyen nyomasztó érzés mérgezte meg, amely végképp nem állt arányban a színházi este sikerével. A hangulat nyomott volt - beszélte el, Palásti Pál a szemtanú hitelességével, a Film, Színház, Muzsika hasábjain, mintegy húsz évvel később. 1933. január közepe. Berlin. Ábrahám Pál és az igazgató és egyben jó barát Alfred Rotter beszélgettek a Hessler kávéházban, ahová a színházi emberek szoktak összejönni. Hetek óta teltházzal ment az előadás. - Meddig még? - Évekig Palikám, évekig. Te is félsz Hitler handabandázásától? Schleicher kancellár nem csak kancellár, hanem kemény katona is. - mondta Rotter. Aztán bemutatót követően, nem egészen öt-hét múlva 1933. január 30-án választásokat nyerve Hitler váltotta fel Schleichert a kancellári székben. Szinte első intézkedésként Goebbels betiltotta a "Bal im Savoy" további előadásait. Pedig tíz napra előre elkeltek elővételben a jegyek, a pénz visszafizette a pénztár. Aztán nem csak a színészek jó részének kell gyorsan elhagyniuk Németországot, hanem maga a direktor Alfred Rotter is így döntött, különösen az "igaz németek" nevében küldött aláíratlan fenyegető levelek hatására. A nagysikerű bemutatót követő néhány hét múlva azután, holtan találták az ismert német színházi vállalkozót, lichteinsteini bérelt lakásában, ahová Németországból menekült. Brutálisan meggyilkolták, németül beszélő, fekete inget viselő fiatalemberek, nyilvánvaló politikai okból, egy idegen ország területén. A gyilkosság híre egész Európát megrémítette, különösen az emigrációba kényszerült Németeket. A náci hatalomátvétel első nemzetközi megnyilvánulása volt ez, amely megmutatta, és előrevetítette mindenki számára, hogy milyen véres valóság húzódik a nemzeti jelszavak mögött. Bársony Rózsi első filmszerepei "Első filmemet négyéves koromban csináltam. "Halálos csend" volt a címe, Törzs Jenő és Matyasovszky Ilona voltak a főszereplők. Néhány év múlva jött a második, a "Mária nővér", boldogult Forgács Antal rendezésében. Technikailag a Királyi Színházban játszott "Szeretlek" című operettben nyújtott alakítása kapcsán figyeltek fel Bársony Rózsira. A magyar és külföldi filmesekből álló team többször is megnézte Bársony kedvéért a darabot, és akkor döntöttek arról, hogy mind mozgását, mind alakját, mind játékát, elbűvölő és kissé vagány személyiségét kamatoztatni lehetne filmen, és próbafelvételek készítésére invitálták meg az akkoriban alig néhány éve színésznőként szereplő, fiatal, alig 19 esztendős Bársony Rózsit. Egyébként ez az első filmezés, mondjuk így: nem bűvölte el. Sőt. Ebédszünet nélkül, reggeltől estig folytak a próbák és a felvételek. Halálos fáradt, és elkedvetlenedett a sok újra felvétel miatt. Úgy tűnt számára a rendezők nem tudják pontosan mit akarnak, így egy-egy jelenetet számtalan kameraállásból filmeztek, újra és újra, miközben ő a színész nem tudta eldönteni soha sem, hogy melyik jelenet lesz a végleges megoldás, miközben szinte mindegyik felvételnél az életét adta. Ez a bizonytalankodás nem kedvezett az egységes színészi játéknak. A film még csak az utómunkálatoknál tartott, amikor már lesújtóan nyilatkozott a sajtónak: ". nem leszek filmszínésznő, akárhogy is sikerül ez a filmezésem. .a filmezést úgy tekintem, mint egy kis kiruccanást egy idegen világba." - (Bársony Rózsi kiábrándult a filmből - Délibáb, 1928. október 27. 43.sz - 14. oldal) Rosi Barsony az UFA-sztár Néhány évnyi kihagyás után egy kisebb filmszerepre, egy revütáncosnő szerepére került sor, hosszas kapacitálást követően az 1932 márciusában bemutatott Ein bißchen Liebe für Dich című vígjátékban, amely felkérés talán inkább még a német színpadokon kitűnt sikeres szubrettnek szólt, nem az UFA-sztárnak Az igazi áttörést a részben a svájci St. Moritzban forgatott Ein toller Einfall (1932) című vígjáték táncosnő szerepe hozta meg számára, amelyben a befutott német filmsztár Willy Fritsch, és Paul Hörbiger voltak a partnerei (film bemut.: 1932 május 13). Több német folyóirat, képes újság közölt tudósítást a forgatásról St. Moritzból, és a derűs hangulatú képek és riportok komoly érvként szerepeltek Rosi Barsony gyors népszerűsége mellett. Kaptam egy kis szerepet a "Boldog szívek" című filmben. Tetszettem. És itt kezdődött a dilemma. Mit tegyek? Hű maradjak a színpadhoz, vagy engem is elragadjon a film? Nehéz kérdés. Én a színpad szerelmese vagyok, mióta az eszemet tudom, mindig játszom. Nem tudom tudják-e, hogy már hat éves koromban gyerekszínésznő voltam. De most itt van a film, korlátlan lehetőségeivel. Az UFA hároméves szerződést kínált. Úgy éreztem magam, mint egy kislány, akinek választania kell a romantikus szerelem és a fényes házasság között. A házasság győzött." Apro po házasság, amikor megköttetett a szerződés három évre az UFA kiköti, hogy Rozy Barsony nem köthet házasságot erre az időre senkivel sem. Első film-turnéja idején kóstol bele aztán igazán a sztárélet jó és rossz oldalaiba egyaránt, de az ezért ez már egy édes teher, mert jelzi, hogy Rózsi befutott filmszínésznő is egyben. Bársony Rózsi első pálya-csúcsa idején ". Legkedvesebb UFA filmem a "Vén gazember", mert ennek külső felvételei itthon készültek." 1932 őszén keltette életre az UFA fémjelezte német film-vállalkozás Mikszáth Kálmán irodalmi remekművét, Heinz Hille fiatal német rendező segítségével, amely német nyelvterületen "...und es leuchtet die Pußta" (1933) címen került forgalomba. A regényt egyébként az a Pressburger Imre dolgozza át filmre, aki később filmíróként Amerikában Oscar-díjat is kiérdemelt a Filmakadémiától. A betétdalok szövegét Kellér Dezső írta. Inokay Gottfried bárót, Venczell Béla az Operaház kitűnő művésze alakította, míg feleségét Inokay Mária bárónőt Bársony Rózsi formálta élővé. Igaz Inokay báró, a pazarló XIX. századi magyar földesúr, modern és bőkezű világfivá változott át a filmben, és a kastélya helyett a budapesti Hullámfürdőben flörtölő flaperré lépett elő a modernizált forgatókönyv szerint. Bársony Rózsi közel egy hétre beköltözött a Gellért Hotelbe a felvételek idejére, ahol táncmesterével a kor kiváló magyar koreográfusával, Bobby Grey-el tanulták be a tánclépeseket. Weisz Imrének hívták eredetileg Bonny Grey-t, aki textilmérnökként kezdte pályafutását, aztán egy leépítés alkalmával megszűnt az állása. Miután ördöngösen táncolt egyre másra kérték fel egy-egy koreográfia elkészítésére, mígnem a hazai revü és táncvilág egyik legfoglalkoztatottabb táncmesterévé lépett elő. Dolgozott ő filmeken idehaza és külföldön egyaránt, színházakban és zenés színpadi produkciókban. Az elegáns hangzású művésznevet még koreográfusi pályája elején vette fel. Bársony Rózsi filmjeiben is, mint a legjobb táncmestert alkalmazták Bobbyt, aki akkor már 1930-tól fogva, a berlini UFA első balettmesterévé lépett elő, és csak a hitleri hatalomváltást követően tért haza ismét. A politikai viszonyok átalakulása keresztül húzta minden számítását Rózsinak is. Leforgatta 1933 elején Liebe muß verstanden sein (1933) című filmet, amelynek főszerepét Margit Raday-t alakította. (bemut: 1933. augusztus 4.). Sikeres volt a Walzerkrieg (1933) című Bécsben játszódó történetben, ahol Johann Strauss Ilonkáját keltette életre varázslatos táncok kíséretével. Ez volt utolsó németországi forgatása. Elhagyta Németországot 1933. március 29-én jegyzéket jelentet meg az UFA, amelyben egyebek közt Rosy Barsony színésznő szerződését is semmisnek tekinti származása miatt. Rózsi egyébként még 1932 nyarán budapesti szabadsága idején hitet váltott, a Kálvin téri református templomban. Talán ezért is fogalmazódik meg az a kitétel, amely szerint fiatal színésznők tekintetében mutatkozó hiány esetén lehet szó széleskörű alkalmazásáról. Pontosabban: "Mit Rücksicht auf die Knappheit an jugendlichen Darstellern soll versucht werden, ihre Weiterbeschäftigung durchzusetzen" áll az indoklásban. Döntött. Csomagolt és jelentős sikerei ellenére elhagyta Németországot. Bécsben A jobbára Németországból eltanácsolt kollégáikkal, és Fritz Schulz rendezővel forgatta 1934 nyarán a "Salto in die Seligkeit" (Ugrás a boldogságba) című osztrák filmet, Bársony Rózsi főszereplésével, és olyan partnerekkel mint a berlini színházak fiatal tehetsége Felix Bressart és a kedvelt magyar filmszínész Halmay Tibor. Bessart egyébként ekkor már régebb óta a bécsi Josefstädter Theater-ben játszott és egyebek mellett a 150-dik teltházas előadásával hívta fel magára a figyelmet. Az osztrák sajtó az elhunyt német Pallenberg utódjaként emlegette akkoriban. Idővel Bressartnak is el kellett hagynia még Ausztriát is, sok honfitársával együtt, de még néhány évig Bécsben élt. A film forgatókönyvét egyébként Kalpe, Bernauer valamint a magyar származású, de bécsi kabarédirektorként is ismert Karl Farkas írja, míg a zenét Hans May. A forgatást kellemetlen közjáték szakítja félbe, Bársony Rózsi napokra lebetegszik, és a hathatós orvosi beavatkozás ellenére is napokra leáll a forgatás. A majd egyhetes kisesést fokozottabb munkatempóval és éjszakai műszak beiktatásával hozzák be, a sűrített felvételi napok okozta fokozottabb igénybevételnek is eleget tesz a lábadozó a Bársony Rózsi, tegyük hozzá: maradéktalanul. (orvosa folyvást kezeli a felvételi szünetekben!) Utólag megtekintve a filmet, ebből a bágyadtságból semmit sem látni. 1934 őszén Bécsben került sor a Rotenturm-strasse-i Theater an der Wien-ben a következő Ábrahám Pál operett, a "Märchen im Grand-Hotel" nagysikerű premierjére, amelyben Marylou-t alkította Bársony Rózsi Rita Georg (Infantin Isabella), Jacob Feldhammer (Paul Michael), Maria Waldner (Inez de Ramirez), és a bárót alakító Karl Staudt partnereként. Pályafutásának hazai csúcs időszaka 1934-1938 Korábban jobbára Németországban megindult filmkarrierje itthon folytatódik. A színházi változatot követően hamarosan filmet készítenek például a "3:1 a szerelem javára" című sport-operettből, amely két verzióban, magyarul és németül forgatnak egyszerre egymást követően, azonos díszletállással, valamint azonos statisztériával, görlökkel. Vaszary János a rendező filmes miliőt varázsol az operett történetet színpadi környezete köré, ahogy Bársony Rózsi mondja: "éppen csak annyira, hogy mi magunk sem ismertünk rá egykori szerepünkre." A zenésfilm nagy siker, mindkét verzióban, Pálóczy László, Szenes Ernő, Rózsahegyi Kálmán, Halmay Tibor szereplésével. A primadonna, a menyasszony Bársony Rózsi, aki elszökik az esküvőjéről, kétszer is. Először a magyar, másodjára a német verzióban. 1937 tavaszán forgatja Jávor Pál, Rózsahegyi Kálmán partnereként, a "Viki" című filmet, Bónyi Adorján szcenáriumából, ami nem azonos korábbi operett sikerével. Viki lovagló ruhában jár, férfias kalapban, kockás zakóban, cigánnyal mulat, párbajozik, és nincs szüksége kapukulcsra, mert ha kell az ablakon jár haza, afféle modern fiús, de gyönyörű, és mindenek felett szabadlelkű nő, aki "Koroná"-ban konfliktusba kerül Jávorral, a főispán fiával, és ebből az afférból lesz a párbaj. Viki a könnyebben a vállán, míg a főispánfiúnak a szíve sebesül meg. Akkoriban rendkívül sikeres és népszerű a film, és vele Jávor, no meg Bársony Rózsi, akibe egy fél országnyi férfinépség lesz szerelmes, ha éppen eddig ezt megúszta volna. Zizi című operett főszerepére készült Milánóban Dénes Oszkárral, és hosszú hónapok munkája vált füsté, amikor az Olasz fasiszta párt betiltotta a bemutatót, a két főszereplő származása miatt. Hazatértek. Az utolsó jó esztendő 1938 tavaszán egy kedves vidámságban látni viszont Kovács Katóként, Márkus Alfréd - Szilágyi László: Nem leszek hálátlan" című zenés vígjátékban, az Andrássy úti Színházban. Partnerei Kabos Gyula, aki az államtitkár úr titkáraként fergeteges, és hogy házasságáról vallott nézeteinek komolyságát kellőképpen kihangsúlyozza, folyvást megkéri valaki kezét. Persze a főhősnőnek, Bársony Rózsinak a 3-dik felvonás végéig várnia kell a férjhezmenetellel, annak ellenére is, hogy Fejes Teri Nusiként kérdezi meg még az első jelenetek egyikében: "Mondja kedvesem, maga szeretne férjhez menni? - Menni? Rohanni szeretnék! - így Kovács Katót alakító Bársony Rózsi, a nem teljesen Shakespeare-i mélységű karaktereket felvonultató vígjátékban. 1938 őszén Milánóban 1938 novemberében tartják a legkorszerűbb berendezésekkel, pazar fényűzéssel felépített milánói Theatro Nuovo, nyitó előadását. Körültekintően, egy igazi sikerdarab műsorra tűzésével kívánták ezt a startot nevezetessé tenni. A választás a magyar Szilágyi László írta "Zizi" című operettjére esett. Ha már magyar operett, akkor Budapestről szereplőket is "importálnak" a siker érdekében, mégpedig a műfaj legjobbjait. Miután már Bársony Rózsi és akkor már férje Dénes Oszkár európai hírnévre tettek szert addigra, így őket kérik fel a címszerepek interpretálására. Nyelvi nehézséget egyikkőjüknek sem okozott a produkció, hisz 1935-óta számos alkalommal vendégszerepeltek már korábban is itáliai színpadokon, és elmondható népszerűek Olaszországban. Harmadiknak Kondor Annit szerződtették a produkcióhoz. A bemutatkozó és egyben színházavató előadás elé kedvezőtlen várakozások vegyülnek, sokan fiaskóról beszélnek, mert hát valljuk be, az olasz emberek körében nem annyira népszerű ez a könnyű-zenei műfaj. Ám a rosszkedvű várakozásokat megcáfolva Bársony Rozsit a közönség felvonásról-felvonásra egyre erőteljesebben ünnepli. "Boszorkányos ügyességű tánctudása, tánctechnikája, kedves lénye, üde játéka, szinte minden énekszámot követően tapsra ragadta a közönséget." - írja a másnapi Corriere della Sera, címoldalon számolva be a színház nyitásáról és a premierről. A három magyar színészen kívül természetesen az hazai, itáliai színészek győzelme is ez a premier, nevezetesen Armando Fineschi, Maria Donati és a fantasztikus tánckar is osztozik a sikeren. A darab magyar vonatkozási végett a premieren jelen van báró Abele Egon is, az itáliai magyar főkonzul úr. A szilencium időszaka 1938 őszén lép fel utoljára, a tél valamint az érvénybe lépő letiltás híre Olaszországban érte. Keserűen vette tudomásul, hogy ismét keresztezte pályáját a történelem, mert az elfogadott és életbe lépő törvények értelmében, nem léphet már magyar színpadra sem, sőt ugyanezen okoknál fogva korábbi filmjeit, ugyanezen törvény egy másik paragrafusa nem engedte a mozikban játszani. Új film forgatásáról pedig már szó sem lehetett. Kezdetben a németországi politikai változások vetettek véget az ottani sikereinek, épp annak legmagasabb csúcsán. Ezúttal, pedig a hazai lehetőségek zárultak be számára. Esetében egy harmincas éveit járó szubrett esetében ez komoly töréspontnak számít. Élete egyik legaktívabb hat esztendejében nem léphet közönség elé, méghozzá a pályája szempontjából kritikus hat esztendőben, amikor az idő előrehaladtéval egy másik szerepkörre való átállás is komoly nehézségek elé állítják színésznőket egyébként. Ez még eltiltások nélkül is ember, pályát próbáló feladat. Amikor elköszön szeretett közönségétől, még fiatal, varázslatosan gyönyörű, karcsú és szeretni valóan ifjú, mikor ismét a közönség elé kerül, már azért nem ugyanaz a Bársony Rózsi, bár továbbra is szubrett szerepekben tündököl. Többen ezt a szerepkörváltás elmaradását vetik szemére, mert élete végéig megmarad a bravúros mozgású, vékony Bársony Rózsinak. Bársony Rózsi tehát abban a szerencsétlen helyzetben volt, hogy amikor pályája felfutott a legmagasabb pontra, akkor jöttek a törvények, amelyek leparancsolták őt a színpadról Dénes Oszkárral együtt, aki Bársony Rózsival együtt élte át ezeket a nehéz éveket, sőt Rózsi az ostromot is itt töltötte egy pesti pincében. Többen találkozhattak vele 1944 végén egy kórházban, ahol, mint ápolónő dolgozott ott.1945 tavaszán már azonnal munkához lát, Dénes Oszkárral szerepeket vállalnak. Rózsi közel a negyvenhez talán karcsúbb és még érett szépségében gyönyörűbb, mint valaha, mozgása lenyűgöző továbbra is rajongói szerint. 1945-1947 Román turné Az igazolóbizottsági iratok szerint Bársony Rózsi 1945 április 30-án kapta meg a játszási engedélyét. Legközelebb nevével egy augusztusi riportban találkozni, amely arról számolt be, hogy 1945 nyarán táblás házak előtt szerepeltek Dénes Oszkárral napokon keresztül Miskolcon, és hogy ünnepelte őket a közönség. Ez a miskolci vendégszereplés egy hosszabb turné, a Bársony Rózsi és Dénes Oszkár vezette Romániába tartó revütársulat első állomása volt. A társulat azután a román-magyar művészcsere keretében Miskolcról Nagyváradra utazott - ahogy arról a korabeli nemrég meginduló Színház című folyóirat beszámolt (1945. I. évfolyam 2. szám) Az Új Stúdió Hangversenyrendező Vállalat alkalmi trupját fogadta Peter Groza Román Miniszterelnök is Bukarestben, akinek révén megkapták a társulat első három hónapra szóló engedélyét is, amely nélkül - kormányközi kulturális csere-egyezmény ide, csereutaztatás oda - nem játszhattak, és tartózkodhattak Román földön. A történet előzménye volt 1945 későtavaszán, a háborútól éppen megszabaduló rommá lőtt Budapesten, az éppen hogy csak kitakarított Nemzeti Színházban megrendezett fogadás, amelyen Groza elnök és Bársony Rózsi találkoztak, a meghívás ettől a találkozástól datálható. Eleinte az erdélyi vidékeket járták 1945 őszén, majd 1946 tavaszán. Egyebek mellett felléptek Szatmárnémetiben 1945 szeptemberében, októberében és 1946. május 18-án is, majd Arad, Temesvár, végül Bukarest állomáshelyeken időztek. Groza elnök 1945 tavaszán való hivatalba lépésekor enyhült meg jelentősen a Román-Magyar viszony. Korábban 1944 végén a kivonuló magyar hadsereg után érkező szovjet, majd román erők idején számos atrocitás terhelte az két ország kapcsolatát. Groza több nyelven beszélő europer gondolkodású román elnök volt, aki a két ország kultúrájának egészséges kapcsolódásán keresztül kívánta elérni, a békés egymás mellett élés politikáját. Ilyen kultúrpolitikai enyhülés időszakába Bársony Rózsi és Dénes Oszkár, a magyar buffó-páros - pestiesen szólva - tarolt Bukarestben és Romániában. Mindketten megtanulták szövegeiket román nyelven, amelyen egyébként nem vagy csak alig beszéltek, majd egyre tökéletesebb kiejtéssel valósággal elvarázsolták a román publikumot. "Doi actori maghiari de opereta si cinema, joaca in Bucuresti" - Cariera artistilor Roszi Barssony si Oscar Denes - O vedeta... bona la copii - Un interesant spectatol la teatrul Gioconda"... írták róluk a lapok Eleinte a Gioconda nyári szabadtéri színházban léptek fel Bukarestben, ám a nagy sikerre való tekintettel, a számtalan prolongált előadás miatt a téli színházba vitték be az előadásokat. "A nézőtér meghatóan lelkes és hálás, pillanatonként robbannak a nyíltszíni tapsok és a felvonások után alig lehet leengedni a függönyt" - nyilatkozták a Színház című hetilap hasábjain 1946-ban. Az eleinte néhány hónapos túrné, két és egy negyedévre tolódott ki. Addig játszottak és arattak múlhatatlan sikereket Romániában, Bukarestben és más városokban egyaránt, a végén már folyékonyan beszélve román nyelven. Újra Budapesten 1947 karácsonyán érkeztek vissza romániai két és egy negyed évig tartó turnéjukról. Rövid pihenés után, 1948 január 16-án, a Fővárosi Operettszínház Bál a Savoyban reprízén ismét elfoglalták régi szerepkörüket Dénes Oszkárral. Daisy Parker: Bársony Rózsi Musztafa bej: Dénes Oszkár. Ábrahám egykor eleve rájuk szabta Berlinben a két karaktert, amelyet Tihanyi Vilmos rendezett újra, az operettszínház színpadára. Madelaine-t a fiatal Németh Marika alakította, míg Tangolita alakját nagy meglepetésre Karády Katalin vitte színre el, addig ifj Latabár Árpád felejthetetlen főpincért alakított Pomerol szerepében, Henry de Foublas figuráját Gozmán György formálta meg. Hosszú és sikeres előadássorozat indult útjára, amely átnyúlt a következő évad őszére is.Ma már tudjuk, utoljára 1949-ben lépett fel Budapesten, az "Én és a kisöcsém" c. operettben, Eisemann neki írott Kelemen Kató szerepében. Akkor úgy tűnt, egy szokásos nyárvégi külföldi turné után minden folytatódik tovább Budapesten, de nem így történt. Mindenesetre az Andersent alakító Sárdy Jánossal énekelték slágerré az ismert dalt: Én és a kisöcsém Fütyülünk a nőkre az idén, Én és a kisöcsém, Nem visel bilincset a szívén, nem kell a gazdag lány, fényes esküvő, Elmegy a hozomány, megmarad a nő Én és a kisöcsém Fütyülünk a nőkre az idén... Partnere volt a Vadász Fricit alakító Kis Manyi, míg Dr. Sas szerepében Latabár Kálmán mulattatta a publikumot, Dr. Vasként pedig az akkor még ifjú és vékony Kazal László volt emlékezetes. De játszott egyebek közt Pártos Gusztáv, Patkós Irma is, míg az un. "közzenét" Lukácsy Margit énekelte. Kis Manyi, Latabár Kálmán, és Kazal László pedig elképesztő sikert aratott az azóta örökzöld melódiává vált János legyen, Fenn a Jánoshegyen kezdetű dalukkal. Bársony Rózsi és a férj Dénes Oszkár Bársony Rózsi pályafutásának kezdete óta, Dénes Oszkár közelében élt és dolgozott, sokat játszottak együtt, Magyarországon és külföldön egyaránt, és gyakran mentek közösen, vagy egy társulattal vendégszereplésre, turnéra. 1930-ban még pajtási kapcsolatról beszélt Rózsi kettejükről nyilatkozva, de hogy tulajdonképpen mikor fordul át szerelemmé korábbi munka-kapcsolatuk, azt pontosan nem tudni. Egy biztos a háború nehézségeit már közös háztartásban vészelték, menekülték át. A házasság ténye, mindig elodázódott, rendre keresztezte a terveket egy-egy újabb túrné, vagy premier. Hosszú évtizedekre tehető kapcsolatuk végére 1948 július 7-én került pont, amikor is házasságot kötöttek Budapesten. Majd ismét egy intenzív időszakot vettek a nyakukba, a következő évaddal, a Bál a Savoyban repríze a Fővárosi Operettszínházban és az évad második felében az "Én és a kisöcsém" felújításán remekeltek. 1949- nyarára korábbi meghívásnak eleget téve, Bécsbe utaztak. Ám közben idehaza már lezajlott ez idő alatt, illetve folyamatában zajlik még a színházak államosítása, átalakítása. Kialakult egy különös interregnum időszak is, már ami az úti okmányok helyzetét illeti. Vízumkényszer lépett életbe Ausztria és Magyarország között, akárcsak a többi európai ország és Magyarország között, sőt maga az utazási engedély kiadásának formai része is alaposan átrendeződött hetek alatt. A korábban kiadott úti okmányok érvényüket vesztették, az újakat meg Budapesten osztották, illetve itt kellett kérvényezni. Furcsa módon kint rekedtek Bécsben, de igazából az otthonról érkező hírek hallatán nem is igazán vágytak haza. Olaszországba utaztak egy korábban lekötött fellépésre, majd úgy döntöttek letelepednek Itáliában, amíg a helyzet rendeződik Magyarországgal. A helyzet azonban nem rendeződött. Oszkár egészségét erőteljesen megviselte az 1939-1945 közötti időszak, és nem tett jót lelkiállapotának a félig önkéntes emigráció sem. Váratlanul és csendben távozott Rózsi mellől 1950 nyarán. "Trentóban nyugszik" - nyilatkozta Bársony Rózsi 1960-ban, tíz esztendővel a halála után, mert a többség itthon ekkor értesült, "hivatalosan" is a erről a szomorú fordulatról, bár a szűk szakma, hallomásból már értesült róla - "egyedül temettem el. Nehezen szoktam meg az egyedül létet, és azt is hogy külföldön az élet nagy fordulataiban nem a sok barát, hanem csupán sok jó ismerős vesz körül. Egyedül a munka segített át a lelki zökkenőn. De tudják, a szubrettnek kell, hogy napsugaras lénye legyen, különben nem lehet szubrett .a színpadon még arról is megfeledkezem, ha történetesen beteg vagyok, vagy szomorú. Az előadás három órája nagy vigasz és kárpótlás mindenért. Miközben játszom jómagam is szórakozom. Nagy baj akkor van, ha ezt nem érzem, mert azt a közönség is észreveszi" 1954-ben újból eljátszotta Bécsben, a Raimundtheaterben a Blumen von Hawaii reprízében szerepét, a magyar származású Karl Farkas rendezésében, olyan partnerekkel, mint Tony Niessner, és a népszerű karakterszínész, Josef Drexler. Bársony Rózsi ismét aratott, a lapok felsőfokban beszélnek a trieszti operett-gálákon is nagy sikert arató magyar szubrettről. Szerepet vállalt egyébként a Stadttheater Klagenfurt színpadán 1959-ben, de közreműködik a Francia Televízió zenés műsoraiban is. Sőt választott új hazájában, Ausztriában is a kamerák elé állt a "Scherben bringen Glück" (Hét évig nem lesz szerencsém) (1957) című osztrák film "Sieben Jahre Pech" című epizódjában. Közjáték Bécsben Egyre több szerepet vállalt Ausztriában, miközben azért nyomasztóan hatott rá Oszkár varázslatos és örök-vidám lényének a hiánya. Nem szeretett már ott tartózkodni, otthontalannak érezte magát, depresszió gyötörte. El akart költözni máshová, és nem csak más városba, más országba is. Viszont a lejárt magyar-útlevele és Olasz tartózkodási engedélye nem tette lehetővé Bécsben való letelepedését, illetve a hatóságok hosszas procedúrája várt rá, amelyhez sok érkezése nem volt, és kikezdett kedélyállapotának sem kedvezett ez a fordulat. Hullámzóvá vált munkakedve, miközben azért meghívások tömkelege érkezett hozzá. Ekkor jött a régi jó barát, Miksa Preger a neves bécsi-magyar színházi rendező, akinek köszönhette kezdeti sikereit Lipcsében, Bécsben, és felajánlotta, hogy egyfajta papíron létező házassággal lerövidíthetik a hosszú várakozási időt. Az idősödő Preger vállalta a kockázatot és a felelősséget, a bajba került régi jó színházi barát, és kolléga életének rendbe tételére, és nevére vette anyakönyvezető előtt Bársony Rózsit, aki ennek köszönhetően, mint Rosa Preger megkapta 1953 december 29-én az ausztriai személyigazolványát. Hogy papíron is mikor váltak el a házas felek nem tudni, azt viszont igen, hogy egy percet sem éltek közös háztartásban. Az új szerelem valamikor 1958 tavaszán kopogtatott Bársony Rózsi életében a magyar, sőt erdélyi születésű Schustek György személyében. Valóságban tehát Bársony Rózsi életében két férj volt, az élet két hosszú szakaszának férfiai mindketten, hiszen Gyuri haláláig vele tartott jóban és rosszban. Kicsit Dénes Oszkárt mintázta új kapcsolata is abból a szempontból, hogy sokévi együttélés után, 1962 nyarán került sor a házasságkötésükre. A nászút természetesen a szerelem örök városába, Velencébe vezetett. Új férje révén családja lett, és édes gyermekeként nevelte tovább Ferencet, és Marikát. Aggódott értük, egyengette sorsukat, idősebb fejjel főzni tanult, háziasszonyi teendők töltötték ki életét. Talán így kiélhette pályája és sikerei miatt elmaradt családi életét. Bársony Rózsi 1960-as években 1960-as években az egykori szerepeit játssza sorra. "Viktória", "Bál a Savoyban", "Én és a kisöcsém" és a többiek. több nyelven, több országban, és nemcsak színpadon, hanem filmen is. Olaszországban például a milánói TV veszi fel produkcióját. Ekkoriban újból nem csak Ausztriában, Németországban, hanem Olaszországban is tapsoltak neki. "Signora Barsony, la regina ungherese delle operette" (Az operett magyar királynője) írják az olasz lapok, egy-egy fellépése alkalmával. Kellér Dezső jegyezte meg Bársony Rózsi kapcsán, hogy amíg Honthy Hannának a szerepkörváltás előnyére szolgált, sőt valósággal fürdött korát meghazudtoló frissességével, addig Bársony Rózsi az idők multával is Rózsi maradt, aki változatlan színpadi intenzitással élte további évtizedeit, amelyet a közönség természetesnek vett valahogy. Rózsi maradt, a temperamentumos örökifjú szubrett, és nem lett soha sem Bársony Róza, a szerepkörváltás valahogy kimaradt az életéből, bár hozzáteszem, egy operett-szubrett számára ez a szerepváltás időszaka korántsem egyszerű kérdés, szemben a prózai színészek helyzetével. Ott sokkal könnyebb átváltani nagymamaszerepre, karakter figurák alakítására, mint egy zenés-táncos műfajban, ráadásul Rózsi eleve már egyfajta karakter-szerepet képviselt játékával. Bírálni mindig könnyebb, mint dolgokat megcselekedni.... Hangja - mondták - ugyan olyan vidáman csilingelt akkor is, mint akár 15-20 évvel korábban, és valamiféle jóleső belső derű lengte körül személyét. Hat nyelven énekelt élete során, Olaszországban természetesen olaszul, német nyelvterületen érte el legnagyobb sikereit, Romániában megtanulta eleinte csupán fonetikusan a szerepeit, később már a nyelvet is bírta, és ez történt az izraeli vendégszereplése idején is 1955-ben, majd 1956-ban is, amikor is egyebek mellett hébernyelven adott elő. Egyébként Pásztor Béla együttesével lépett fel, Izrael számos városában, hol magyar, hol izraeli előadásokon. Aztán, amikor hazalátogatott, a legkedvesebb mosolyával kísérve énekelt magyarul. "(.) sokféle közönséget ismerhettem meg, s mindegyiknek megvan a maga sajátos egyénisége. Az olaszok tetszésnyilvánítása például tomboló, kirobbanó, de rövid, nekik nincs türelmük ahhoz, hogy két szám között sokáig húzzák az időt. Az osztrákok egyformán és "gemütlich"-en tapsolnak, olykor - olykor egy-egy brávót kiáltanak be. Az izraeli közönség eleinte bizalmatlan és kétkedő: vajon ez a színész tudja-e a mi nyelvünket, megfelel-e a mi ízlésünknek, de amikor mindez bebizonyosodott, akkor felenged. Azonban a leghálásabb és a legmeghatóbb a magyar közönség. a pesti közönség tapsa valósággal muzsikál, és ez nekem igen szép. Egyébként most is (1960) állandóan járok énekórára, és Thompsonnal a bécsi Opera balettmesterével gyakorlom a modern táncmozgást. Egykor a drága Utassy Gizinél tanultam. Több mint tíz évvel, utolsó budapesti fellépése után 1960-ban tér vissza először a hazai színpadokra. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon megrendezésre kerülő "Pest megér egy estet" című műsorban lépett fel, énekelt és táncolt, lenyűgözte személyes varázsával a publikumot újból. A pestiek nem feledték egykori kedvencüket, és ez kirobbanó siker élete végéig melengette szívét. Az újságok is ismét vele foglalkoztak. Bársony Rózsi Magyarországon - címmel egyebek mellett a Film, Színház Muzsika riportot közölt vele. A Magyar Rádió hosszabb riportot közölt vele, főműsor-időben. Ismét a közbeszéd tárgya volt hazai megjelenése. Sőt a nyitószáma, a Clipperen című dal szövegét ezúttal átíratta erre az alkalomra: Istenem a pesti este újra int nekem - Helló Édesen feléled bennem néhány érzés és száz szó. Pestet én magamhoz ölelném, miként az el nem mondható Drága Pest, drága Pest nálad lenni újra jó... Az 1960-as Pest megér egy estet című produkciót követően legközelebb 1965-ben a "Budapest Show"-ban lépett fel, sőt 1967-ben, elhagyva az ötödik ikszet a Színészek-újságírók labdarugó mérkőzésének egyik kiemelt sztárja volt, a kezdő rugást - utalva a 3 : 1 a szerelem javára című neki íródott operettre - a kezdő rúgást ő végezhette el, a Népstadionban soktízezres nézőközönség szeme láttára. Seregi László, Rátonyi Róbert - Bársony Rózsiról Játszott Ilonaként Robert Stolz: Venus in Seide (1967) című operettjében, Leopold Mayer rendezésében, Seregi László koreográfiájával, az ausztriai Mörbisch-ben megrendezett un. "Seefestspiele"-n. "Remek volt vele dolgozni" - nyilatkozta akkoriban Seregi László - "igazi táncosnő, ami nálam egy olyan dicséret, mert ha én valakire azt mondom, hogy táncosnő, akkor ez egy olyan rang nálam ez, mint, hogy a táncnak vagyok a bolondja. Érdekes, voltak neki patronjai, nyilvánvalóan hosszú táncos múltjából fakadóan voltak tánc-kliséi, ami akkor nekem teljesen újnak hatottak. A boyokkal, a fiukkal volt neki nagy jelenete például, ahol dobáltuk őt, mint egy ping-pong labdát, aki viszont mérhetetlen szerénységgel és hálával tűrte ezt. Sőt ő adta nekem a tippet, milyen emeléseket, ugrásokat, forgásokat lehet neki beépíteni. Megpróbáltam kesztyűs kézzel, vigyázva dolgozni vele, de meghazudtolta ezt. Vele mindent lehetett, akárcsak egy tizenhat éves, vagy tizennyolc éves táncosnővel..." Utoljára Budapesten a Magyar Televízióban, a Rátonyi Róbert vezette: "Ez is operett, az is operett" c. műsorában lépett fel 1974-ben. Talán kevesen tudják, hogy kettejük első találkozása még 1948-ra tehető, amikor is az Angol-parkban, (mai Vidám Park) Horváth Jenő - Halász Rudolf: Csodarevü című darabjában Bársony Rózsi és Dénes Oszkár főszereplése mellett, az ifjú Rátonyi Róbert lett Rózsi másik partnere énekben és táncban egyaránt Dénes Oszkár mellett. A darab slágerét, az "Este fess a pesti nő" - kezdetűt, Bársony Rózsi és Rátonyi Róbert együtt énekelte az örökzöld dallamok halhatatlan világába. Új királynőt avattak Triesztben Daisy Parker trónján: Felföldi Anikó A trieszti nyári nemzetközi Operett-fesztivál, felújította 1976 nyarán a Bál a Savoyban című Ábrahám operettet, Gino Laudi rendezésében, aki korábban Visconti, a neves olasz filmrendező közvetlen munkatársa volt. A zenés darab Daisy Parker szerepét évtizedeken keresztül Bársony Rózsi játszotta, akinek karakterére szabták eleve a szerzők még 1932-ben ezt a szerepet, így a legautentikusabb előadások rendre az Ő nevéhez fűződtek Európa-szerte. Ám közel a hetedik iksz-hez Bársony Rózsi évek óta már visszavonult a színpadtól, így a felkérést eleve elutasította, de miután ezt a szerepet magyar szubrett játszhatja - felfogása szerint - ezért maga gondoskodott az utánpótlásról. Hosszú hónapokat töltött Magyarországon, 1975 telén, 1976 tavaszán, hogy a legmegfelelőbb utódot megtalálja. Előadások sokaságát nézte meg, mire megtalálta jelöltjét, ám maga jelölt mit sem tudott erről, mert a kiválasztás körülményei, a döntés objektivitását nem kívánta befolyásolni, és nehezíteni a személyes találkozás súlyával. Felföldi Anikó csak az utolsó pillanatban és hivatalos formában értesült arról, hogy nyáron ő játssza majd Triesztben Daisy Parker szerepét. Azt pedig végképp utolsó pillanatban tudta meg, hogy mindezen ragyogó lehetőség mögött Bársony Rózsi döntése és ajánlása húzódik. Rózsi 1976 nyarán, mint méltó utódját jelölte meg Anikót az olasz rádió nagy nyilvánossága előtt, kellően felvezetve az akkor még ismeretlen magyar szubrett vendégszereplését, ám a végső és kirobbanó siker azonban Felföldi Anikó tehetségének, rátermettségének szólt már. Mint tudjuk támogatni bárkit is csupán a függönyig lehet, ha az felgördül, a közönség dönt. Ha rossz valaki a színen, akármilyen sajtót is kapott előzőleg a bukás elkerülhetetlen, ha viszont kitűnő, a publikum pillanatok alatt elfelejti kinek is köszönheti mindezt, ünnepli az új sztárt. Persze van ebben valami kegyetlen életszerűség is, de az élet rendje már csak ilyen a pillanat művészetében is. "Aniko Felfoldi volt az est igazi csillaga, Magyarországról érkezett, hogy Daisy az ördöngös jazz zeneszerzőnő szerepét eljátssza. A nagyszerű tehetségnek és a kitűnő felkészülésnek minden részét bemutatta. Daisy kifogástalan olasz nyelven szólalt meg és olyan tiszta tökéletes énekhangon, amely a mi szubrettjeink legkitűnőbbjeiben is csak irigységet ébreszthet" - írta a Meridiani di Trieste című olasz napilap a Savoy premier után. Az utolsó órák. Mi lenne, ha megtudnák, hogy életünk utolsó huszonnégy órája előtt állnak és csak ez a rövid idő áll rendelkezésükre, hogy a sok vajúdó problémát megoldják. A Délibáb színházi folyóirat munkatársa, ezzel a körkérdéssel keresi meg a magyar művészek színe-javát, 1930. karácsonyán az ünnepi számban. Nos hogy ez mennyire ünnepi kérdés, mennyire nem, az ma már érdektelen, de az adott válasz, már annál izgalmasabb, hisz a válaszolók jórészének életútját ismerjük. Ennek fényében olvasni arról, hogy ők mit gondoltak a felvetésről, talán több mint frivol. Bársony Rózsi például, 21 évesen, és majd negyven esztendővel a valódi eltávozása előtt így látja utolsó óráit: ". Felhívnám telefonon Szép Ernőt és megkérném (Szépen - szerk.) arra, hogy írjon egy verset, "Bársony Rózsi emlékére" címmel. Remélem ezzel a verssel bevonulok az örök halhatatlanságba, amit egyedül tánccal nem lehet elérni. Azután? Lemennék egy cukrászdába, és annyi indiánert ennék, hogy csodára elrontanám a gyomromat." A valóságban mi történt azon az utolsó órán? Gondolata a családja, és unokája körül járt. Intézkedett, kórházlátogatott, gondoskodott családtagjai felől akkor is, amikor azon a végzetes napon a nevezetes taxiban ülve és hazafelé tartva elérkezett a filmszakadás pillanata. Egy nagyon tevékeny, eseményekben gazdag pálya filmje ért hirtelen és váratlanul véget. Egy kis magyar táncos-lány indult útnak még gyerekszínészként egykor, hogy tehetségével, temperamentumával meghódítsa és elrabolja a publikum szívét szerte a nagyvilágban. A tudatos hajósnak a szél is segít, mondják - s a tudása mellé szegődött a szerencse is, ami évtizedeken keresztül nem hagyta el, pedig sokszor rogyott térdre. Az a kor amelyben élt kényszerítette erre, de ő minduntalan felállt, leporolta magát, és változatlan örömöt sugározva táncolta, szteppelte és énekelte át életét, talán nem is sejtve, hogy mennyi ember szívébe varázsolt ezzel pár pillanat derűt és boldogságot, egy nehéz történelmi időszakban. Kedves olvasó, ha idáig eljutott, javaslom, keressen egy hangulatos cukrászdát, és egyék egy jó indiánert Bársony Rózsi emlékére (ha megteheti) Isten éltesse minél tovább, nem múló emlékében, művésznő, tündéri, és örök mosolyra álló Bársony Rózsi! Egy életvidámságot sugárzó pályához méltatlan szomorúság, így azt hiszem én most elmegyek egy cukrászdába, ismerek egy Isteni helyet itt a közelben, megnézem van-e a kínálatban Inidáner. Bársony Rózsi Gyűrű Férje Schustek György elhatározta méltó emléket kíván állítani Bársony Rózsinak, tudva, mindenki addig él, ameddig emlékeznek rá. Megalapította a Bársony Rózsi Emlékgyűrű, kitüntető díját, amelyet 1981 óta kétévente, titkos szavazással, később az eddigi díjazott szubrettek titkos szavazásával választanak ki, és adják át az Operett napján. Az emlékgyűrű, személyre szóló bevésett névvel ellátott arany ékszer, amelyen ez áll: Bársony Rózsi Emlékgyűrű, és az évszám. Az eddigi díjazottak névsora 1981 - Lehoczky Zsuzsa 1982 - Kovács Zsuzsa 1984 - Oszvald Marika 1986 - Felföldi Anikó 1988 - Mednyánszky Ági 1990 - Oszvald Marika 1992 - Lehoczky Zsuzsa 1994 - Teremi Beatrix 1996 - nem adták ki 1998 - nem adták ki 2000 - nem adták ki 2001 - Vásári Monika 2003 - Szendy Szilvia 2004 - Siménfalvy Ágota 2006 - Kékkovács Mara 2008 - Peller Anna
