Böjti Horrorkamrája: Baseball és sztriptíz fertőzöttekkel

Előző héten már sikerült gor(e)cső alá venni pár indie horrort, nyerő szériát pedig ritkán hagy veszni az ember, így ezúttal egy sztriptízbárba teszünk ciciben és vérben gazdag látogatást.


Ha azt mondjuk, hogy Magyarországra alig jut el horrorfilm, egyáltalán nem túlzunk, elvégre még a klasszikusokból és az elmúlt tíz év jobb címeiből is volna bőven pótolnivaló, nem beszélve arról, hogy a független, kisebb költségvetésű darabok pláne esélytelenek abban, hogy hivatalos úton jussanak át a határainkon. De eleve mit is várunk, amikor egy hazai horrorfilm (A pince) külföldi megjelenést kap, míg itthon senki nem foglalkozik vele? Szóval vannak gondok, és a magyar rajongóknak összesen két lehetőségük van: torrentezéssel hizlalják az Erő sötét oldalát, illetve drága pénzért olyan remek külföldi dealerekhez nyúlnak, mint mondjuk a Diabolikdvd. Egyik sem tökéletes megoldás, bár azt hozzá kell tenni, hogy a sok esetben tényleg rendkívül szűkös büdzsének hála van az a film, aminél jobban jár az a néző, aki nem fizet az első megtekintésért – aztán ha végül nagyon nagy a szerelem, maximum utólagosan megrendeli a kívánt alkotást fizikai adathordozón is. Ez akár az előző heti Pool Party Massacre esetében is előfordulhat, de a Peelersnél még esélyesebb, már csak a témája miatt is. Mert ugye a labdajátékokat szinte mindenki szereti, ez a horror pedig dugig van a baseballra tett utalásokkal, emellett helyszíne miatt női testekkel, no és egészen kellemes, emlékezetes vérengzésekkel is. Mi kellhet még?

Add ide a didit!


Hungarikumunk, Pákó nem is gondolta volna, hogy nótájával mennyire beleépül a köztudatba, de tény, ha a Peelers indítását nézem, mindenképpen az említett úriember munkássága jut eszembe. Egy éjszakai motor mellett ugyanis a felvezetés a másfél órányi őrjöngésnek otthont adó kisváros sztriptízbárjában indít, aminek hála egyből gyönyörködhetünk a női domborulatokban. Kiderül, hogy a közkedvelt intézményt egy tökös csaj, Blue Jean igazgatja, akinek múltjáról alig tudni valamit – ám az idilli állapot nem tart sokáig, mert az utolsó éjszaka áll a személyzet előtt, mielőtt mások kebelezik be a helyet. Hogy közben megjelenik pár rendbontó egyén, az egy ilyen szórakozóhelyen nem olyan meglepő, az már viszont inkább, mikor a közelben dolgozó mexikói bányászok fekete, olajszerű anyagot hányva agresszív gyilkológépekké válnak, akik el is terjesztik fertőzéses kórjukat. A zombiszerű mániákusok ellepik a szórakozóhelyet, a tánchoz és vetkőzéshez szokott lányok pedig Blue Jean és a kidobó támogatása mellett szállnak szembe a szörnyetegekkel.



Mellesleg szórakoztató


Jó, persze, azt nagyjából lehet sejteni már a tartalom alapján is, hogy a Peelers nem egy szépirodalmi mű művészfilmes feldolgozása, inkább a nálunk is megjelent Zombi sztriptízre (Zombie Strippers –2008) hajaz. Viszont örömmel jelentem, hogy annál talán egy picit jobb, de semmiképpen sem gyengébb. Elvégre, míg a közel tíz esztendővel ezelőtti film Robert Englundot és Jenna Jamesont (a kisasszony mondjuk egy egészen más műfajban szerzett magának hírnevet) felmutatva sem nyűgözött le, a Peelers játékidejének nagyobb részénél egészen jól szórakoztam. Időnként vicces, nagyjából olajozottan működik a sztori, a kétdimenziós karakterek is rendelkeznek némi bájjal, és bár a lányok átlagosan nem a legszebbek, egy-egy jól eltalált és ügyesen megoldott mészárlás feledteti a szexi, párductestű hölgyek hiányát. Persze a helyszínnek köszönhetően így is van némi cici, meg szexuális utalás, perverz kikacsintás, de a brutálisabb halálesetek nagyobb nyomot hagytak bennem, mint (a fiatalkorúak most ugorjanak egy sort) a „punipúval” fellépő vagy a pelenkából spriccelő sztripperek.

Külön érdekesség, hogy míg a rendező Sevé Schelenz abból indult ki, hogy nincs jobb helyszín egy vérbő és csajokkal teli horrorfilmhez, mint egy sztripklub, addig ő is és a sztorit, forgatókönyvet jegyző Lisa DeVita is hatalmas rajongója a baseballnak, ami a teljes 95 percben rendre visszaköszön. Rengeteg kis kikacsintás, kedvenc sportolókról elnevezett karakterek, egy szintén remek játékos, mint főhősnő… aki szintén él-hal ezért a speciális labdajátékért, remekül fog szórakozni, miközben az easter eggeket keresgéli. De fura referenciából egyébként is bőven kijutott. A bányászokkal Sevé a 2011-es chilei bányásztragédiának állít emléket, miközben olyan kedvenceire is utal, mint a Jó , a Rossz és a Csúf. Nem beszélve, hogy ez a második alkotása, amiben ismét nem szerepelnek mobiltelefonok (egy sem), ezzel is jelezve megvetését az okoseszközök irányába – igen szimpatikus fickóról van szó, meg kell hagyni.


Szóval a Peelers összességében szórakoztató, az átlagból némileg kiemelkedő darab, amiben bizony nem spóroltak a művérrel és a protézisekkel, levágott végtagokkal, sőt van pár nagyon erős jelenet a gore vérvörös vizeire evezve. De a nézők a párbeszédektől sem kapnak agyérgörcsöt, a karakterek sem minden esetben sík hülyék (aki ezeket a tényeket tagadja, az még nem látott igazán rossz horrorfilmeket a Wild Eye Releasing vagy az Asylum kiadásában), a helyszínnek és a sztorinak pedig van némi bája, ami eladja a kész produkciót. Azt mondjuk fontos megjegyezni, hogy nem zombik, hanem fertőzöttek vannak a filmben, a büdzsé pedig némileg kihatással van a végeredményre, de szerintem egyáltalán nem olyan rossz a helyzet, a kisköltségvetésű független darabok között a Peelers egészen jól teljesít.

A Peelers az Uncork’d Entertainment gondozásában jelent meg DVD-n és Blu-ray formátumban, hozzám ezúttal is a kék változat jutott el, aminek a képminőségébe szokás szerint nem lehet belekötni, sőt angol felirat is található a lemezen (rendezői kommentár, werkfilm, bakiparádé, trailer és egyéb extrák – például digitális képregény – társaságában).

Remélem, érdekesnek találtátok a cikket, esetleg a kedvetek is meghoztam a film megtekintéséhez, azt még talán meg is rendeltétek – mindenesetre bárhogyan is legyen, hamarosan ismét találkozunk, addig jó szórakozást, kellemes rémálmokat és borzongást kívánok! Ha pedig véleményetek vagy kérdésetek van, azt természetesen mindenképpen osszátok meg velem és a többi olvasóval.

A filmet köszönjük a rendezőnek, valamint a rovatot támogató kiadónak, az Uncork’d Entertainmentnek!


Let's block ads! (Why?)

Forrás...