A vígjátékok folytatását legtöbb esetben semmi sem indokolja, de ha esetleg a készítőknek lenne valami új mondanivalója a szereplőkkel, a stúdiók vezetői általában ragaszkodnak hozzá, hogy a nézők ugyanazt kapják, minimális változással, amire egyszer már befizettek. Érdekes módon 2014-ben, amikor a Rossz szomszédság című filmet bemutatták, akkor az amerikai mozikban csak egyetlen vígjáték hozott nagyobb bevételt nála, a 22 Jump Street - A túlkoros osztag, ami egész végig az értelmetlen hollywoodi folytatásokkal poénkodik. Most két évvel később itt van a második rész, ami minimális változtatások mellett akarja ugyanazt az élményt nyújtani. Galéria: Rossz szomszédság 2 (15 kép)Fotó: Universal Pictures Az első részben Mac (Seth Rogen) és Kelly (Rose Byrne) egy kisbabával éltek békés kertvárosi életet, amit rövid idő alatt tönkretett a szomszédba beköltöző fiú egyetemista társaság (angolul fraternity). Teddy (Zac Efron) és Pete (Dave Franco) a vezetők, hamar összevesztek az új szomszédokkal. Ez sok altesti, illetve füves poén mellett azért tudott kiemelkedni az átlagból, mert a konfliktus mindkét oldalról érthető volt. A fiúk rettegtek az egyetem utáni felnőtt élettől, Mac és Kelly pedig nehezen fogadta el a tényt, hogy az kislányukkal az életükben a féktelen bulizásnak már leáldozott. A másfél órás játékidő alatt a két oldal között jól lehetett egyensúlyozni és Zac Efron is meglepően jó volt egy tulajdonképpeni gonosztevő szerepében. A film a legjobban sikerült Judd Apatow (40 éves szűz, Felkoppintva, 40 és annyi) komédia volt, amihez semmilyen szinten nem volt köze a mesternek. Azt a közvetett hatást leszámítva, hogy ő indította el Seth Rogen karrierjét 2000-ben a Freaks and Geeks, külföldön azóta kult státuszba került vígjáték sorozattal, majd megbízható filmes sztárt is ő csinált belőle. Rossz szomszédság 2. Metacritic: 50% Rottentomatoes: 64% IMDb: 6.4 Index: 6/10 A második rész azzal igyekszik új konfliktust teremteni, hogy a fraternity helyére ezúttal női főiskolás társaság (sorority) költözik és a főszereplőknek ugyanazon a háborúskodáson kell végigmenniük, de ezúttal lányokkal szemben. Ez lehetőséget ad arra, hogy a feminizmussal és női egyenjogúságú kérdésekkel keverjék a megszokott vulgáris, kakis és füves poénokat. A téma ráadásul a szereplők szempontjából is működik, hiszen lányuk miatt mindkettőjük számára érthető, hogy belegondolnak, mivel is jár felnevelni egy lányt és mire számíthat, ha egyszer majd kirepül a családi fészekből. A folytatás rögtön a közepébe csap, az első filmhez hasonlóan ezúttal is balul sikerült szexuális aktussal kezd és miután kiderül, hogy érkezik a második gyerekük, ugrunk is, hogy megismerjük az új "gonoszt", Shelby-t (Chloë Grace Moretz), aki nem tud beilleszkedni egy klasszikus sorority-be. Ezt ugyanis unalmasnak és felszínesnek találja, az pedig végképp elképzelhetetlen, hogy ne szervezhessen saját bulit, és arra kényszerüljön, hogy a fiúkhoz járjon bulizni. Ez hozza létre a konfliktust és közben metaforaként is szolgál a nők helyzetére, akik arra kényszerülnek, hogy egy férfiak által uralt világban az ő szabályaik szerint éljenek. Erre mond nemet Shelby és két újdonsült barátnője Paula (Carla Gallo) és Beth (Kiersey Clemons). A saját útjukat akarják járni és nem egyeznek bele abba a képbe, amit a fiúk kínálnak. Erre elég egyértelműen rámutat azzal, hogy az összes buli, amit a fraternity-k szerveznek, a lotyó szerepbe kényszeríti a lányokat. Galéria: Rossz szomszédság 2 (15 kép)Fotó: Universal Pictures Leírva jól hangzik ez a témaválasztás, azonban a folytatásban megborul az első részben működő párhuzamos történetmesélés, mert az új lányok mellett külön kell foglalkozni Mac-kel és Kelly-vel, illetve Teddy-vel is. A kettőből három szál lesz, és a kötelező poénos összecsapások és árulások mellett másra nem igazán marad idő. A film igazán szabadszájúan poénkodik mindenféle fontos témával, ezek jönnek hozzá az első részben, illetve egyéb Apatow-filmekben megszokott látott jelenetek, amiken vagy tud nevetni az ember vagy nem. Ha igen, akkor talán fel sem tűnik, hogy a forgatókönyv nem tudja eldönteni, hogy kire koncentráljon, ezért a karakterívek még az első részhez képest is alulfejlettnek tűnnek. A másik probléma, hogy ami az első részben Zac Efronnak összejött, az Chloë Grace Moretz-nek kevésbé és a többi lány sem tud igazán emlékezetes maradni. Igaz, hogy valamivel kevesebb idő jut rájuk, de nem egyedül ennek a hibája, hogy a lányok nem nyújtanak vicces vagy érdekes alakítást. Különösen veszélyes ez, mikor a film ilyen sokat rugózik a nemek közötti egyenjogúságon, de közben nem tudja a nőket olyan vicces és emlékezetes részévé tenni, mint a férfiakat. A filmnek persze csak annyi kellett, hogy valami aktuálisnak tűnő témával rejtse el, hogy itt valójában semmi újra nem kell számítani. Ezért messziről el tudja dönteni az ember, hogy érdemes-e rá beülnie vagy sem. Ha tetszett az első rész, vagy nevetett valamelyik korábbi Seth Rogen-komédián, amiben a felnőttséggel küzdő férfit alakított jó eséllyel most sem fog csalódni. Ha nem, akkor felesleges próbálkozni, nem ez fogja megváltoztatni a véleményét ezekről a filmekről. http://index.hu/kultur/cinematrix/2016/05/13/rossz_szomszedsag_2_kritika_seth_rogen_zac_efron/
