Balogh Edgár (Írói álneve Farkas Lőrinc, szignója: -logh.) (Temesvár, 1906. szeptember 7. – Kolozsvár, 1996. június 19.) szlovákiai, majd romániai magyar publicista, főszerkesztő, egyetemi tanár, tudományegyetemi rektor. Fiatalkori fényképeA nagyszebeni szász Kessler családból származó katonatiszt s magyar irodalom szakos tanárnő fia. 1926-ban vette fel anyai ági családi nevét. Pozsonyban végezte el a magyar reálgimnáziumot, majd a prágai német egyetem filozófiai karán folytatta tanulmányait. Etnográfusnak készült. Első írása 1922-ben jelent meg a losonci A Mi Lapunk c. ifjúsági folyóiratban, első tanulmányát (A szűzgulyahajtás) 1927-ben az Ethnographia-Népélet közölte Budapesten. Publicisztikai munkásságát a Prágai Magyar Hírlapban, a csehszlovákiai magyar ellenzéki pártok lapjában kezdte. Kezdeményezője és szervezője volt a csehszlovákiai magyar ifjúság haladó Sarlós-mozgalmának. 1931-ben a kommunista mozgalomba kapcsolódva Fábry Zoltánnal szerkesztette Az Út c. prágai baloldali folyóiratot, s 1934-ben fordításában jelent meg a Barnakönyv Hitler-Németországról és a lipcsei perről c. német antifasiszta mű. A csehszlovák hatóságok 1935-ben kiutasították; visszatért szülőföldjére, s előbb Kolozsvárt, majd Brassóban telepedett le. A Korunk belső munkatársa s a Brassói Lapok cikkírója. Mint a MADOSZ vezetőségi tagja kezdeményezte a romániai magyar ifjúság 1937-es Vásárhelyi Találkozóját, egyik elindítója a népfront jellegű Erdélyi Enciklopédia Könyvkiadónak. Itt jelent meg 1939-ben Íratlan történelem c. cikkgyűjteménye Erdéllyel és Olténiával való ismerkedéséről s Duna-völgyi összehasonlító történelemszemléletéről. A bécsi döntések után rövid ideig Kalotaszentkirályon tanítóskodott, majd hatósági eltávolítása után Móricz Zsigmond megbízásából a Kelet Népe kolozsvári szerkesztője (1941) s a budapesti Magyar Nemzet, 1942-től a budapesti Kis Újság munkatársa. Józsa Bélávalegyütt állította össze a 48-as Erdély c. zsebkönyvet (Kolozsvár, 1943); 1944 elején elkészültHármas kis tükör c. cikkgyűjteményét a Magyar Élet Kiadó a német megszállás miatt csak 1945-ben tudta megjelentetni. Részt vett az észak-erdélyi antifasiszta ellenállási mozgalomban. Közvetlenül a felszabadulás után, 1944. október 18-án kezdeményezésére jelent meg Kolozsvárt a Világosság c. napilap, melynek 1948-ig főszerkesztője. Az MNSZ alelnöke (1946-ig), s mint a művelődési osztály vezetője vett részt a romániai magyarság új művelődési intézményeinek megszervezésében, ill. a régiek demokratizálásában. Az MNSZ kiadásában jelent meg "Tíz esztendő tíz cikke" alcímmel A Szudétáktól a Fekete-tengerig c. kis kötete (Kolozsvár, 1945). Az 1848-as forradalom centenáriumára Az igazi 1848c. alatt kiadott rádióelőadásaiban Kossuth és Nicolae Bălcescu kézfogását népszerűsítette. Egyetemi tanár (1948), majd rektor (1949) a Bolyai Tudományegyetemen. 1949 őszén az MNSZ több más vezetőjével együtt a szocialista törvényesség megsértésével bebörtönözték s csak 1956-ban rehabilitálták. A Babeș és Bolyai Egyetemek egyesítése után a magyar irodalomtörténeti tanszéken publicisztikát adott elő. 1957-től 1971-ig az újrainduló Korunk főszerkesztő-helyettese. Újabb cikkgyűjteménye az Egyenes beszéd (1957), ezt követte irodalompolitikai jegyzeteinek kötete, a Toll és emberség (1965). Ugyanebben az évben adták ki Budapesten Hét próba ("Egy nemzedék elindul") c. emlékiratát, ebben a Sarló történetét írta meg személyi vallomás formájában. Az otthoni íróasztal, az egyetemi katedra és a szerkesztőség aprómunkáit tükrözte Én tintás esztergapadom c. jegyzetgyűjteménye (1967). Egy-egy kötetet szerkesztett s bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel látott el Nicolae Bălcescu (1956), Benedek Elek (1957), Móricz Zsigmond (1962), Ady Endre (1967), Szentimrei Jenő (1968) és Fábry Zoltán (1973) publicisztikai munkáiból. Tanulmányokat közölt a régi Korunk elindulásáról, fordulatáról és eszmei kiforrásáról (NyIrK, 1964, 1968, 1970, 1973; együtt kötetben Itt és most, Kolozsvár, 1976); az Erdélyi Helikon,Erdélyi Múzeum és Magyar Kisebbség marxista értékeléséről (Korunk 1964/12; 1965/7-8; 1969/10). Szép halál c. története (Kortárs, Bp. 1969) az antifasiszta mozgalom emlékét idézi, a Szép élet és Szép szó (Kortárs, Budapest, 1973) kisközösségek benső feszültségét, vitáit tükrözte; a három együtt Szárnyas oltár címmel jelent meg (Budapest, 1978). Intelmek c. kötetében (1972) a fiatalság elé állított reális eszményképet. 1974-ben két gyűjteményes kötetét adták ki: Duna-völgyi párbeszéd c. alatt 1929 és 1972 közt szerzett írásaiból válogatott Budapesten Sándor László; Mesterek és kortársak c. alatt Bukarestben jelent meg irodalompolitikai tanulmányaiból és emlékezéseiből Kántor Lajos összeállítása. További kötetei: Szolgálatban : emlékirat 1935-1944 (1978); Táj és nép (Kolozsvár, 1978);Vargyasi változások (Bartha Árpád fényképfelvételeivel, 1979). 1971-ig a Korunk főszerkesztő-helyettese, illetve az 1981-től megjelenő Romániai magyar irodalmi lexikon főszerkesztője volt. Kolozsvárott hunyt el, a Házsongárdi temetőbenhelyezték örök nyugalomra, Művei Íratlan történelem (cikkgyűjteménykek, 1939) A Szudétáktól a Fekete-tengerig (cikkgyűjtemények, 1945) Egyenes beszéd (cikkgyűjtemények, 1957) Toll és emberség (irodalompolitikai jegyzetek,1965) Én tintás esztergapadom (jegyzetgyűjtemények, 1967) Intelmek (esszék, 1972) Duna-völgyi párbeszéd (cikkek, tanulmányok, dokumentumok, 1974) Mesterek és kortársak (tanulmányok, 1974) Szárnyas oltár (elbeszélések, 1978) Vargyasi változások (szociográfia, 1979) Acéltükör mélye (félszáz igaz történet, Kriterion, Bukarest, 1982) Hídverők Erdélyben 1944-1946 (válogatott cikkek, 1985) Férfimunka. Emlékirat 1945-1955, Budapest (1986) Magyarok, románok, szlávok (válogatott tanulmányok, cikkek, interjúk. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1986) Tíz nap Szegényországban (szociográfia, 1988) Szerkesztései Józsa Béla: Petőfi és az 1848-1849-es magyar szabadságharc (1945) N. Bălcescu: Válogatott munkái (összeállította, előszó, jegyzet, 1956) Benedek Elek: Halljátok, emberek? (előszó, 1957) Benedek Elek: A harismadár (előszó, 1959) Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja (előszó, 1960) Veress Zoltán: Menetirány (előszó, 1961) Egy nap történelem (antológia, bevezető, 1962) Móricz Zsigmond: Kenyéren és vízen (bevezető, (1962) Ady Endre: Poéta és publikum (szerkesztette, bevezető, 1967) Benedek Elek: A százesztendős jövendőmondó (előszó, 1967) Szentimrei Jenő: Sablon helyett csillag (bevezető, 1968) Kenéz Ferenc: Fekete hanglemezek (bevezető, 1968) Kós Károly: Hármaskönyv (előszó, 1969) József Attila legszebb versei (előszó, 1970) Tamási Áron: Jégtörő Mátyás (előszó, 1970) Antal Dániel: Család és szolgálat (bevezető, 1971) Veress Pál: Kalapács, könyv, muzsika (bevezető, 1972) Fábry Zoltán: Egy ember megszólal (összeállította, bevezető, jegyzet, 1973) Heves Ferenc: Heves Renée életútja (előszó, 1975) Jordáky Lajos: Kovács Katona Jenő (bevezető, 1977) Mikó Imre: A csendes Petőfi-utca (utószó, 1978) Beke György: Vállald önmagad (előszó, 1978) Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I–V. Főszerk. Balogh Edgár, Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1981–2010. (főszerkesztő, a harmadik kötet főmunkatársa) Irodalom Köves Miklós álnéven Kahána Mózes: Balogh Edgár erdélyi hivatása. Korunk, 1939/10. Fábry Zoltán: Szegényország ajándéka. Irodalmi Szemle, Pozsony, 1959/4; újraközölve Hazánk, Európa, Budapest, 1967. 271-86. Veres Péter: Olvasónaplómból. "Hét próba" – és a többi... Népszabadság, Budapest, 1966. március 6. Czine Mihály: Hét próba. Kritika, Budapest, 1966/6. Bálint Tibor: A vegytintáról és az elvarázsolt esztergapadról. Utunk 1967/17. Huszár Sándor: Közírás és közélet. Megjelent Az író asztalánál c. kötetben, 1969. 199-206; Huszár Sándor: Töprengések a Szolgálatban olvasása közben. I-II. A Hét, 1979/30-31. Szemlér Ferenc: Út az Enciklopédiához. Korunk, 1971/3. Sütő András: Romlatlan hűség. Igaz Szó, 1971/9; újraközölve Istenek és falovacskák, 1973, 86-90. E. Fehér Pál: Balogh Edgár Intelmei. Népszabadság, Budapest, 1972. április 16. Gálfalvi György: Balogh Edgár intelmei. Igaz Szó, 1972/8. Aradi József: Ítélet nincs. Korunk, 1972/9. Kicsi Antal: Balogh Edgár. Brassói Lapok 1973/48-49. Szávai Géza: Irodalom és közélet. Utunk 1975/23. Benkő Samu: Balogh Edgár teljes embersége. Igaz Szó 1976/9. Csatári Dániel: Balogh Edgár életrajzához. Tiszatáj, Szeged, 1976/9. Csanda Sándor: Balogh Edgár hetvenéves. Irodalmi Szemle XIX/7, 582-583. Gábor Dénes: Balogh Edgár válogatott életmű-bibliográfia. Művelődés. 1976/10. Fábián Ernő: Jegyzetek egy könyv margójára. Igaz Szó, 1977/5. Ruffy Péter: Balogh Edgár őszikéi. Magyar Nemzet, Budapest, 1978. július 2. Dávid Gyula: Balogh Edgár szolgálata. Utunk 1979/5. Tar Károly: Szolgálat dicsérete. Ifjúmunkás. 1979/5. Szakolczay Lajos: A közügyiség prófétája. Népszabadság, Budapest, 1979. február 11. Wesselényi Miklós: Szolgálatban. Magyar Nemzet. Budapest, 1979. február 16. Salamon László: Az emlékezet bravúrja. Igazság, 1979. február 21. Vajda Gábor: Tisztítótűz. Magyar Szó, Újvidék, 1979. március 24. Gáll Ernő: A szolgálat pátosza. Korunk, 1979/5. Olasz Sándor: A közíró újabb intelmei. Tiszatáj, Szeged, 1980/1. http://hu.wikipedia.org/wiki/Balogh_Edgár