A menekültstátuszú csapat két kongói dzsúdósa minden sorstársukért harcolt a tatamin. Küzdelmük nem csak a cselgáncsról, hanem az életről szólt. A szerdán a Karióka 2-es Arénában a tíz fős menekültstátuszó csapat két cselgáncsozója is tatamira lépett. A férfiak 90 kilogrammos mezőnyében (itt indult Tóth Krisztián is) a kongói Popole Misenga, míg a nők 70 kilós kategóriájában Yolande Bukasa Mabika volt érdekelt. Misenga az első mérkőzésén legyőzte az indiai Avtar Singhet, a második találkozóján azonban már kikapott a később bronzérmet szerző dél-koreai Gwak Dong-hantól. Popole Misenga (kékben) megnyerte első mérkőzését a 90 kilósok között Forrás: AFP/Jack Guez „Mikor már idősebb leszek, az emberek látják majd a nevemet a történelem könyvekben" – mondta büszkén Misenga, aki abból a Bukavu nevű városból származik, ahol a legsúlyosabb harcok zajlottak az 1998-ban kezdődött második kongói háború idején. – Büszke vagyok rá, hogy olimpikon lehettem, ahogy arra is, hogy egy igazi bajnokkal küzdhettem meg." A kongói dzsúdós annak is örül, hogy „most már mindenki ismeri a menekültek csapatát, és a történetüket, hiszen az olimpiát a világon mindenhol követik az emberek". Nem egy ember sikere Yolande Bukasa Mabika, aki Misengával együtt még a 2013-as brazíliai világbajnokságon döntött úgy, hogy menekültstátuszért folyamodik az első mérkőzésén kikapott ugyan az izraeli Linda Boldertől, mégsem volt elégedetlen. Számos nemzetet képviselhettem, és az én sikerem minden egyes menekült sikere a világon. Most veszítettem ugyan, de itt voltam. És a harc nem ért véget. Ez a harc ugyanis nem csak a dzsúdóról szól, hanem az életről is." Let's block ads! (Why?) Forrás...
