Bede Anna (Bede Opika) (Budapest, 1926.július 14. – Biharkeresztes, 2009. március 30.) magyar költő, műfordító. Fiai, Bartha Elek(1956-) etnográfus, folklorista és Kovács Előd(1969-) turkológus és iranista. Szülei: Bede István (1885–1956) gimnáziumi tanár[1] és Tordy Stefánia (1895–1974)[2]voltak. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolagrafika szakán kezdte, majd az ELTE BTK magyar-művészettörténet szakán folytatta. 1948–1950 között a Fiatal Magyarország című diáklap olvasószerkesztője volt. 1950–1951 között a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának munkatársa volt. 1951–1959 között tanító, védőnő, könyvtáros és újságíró volt. 1953-tól publikált. 1959-1960 között a szegedi egyetemi könyvtár munkatársa volt. 1960-tól írásaiból élt. Művei Reggeli napsütés (versek, 1956) Szigorú tavasz (versek, 1963) Fölösleges virágok (1966) Kelj fel és járj! (versek, 1971) Ötven erdő (versek, 1977) A kivetett hal imája (versek, 1984) Ezüstfohász (versek, 1990) Bozótból csillag parázslik (Koszta Rozáliával, 1990) Hadihajó Kínában (regény, 1993) Harang a körtefán (versek, 1999) Jelek a jégen (versek, 2003) Műfordításai Horatius: Válogatott versek (versek, 1959) "Sámándobok" (szibériai költészet, 1973) Sztyelmah: Rád gondolok (1976) Ivanov: Narszpi (csuvas eposz, 1977) Manasz (kirgiz eposz, 1979) Ovidius: A szerelem művészete (1982) Aranylile mondja (lapp költészet, 1983) Szijazsar (mordvin eposz, 1984) Sesztalov: Julianus rámtalált (1985) Sesztalov: Medveünnep közeledik (1985) Horatius összes művei (1989) Ne félj sógor (cigányballadák, 1993) Sesztalov: Torum tudata (1998) Tarhanov: Pogány gyalogút (2000) Díjai, kitüntetései József Attila-díj (1975) A Csehszlovák Kormány Kitüntetése (1975) Az Európa Könyvkiadó nívódíja (1984) A Munka Érdemrend arany fokozata (1986) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2001) Bede Anna – Wikipédia
