A Velencei Biennále a világ legismertebb képzőművészeti eseménye, ahol minden ország megpróbálja megmutatni a legizgalmasabb, legtehetségesebb, vagy – ha ósdi esztétikai szemléletet követ – legügyesebb művészeit. Az eseményt évről évre közvetítjük mi is. Kíváncsiságunk mostanában csak fokozódott, hiszen izgalmas, hogy mit viszünk a világ elé akkor, amikor állam egy ultrakonzervatív gittegyletnek adta ki a képzőművészetet, a biennále szervezéséből pedig kiküszöbölte a szakembereket, és inkább egy minisztériumi bürokratát bízott meg a feladattal. Az idei magyar kiállítás címe - a Fenntartható identitások - elsőre nem azt sugallta, hogy subás juhászok faragott szobraival szeretnénk lejáratni magunkat a világ előtt. Az egész mégis volt annyira rejtélyes, hogy még a májusban nyíló kiállítás sajtótájékoztatójára is ellátogattunk. Az eseményen megjelent a külügyminisztériumból átcsoportosított nemzeti biztos, Balatoni Mónika, German Kinga kurátor, és a művész, Cseke Szilárd is. A sajtótájékoztató másfél óráig tartott, rengeteg mindenről volt szó, sőt, képeket is láthattunk. Meglepő, hogy mindezek után mégis zavarodottan távoztam. A reklámképeslap forma megvalósulása Az első órában az derült ki, hogy ha valamit megtanul a külügyben az ember, akkor az a folyamatos, zökkenő nélküli, álmosító beszéd. Balatoni Mónika áradó mondataiban egy ideig érdekes volt, hogy a képzőművészeti eseményeken szokásos művészettörténészi frázisok helyett államigazgatási körmondatok masszírozták az agyat. Balatoni Monika, a Velencei Biennále nemzeti biztosa, Cseke Szilárd művész, German Kinga kurátor Fotó: Ajpek Orsi / Index A nemzeti biztos ismertette: „A kommunikációs felületek megnyerésének lehetőségét.” „A diákok abszolút bevonását a szakmai networkbe.” „A hazai közvélemény hétköznapi, és informatív síkon való tájékoztatását.” Továbbá, hogy a „reklámképeslap forma hazai ismeretterjesztésének mindenképpen meg kell valósulnia.” Kiderült, hogy a "keleti nyitásnak a kultúrában is van szerepe", mert „jól illeszkedik majd a koordinációs lobbitevékenységbe a katari, dubaji és shanghaji expo is”. Mindehhez nem értek, úgyhogy eddig csak közreadtam Balatoni Mónika szavait. Az viszont érdekesebb volt, amikor a nemzeti biztos megállapította: A „Világok jövője” szlogennel futó biennále kurátora, a nigériai Okwui Enwezor a nemzeti pavilonok, a nemzeti gondolat fontosságára is felhívta a figyelmet. Továbbá hogy a jövő szempontjából mennyire lényeges a múlttal való foglalatoskodás. Ennek kapcsán Balatoni Mónika ötletszerűen idézte a biennálén 25 évvel ezelőtt kiállító Fehér László múltról szóló hitvallását is. A megállapításokkal nem vitatkoznék, a múlt tényleg fontos, a nemzeti kérdések is lehetnek relevánsak, ám itt azért nem érdemelnek említést, mert a nigériai kurátor nem írt a fenti témákról. Okwui Enwezor hosszú értekezésében csak annyit szögez le a nemzeti pavilonok rendszeréről, hogy az elavult. A múltról pedig még ennyit sem beszél. Lehet, hogy a nemzeti gondolat emlegetése olyan kötelező elem a minisztériumi kommunikációs stratégiában, mint a keleti nyitás? Parcipitatív tér és talajobjekt Érhető, hogy ezek után izgatottan vártam a kurátort, aki fellebbenti a fátylat a műről. German Kinga távolról indított: elmondta, hogy az idei beiennále vezérmotívuma a globalizációkritika, és nem az identitás kérdése, már csak azért sem, mert az identitásról rengeteg szó esett a közelmúltban a képzőművészetben. Meglepő fordulattal ezek után viszont arra jutott, hogy az identitással mégis érdemes foglalkozni, szóval ez lesz a kiállítás témája. Nekem ekkor már mindegy volt, felőlem foglalkozhattunk volna az akttal, vagy a lovas szobrokkal is, csak derüljön már ki, mit látunk majd a magyar pavilonban. A kurátor a művész, Cseke Szilárd csendes bólogatásától kísérve a következőket vezette elő: „A kiállítás célja intenzíven bevonni a látogatót.” A kiállítás „valójában egy parcipitatív tér lesz” A térben műanyag csövek futnak, amelyekben polisztirol labdákat kerget egy ventilátor Látható lesz egy „talajobjekt” is: egy lélegző párna. A meglévő identitásunkat képeslapok segítségével terjeszthetjük ki a világban (Ez azt jelentette, hogy a helyszínen kirakott ingyenes képeslapokat a látogató elküldheti postán, ha akarja.) A falon táblák lesznek, amelyek előtt fehér krétagömbök helyezkednek el. A látogató bármit felírhat a táblára, és készíthet előtte egy szelfit. Fotó: Ajpek Orsi Újságírói küldetésemet még akkor sem feledtem, amikor elborított a reménytelenség, és kiúttalanság érzése. Az olvasók szolgálatában szólásra emelkedtem: Újságíró: De mégis, mit látunk majd, ha belépünk a pavilonba? Kurátor: A csövek identitáspályák, amik faltól falig húzódnak, és arra utalnak, hogy az identitás mozog, de azért a lehetőségek lehatároltak. Ne ijedjen meg, mi sem értjük, mit jelent ez, és az sem világos, hogy milyen identitást jelez a talajobjekt, vagy a szelfiző krétagömb. De megígérjük, hogy a helyszínen rántjuk le a leplet a rejtélyről. Figyelje a postaládáját, mert az is lehet, hogy ingyenes képeslapban fogjuk kiterjeszteni Ön felé az identitásunkat. http://index.hu/kultur/2015/03/27/biennale_a_keleti_nyitas_viszonya_a_csoben_futo_labdakhoz/
