Amikor Ferenc József császár és király 1916. november 21-én nyugovóra tért, orvosa megkérdezte tőle: mit tervez tenni másnap. Az uralkodó tüdőgyulladásban szenvedett, ami a végletekig legyengítette amúgy is idős, meggyötört szervezetét. Felkelek, mint máskor – válaszolta a doktornak, de még aznap este kilenc órakor, álmában elhunyt. Temetését november 30-án rendezték Bécsben, a magyar elit mellett sokan “magánemberként” is kötelességüknek érezték, hogy személyesen búcsúzzanak a – saját szavai szerint – régi iskola utolsó európai császárától. Több különvonat is indult a császárvárosba, és természetesen a napi szinten közlekedő bécsi gyors is tömve volt. Ferenc József a ravatalon (Wikipedia)Hazafelé viszont személyi és műszaki hibák “szerencsétlen összejátszása folytán” Budapesttől alig 45 kilométerre, Herceghalomnál megtörtént a magyar vasút történetének legtöbb áldozatot követelő tragédiája. A balesetben mindenképp fontos szerepet játszott, hogy a katonavonatok, a hadi szállítások erőn felül megterhelte nemcsak a vasútvonalakat, de a személyzetet is. A pesti gyors 1916. november 30-án futott ki a bécsi keleti pályaudvarról, a szerelvényt dugig töltötte a temetésről hazafelé tartó tömeg. Épp a sok felszálló miatt eleve késve indult, de útközben is jelentős késést halmozott fel. Ütközés 76 km/órával Az akkor még inkább mellékvonalra emlékeztető Budapest-Győr-Bécs vonalon különvonatok és bakákat szállító szerelvények vesztegeltek, de sok idő ment el a honvédelmi miniszter különcsége miatt. Hazai Samu nem akart éjjel Budapestre érkezni, ezért kocsiját Komáromban le kellett kapcsolni. Ugyanezen a vonalon haladt Gratzba egy személyvonat, ami annyira túl volt terhelve, hogy Herceghalmon vesztegelésre kényszerült. Az állomás főváros felé haladó fővágányára irányították, vagyis “forgalommal szemben” ácsorgott. Éjfél elmúlt, vagyis december 1-jén járunk, amikor a személyvonat megkapta az engedélyt a továbbhaladásra, az állomás végén található váltó felé indult, hogy visszatérjen a helyes irányba. A mozdony nyögvenyelősen húzta túlzsúfolt terhét, lassabban haladt, mint kellett volna, és ez végzetesnek bizonyult: a kanyarban feltűnt a teljes sebességgel robogó gyors. A mozdonyvezető hiába fékezett. A pesti gyors 76 km/órás sebességgel telibe kapta, gyakorlatilag maga alá gyűrte a gratzi személy utolsó két kocsiját. A roncsok (Wikipedia) Hadifoglyok mentettek A gyors mozdonya is teljesen összeroncsolódott, a mögé kapcsolt kocsik egymásba csúsztak, lefordultak a sínről. Az állomás személyzete mellett egy német katonavonat “utasai” kezdték a mentést, hamarosan csatlakozott hozzájuk egy orosz hadifogolyszállítmány is. A széttört vagonok fa részeiből raktak máglyákat, azok fényénél keresték a túlélőket, vették ki a halottakat. Rövidesen egy kórházvonat és két műszaki szerelvény is érkezett, de a mentés még napokig tartott: a helyszínen még december 3-án is találtak holttesteket. A balesetben összesen 72 ember vesztette életét, és 180-an sérültek meg.
