Bulla Elma Színésznő Született: 1913. augusztus 26. Selmecbánya, Magyarország, ma Banská Stiavnica (Schemnitz), Szlovák Köztársaság Elhunyt: 1980. május 14. Budapest, Magyarország Főbb színpadi szerepei: Bourdet: Rab lélek - Irene Bourdet: Esküvő - Adrienne Capek: Fiaim - Anya Coward: Vidám kísértet - Mme Arcati Csathó Kálmán: Fűszer és csemege - Főnökasszony Fodor László: Az asszony hazudik - A kegyelmes asszony Gáspár Margit: Hamletnek nincs igazi arca - Anna Dürrenmatt: A fizikusok - Mathilde von Zahnd Hauptmann: Naplemente előtt - Bettina Housman: Victoria - Victoria Ibsen: Kísértetek - Alvingné Ibsen: Vadkacsa - Hedvig Kesselring: Arzén és levendula - Marthe Kosztolányi Dezső: Édes Anna - Édes Anna László Miklós: Dr. Kerekes Mária - Kerekes Mária, a lezüllött tanárnő Miller: Édes fiaim - Kate Keller Mesterházi Lajos: Pesti emberek - Mónika Meller: Vallomás - Karla Nash: Az esőcsináló - Lizzie Nikolai: Hárman a padon - Ambra Örkény István: Macskajáték - Giza Priestley: Conway család - Kay, egy Conway lány Remenyik: Az apai ház - Anya Shakespeare: Velencei kalmár - főszerep Shaw: Szent Johanna - Johanna Shaw: Candida - Candida Shaw: Az ördög cimborája - Judit Shaw: Az orvos dilemmája - Jennifer Szakonyi Károly: Adáshiba - Anya Williams: Macska a forró bádogtetőn - Anyus Williams: Orpheusz alászáll - Lady Zilahy Lajos: Úrilány - Janka, a hivatalnoknő egy gőzmalomban Filmszerepei: Két történet a félmúltból (1979) A Téglafal mögött (1979) Philemon és Baucis (1979) Álljon meg a menet! (1973) - Babjákné Macskajáték (1972) - Giza A danaida (1971) TV film - Mummy Vasárnapok (1971) TV film - Dávid anyja Trotta (1971) Rumra cserélt feleség (1970) TV film Talpig úriasszony (1970) TV film Szerencsés álmokat! (1970) TV film Szeressétek Odor Emíliát! (1969) - Intézeti igazgatónő Egy önérzet története (1969) TV film Nebáncsvirág (1969) TV film Pokolrév (1969) TV film Petőfi Mezőberényben (1969) TV film Mi és ők (1968) TV film Bors 1.-5. rész (1968) TV filmsorozat - Belováry Mónika báróné A férfi (1968) Magyar - NSZK TV film Az orvos halála (1966) - Emmi, Weisz felesége Hölgyfodrász (1966) TV film Vidám vasárnap (1966) TV film Látszat és valóság (1966) TV film Példázat 1.-6. rész (1964-1966) TV filmsorozat Iszony (1965) Világos feladja (1964) TV film Egy pár papucs (1964) TV film Párbeszéd (1963) - Kocsis háziasszonya - a film átdolgozva: 1964. Piros betűs hétköznapok (1962) Magyar - Csehszlovák film Az ezüstsirály nem indul (1960) rövid játékfilm Hosszú út hazáig (1960) Vitézek és hősök (1959) TV film Szombattól hétfőig (1959) Álmatlan évek (1959) Razzia (1958) Két vallomás (1957) Ünnepi vacsora (1956) - Györgyi néni Egy pikoló világos (1955) - Csériné A város alatt (1953) Fény és árnyék (1943) - Mária, Gábor felesége Nemes rózsa (1943) Késő (1943) - Mária, Tamássy felesége A 2000 pengős férfi (1942) - Kelemen Klári Az 5-ös számú őrház (1942) - Zsuzsa Éjfélre kiderül (1942) - Kállainé Férfihűség (1942) - Júlia, Sándorffy felesége Isten rabjai (1942) - Margit hercegnő Kísértés (1941) - Mária, Kétzy felesége Szeressük egymást (1940) Én voltam! - Vallomás (1936) Es flüstert die Liebe (Szerelemmel vádollak) (1935) Német film - Marion Beriot Mindent a nőért! (1933) Der Herr auf Bestellung (A megrendelt úr) (1930) Német film Életrajza: Adatok: 1923 -1925 Csodagyerekként Európát járja, Munczi Bulla néven lép fel 1925 - Bécsben Max Reinhardhoz kerül 1926 - 1930 Renihardt színházaiban játszik, Bécsben és Németországban 1930 -1934 Bécsben van szerződéssel 1934 - a Belvárosi Színház Budapestre szerződteti 1934 - 1938 Belvárosi színház tagja 1936 - Shaw: Szent Johannájának híres címszerepe 1938 - a Vígszínház tagja 1945 - 1951 Belvárosi Színház tagja, de játszik másutt is 1951 - megszűnik színháza, áthelyezik a Vígszínházba 1951 - 1980 a Vígszínház tagja 1980. május 14. - halála A kezdetek Első elemiben szülei többi osztálytársával egyetemben beíratják a trencséni tanfolyamra, ahol osztálytársai közül nem tűnik ki, de nem is marad el tőlük. Kedveli az órákat, ezért amikor egy év múlva Pozsonyba kerül, szülei beíratják a Bérczy-féle tánciskolába. Itt rövid idő alatt felfigyelnek rá tanárai, és továbbképzését javasolják szüleinek. Édesanyja nem hagyja veszendőbe menni képességeit, és egy ismeretség révén a helyi szlovák színház prímabalerinájához, az orosz származású Aubrichtovához íratja be különórákra, aki az olasz Viscoussi balettmestert ajánlja még tanulásképpen, így hát hozzá is eljár. A kislány elképesztő akaraterővel tanul és végzi a rászabott gyakorlatokat. Rövidesen Viscoussi európai turnéra viszi, és mint táncos csodagyerek járja Európát. Hat esztendős, amikor a pozsonyi tánciskola önálló matinét rendez számára. Max Reinhardt Bécsbe viszi Mint csodagyerek, Munczi Bulla néven lép fel a bécsi Josefstadt színházban, itt látja meg Max Reinhardt, aki rögvest beszél szüleivel és átveszi a gyermek színházi neveltetését. Bulla Elma tehát Bécsben marad, és Reinhardtnál tanul. Kitartóan és igen erőltetett lépésekben kell haladnia, mert az angol, a francia, és a német intenzív nyelvórák mellett a színjátszás alapismereteit tanulja a legjobbtól, a Burgtheater híres művész-pedagógusától Margarethe Forbes-től, aki korábban Darvas Lili tanára is volt, ekkor alig több mint 12 esztendős gyermek Bulla Elma. Tizenhárom évesen már Puckot játszik németül a Szentivánéji álomban. "S mert ilyen korán kezdtem, sokan még idősebbnek hisznek, mint amennyi valójában vagyok. Reinhardtnál hol Vadkacsát játszottam, hol nyúlfarnyi szerepet." 1928-tól 1934-ig játszott német nyelven Berlinben, Münchenben, Bécsben, mint Reinhardt társulatának egyik vezető színésznője. Ekkoriban egy magyar hetilap jólértesült tudósítója tollából jelenik meg hírként, hogy Reinhardt új felfedezettje egy pozsonyi magyar lány. Állítólag Bulla Elmának hívják, de ez valószínűleg csak művésznév. Ki rejtőzhet e név mögött?" teszi fel a kérdést a tudósító. Aztán, Reinhardt egyik vezető színészének a nevét lassan itthon is megtanulhatják. Emlékek Reinhardról "Héttől tízig úgyis minden kiderül - mondogatta sokszor Max Reinhardt - arra tanított, legyünk őszinték, legyen a századik előadás is premier, hiszen egy öregasszony a karzaton hátha egy hónapja már csak a kiflit eszi azért, hogy kifizethesse a színházjegy árát, nem szabad őt becsapni. Egyszer manikűröslányt játszottam Berlinben. Ugyanezt a figurát Bécsben, Reinhardt egy másik színházában, egy idősebb komika alakította. Az asszisztens mindent megkísérelt, hogy ugyanazt hozza ki belőlem, amit a bécsi komikánál látott. Nem ment. Az utolsó próbákra megérkező Reinhardt ezt kérdezte csodálkozva tőlem: "Aber Kleine, warum machen Sie es nicht so, wie Sie fühlen?" Felszabadultam. Végre azt csinálhattam, ahogy éreztem, két perc múlva már nevettek is rajtam. Sikerült" "... lehet, hogy nem mindenki őriz egyforma emlékeket Reinhardtról, de én szinte látom magam előtt, hogy ez az ősz hajú, kékszemű ember ott volt minden este az előadáson, gazdája volt a produkciónak, s ha kellett, századszor is nevetett a vicceinken. Ez "spannungot" adott. Reinhardt minden este megteremtette a premier hangulatát. Én is ezt szeretném azóta is, minden este premiert héttől tízig." Színészi átélésről "Kétféle színész van: az egyik a "Kaméliás hölgy" haldoklási jelenete közben is képes viccet mondani, a másik majdnem belehal. Ez utóbbi a nehezebb alkat. Én mindent komolyan veszek. Emlékszem, Oscar Homolkánál egyszer nagyon rég olyan szerepet játszottam, ahol az első felvonásban vidámnak kell lenni, a harmadikban pedig nagy drámai kitörés van. A szünetben mindenki gratulált, ám Homolka ezt kiálltotta: Rossz volt Bulla! Rémes! Átadjuk a szerepet másnak! Természetesen komolyan vettem szavait. Kétségbeestem. A drámai kitörés hatványozottan sikerült, hiszen a magam elkeseredése is utat tört. Az előadás végén bekopogott Homolka, bocsánatot kért. Elmondta, hogy pedagógiai okokból szidott le, félt, hogy elbízom magam, nem merte vállalni, hogy elrontom a premiert. Kegyetlen dolog volt. Hatásos." Bárdos és Bulla találkoznak 1933 Bécs, Molnár Ferenc: Riviéra című darabjának próbái folynak, és Bárdos Artúr, aki Reinhardt őszinte rajongója, elmegy a próbák egyikére. Itt hívja fel Reinhardt a figyelmét a kis elárusítólányt alakító Bulla Elmára. Jó esztendő múltán, Bulla szülei unszolására magyar színpadra szerett volna szerződni, így került Bárdos Belvárosi Színházi igazgatói irodájába, meghallgatásra. "Mindenféléről beszélgettünk - írja emlékirataiban Bárdos - de nem kértem, hogy adjon elő valamit. Olyan meggyőző volt a hangja, komoly, megható kis lénye, hogy úgy éreztem, máris tisztában vagyok vele. Kulturált és vérbeli színésznő, csupa komoly élmény és megkapó, rendkívül kifejező érzelmi gátlás. Ez megkapott benne..." Budapestre kerülésének regényes története 1934-ben a bécsi Kammerspielehez köti szerződése, "Az orvos válaszol" című darabban látja Bárdos Artúr Bécsben ismét, és elhatározza, hogy a magyar fővárosba hozza Bullát. A Belvárosi Színházban Zsolt Béla: Párizsi vonat című drámájának főszerepét játszatná el igazán Bullával elsőként Budapesten. Sok szabódás után Bulla Elma végül is belegyezik, és felbontja szerződését a bécsi színházzal. Ám ekkor kiderül, menet közben, hogy a darab előadásának joga a konkurens Magyar Színháznál van, így a bemutatóra nem kerülhet sor. Karácsonykor egy felbontott szerződéssel a háta mögött, és egy elveszett főszereppel a tarsolyában, némiképp becsapottnak és "két szék köz a pad alatt" lévőnek érezi magát. "Az ünnepekre hazautaztam szüleimhez Pozsonyba. Anyám és apám örömmel újságolta mindenkinek, hogy életük legszebb karácsonya ez, hiszen lányuk végre magyar színpadon játszik. Karácsonyeste aztán csöngettek a lakásunkon. A postás jött. Azt hittem csomagot hoz. Tévedtem. Sürgöny volt. Bárdos Arthúr küldte... tenkintsem a színházi szerződésemet semmisnek....így tehát ott álltam állás nélkül. Életem legnehezebb szerepe következett. Szüleimnek nem akartam elrontani a karácsonyát, mit sem szóltam tehát a sürgönyről, s az ünnep a szereppel való tervezgetés jegyében telt el. Ez az alakítás nemcsak nehéz, hanem sikeres is volt, hiszen gondjaimból senki sem vett észre rajtam semmit." Bárdos Artúr és a "Vallomás" Bárdos kárpótlásul eljátszatja vele Meller Rózsi: "Vallomás" című darabjának női főszerepét, a következő szezon elején. A darabból nem sokkal később film is készül, amelynek szintén Őt választják főszereplőnek, így lesz Bulla első filmszerepe is egyben a darab. Hazatérve 1934-ben Bárdos Artúr szerződtette a Belvárosi Színházba, amelynek négy évadon át a tagja. Többször a darab próbái idején felvetődik a kérdés, hogy "nem vagyok-e Pestre túl modern... Az történt ugyanis, hogy a drámai kitörés után én sírva a fal felé fordultam. Elma - így kiáltott fel Bárdos - hiszen maga igazi könnyeket sír! Miért fordul el? Hadd lássák! - Nem, ellenkeztem, ha valaki sír, az szégyenli magát! Bárdos ezt végül is elfogadta, mert nem csak jó rendező, hanem jó pszichológus is volt" Meller Rózsi, a darab szerzőnője, hogy kerülje az előítéletek szabta korlátokat (tudniillik, hogy nő nem írhat jó színdarabot), Frank Maar néven szerepel. A darab tulajdonképpen egy bűnügyi történet. A főhősnőt (Bulla) ártatlanul elítélik, de szerelme kedvéért a büntetést vállalja. Bulla alkatának és tudásának megfelelő ez a darab, amellyel egyből kilép az ismeretlenség homályából. 1935. január 18-a a darab premierje. Bulláról nem kisebb személyiség ír főhelyen kritikát, mint Kosztolányi Dezső: "... megjelenése egyszerű. Mihelyt kilép, a színpad megtelik vele. Vannak taglejtései, melyek felejthetetlenek. Most az, ahogy a kezével játszik, most az, ahogy a homlokához akar kapni, de idegességében nem teszi, a mozdulatot mintegy elvetéli. Vannak félhangjai. Szavak, melyeket csak elhadar. Mindezt modorosság, hatásvadászat nélkül. Aztán sikolt, tombol, s a színpadon a végzet döng végig, a nagy dráma. Oly biztosan fogja a hangokat, mint egy nagy hegedűművész. Nincs hamis hangja. Erő és finomság, ösztön és ízlés együtt. Jósolni könnyelműség volna egyetlen szerep után. Hittel írom le azonban, hogy pályámon hasonló európai értékkel, hasonló nemes reménységgel ritkán találkoztam. Ez a színésznő törékeny vállain a fönséget hordozza..." Dr. Nagyné Bulla Elma A "Vallomás" előadásai során, a megrázó börtönjelenet kapcsán, estéről estére rekedté válik. A sokadik előadást követően orvoshoz fordul. A szakemberek szanatóriumi kezelést javasolnak, így a hangszálainak rendbe tétele végett felköltözik a svábhegyi szanatóriumba. Kölcsönös szimpátia alakul ki kezelőorvosával, dr. Nagy Endre orvosprofesszorral. Az ismeretségből hamar szerelem lesz, majd házasság. Három hónap múlva, 1936 nyarán, a nyilvánosság kizárásával, a Mátyás templomban örök hűséget fogadnak a szerelmesek. A tanuk, és Kátay Béla plébános úr is titoktartási kötelezettséget fogadnak, sőt Kátay úr a Mátyás templomot ezidőre lezáratja. A nyilvánosság kizárása az egyszerű életvitel jelképe, a mindenféle feltételezhető felhajtás, fogadás, és hatalmas lakomává terebélyesedő ünneplés mellőzésése, inkább a dolog intimitását kívánja kiemelni. Budán az Endresz György utca 4/b szám alatt vásárolnak közös otthont. Férje a továbbiakban nem kezeli nejét, hanem dr. Polatschek tanárt bízzák meg Bulla gégészeti kezelésével, és szanatóriumi munkáját is elhagyja, sőt önnálló praxisba kezd. Dr. Nagy páciensei közé nem kisebb személyek tartoznak, mint az akkor már Londonban élő Korda testvérek, illetve azok a színészek, színésznők, akik a Korda csoport filmjeiben játszanak. Állandó páciense Joan Gardner brit színésznő, többek közt, aki hetekre Budapestre költözik egy-egy kezelés idejére. Dr Naggyal kötött első házassága nem bizonyul tartósnak, később Fendrik Ferenc író felesége lesz. Fendrik Ferenc felesége lesz Fendrik Ferenc fiatal és tehetséges zalaegerszegi író, egyik darabjával eljut a Vígszínház igazgatói szobájába, ahol Roboz Imre megvásárolja tőle a "Volt egyszer egy asszony" darabjának színházi előadásjogát. A 8 előadás alapvetően bukásnak számít. Következő darabja, az "Okos házasság" már 25 előadást ér meg a Vígszínház színpadán, ami sikernek számít, míg harmadik színpadi műve, a "Két boldog hét", majd ötven előadásával igazi kasszasikernek számít. Az előadások során ismerkedik meg, majd házasságot is köt a két nagyszerű művész. 1935 novemberében 1935. novemberében Nagy György rendezésében eljátssza, Zilahy Lajos: Úrilány című vígjátékának női főszerepét, Jankát, aki egy gőzmalombeli hivatalnoknő a darabban. A premier 1935. november 8-án zajlik a Belvárosi Színházban. Az előadáson partnere Rózsahegyi Kálmánnak és a darab színész-rendezőjének, Nagy Györgynek. Mindketten elismeréssel nyilatkoznak Bulla tehetségéről, bár az igazi sztár a darbban még ekkor a Didót, a félvilági hölgy figuráját alakító Mezei Mária, és a Brigit, a gazdag aranyifjút játszó Páger Antal. Bárdos Artúr Bulla Elma hazai színpadokra történő bevezetéséül szánja ezt a szerepet is a "Vallomás" mellett, és mint "próbálkozás", nagyon pozítív visszhanggal zárul az előadássorozat. 1936 - A Vallomás elkészül filmen is Színpadon 150 alkalommal játssza el, amikor Bárdos filmreviszi a "Vallomást". A tragikus nőalak megformálásának celluloid változata, azonban "Én voltam" címet kapja a keresztségben, és Bulla egyik kiemelkedő filmalakításaként tartják számon. Ugyanazok a színészek, akik színpadon játszották nagy sikerrel, (egyebek mellett Csortos Gyula) most ugyanezt filmkamerák előtt ismétlik meg, de Bárdos mellett nem kisebb filmes stáb dolgozik mint Eiben István és Gertler Viktor, a Hunnia filmstúdióiban. Bulla első filmszerepei egyike ez a film. Ismerkedik a filmezés szabta lehetőségekkel: "... úgy látszik, ugyanazt kell csinálni, mint a színpadon. Eleinte azt hittem nem, de úgy látszik, igen. Csak az a fontos, hogy a játék echt legyen, valódi legyen! A legnagyobb akadály, színpadi színésznő számára a filmen az, hogy minden jelenetet úgyszólván ízekre szaggatnak szét, a filmszerűség miatt. A szerepet így nehéz felépíteni, de Bárdosnál, talán nem, mert színházi rendező, nála nem így van. Nem kell minden mondatnál új - hirtelen nem tudok magyar szót, ha nagyon fáradt vagyok, mindig német szavak jutnak az eszembe - nem kell minden mondatnál, új ankurbelung. Az ember benne van a lendületben, jobban játszik. Kezdem sajnos megszeretni a filmet. Ez veszélyes egy színpadi színésznő számára... bevallom, hogy munka közben egyre jobban érdekelnek a film speciális lehetőségei. Remélem, nem tekintik a színpadi ember árulásának, ha azt mondom, hogy a filmnek minden olyan lehetősége izgat, amely több a színpadénál, vagy más, mint a színpad. Éppen ebben a másban látom mindkét műfaj fejlődési vonalát. Minél jobban differenciálódik, elkülönödik a film a színpadtól és megfordítva, annál tökéletesebben fejlődik ki mind a két műfaj... (1936 - Két Vallomás a Vallomásról, Színházi Élet, Bulla és Bárdos Artúr beszélgetése a filmről) Shaw Szent Johannája Élete során kétszer is megformálhatja Szent Johanna alakját, egyszer fiatalon a Belvárosi Színházban és jóvalta később a Néphadsereg Színház (Vígszínház akkori neve) színpadán. Először 1936 kora tavaszán játssza, a huszonötödik előadás kapcsán kis ünnepséget rendeznek, 1936 márciusában. Bárdos Artúr visszemlékezéseiben így beszél az előadásról: "... kezdődött azzal, hogy próbáról-próbára szinte a kezünk alatt virágzott ki egy, már eltemetett remekmű, és éreztük, hogy nem holmi kegyeletes Shaw-miséről lesz itt szó, hanem egy eleven, nagyon mai színpadi izgalomról, amely megfogja, kell, hogy megfogja a legcinikusabb nézőt is. A főpróba még sohasem tapasztalt izgalma lelkesedése és a kritika teljes harmonikus, gyönyörű kórusa nekünk adott igazat..." Herczeg Ferenc vezércikket szentel az előadásnak, "Műsoron kívül" - címmel, Márai Sándor: "Kortörténeti tanulmányok" - címmel, Vámbéry Rusztem és a mások tollából is megjelenő pozitív fogadtatás meglepi a produkció valamennyi szereplőjét, a rendezőjével egyetemben. "...a magyar művészi közvélemény talán még soha sem állott ilyen egyértelműséggel színházi produkció mellé. Hát mégis? Hát érdemes? A célt magasra kitűzni és merészet merni? Hát mégis van nálunk művészi közvélemény, amelyet nem igazgathatnak sem felülről, sem alulról, kapcsolatokkal, protekciókkal, intrikákkal." - elmélkedik a darab rendezője, Bárdos Artúr, a Színházi Élet hasábjain, a 25. előadás kapcsán. 1936 - vígjátékban Ugyancsak Bárdos Artúr rendezésében láthatjuk, merész vállalkozásképp Shakespeare egyik klasszikus darabjának, a "Velencei kalmár"-nak a főszerepében. Merész vállalkozásnak tűnik, mert a klasszikusok ritkán kasszasiker előadások, bár ez esetben a Shaw Szent Johannája okozta euforikus hangulat, talán bátrabbá is teszi Bárdost. Merész továbbá azért, mert 1936 nyarán mutatja be Velence főterén Max Reinhardt nagyhírű Velencei kalmár - előadássorozatát, de nagy hírnevet szerez a prágai rendezésű is. Ezen előadások túlfűtött érdeklődése rávetül a Bárdos rendezésére is, mind itthon, mind külföldön. Harmadrészt azért is merész vállalkozás ez a darabválasztás, mert a szereplők jó része korábban alig szerepelt klasszikus darabban. Bullát a kritika fenntartással fogadja Portia szerepében, mert drámai tragikának könyvelik el, és mint olyan, "idegenül hat" ebben a vidám környezetben - szerintük. Hogy valójában is idegen, vagy csak az előítélet árnyéka vetül rá, ma nehezen eldönthető. Mind Peti Sándor, Básthy Lajos, Gellért Lajos, mind Nagy György korábban nem nagyon játszott klasszikus darabban, a némafilm idejéről elhíresül Fenyő Emilről nem is beszélve. Az előadás inkább színháztörténeti jelentőségű, mint kasszasiker. Bulla főszerepet játszik a Terézkörúti Színpadon, László Miklós kamara-vígjátékában, a dr.Kerekes Máriában. Egy lezüllött tanárnőt játszik, akibe egyik diákja halálosan beleszeret. Békássy István, mint ifjú és szerelmes diák és Bulla tanárnő, aki tudásának és színészi zsenijének legjavát adja, bár megjegyzi a vígjátékról a korabeli kritika, hogy "Bulla Elma, aki az életben végtelenül kedves, kedélyes, egyszerű lény, a színpadon csak a legtragikusabb szituációkban van elemében. Ez a ritkatehetségű művésznő, vígjátékot is eljátszik, ha muszáj, de ez a műfaj, valahogy idegen számára (még, szerk.)." (Hatvany Lili, 1936. Színházi élet 45. sz.) Megjegyezendő, hogy a színpadon parnerként Gárdonyi Lajos, és örök pincér szerepeinek kezdetén Peti Sándor is hozzájárul a kasszasikerhez. 1937-es év Clara Boothe: "Asszonyok" című darabja afféle "henparty", vagyis hölgy-gyülekezet színpadi megtestesülése. 1937 novemberében debütál az amerikai szerzőnő darabja a Vígszínházban. Főszerepben Sulyok Mária, aki a fürdőszoba jelenet során a darab egy jelentős részében a kádból játszik. Állandó és visszatérő kérdése a kor sajtójának, hogy Sulyok mit visel a kádban, hogy nem fázik fel a darab végére..., így teljesen elhomályosul Sulyok szenzáció számba menő jelenete miatt Bulla Elma Chrystal metestesítőjének bravúros játéka. "Az orvos dilemmája" - főszerepben Bulla Elma 1938-ban kerül sor G.B. Shaw: "Az orvos dilemmája" című vígjátékának bemutatójára a Vígszínházban, amelyben Bulla Elma főszerepet alakít Ráday Imre, Beregi Oszkár oldalán. Bethlen grófnő a Színházi Életben így ír erről: "... Bulla csupalélek asszonya meghatóan naív és lelkes. Második felvonásvégi nagy jelenete és néhány kitörése a harmadik felvonásban lélekzet elállítóan szép..." A kezdő Bihary József Blenkisop doktort alakítja a darabban és kiemeli a kritika, akár csak Ráday "charmeból, romlottságból, tehetségből és szélhámosságból" összerakott figuráját. Filmfőszerepekben 1935 nyarán elvállalja az Phöbus Film vállalat gyártásában, "Es flüstert die Liebe" (Szerelemmel vádollak) című német filmben, Marion Beriot szerepét. A filmet a magyar származású Bolváry Géza rendezi. A kor egyik német férfi-ideálja, Gustav Fröhlich a partnere ebben a filmben. Filmes karrierje egyébként is Németországban indul, a "Der Herr auf Bestellung" (A megrendelt úr) című német hangosfilmben kap szerepet először, 1930-ban. Azonban az igazi kihívásokat, csak később, az 1940-es évek filmjei hozzák meg számára. Idővel beskatulyázzák a "megértő, jóságos asszony és feleség" szerepkörébe, akitől természetesen a végzet asszonyai időről-időre elhódítják az aktuális férjet, aztán általában asszonyuk hűséges türelmét felismerve visszatérnek a tékozló férjek. Így küzd drámai mélységű szenvedések közepette Karády Katalinnal a Kísértésben, Tolnay Klárival a Férfihűségben, Muráti Lilivel a Késő című filmben, Nagykovácsi Ilonával a "Fény és árnyék"-ban. Cserépy László filmjében, "A kétezer pengős férfi"-ban, nyílik ismét alkalma, hogy valódi drámai erejét megmutathassa filmvásznon is. Egy névházasságból valódi szerelmet kiharcoló nőalakot formál megrázó erővel. Aztán Bán Frigyes, "Az ötös számú őrház" című filmjében egy magányos nőalak megjelenítésével bizonyít ismét, mindkét alakítása az 1942-es évhez fűződik. A háború poklában rommá lőtt Budapesten saját arcképére bukkan, egy szaggatott plakáton, megrázó találkozás ez önmagával és a régmúlttá váló Budapesttel. Mondják közeli ismerői, " a dicsőség elmúlásának a szimbólumát látja ebben a mozzanatban". Háború után ismét a Vígszínházban 1952-ben tér vissza régi színházához, a Vígszínházhoz és haláláig ott játszik, ennek a színháznak a tagja marad. Ismét lejátssza Johannát a Shaw darabban, aztán az "Esőcsináló" belül szép, kívül csúnyalány igen nehéz szerepét, "A fizikusok" célratörő és gonosz kis gnómját, a "Naplemente előtt" Bettináját, a "Kísértetek" Alvingnéját, és végül 1971-ben a tolókocsihoz kötött Giza szerepét Örkény örökbecsű művében, a Macskajátékban. Ismét filmkamerák előtt Majd tízévnyi szünet után áll kamerák elé ismét, 1953-ban, "A város alatt" című filmben. Később egyre több filmszerepet kap. Révész György "Ünnepi vacsorája"-nak Györgyi nénije (1956), a Németh László regény filmadaptációjában, az "Iszony"-ban, mint Szeréna néni (1965), majd a régi skatulya kísértéseként, "Az orvos halála" önfeláldozó felesége. A televíziózás rabul ejti, mert megmutathatja tudásának szélesebb palettáját "...a színpadon mostanában zömmel megértő, megbocsátó feleségeket alakítok. A kamera előtt? Itt nincsenek skatulyám. Voltam már öreg parasztasszony, értelmiségi anya, és amiért rajongtam: komika, a Leacock-esten. Mint kritikus? Ezen a téren sokkal kevésbé vagyok rutiné. Ugyanis egy újfajta betegségem van. Én a TV-allergiának nevezem. Szédülök, tengeribeteggé válok a képernyő előtt. Természetesen egy-egy érdekesnek ígérkező műsorért vállalom a rosszullétet. Például a kitűnő Rajkin-estért. A TV-vel szemben sosem vagyok szigorú kritikus. Elámít a technika.- vallja Lelkes Évának, 1962-ben. 1960 - a Vígszínház vendégjátéka az Ódry Színpadon A kor politikai befolyásának ékes bizonyítékaként kerül repertoárra a francia irodalom "bátor és tehetséges" tagjának, Marguerite Duras darabja, a "Gát a Csendes-óceánon", az Ódry Színpadon 1960-ban. "Bátor, mert (szerző) aláírta a 121-ek kiálltványát, az algériai háború ellen; tehetséges s erről éppen eléggé meggyőz a "Naphosszat a fákon" című pompás kisregénye, s a sokat vitatott, tehát rendkívüli film a "Szerelmem Hirosíma". -Demeter Imre közvetítette indok nélkül is jó szerző Duras, ám abban korban kell egy háborúellenes kiáltvány-signo ahhoz, hogy egy nyugati világban élő szerző eleve elismeréssel kerülhessék hazai színpadra. Vígszínház Ódry Színbeli vendégjátékának női főszerepét adja Bulla Elma, Tábori Nóra, Pálos György, Pándy Lajos, Bod Teréz partnereként. Nógrádi Róbert rendezi a darabot, Bajomi Lázár Endre fordításával és Hidas Frigyes kifejező kísérőzenéjével, amely a darab atmoszféra teremtésének kitűnő eszköze, és erőssége is a rendezésnek - tartja kritikájában Demeter Imre. " Bulla Elma arcjátéka, szemének különös, lázas fénye csupa ideg mozgása, arról is beszél a színpadon, amit a dráma nem mond el. Mert igazán az ő alakítása a dráma, több a szerepnél, figuránál, szövegnél. Villámgyors hangulatváltások, az emóciók tökéletes ábrázolása. Nyüszítő sírás, vinnyogó búcsúzás az élettől, az illúzióktól, makacs álom-kergetés és rögeszmék hiábavalósága. S szemben vele: az óceán, a társadalmi rend erkölcsi törvényei, az öt hektár föld kíméletlen mozdulatlansága és a tőkés társaság pénz-kegyetlensége. - írja később a színdarab kapcsán, egy aláírás nélküli cikkében a kor kritikusa, majd így folytatja - "Nagyszerű alakítás, egy vegyesértékű drámában, a taps a színésznő szenvedélyesen őszinte, mesteri alakításának szól. Megtölti a színt, életet lehel a szövegbe. Hol óriás, hol töpörödött emberke, fellángol és letör, álmot sző és álmot temet el, s aztán a végén szemünk láttára zsugorodik össze, hogy semmivé váljon s eltűnjék a végtelenben, mert megölte a valóság és az álmok örök ellentmondása..." 1962 Ódry Színpad Bulla nagy művészi erővel állítja elénk Gáspár Margit: "Hamletnek nincs igaza" című drámájában Anna alakját az Ódry Színpadon 1962 tavaszán: "... egyszerre ábrázolja a féltő anyai szeretetet, és a határozottságot, mellyel végül is fia elé tárja a valóságot. S mindezt milyen mértéktartó eszközökkel. Bulla Elma visszafogott játékstílusa egy "befelé élő" ember gazdag lelkivilágát segíti elénktárni. Valami olyat tud és olyant valósít meg, amire csak kevesen képesek: ismeri a csend erejét és hatását a színpadon. S ettől kap alakítása hiteles erőt, így képes Anna drámáján túl az egész család drámai küzdelmének rejtett titkait is elénk tárni..." - írja a névtelen kritikusa (signozatlan cikk) a Film, Színház, Muzsika hasábjain - SIKER - Anna: Bulla Elma című cikkében. Bulla a stílusváltásáról "Valaha mindenáron arra törekedtem, hogy érdekes legyek a színpadon. Az epés kritikusok akkoriban azt írták rólam, hogy modoros vagyok. Egy-egy kézmozdulatom megformálásán sokat töprengtem. Igen, igen a kéz mozgatása volt erényem is, hibám is. Ezen a korszakon akkor voltam túl, amikor első komika szerepemet játszottam Csiky Gergely Kaviárjában. Ezután váratlanul és hirtelenül feloldódtam, egyszerűbbé váltam. A közönség először nem örült annak, hogy komika szerepeket alakítok. Amikor például a Szellemesekben egy kövérre kitömött asszonyságot játszottam, sokan megvártak a kiskapunál, és szemrehányásokkal illettek: micsoda dolog, hogy a mi Bullánk így meghízott, így megváltozott! Bosszantott, hogy nem értik meg: a színésznek mekkora gyönyörűség olykor-olykor karakterszerepet játszani, más figurává alakulni. A régi filmekben a jóságos, megértő feleség szerepkörébe skatulyáztak be,... nekem ez rémes volt." Örkény Macskajáték - Giza 1971-től majd 200 estén át játszotta Örkény Macskajátékának Giza szerepét, Sulyok Mária (Orbánné) partnereként. Kettejük kapcsolódása ebben a darabban a magyar színháztörténet ritka nagy találkozásainak egyike. Szavakban nehezen megfogalmazható összjáték alakul ki kettejük színpadi játéka közt. Később Bulla filmen is eljátssza Gizát, ekkor Orbánnét Dayka Margit alakítja Makk Károly filmjében. Sulyok Mária még Bulla szerepből való távozását követően is játszik tovább, és bár nagyon kedveli a kitűnő Békési Ritát, titkon és kimondva kimondatlanul is kötődik Bulla játékához, örökké őt emlegette estéről estére. Bulla élete utolsó évtizede, a filmszerepet aranykora "Sohasem nézem meg a filmjeimet, mert túlságosan izgat, hogy már nem tudok változtatni a magam játékán. Voltaképpen nem is értem azokat a színészeket, akik nem lámpalázasak, hiszen minden alkalommal más-más közönségnek játszunk és a magunk ereje és képessége is kiszámíthatatlan." A Macskajáték (1974) Makk Károly által rendezett filmváltozatában Bulla az újkori magyar filmtörténet egyik kiemelkedő szerepévé emeli Giza szerepét. A siker titkai azonban nehezen bonthatók le személyekre, mert éppúgy része van a sikerben az Orbánnét alakító Dayka Margitnak, vagy a Csermlényi Viktort megformáló Balázs Samunak, vagy az operatőr Tóth Jánosnak, és a rendező Makk Károlynak, mint Bulla Elmának. Filmszerepeinek legmagasabb csúcsát éri el, élete utolsó évtizedében. A Makk Károllyal kialakuló közös hang, a hasonló gondolkodás a dolgok felől, mind-mind lehetővé teszik, hogy közös munkájuk eredménye kimagasló lehessen. Utolsó nagy filmbéli nagy alakításainak egyike a Déry novellából forgatott Philemon és Baucis (1979) című filmhez fűzi. Az 1956 szorongató időszakában játszódó filmben két öregember egymásra találását követhetjük nyomon, a maga beteljesületlen vágyaival. Páger Antal és Bulla Elma játéka teszi felejthetetlenné Makk Károly filmjét, az ifjú Gálffi László alakítása mellett. Páger és Bulla feltűnnek együtt ismét Makk következő filmjében is, egy másik Déry novellából készült "A téglafal mögött" című filmben is. Makk Károly életművében a Szerelem, a majd tíz évre rá forgatott Philemon és Baucis és "A téglafal mögött" filmjei egységes szemléletet tükröznek, egyfajta Déry-trilógiát alkotva. Ebben jelentős szerep hárult Bulla Elmára. Halála "A színész örökre hal meg" - nyilatkozza egyszer, pedig a halhatatlanság magasába emelkedik Bulla Elma a magyar színházművészet egén. Olyan összehasonlíthatatlanul egyéni hangot ütött meg a magyar színjátszásban, amely eleve elegendő a halhatatlansághoz. "Nincs rajta más ékszer, mint a szeme, amely olyan intenzíven kék, mintha nefelejcskivonatból lenne csinálva". Ez a tekintet hunyt ki 67 éves korában, de velünk marad sokáig. Kitüntetései: Kossuth-díj - 1956, Érdemes Művész - 1954, Kiváló Művész - 1960.
