A Civilization sorozat 1991-ben indult hódító útjára, a Sid Meier nevével fémjelzett játék azóta megért több részt, rengeteg örömöt és persze átvirrasztott éjszakát köszönhetünk ennek a remek szériának, amely rengeteg díjat, elismerést bezsebelve vonult be a halhatatlanok csarnokába. Az új rész viszont kissé megcsavarja a dolgokat, és ezúttal nem a Földön, hanem azt elhagyva kell egy idegen bolygó planétáján helyt állnunk, és egy virágzó 'civilizációt' felépítenünk. Gyönyörű város, igázzuk is le rögtön! Az előbb említett alapszituáció tehát a következő: 2600 környékén járunk, amikor az emberiségnek el kell hagynia a Földet és új, élhető bolygó után kell kutatnia, majd megtelepednie. Az okokat nem igazán tárják elénk a fejlesztők, egyszerűen csak menni kell és kész. Ezért jönnek létre a frakciók, akik a kiszemelt terület különböző részein telepednek le, majd kezdik el az életüket egyengetni. Ha végignéztük az egyébként pofás kis videót, indulhat is a játék: megérkezünk az űrhajónkkal, és máris nekiállhatunk kisajátítani a bolygót, elpusztítva mindent és mindenkit, vagy esetleg szövetségre lépni, és kölcsönös tiszteletben építkezni. Erre mindjárt kitérek, de a lényeg, hogy minden csak rajtunk áll A puritán külső alatt gazdagság és pompa rejtőzik (NEM) Érdemes azonban eleinte békésen terjeszkedni, és a harcot a későbbiekre hagyni. Ugyanis a játék legelején csupán a kezdővárosunk és egy explorer áll rendelkezésre (ez amolyan felderítő egység, nem igazán a harcban jeleskedik). A bekapcsolható és állítható tutorial-t én meghagytam, kellemesen van megoldva a dolog, hiszen ha valami fontos történik éppen, vagy valami újat akar mondani, akkor felhívja rá a figyelmünket, majd a jobb felső sarokban tudjuk olvasgatni az infókat, és tájékozódni erről-arról. Az előttünk álló térkép cellákra van osztogatva, minden egységünknek limitált az egy körben megtehető távolsága, illetve ha megtámadunk egy ellenséget, akkor bizony abban a körben már nem mozdulhat. Össze-vissza azért nem mászkálhatunk kedvünkre, egyrészt mert hemzseg az új otthonunk a helyi lakosokkal, az alienekkel, és sok területet fed egy zöldes köd, a miasma. Ha egy ilyen területen állunk, akkor amíg nem gyógyítjuk fel magunkat, addig folyamatosan veszít az adott egységünk hp-t, míg el nem halálozik. Nekem ez elsőre kicsit nehezen tűnt fel, szegény explorer-em már a halálán volt, mire észbe kaptam, de végül sikeresen megmentettem. Bájos kis bogárkák! Hol a légycsapóm? Az előbb említett alien-ek viszonylag nyugodtak a játék elején, nem igazán háborgatnak minket, és szép lassan megérkezik a többi szervezet kolóniája is. Ilyenkor az összes potenciális ellenség, és/vagy szövetséges bemutatkozik, üdvözöl,(ezúttal nincsenek híres történelmi személyiségek, mint a korábbiakban) majd megy a dolgára. A diplomácia azonban nem csak ennyi, bár kissé egyszerűen van kivitelezve: köthetünk kereskedelmi szövetséget is, üzenhetünk háborút, vagy akár összeállhatunk valakivel egy megerősödött ellenség ellen. Háborút egészen könnyen kirobbanthatunk: egy, velem kereskedelmi szövetségben álló nép felderítője folyamatosan a katonáim környékén mászkált, és mivel épp a környező alien fészket akartam bevenni, roppantmód idegesítőnek találtam ezt, ezért lelőttem, és máris háborúban álltam! Szóval vigyázzunk, csak kellő fejlettségi és katonai háttérrel a hátunk mögött vágjunk bele ilyesmibe. Nincs túlbonyolítva a térkép És ha már a fejlődésről volt szó: míg a kezelőfelület jól átlátható, addig a fejlődési fa eléggé kusza és bonyolult. Alapvetően háromféle irányba mehetünk el: Purity, Supremacy és a Harmony (tisztaság, felsőbbrendűség, harmónia). A harmónia kutatásokkal békére törekedve, az új környezettel szövetkezve fejlődhetünk, a tisztaság egyfajta erősebb emberiséget próbál megcélozni, kutatásaink főleg azt segítik elő, hogy egy élhetőbb, Föld-szerű bolygót hozzunk létre, míg a felsőbbrendűséget nem kell különösebben magyarázni: miénk itt minden és ezt erővel be is bizonyítjuk. Érdekesség, hogy döntésünktől függően katonáink kinézete is úgy fog változni és mindegyik útnak vannak saját különleges, speciális egysége is. Azonban van egy másik fejlődési fa is, ez pedig a Virtue: itt négy útirány közül tudunk válogatni: a termelési, harci, fejlődési és növekedési képességeinket hivatott erősíteni. Fejlődni küldetések megoldásával is tudunk, és sokszor a kimenetele egy-egy questnek is attól függ, hogy milyen irányba szeretnénk specializálódni. Elég sok küldit kapunk a játék folyamán, és majdnem mindig választanunk kell majd ahhoz, hogy teljesíthessük őket. Isten keze. Is lehetne. A Beyond Earth-ben városainkat többféle építménnyel bővíthetjük, fejleszthetjük: építhetünk kórházat, generátort, hőerőműveket, utakat stb. Mivel minden és mindenki energiából él, ezért a generátorok roppant fontos szerepet töltenek be, és a kereskedelmi szövetségek alapja is az energia lesz. A kereskedés kicsit bonyolultabb téma: trade convoy-t tudunk gyártani, amely a két kereskedő fél közötti útvonalon halad, és mérlegelni kell, hogy az úton fellelhető veszélyek miatt megéri-e a kockázat, vagy keresünk egy nyugodtabb környéket és várost a kereskedéshez. Érdemes az explorert egy felfedezhető ásatáshoz vinni: hasznos dolgokat tudunk megszerezni ellenfeleink orra elől. Várost amúgy a colonist segítségével tudunk építeni: a kiválasztott területhez érve letelepszik, de várnunk kell mire embereink élhetővé varázsolják a helyet, és valóban egy új város lesz belőle. Ilyenkor kénytelenek vagyunk a közelben katonákkal őrködni, nehogy idegeneké legyen a friss, megtisztított terület. A harc megér egy külön bekezdést, mivel előbb-utóbb úgyis konfliktusba fogunk keveredni. A csaták ugyanúgy körökre osztva mennek, és fontos megemlíteni, hogy két harcos egység nem tartózkodhat egy cellán belül. Mielőtt megtámadunk egy szomszédos alakulatot, rájuk kattintva kaphatunk egy rövid előrejelzést, hogy milyenek is az esélyeink. A mesterséges intelligencia igen jó, a gép jól taktikázik, komoly fejtörést tud okozni egy sima útszéli csata is. Kiismered magad? Én sem mindig. Ahogy fentebb is írtam, én már több mint ötven (!) kör óta próbálom a kolóniám környékén ténfergő alieneket terjeszkedés céljából eltüntetni, de egyelőre masszívan védekeznek, és bár igaz, hogy nem én vagyok a következő Rommel tábornok, ebből is látszik, jól muzsikál az AI. A harci animációk jól néznek ki, egészen látványos ütközetek is kialakulhatnak. A játék sajnos küszködik néhány hiányossággal is. A fejlődési, technológiai fa nagyon bonyolult, aki először ül le egy ilyen program elé, könnyen eltántoríthatja a játéktól, egy fokkal átláthatóbb verzió jobban sült volna el. Néhol előfordul itt-ott kisebb bug, és valahogy a diplomácia a többi játékelemhez képest kissé csökevényes. A grafikáról direkt nem ejtek szót, itt nem ez a lényeg, de ami van, az tökéletesen kielégítő, a zene is passzol a hangulathoz. Multiplayer is van, ahol egymás ellen lehet nyomulni, de erre egyszerűen nem jutott időm, teljesen elrabolta a figyelmemet és az időmet az egyszemélyes játék. Ki a rondább én vagy te? Nagyon hamar elszállt ugyanis az a pár napra hagyott tesztelési idő, amit az új Civilization-re tartogattam. Hangulatos, összetett játék lett, amit nyugodtan tudok ajánlani régi motorosoknak és újaknak egyaránt. De vigyázat: ez nem egy Call of Duty, ahol végigszaladsz 6 óra alatt a single kampányon, hetek, sőt hónapok kellenek hozzá, hogy úgymond végigvidd a játékot. Úgyhogy ne habozzatok, vétek lenne kihagyni, irány az űr! Forrás: Civilization: Beyond Earth teszt | Game Channel
