Mi történik, ha idegen férfi csöppen egy, a világtól elzárt lányneveldébe? És ha ez a férfi történetesen Colin Farrell? Bajok lesznek, nem is akármilyenek. A Csábítás nem okoz csalódást Sofia Coppola rajongóinak, de azok is örömüket fogják lelni benne, akiket az Elveszett jelentés óta ledobtak magukról a női vágyak szakavatott rendezőjének filmjei. Van itt minden: szellemes évődések és kaján humor, meseiség és thriller, szépség és bűnbeesés. Az amerikai polgárháború vége felé járunk, a harcokból csak elvonuló menetoszlopot látunk, távoli ágyúdörgést hallunk. A virginiai leánynevelő intézet a béke szigete, egyszerre menedék és börtön az ott élő lányoknak és nőknek. Az álmos, unalmas napirendet váratlan esemény töri meg, amikor az egyik növendék, Amy (Oona Laurence) sebesült katonára bukkan az erdőben. Elle Fanning, Nicole Kidman, Kirsten Dunst, Angourie Rice, Oona Laurence, Emma Howard és Addison Riecke a Csábítás című filmben Forrás: UIP Dunafilm Némi vita után az intézet igazgatója, Miss Martha Farnsworth (Nicole Kidman) belemegy, hogy az otthonukban ápolják John McBurney tizedest (Colin Farrell), az ellenséges északi haderő csatából megfutamodott tisztjét. Keresztényi szeretetből teszi? Vagy kíváncsiságból? A női közösségbe csöppenő férfi felbolygatja az intézet egyensúlyát, ahogy finom manipulációkba fogva megpróbálja elérni, hogy ne űzessék ki ebből az édenkertből. Nicole Kidman és Colin Farrell a Csábítás című filmben Forrás: UIP Dunafilm Ősi, szinte mitikus fabula ez: róka a csirkeólban, kígyó a Paradicsomban. A Csábítás tündérmese, amely a történelmi valóságból álomszerű, mágikus realista világot farag: a nyitójelenet tiszta Grimm-mese, és visszatérő snitt, ahogy a szereplők távcsővel fürkészik a külvilágot az udvarház tornácáról, akárcsak egy lakatlan szigeten zátonyra futott hajó matrózai. Tündérmese, de közben szalonvígjáték is, melyben stratégiai pontosságú, éles riposztokkal szúrnak oda egymásnak a jóképű katona kegyeiért vetélkedő hölgyek. Mindezen felül pedig egy ponton gótikus thrillerbe, bosszútörténetbe fordul át a film, s ezért talán furcsa lehet, mennyire lágy, lebegő hangulatot teremt, mintha muszlinfüggönyt engedtek volna a mozivászon elé. Főleg, ha valaki ismeri a Thomas P. Cullinan regényéből készült előző adaptációt, a vérbőbb A tizedes háremé-t Clint Eastwood főszereplésével. Colin Farrell a Csábítás című filmben Forrás: UIP Dunafilm A Csábítás azonban Sofia Coppola filmje, és aki látta az Öngyilkos szüzek-et vagy a Marie Antoinette-et, az nem fog meglepődni a selymes tónus és a karcosabb témák meglepő összeházasításán. Nem tudom, hogy a Csábítás-e Coppola legérettebb filmje, de az egyértelmű, hogy az Elveszett jelentés idején volt utoljára ennyire közönségbarát és szórakoztató. Én minden filmjét imádom, de tény, hogy a Marie Antoinette-től a Lopom a sztárom-ig vezető úton egyre zártabb, privilegizáltabb, elidegenítőbb közegekben kapirgálta a csillogó, sekélyesnek ítélt felszínt. Most viszont szélesebbre tárja a kapuit. Colin Farrell és Nicole Kidman a Csábítás című filmben Forrás: UIP Dunafilm A Csábítás kifejezetten vicces, szereplői rokonszenvesebbek az átlagos Coppola-hősnőknél, a cselekmény is szolgál fordulatokkal. A rendező ezzel együtt nem hazudtolja meg magát, és továbbra is a női vágyakat, elvágyódást ábrázolja érzékletesen. Ami újdonság, hogy ez most nem merül ki jómódú fiatal lányok egzisztenciális válságában. Az intézetben ugyanis több generáció él együtt, és mindenki másképp reagál McBurney jelenlétére, aki remek megfigyelőkészségről tanúskodva személyre is szabja a manipulációját. A legidősebb, Miss Martha társra vágyik, akivel megoszthatja a ház vezetését, és aki elismeri az intellektusát, így McBurney is arra apellál. Az egy nemzedékkel fiatalabb nevelőnő, Edwina (Kirsten Dunst) a szép szőke herceget látja meg a férfiban, aki kimenti klausztrofób életéből. A szexuális érés küszöbén álló, unatkozó Alicia (Elle Fanning) számára az első veszélyes kalandot testesíti meg. Amy kap egy idősebb testvért, cinkostársat, apafigurát. Colin Farrell és Elle Fanning a Csábítás című filmben Forrás: UIP Dunafilm Élvezet nézni a film első kétharmadában a diszkrét macska-egér játékot, a sok-sok burkolt megjegyzést, amelyeket pazarul tálal a nagyszerű színészgárda, legkisebbtől a legnagyobbig. Colin Farrell mesterien váltogatja az arcát attól függően, épp kit próbál édesgetni, Philippe Le Sourd kamerája pedig mindig megtalálja azt a beállítást, amelyben szívdöglesztő tud lenni. Nicole Kidman szemforgatása, Elle Fanning fádd kapálgatása aranyat ér. De Kirsten Dunst az, aki a legerősebb benyomást teszi, és ismét meghálálja, hogy közel húsz éve Coppola múzsája lett. Az Öngyilkos szüzek-ben még a kertvárosi fiúk vágyának rejtélyes tárgya volt, most viszont ő a magányos felnőtt, aki arra vágyik, hogy valaki vágyakozva nézzen rá. Végtelen szomorúság árad a tekintetéből, elfojtások a testbeszédéből, egyfajta dacos sebezhetőség, amit a Melankólia vagy a Fargo második évada után ismét kiaknáz. Kirsten Dunst a Csábítás című filmben Forrás: UIP Dunafilm A film utolsó harmada is megőrzi az esztétikai eleganciát – minden ruha esése meseszép, minden csoportkép mesterien komponált –, csak a konfliktus válik kiélezettebbé, a humor morbidabbá. Ám mire felszínre törnek a csúnyább, zabolátlanabb érzelmek, elfajulnak az indulatok, hirtelen vége is a filmnek. Vagy a gondos felvezetéshez képest csapták össze a finálét, vagy az utolsó képkockáig érvényes illékonyság az oka, de maradt bennem némi hiányérzet, mintha a film nem tudta volna maradéktalanul kifejteni a témáját. Persze, Coppolánál mindig fennáll az a veszély, hogy saját rendezői stílusa miatt sekélyesnek, semmiségnek könyveljük el a filmjeit. A Csábítás semmiképp nem sekélyes, egy újranézés során sem válik unalmassá. Az a fajta film, aminek nem is annyira a sztorijában, inkább a sűrű atmoszférájában élmény elmerülni, a kacér flörtökben, a sejtelmes csöndeket megtörő padlónyikorgásokban, az étkezőasztal körüli, kimondatlan többletjelentéstől terhes párbeszédekben. Ízléses, ízletes, pikáns fogás, sőt, kicsit még csípős is. Épp csak kicsit. A Csábítás-ban mindennek tapintható textúrája van. A ködben úszó erdőnek, a fákról fátyolként csüngő zuzmószerű szakállbroméliáknak. Colin Farrell bőrének, amit nedves szivaccsal csutakolnak. A ruháknak, amiket a Farnsworth leánynevelő intézet tanárai és növendékei magukra öltenek. A pislákoló gyertyalángnak, a fülledt déli levegőnek. A testi érintésnek. A lopott tekinteteknek, amik szunnyadó, ébredező vágytól sisteregnek. KAPCSOLÓDÓ CIKKEK Let's block ads! (Why?) Forrás...
