Depeche Mode

" Micsoda egy francia fazon... "
​

1980-ban alakult angol szinti-pop / new wave együttes.

Eredeti felállás:
Vince Clarke billentyűsök;
Andy Fletcher gitár;
Martin Gore ének, gitár;
Dave Gaham ének.

​

A brit new wave mozgalom romantikus szárnyát képviselő együttes igen hamar az elektronikus pop, más néven szinti-pop legjelesebb képviselőjévé vált, akiknek zenei tevékenysége a nyolcvanas-kilencvenes évekre mélyen rányomta bélyegét. Ők voltak az elsők akik olyan személyes zenei identitást alakítottak ki mely egyértelműen a szintetizátor lehetőségeire épült. A többi hasonló típusú zenekartól elkülönülve, nem a dance és rágógumi vonalát követték, hanem egy sötét, drámai hangzást kevertek ki maguknak, mely alkalmas volt extrém mondanivalójuk megjelenítésére. Sokan vannak akik a Depeche Mode második alkotói korszakát már egyenesen az alternatív-progresszív zenei irányzathoz sorolják. A Sietős Divat gyökerei 1976-ra nyúlnak vissza, amikor Vince Clarke és Andrew Fletcher megalkították a No Romance In China nevű formációt. Ez a rövid életű és meglehetősen sikertelen probálkozás azonban nem vette el a zenészek kedvét, és 1979-ben Fletcher létrehozta a French Look nevű zenekart Martin Gore közreműködésével. Hamarosan a Composition of Sound nevet vették fel. 1980-ban csatlakozott a bandához David Gaham és immár véglegesítették nevüket: Depeche Mode. Az együttes arculatának kialakításában Clarke játszotta a vezető szerepet, az ő techno beütésű kompozíciói alapozták meg a Depeche hírnevét. Miután a londoni klubbokban már meglehetős ismertségre tettek szert, megjelentették első kislemezüket Photographic címmel. A korongra felfigyelt a Mute Records lemezkiadó akiknek stúdiójában készült a következő single Dreaming Of Me címmel. Igazi sikert azonban csak a Just Can't Get Enough című számukkal tudtak elérni, felkerültek a brit Top 10-es listára. A siker lehetővé tette első nagylemezük megjelentetését, így 1981 őszén napvilágot látott a Speak and Spell, mely szintén sikert aratott. A Depeche tulajdonképpen ott állt a nagy áttörés küszöbén, amikor meglepetésszerűen Clarke kivált a zenekarból, hogy Alison Moyet társaságában létrehozza a Yazoo-t. A trió átszerveződött: Gore vette át a zenezerzői funkciókat és negyedikként Alan Wilder csatlakozott hozzájuk. A 82-ben megjelent második nagylemez jól mutatja, hogy az együttes még keresi önmagát, a dalok többsége csak a Clarke által komponált dalok utánérzései. 1983-ban megjelenik a Construction Time Again, ami még nem hozza meg a várva várt sikert, de egyértelmüvé teszi, a Depeche egy sokoldalú, kiforrot zenei elképzeléseket képviselő formáció. És a következő korong már meghozza a várva várt világsikert, a Some Great Reward művészileg és anyagilag is igazi áttörés. A zenekar a világsztárok közé emelkedik, rajongói tábora tömeges méretüre duzzad. Gore elidegenítő hatásokkal tűzdelt melódiái, fekete iróniája és a tabunak számító témák feldolgozása nagyon népszerűvé tette a zenekart a fiatalok körében. Az óceán mindkét oldalán sorozatban kerülnek fel számaik a toplistákra: Blasphemous Roumor, Master and Servant, People Are People. 86-ban megjelenő Black Celebration című korongjuk, ugyanezt trendet folytatja és a Depeche Mode egyike lesz a legjobban jövedelmező üzleteknek. A fantasztikus sikert meglovagolandó 87-ben hosszú, világkörüli turnéra indulnak, melynek felvételeiből születik meg első koncertlemezük a 101 és ekkor készül el a Depeche koncertfilmje D.A. Pennebaker rendezésében. Érdekes, hogy miközben lemezeik milliós példányszámban fogynak, rajongótáboruk több tízmillió tagot számlál, a zenei kritika mégis underground zenekarként tartja számon őket. Mintegy ezt cáfolandó, a zenekar a kilencvenes éveket két olyan nagylemezzel kezdi melyek egyből a slágerlisták élére helyezi őket:Violator, Songs Of Faith And Devotion. Zenei sikereik csúcsán azonban az együttes kénytelen leállni. Idegösszeomlás, öngyilkossági kísérlet, kébítószerrel való visszaélés teszik lehetetlenné a működésüket. Négy év szünetre és rehabilitációs kezelésre van szükség ahhoz, hogy a zenekar 1997-ben ismét visszatérjen a zenei életbe. Az Ultra című album melyen csak hárman zenélnek ismét az élvonalba lendíti őket, hiszen olyan slágerek találhatók a korongon, mint a Barrel Of A Gun, vagy az It's No Good. 2001 elején jelent meg Exciter című nagylemezük mely a korábbi vonalat folytatja majd 2005-ben és 2009-ben újabb korongok láttak napvilágot, ezáltal biztosítja az együttes rajongóit afelől, hogy a Depeche Mode továbbra is dolgozik.

Az együttes hivatalos honlapja: Depeche Mode
​

Nagylemezek:
Speak & Spell (1981)
Broken Frame (1982)
Construction Time Again (1983)
People Are People (1984)
Some Great Reward (1984)
Catching Up With Depeche Mode (1985)
It's Called A Heart (1985)
Black Celebration (1986)
Music For The Masses (1987)
Depeche Mode:101 (1989)
Policy Of Truth (1990)
Violator (1990)
Songs Of Faith And Devotion (1993)
Songs Of Faith Live (1993)
Ultra (1997)
Singles 81-85 (1998)
Singles 86-98 (1998)
Exciter (2001)
Freelove (2001)
Playing The Angel (2005)

Sounds Of The Universe (2009)

​

​

​