Ohtheréről csupán egyetlen forrásunk van: egy ötödik századi munka, Orosius Történelem a pogányok ellen hét könyvben című művének kilencedik század végi angolszász átirata. Az írás Nagy Alfréd wessexi király udvarában készült, és tartalmazza a korban újnak számító földrajzi ismereteket is. Ennek részeként a műben megtalálható egy beszélgetés az uralkodó és egy norvég kereskedő, egy bizonyos Ohthere között, aki sokfelé bolyongott. A halgolandi származású férfi elmondása szerint lakóhelyétől északra nem laktak norvégok, így egy nap úgy döntött, utánajár, mi van az ismeretlen területeken. Ohthere Alfrédnak elmesélte, hogy napokig hajózott Észak felé, viszonylag pontosan leírva a széljárásokat, a tengeri viszonyokat, illetve a szárazföldek helyét. A leírás alapján úgy tűnik, a kereskedő végighajózta Skandinávia nyugati partját, megkerülve a mai Oroszország területén található Kola-félszigetet, és a Fehér-tengeren át egészen a Daugava folyóig jutott – azaz egy elképesztő, ezerhétszáz kilométeres utat tett meg hajózva. Ohthere a helyiekkel való beszélgetéséről is beszámolt. Az általa beomernak nevezett csoport tagjai történetükről és a helyi viszonyokról meséltek neki. Az utazó szerint a beszédük leginkább a számikéhoz – azaz a mai lappokéhoz – hasonlított, eszerint valószínűleg a finnugor családba tartoztak – azaz Ohthere a mai magyarok nyelvrokonaival beszélgetett. A norvég férfi Alfrédnek Svédországról és Norvégiáról szóló ismereteiről is beszélt – mely ismeretek meglehetősen pontosak voltak. A beszámoló a domborzatról, mezőgazdaságról és a helyi népekről szóltak. Ohthere még a norvégok harcmodoráról és hajóiról is említést tett. A felfedező a lappokról és a kvenekről – ma norvég területen élő finn eredetű kisebbségről – is beszélt. Későbbi kalandozásai során az utazó a mai Írország, Anglia, Németország és Dánia, sőt, akár Izland területeire is eljutott, így elmondhatjuk, hogy a korszak legnagyobb felfedezője lehetett. (Via: Medievalists)
