Elismerik a munkádat a fizetésen kívül? Szoktál jutalmat, vagy bármi mást kapni azért mert a maximumot nyújtod?
Persze. "Ügyes voltál, köszönjük szépen" Kevés olyan felettesem volt eddig aki nem csak azzal volt elfoglalva, hogy ő hogyan juthat feljebb és ehhez kinek a fején állva kell továbblépni. Viszont amikor épp ilyen ember alatt dolgoztam, az olyan helyen történt ahol maga a cég nem támogatta a jutalmat stb.
Hát igen. Amikor csak akkor látod a főnököt, ha leb...., akkor nem vágysz a főnök szavaira. A "nem kötelező itt dolgozni" mondatokról már ne is beszéljünk. Ha van plusz pénz, sok helyen egyáltalán nem differenciálnak, szóval az ember nem a kimagasló munkájáért kapja.
A "nem kötelező itt dolgozni"-ról jut eszembe; dolgoztam egyszer egy tök jó helyen; jól is fizettek, jól éreztem magam a csapatban, tetszett a munka, volt benne kihívás, a közvetlen főnököm a cégtulaj volt. De akkor még kis cég volt, stabil anyagi háttér nélkül, ezért ha épp nem mentek olyan jól a dolgok, az erősen rányomta bélyegét a tulaj hangulatára. Egy idő után ez átment abba, hogy a közös meetingeken elkezdett kb olyasmit nyomatni, hogy "ez az én cégem, aki itt akar maradni az dolgozzon is úgy, azt tegye amit mondok, én parancsolok, akinek nem tetszik az meg elmehet a k* anyjába". Bár nem nekem címezte, nem adtam rá okot, de ez kiverte a biztosítékot, eljöttem. Kár érte, mert amúgy jól éreztem ott magam...
Sokan nem veszik komolyan a vezetői szerepet, pedig az is egy külön szakma. Magára a vezetésre a személy érzelmei nem lehetnének kihatással. De ez is olyan "szent tehén" dolog. Nem létezik, azaz ritka, hogy megvalósul.
Ez a versenyszféra ebben az országban sajnos átment az egyoldalú, mint fizikális-, mint mentális kizsákmányoló Főnök-beosztotti erősen függő viszonyba. Ez előtt 20-30 évvel sem volt sokkal jobb, bármit is mondanak az "öregek", csak akkor nagyobb volt a létbiztonság. Akkor csak ritkán lehetett látni hajléktalanokat, kéregető embereket az utcán. Gyártottunk viszont sok silány terméket, melyeket csak a KGST tagállamain belül tudtunk értékesíteni, és nem azért mert itt nem voltak jó szakemberek, akik nem lettek volna képesek jobbra. Egyszerűen csak "lezüllesztették" a minőségi és nyugat felé is versenyképes munkát az akkori "elvtársak". Sokat tudnék erről az időszakról is beszélni, de Ne higgyétek el a régi párthű emberek múltat visszasóvárgó szavait! Az-az időszak sem volt leányálom, mint ahogyan ez sem.
Én nem sírom vissza a kommunizmust, sőt! Viszont ami régen jobb volt (és sokan akik a kommunizmust sírják vissza, elfelejtik ezt) az az, hogy az IT technológia nem állt ilyen szinten. '95 előtt alig pár embernek volt rádiótelefonja, max 1-1 laptop volt a cégeknél. Ha befejezted a munkát akkor az be volt fejezve addig amíg legközelebb nem mentél dolgozni; nem tudtak elérni, nem tudtál otthonról dolgozni. Azóta ez sajnos teljesen megváltozott, és a legtöbb cégnél elvárás az, hogy ne csak túlórázz szerencsés esetben napi 1-2 órát ingyen, hanem este, hétvégén, szabadság alatt is elérhető legyél és dolgozz ha úgy alakul, persze ingyen. Jó lenne, ha nálunk is kialakulna ennek a kultúrája, vagy megszűnne a cégek részéről ez az örülj, ha van munkád mentalitás, ez tőlünk nyugatabbra egyáltalán nem szokás. Ott ha túlórázni kell akkor szépen megkérnek, nem elvárják, és ha igent mondasz, akkor az a minimum, hogy ki is fizetik...
Szerintem nem a kommunizmust sírják vissza,hanem azt hogy volt munkahelyed évtizedekig,nem kellet állásinterjúval szerencsétlenkedni,hanem be mentél a gyárba,és felvettek,ki fizették a túlórákat,műszakpótlékokat,stb,volt egy biztos megélhetésed.Most mi van,vagy kapsz túlórát vagy nem,ha kapsz annak is az egy részét hónapok múlva,műszakpótlék,na ne nevetes,meg kapod a fizetésed és örülj neki.Fejvadász cégek váltogatásával ha kirúgnak ezért nem kapsz végkielégítést.Ha sok a munka felvesznek embereket,ha kevés ki rúgják őket. [DOUBLEPOST=1446645080,1446645018][/DOUBLEPOST]És még biztos lenne mit írnom,csak most nem jut eszembe.
Teljesen egyet értek veled. Az átkos rendszerben azért odafigyeltek arra, hogy ne legyenek kirívó egzisztenciális különbségek még főnök és beosztott között sem.
Régen sem volt,ma sincs! Semmire nem figyeltek,még arra sem hogy ne legyen bérfeszültség! Képesek voltak kitenni a faliújságra hogy te 50 fillér a másik csak 20 fillér órabér emelést kapott! A különbség az hogy ma csak reménykedünk az emelésben,régen meg köszönhetően a szakszervezeteknek minden évben pár fillérrel kiszúrták a szemünk! Ja a főnök csak azért nem járt komolyabb autóval nehogy ki tudódjon hogy szétlopta a vállalatot!
Elmismerik a tudásomat ha már megtörtént a baj,addig csak hülyeségeket beszélek.meg hogy ne parázzak már mindentől....